Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 9. szám = Magyar politikai gondolkodók - TÓTH GÖDRI IRINGÓ *55 évnyi szeretet és elfogadás egy fényképalbumba csomagolva
erős. A befogadó ezeket a sorokat olvasva úgy érzi, hogy jó lenne ismerni minden egyes, a képek mögött rejtőző történetet, támad egy pillanatnyi hiányérzete: ez a fényképész annyi mindent látott, átélt, megélt, de a fényképei - bármennyire jók is - nem tudják a történetek minden részletét elmesélni. De ahogy elkezdi lapozni az albumot, a néző-olvasó rájön, hogy sokkal többet kap a képektől, mintha egy-egy történetet hallana: mosolyokat lát, arcokat, ráncos kezeket, fájdalmat, gyermeki önfeledséget. Minden kép mögött sejt egy történetet, akarva-akaratlan elképzeli az érzelmek kiváltó okát, azt, hogy milyen volt a „szereplők” múltja, mit hoz számukra a jövő. Egy egész univerzumot kap, mely szinte beszippantja. És ahogy változott a világ és Szék, úgy változott Korniss képeinek stílusa is: a kezdeti fehér-fekete fotóktól, a szigorúan beállított portrékon át a színes életképekig. Igen, ez a kötet minden szempontból egy hosszú utat jelent, Szék átalakulásának hosszú útját, egy fényképész fejlődésének, változásának hosszú útját. És bár ezt az utat szépen keretezi ez a kötet, még közel sincs vége, hiszen Korniss Péternek Szék nem egy munka, egy projekt volt, Korniss hazajár Székre. És ott mindig hazavárják. Korniss Péter a kortárs magyar fotográfia egyik legmeghatározóbb alkotója, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzeremlékdíjas fotográfus. 1937-ben született Kolozsváron, ahonnan családja 1949-ben Magyarországra települt ki. 1961-től 1991-ig a Nők Lapja képes munkatársa volt, dolgozott a Színház című szaklapnak, majd szabadúszó fotográfusként tevékenykedett. Képei a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. 1977-től három éven át a World Press Photo zsűrije, 1983-tól pedig a W. Eugene Smith Memorial Fund nemzetközi tanácsadó testület tagja volt. Jelenleg is több magyarországi egyetemen tanít. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc „Tata” koreográfussal, aki 1967-ben elvitte őt Székre táncházba, ami nagyon nagy hatással volt Kornissra. Munkásságának középpontjában főleg az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása áll, illetve kiemelkedő A vendégmunkás című albuma is, amelyben egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. 123 téka