Korunk 2023 (III. folyam 34.)

2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - HERMANN RÓBERT • 1848-49 legendái és mítoszai

ÆC 2023/10 Az OHB már szeptember 30-án visszahívta Kossuthot a fővárosba, de ő csak október 7-én tért vissza. E napon a képviselőház aznapi ülésében csak egy futó célzást tett arra, hogy az országgyűlésnek majd intézkednie kell a végrehajtó hatalomról, de az ülés fő tárgya az volt, hogy a ház nyil­vánítsa törvénytelennek az október 3-i manifesztumot. Hiszen ez volt a jogi alapja annak, hogy az egyáltalán intézkedhessen a végrehajtó hata­lomról. Kossuth ezen a napon csak ezzel foglalkozott. Másnap, október 8-án megérkezett az október 6-i bécsi forradalom hí­re. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az október 3-i manifesztum végrehaj­tására nem lesz erő. Kossuth tehát a reggel 10 órakor tartott ülésben java­solta, hogy a képviselőház a végrehajtó hatalmat ruházza az OHB-ra, Pázmándy pedig azt, hogy a képviselőház bízza Kossuthra a bizottmány belső rendezését. Nyáry azt indítványozta, hogy az OHB tartsa meg eddi­gi szerkezetét, csupán Kossuthot válasszák a testület elnökévé. A képvi­selőház, majd a felsőház végül ebben az értelemben döntött. Kossuthot tehát egy a tárcákat el nem osztó kormány elnökévé választották, s ezzel az ország első számú vezetője lett. Az OHB tehát de facto szeptember 28- tól, de jure pedig október 8-tól gyakorolta a végrehajtó hatalmat.8 Lázadó csordák, oktrojált alkotmány ■ „A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam, de szétszórtam őket, s a legnagyobb részt megsemmisítettem. A maradék a Tiszán keresztül menekült. Remélem, hogy néhány nap múlva Debrecen­ben leszek, s a pártütés fészkét hatalmamba kerítem.” Aligha van olyan, gimnáziumot végzett magyar felnőtt, aki ne találko­zott volna ezzel az idézettel, vagy annak valamilyen változatával. Az idé­zet Alfred zu Windisch-Grätz hercegtől, császári királyi (cs. kir.) tábor­nagytól, a magyarországi cs. kir. hadsereg fővezérétől származott (volna), s jól illusztrálta (volna), hogy a dölyfös herceg a maga elbizakodottság­ban mennyire túlértékelte az 1849. február 26-2­7-én vívott kápolnai csa­ta eredményét. A hadijelentés túlzott magabiztosságával szemben pedig ott áll tényként, hogy a cs. kir. haderő elővédje már február 28-án Mező­kövesdnél súlyos veszteségeket szenvedett, illetve, hogy Windisch-Grätz sem márciusban, sem később nem járt a hadserege élén Debrecenben, ahogy a Tiszán sem kelt át. Sőt alig másfél hónap múlva a „lázadó csor­dák” őt magát kergették Budapestig, s a tavaszi hadjárat első három összecsapása végül a beosztásába került, mert I. Ferenc József leváltotta őt a hadsereg éléről. A magyar történeti munkák többsége (a sajátjaimat sem kivéve e sor­ból) készpénznek vette e hadijelentést, illetve azt, hogy ennek tartalma ragadtatta hibás következtetésekre I. Ferenc József császárt és az udvari köröket, amelyek a jelentés vétele után elérkezettnek látták az időt az al­kotmányosság és abszolutizmus között folyó küzdelem végleges rendezé­sére, így 1849. március 4-én az uralkodó maga adott alkotmányt népei­nek. Oktrojált, azaz felülről erőltetett alkotmányt, amely megszüntette az 78

Next