Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - HERMANN RÓBERT • 1848-49 legendái és mítoszai
eddigi territoriális különbségeket, erősen centralizált államot hozott lét 79 re, s mintegy mellékesen részekre osztotta Magyarországot is. A császári alkotmány kiadását követően nem volt már szükség a morvaországi Kremsierben ülésező birodalmi gyűlésre, amely szintén egy alkotmányterv kidolgozásán munkálkodott. Ez az alkotmányterv azonban az uralkodót korlátozni kívánta, s érvényesíteni akarta a kormány parlamentáris felelősségének eszméjét, így az uralkodó 1849. március 7-én katonai erővel feloszlatta a parlamentet, hogy aztán 12 évig össze se hívja azt. Bár az olmützi oktrojált alkotmány soha nem lépett hatályba (egyelőre a háború végéig, a háború végén pedig az utolsó ítéletig halasztották el bevezetését), a téves reakció hasonlót okozott a másik oldalon is. Kossuth ugyanis 1849. április 14-én, a tavaszi hadjárat első sikerei után erre válaszul mondatta ki az ország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását. Azaz, végső soron Windisch-Grätz téves helyzetértékelése, s ennek olmützi elfogadása okozta azt, hogy a két fél közötti megbékélés utolsó esélye is elveszett. Windisch-Grätz fenti hadijelentését sokan citálták, időnként némileg eltérő fordításban, de a lényeget tekintve azonos tartalommal. Horváth Mihály 1865-ben, Szeremlei Samu 1867-ben, Kerékgyártó Árpád 1874-ben, Gelich Rikhárd 1885-ben, Breit József 1898-ban, Gracza György a századvégen, de hivatkozott rá Marczali Henrik, Márki Sándor és Szekfű Gyula is, hogy csak a nagy összefoglaló munkák szerzőit említsük. Ugyanakkor egyikük sem idézte a Windisch-Grätz hivatalos hadijelentését, illetve az ennek alapján közzétett hivatalos hirdetményt; pontosabban, Szeremlei Samu hivatkozott rá azzal, hogy sajnos, Windisch-Grätz a későbbi hadijelentésében nem ezzel a visszafogottsággal nyilatkozott a kápolnai csatáról és annak eredményéről. A „lázadó csordák” szétkergetéséről szóló idézet forrását egyedül ő adta meg; ez nem más, mint Theophil Lapinskinek, a szabadságharcban honvédszázadosként szolgáló lengyel tüzértisztnek 1850-ben Hamburgban napvilágot látott emlékirata. Der Feldzug des ungarischen Hauptarmee im Jahre 1849 (A magyar fősereg hadjárata 1849-ben). Ugyanakkor senkinek nem tűnt fel, hogy az osztrák történetírás semmifajta összefüggést nem látott a kápolnai csata eredménye, az olmützi oktrojált alkotmány és a kremsieri parlament feloszlatása között. Pedig az osztrák összefoglaló munkák szerzői között olyan személyek voltak, mint az első Schwarzenberg-kormányban egy ideig miniszterként működő, a kremsieri parlamentben a kormányt támogató Johann Alexander Helfert, vagy a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Házi, Udvari és Állami Levéltár) anyagát is hasznosító Heinrich Friedjung. De nincs nyoma ennek az összefüggésnek a Windisch-Grätzról szóló életrajzi összefoglalókban sem. A magyar történetírás azonban továbbra is teljes hitelt adott a Lapinski által közzétett hadijelentésnek, illetve a fent idézett ok-okozati láncolatnak: kápolnai hadijelentés - olmützi alkotmány - kremsieri parti prlament feloszlatása - debreceni trónfosztás. 111X 2023/10