Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 5. szám = Kutatás és oktatás - időben és térben - TOLL - Cseke Péter: Az intézményépítés „felettébb szükséges voltáról”
megtorolni, mert az RMDSZ vezetősége már az előző napon olyan jelzéseket kapott, hogy készül valami a marosvásárhelyi magyarság ellen. (Lásd Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával. Kossuth Kiadó, Bp., 2013. 166-185.) Az évekig elhúzódó marosvásárhelyi küzdelem ellenére az erdélyi magyarság önérzetét ugyancsak megerősítette, hogy a megújult régi és az új tanintézmények nevet is választhattak maguknak. Kolozsváron: Apáczai, Báthori, Brassai; Marosvásárhelyen: Bolyai; Nagyváradon: Ady Endre; Szatmárnémetiben: Kölcsey; Sepsiszentgyörgyön: Székely Mikó Kollégium; Csíkszeredában: Márton Áron; Nagyenyeden: Bethlen Gábor; Brassóban: Áprily; Székelyudvarhelyen: Tamási Áron neve került az épületek homlokzatára. Valamivel később a Németh László Líceumnak is örülhettünk Nagybányán. Abban bíztunk: iskoláink nemcsak hogy büszkék lehetnek a nagynevű elődökre, hanem méltóvá is válnak a névadókra. „Ez a reményünk ritkán teljesült” - ekképp összegzett negyedszázad múltán Péntek János professzor, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság 2014-ben leköszönt elnöke. A tanárok közül sokan áttelepedtek Magyarországra, egyre nagyobb számban helyettesítők kerültek a tantestületekbe. Az egyetemi felvételiken már a kilencvenes évek derekától érzékelhettük, hogy leromlott a középiskolai oktatás színvonala. 1989 után a Bolyai Társaság vette kezébe az önálló magyar egyetem visszaállításáért folytatott küzdelmet. Amíg Pálfalvi Attila műegyetemi professzor, majd Demény Lajos bukaresti történész volt a tanügyminiszter-helyettes, reménykedhettünk. Aztán egyre kevésbé. A Bolyai Társaság törekvéseit keresztezte az az önkorlátozó nézet, miszerint a Bolyai Egyetem visszaállítása nem szolgálná a minőségi követelményeket, az európaiság gondolatát; ezeknek csak a közös román-magyar egyetem tud megfelelni. (Lásd Pomogáts Béla Erdélyi változások kötetének Erdély magyar egyeteme című tanulmányát, Viták az egyetem helyreállítása körül alfejezetét.) Volt olyan vélemény is - Borbély Zsolt Attila politikai elemző fejtette ki az Erdélyi Napló hasábjain 2014 tavaszán -, hogy maga az RMDSZ akkori oktatási alelnöke volt az, aki nem tartotta időszerűnek az önálló magyar egyetem létrehozását, azzal érvelve, hogy az nem lesz életképes. A perfekcionizmus illuzórikus igénye sokáig késleltette néhány szak elindítását, fejlesztését, a minőségi követelményeket ugyanis csak már működő intézmény keretében, fokozatosan és következetesen lehet érvényesíteni. A minőségi követelményeket minden bizonnyal az szolgálhatta volna a leghatékonyabban, ha Nyugaton élő barátaink hazajönnek oktatni, kutatási programokat vezetni. Tapasztalataim szerint volt is ilyen szándék, csakhogy a megszólítottak két feltételt támasztottak: előbb verekedjük ki magunknak a Bolyai Egyetemet, aztán majd hazajárnak angol vagy német nyelvű kurzusokat tartani a maguk kutatási témakörében. Maradtunk tehát a meglévő Babes-Bolyai Tudományegyetemmel, illetve a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzéssel. Ezek kereteit kellett (volna) módszeresen tágítanunk. Ami Kolozsváron jórészt sikerült (ti. nincs mindenik szakirány lefedve), Marosvásárhelyen nem. A magyar felsőoktatás 1989 előtti elsorvasztása oda vezetett, hogy a fordulat évében 3007 magyar hallgatója volt a BBTE-nek, de közülük csupán 661 tanult anyanyelvén. A kilencvenes évek derekától érezhetően nőtt a keretbővítés a magyar, a német, majd az angol nyelvű oktatás javára. Jelenleg mintegy tízezer magyar diákot tartanak számon, közülük mintegy hatezren tanulnak magyarul. A számbeli bővülés ellenére - az egyetem általános tömegesedése közepette - a magyar nyelvű oktatás arányaiban azonban a régi maradt. Ami ugyancsak lényeges: a hatalom többszörös ígérgetései ellenére a mai nap sem mondható még el a magyar tagozatok anyagi és jogi önállósodása. Minthogy az önálló erdélyi magyar egyetem kérdése kormányzati szinten nem oldódott meg, viszont a magánegyetemek létrehozását nem lehetett alkotmányjogilag megakadályozni (legfennebb akkreditálásukat késleltetni), egyházi vezetőink szervezésében létrejött előbb a Sulyok Istvánról elnevezett nagyváradi református főiskola (amelyik később felvette a Partiumi Keresztény Egyetem nevet). A nagyváradi főiskola 1990-ben jött létre, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem tíz évvel később. Ma mindkettő akkreditált szakokkal és mesterképzőkkel működik. A Partiumi Keresztény Egyetem bölcsészkarral, közgazdaságival, művészetivel nyitott. A Sapientia eleve társadalomtudományi, műszaki és humántudományi, valamint természettudományi és művészeti karral indult Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában. Nagyváradon a diáklétszám nyolcszáz és ezer között mozog, a Sapentia székhelyein valamivel kétezer fölött. A Babes-Bolyai magyar tagozatain 76 75