Korunk, 2020 (III. folyam 31.)
2020 / 9. szám = A moldvai csángók - Körkérdések a moldvai csángók kutatásáról és jelenéről (Szerkesztette és fordította Lajos Veronika és Peti Lehel)
Ezért például az ördög nevét szájunkra venni a kereszthalál tagadása lenne. Káromlás, amit nem bír meg a föld. Ezért az ö betű, hang tanulásakor más példát szoktam keresni. A Moldvai Magyarság folyóirat szerkesztői 2019-ben három tematikus számot szenteltek az északi tömb katolikus falvainak. Az előkészítés során több tucat településen fordultam meg. Alapvető élményem maradt az, hogy milyen keveset tudunk ezekről a falvakról, ezekről a kisebb-nagyobb számú közösségekről. Hogy ennek a „nem tudásnak” is van hagyománya. Gazda László a Csángómagyar falvak című munkájában 259 moldvai katolikus közösséget, települést vett számba. A moldvai magyar tájnyelv szótára két kötetébe Péntek János már csak 97 település magyar nyelvjárásából szerkeszthette össze szószedetét. Viszont, ha végigveszem ezeket a falvakat egyenként, az is kiderülne, hogy ez a szám félrevezető. Jó néhány faluban már alig maradt valaki, ha maradt, akivel magyarul szóba állhatnánk. A nyelvvesztés egy hosszas, több generációt érintő, nagyon összetett folyamat. Akárcsak a hagyományos kultúra eltűnése is. Erről Lujzikalagorban és a Szeret terének falvaiban szereztem tapasztalatokat. Érzésem szerint az egyébként teljes joggal nyelvközpontú kutatói figyelem, miközben egy valamikori teljesség megragadására törekszik, útjából finoman félretolja azt, ami, aki nem tud releváns nyelvi nyersanyaggal szolgálni. Úgy van szó nagyon sokszor moldvai magyarságról, moldvai csángókról, csángó magyarokról, moldvai katolikusokról, hogy ezekben a némileg konszenzus nélküli terminusokban több regiszter van egymásra csúsztatva. A közös magyar eredet történelmi szempontjára rárakódik egy alapvetően etnográfusi beállítódás, ami épp a történetiség, az idő ellen dolgozna, és az „adatközlők” igazából szűk köre. Ezt a kört esetenként tovább szűkítik a különböző ideológiák mozgatta szervezetek, rendezvények fellépői, szereplői. Ez a közös halmaz kellene hogy tartalmazza, értelmezze, közös nevezőre hozza a ma Moldvában élő hozzávetőlegesen 180 000 római katolikust. Pozsony Ferenc: A magyar értelmiségi elit a 18. század végén fedezte fel a csángó közösségeket, amikor sokan úgy vélték, hogy őseik még a honfoglalás forgatagában maradtak Moldvában. Csokonai Vitéz Mihály a Marosvásárhelyi gondolatok (1798) című versében fogalmazta meg azt a szándékot, hogy a csángókat integrálni kellene a magyar polgári nemzeti közösségbe. A nemzetépítés századában csak szórványos kutatások folytak a moldvai falvakban. A modern román nemzetállam kiépítése (1859, 1920) után a bukaresti elit gyors nyelvi és tudati asszimilációjukat határozta el. Kutatásukat előbb a második világháborút megelőző fasizmus idején, majd a szocialista diktatúra éveiben támogatta abból a célból, hogy bizonyítsák és reprezentálják a csángók román eredetét. A magyar etnográfusok csak az 1950-es, majd az 1990-es években kezdeményezhettek csoportos alapkutatásokat csángó közösségekben. Mindkét fél arra törekedett, hogy történelmi, nyelvi, kulturális elemek segítségével dokumentálja a csángók magyar vagy román eredetét, igazolja etnikai integrációjuk jogosságát. Miután a nyugati nagyhatalmak Magyarországot és Romániát is integrálták az európai struktúrákba, a csángókérdés már nem szerepel olyan súllyal a médiában, a politikában, a kutatásokban vagy az érdekvédelmi törekvésekben, mint korábban. Napjainkban újra csak szórványos, egyéni kutatások folynak falvaikban. Jónak találnám, ha szorosabb kapcsolat, kommunikáció bontakozna ki az MCSMSZ és a térségben kutató tudósok között. Tudom, hogy a bákói érdekvédelmi szervezet