Korunk, 2019 (III. folyam 30.)

2019 / 6. szám = Filmtörténetek - Beretvás Gábor: Televíziós sorozatok a kádári Magyarországon

m 2019/6 kezdhetik! Ez már önmagában is azt jelentheti, hogy az egyébként animációval kezdődő népmegmozgató intézkedés feltételezte, hogy az Esti mese körüli műsor­időben már több generáció is megtalálható lesz a készülékek közelében. Persze meghatározó lehet, hogy a Tévétorna bár az Esti mese (gyurma-, báb­vagy rajzfilmsorozat) után, de a Híradó előtti rövid blokkban szerepelt, így az MTV egyik legnézettebb műsora lett. (Az 1975-től 1989-ig tartó, mindössze öt­perces Tévétorna a tornász múlttal bíró Bérczi István műsorvezetése alatt zajlott. Őt Müller Katalin extornász egészítette ki. Később csatlakozott a projekthez Makray Katalin három lányával, Alexával, Petrával és Grétával. Ezáltal a nézők fejében némi zűrzavart keltve. Hiszen nehezen volt összeilleszthető a szocialis­ta családképpel az, hogy miért is van a műsorban a kelleténél több szereplő. Makray és lányai mellesleg a televízión kívül az egykori köztársasági elnök, Schmitt Pál családját képezik.) A Tévétorna mint összekötőelem sokáig való fennmaradása is jelzi, hogy a te­levíziós műsorpolitika inkább összeforrasztani látszott a generációkat és ezenkí­vül a hetvenes és a nyolcvanas éveket. Hasonlóképpen az eddigiekhez készültek ugyan új mesefilmek, de a régebbiek is ismétlődtek. A repertoár annyiban szí­nesedik, hogy bekerülnek a gyártásba a nemzeti identitást érintő alkotások, és megindulnak a kísérletezések. A Magyar népmesék, a Mesék Mátyás királyról, a Mondák a magyar történelemből az első irányvonalra példa. Míg mondjuk a Szi­mat Szörény, a szupereb már egy érdekesnek induló, ám mégis inkább a népsze­rűtlenség ködébe vesző kísérlet, amely aztán nem tudta kiállni az idők próbáját. A Pom Pom meséi, a Misi mókus kalandjai, A nagy ho-ho-ho-horgász, a Sebaj Tóbiás, a Zénó és még a Leo és Fried is hozzák a hetvenes években megszokott minőséget. Ám születnek felejthetőbb alkotások is ekkoriban, ilyen a Jómada­rak, A nagyeszű sündisznócska, a Marci és a kapitány, a Gyarmatek, a Kíváncsi Fáncsi, a Dörmögőék kalandjai, a Fabulák, a Vackor az első bében, és némileg a Benedek Elek meséi, a Trombi és a tűzmanó és a Varjúdombi meleghozók is ebbe a kategóriába sorolhatók. Az olyan ifjúsági sorozatok, mint a Tüskevár, a Rózsa Sándor, A fekete város, Az öreg bánya titka, a Robog az úthenger, a Keménykalap és krumpliorr, a Sztrogoff Mihály, a Vivát, Benyovszky!, a Hungária Kávéház vagy a Sándor Má­tyás majd minden generáció számára befogadhatónak mutatkoztak. Számos film közülük irodalmi alapokra épült. A szerzők között ott volt az iskolai tananyag részét képező Mikszáth, Jókai és Móricz. És a filmek között voltak koprodukció­ban készült alkotások is, például a Sztrogoff Mihály, a Vivát, Benyovszky! vagy a Sándor Mátyás, amelyeken látszott, hogy több eredeti helyszínen forogtak, a magyar nézőknek ismeretlen (ezért érdekes) színészekkel is, méghozzá jelen­tős büdzséből. Megkockáztathatom azt is, hogy kijelentsem: a felnőtt befogadó gyermeki ré­szét is csiszolták ezek a televízióműsorok, így nemcsak a történelmi háttérrel rendelkező sorozatok, hanem még a Csukás István-féle Keménykalap és krump­liorr is elnyerhette a felnőtt befogadó tetszését. Persze részint a rendszer lénye­ge is ezen nyugodott. A párt - vagy ha úgy tetszik, a szocialista Magyarország arca, „Kádár apánk” - vigyáz a még gyermekcipőben botladozó, cseperedő, gyer­mekien ártatlan szocialista emberre. Ennek mentén a Bors, az Egy óra múlva itt vagyok vagy a Sólyom a sasfészek­ben, a Kémen, de még az Abigél is a magyar közelmúlt olyan szakaszait igyeke­zett bemutatni, amely ábrázolásához kellett némi körültekintés és óvatosság.

Next