Korunk, 2020 (III. folyam 31.)
2020 / 2. szám = Avantgárd - Fülöp Dorottya: Az ekphraszisz változatai N. Horváth Péter költészetében
FÜLÖP DOROTTYA AZ EKPHRASZISZ VÁLTOZATAI II. HORVÁTH PÉTER KÖLTÉSZETÉBEN ■ Az ekphrasziszról szóló diskurzusokban sem az első ekphraszisz megítélésében, sem az alakzat hatókörének pontos behatárolásában nincsen konszenzus. A probléma egyik forrása az, hogy az antik szövegekben fellelhető tárgyleírások nem műalkotásokat, hanem különféle használati tárgyakat jelenítettek meg - ahogy erre William John Thomas Mitchell is felhívja a figyelmet -, illetve az ekphraszisz mint terminus jelentése időszakonkénti ingadozást mutat, ezért válik problematikussá például egy kortárs alkotó művét és a sokak által elsőnek ítélt ekphrasziszt, az Iliász pajzsleírását azonos kategóriába tartozónak tekinteni. Jelen tanulmányban nem szeretném továbbárnyalni a vitában kirajzolódó érvek sorozatát; az ekphrasziszt az irodalmi hagyományon átívelő alakzatként kezelem, amelynek lényegi vonása, hogy egy adott mediális elemet verbális eszközökkel jelenít meg. Ennek az alakzatnak a sajátos felhasználási módjait egy olyan kortárs szerző esetében vizsgálom, akinél a képzőművészeti érdeklődés meghatározó erejűnek bizonyul a költői világ formálódásában. Saját bevallása szerint N. Horváth Péter a lelke mélyén mindig is festő szeretett volna lenni. Mivel a képzőművészet gyakorlására nem volt lehetősége, a versírást formálta sajátos festői tevékenységgé: „Néha már szavam ecset-Köszönettel tartozom Belük Ibolyának, a szerzői hagyaték gondozójának, hogy N. Horváth Péter kéziratait rendelkezésemre bocsátotta, és odaadóan segítette a tanulmány létrejöttét. Az ekphraszisznak tekinthető művek korpusza két művészi életmű iránti lelkes figyelemről tanúskodik: kilenc Korniss Dezső-alkotás és hét Gulácsy Lajos-festmény ihlette verssel számolhatunk. 3K 2020/2