Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 12. szám = Rendszerváltás Kelet- (Közép-) Európában - Juhász József: Rendszerváltás vagy „államváltás”? Jugoszlávia az 1980-90-es évek fordulóján
m 2019/12 ■ JEGYZETEK 1. A JSZSZK hat köztársaságból (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia) és két Szerbiához tartozó, de tőle csaknem független tartományból állt (Koszovó, Vajdaság). Az 1981-es cenzus szerint a 22,4 milliós népesség százalékos megoszlása a következő volt: szerb 36,3; horvát 19,8; muzulmán (1993 óta hivatalosan: bosnyák) 8,9; szlovén 7,8; albán 7,7; macedón 6; „jugoszláv” 5,4; montenegrói 2,6; magyar 1,9; egyéb 3,6. A nemzetiségi és kulturális tarsaság nagy gazdasági különbségekkel párosult: az 1988-as GDP/fő adatok szerint Szlovénia a jugoszláv átlag 203%-án állt, a másik véglet, Koszovó pedig csak 27%-án (Marie-Janine Calic: Geschichte Jugoslawiens im 20. Jahrhundert. C. H. Beck, München, 2010. 401, 404. Az 1991-99-es háborúkról lásd Juhász József - Magyar István - Tálas Péter - Valki László: Koszovó. Egy válság anatómiája. Osiris Kiadó, Bp., 2000. Juhász József - Márkusz László - Tálas Péter - Valki László: Kinek a békéje? Háború és béke a volt Jugoszláviában. Zrínyi Kiadó, Bp., 2003 (a továbbiakban Juhász et al: Kinek a békéje?), valamint rövid összefoglalásként Calic, i.m. 308—327. 2. Az új vállalati törvény elfogadása (1988), a Markovic-kormány - kezdetben az infláció megfékezésével és a dinár konvertibilitásával sikereket produkáló - gazdasági stabilizációs csomagja (1990) és a társulási szerződés felajánlása az Európai Közösség részéről (szintén 1990) még Jugoszlávia idején megtörtént. De az egyre zavarosabb belpolitikai viszonyok közepette a kezdeti reformok kifulladtak, az EK pedig 1990 decemberében már csak a visegrádi államokkal kezdte meg a társulási tárgyalásokat. 3. Terjedelmi korlátok miatt ezúttal a felbomlásnak csak a rendszerváltással közvetlenül összefüggő belpolitikai okaira térünk ki. A tágabb történelmi és nemzetközi kontextusok összefoglalását lásd Juhász et al: Kinek a békéje?, 9-34. Szintén itt jegyeznénk meg, hogy a felbomlásért és a háborúkért nem lehet kizárólag a milosevici politikát felelőssé tenni. A szuverenista szlovén és horvát álláspont mindenképp kialakult volna, s az első háborút, a JNA 1991. júniusi önhatalmú szlovéniai beavatkozását Milosevic ellenezte. A szerb vezető felelőssége főképp abban áll, hogy az 1987 tavaszától követett agresszív politikájával felidézte a nagyszerb uralom visszaállításának veszélyét, s ezzel elriasztotta a háború kitöréséig (még ha a konföderációig decentralizált formában is, de) Jugoszláviát elfogadó többi köztársaságot. 4. A JSZSZK egypártrendszerű állam volt, csakúgy mint - de facto - az összes szocialista ország. Azonban a hatalmi devolúció a Jugoszláv Kommunisták Szövetségére is kiterjedt. Ezért az 1980- as évek végére kialakult egy regionális alapon strukturálódó „kvázi-sokpártrendszer”: a JKSZ akkor már nem volt több kilenc tagszervezet (hat köztársasági és két tartományi KSZ, valamint a Jugoszláv Néphadsereg [JNA] pártszervezete) egyre nehézkesebben működő koalíciójánál. 5. 1989 januárjában Milosevic Montenegróban is a saját embereit juttatta hatalomra. Az egész „antibürokrata” kampányról lásd Nebojsa Vladisavljevic: Serbia’s Antibureaucratic Revolution: Milosevic, the Fall of Communism and Nationalist Mobilization. Palgrave Macmillan, Basingstoke, 2008. 6. Céljaikról és ideológiai színképükről lásd Programi novih politickih saveza i pokreta. Borbamelléklet, 1989. június 8. Tagolódó politikai színtér. Létünk 1990. 2-3. sz. (31 új szervezet dokumentumai - különszám). Választási melléklet. Magyar Szó 1990. december 6. 7. Az 1990. augusztus 18-i alapító ülés Davor Perinovicot választotta elnökké, de őt már szeptember 7-én felváltotta Kljuica. Az 1990-es köztársasági választási eredményeket részletesebben lásd Juhász József: A többpártrendszer kialakulása Jugoszláviában. In: Bihari Mihály (szerk.): A többpártrendszerek kialakulása Kelet-Közép-Európában, 1989-1992. Kossuth Kiadó, Bp., 1993. 446-466. Szlovéniában és Horvátországban még a régi háromkamarás parlamenti struktúra szerint választottak, de a jobb összehasonlíthatóság érdekében az összesített mandátumszámot adjuk meg. 9. Ráadásul a tagköztársasági elnökök többsége megtartotta pártelnöki posztját (Milosevic, Tudman, Izetbegovic, Bulatovic), ezért kettős szerepben gyakorolhatta a hatalmat: államfőként és a (legnagyobb vagy egyedüli) kormánypárt vezéreként. 10. A hibrid rezsimek egyik legnagyobb hatású elemzése Steven Levitsky és Lucan A. Way nevéhez fűződik: Competitive authoritarianism. Hybrid regimes after the Cold War. Cambridge University Press, Cambridge, 2010. 11. A jugoszláv utódállamokról szóló kurrens összefoglalóként lásd a következő kötetek megfelelő országtanulmányait: Sabrina P. Ramet - Christine M. Hassenstab (eds.): Central and Southeast European Politics since 1989. Cambridge University Press, Cambridge, 20192); Koller Boglárka - Ördögh Tibor (szerk.): Délkelet-Európa politikai rendszerei 1990-2017. Dialóg- Campus Kiadó, Bp., 2019 - https://www.academia.edu/39845922/D%C3%A9lkelet-Eur%C3% B3pa_politikai_rendszerei_1990-2017_, utolsó elérés 2019. augusztus 22.). 94