Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - TÉKA SEBESTYÉN KINGA • Oda és vissza - Visszatérés a Magyar Tolkien-kutatás kezdeteihez (Sasszé)
kieni mitológia első lényétől, aki nem teremtett, hanem kezdettől fogva eleve létező Ilúvatartól, származó úgynevezett Titkos Tűz (későbbi megnevezésekben Olthatatlan Láng) hatására jön létre az a kórusmű, ami először természetesen hallható, később aztán hangokból látvánnyá, látványból pedig anyagi valósággá válik, s amelybe Ilúvatar parancsára énekli bele minden ainu - másodlagos istenség - a saját szólamát, ami a teremtés egy-egy eleméért felelős. így van például külön ainuja a vizeknek, a vízi világoknak. Uhrman kijelenti, hogy ilyen teremtésmítosz, ahol közös énekből alakul ki a világ, épp úgy nem fordul elő a természeti vagy ahhoz közel álló vallásokban, mint a dogmatikus könyvvallásokban. A szerző széles körű tájékozottságát és részletekre való érzékenységét mutatja ugyanakkor az, hogy az előző gondolatot nem annyira felülírva, mint inkább kiegészítve felhívja a figyelmet azokra az úgynevezett pythagoreus gondolatokra, amelyeknek eredete nem egészen világos, viszont amelyek szerint a görög mitológia jól ismert alakjai, a szirének olyan harmóniában énekelnek, ami azonos az első négy természetes szám arányával, amelyen a kvart, a kvint és az oktáv hangközei alapulnak, s amelyek másrészt megegyeznek azzal az összhangzattal, ami az egész kozmosz harmónia szerinti elrendezését adja. Ennek a gondolatnak a további kibontása, részletesebb magyarázata is megjelenik a tanulmányban jóval konkrétabb forrásra, Platón Az állam című írására alapozva. A tágabb perspektívával dolgozó szövegek közé sorolhatjuk még a kötet ötödik tanulmányát, ami a Mítosz és horror Középföldén címmel jelent meg, s ami a horror mint esztétikai minőség megjelenési variánsait vizsgálja nemcsak A Gyűrűk Urában, hanem az egész tolkieni világban. Ebben a tanulmányban olvashatunk például egy érdekes hármas összevetést Morgoth, Sauron és a Sátán alakjai között, amit követ Sauronnak a Richard Wagner-féle, többek között A Nibelung gyűrűje című írásában megjelent Alberich alakjával való összevetés. A Gyűrűk Ura főgonoszának alakján kívül Uhrman megvizsgálja többek között még A hobbitból ismert sárkány, Smaug alakját, részletesen kitér a Minas Morgul fölötti hágó őrzésére rendelt Banyapókra, szól a Mória alatt lakó rejtélyes, ősi lényekről, a Gandalffal csatát vívó Balrogról (vagy balrogokról), a buckamanókról, sőt még arról az egész tolkieni mitológiában egyedülállóként létező, a Qenta Silmarillionban Lúthiennek nevezett fekete maiáról - harmadlagos istenség is, aki vámpír képében szokott Angbadba repülni, s ilyenként a tolkieni világ egyetlen vámpír(szerű) alakja. Összehasonlítva a fentebb röviden bemutatott két tanulmánnyal, a fennmaradó szövegek nem annyira átfogó módon, inkább részleteiben szólnak a Tolkien által felépített világ egy-egy eleméről. A már említett Néhány észrevétel Bombadil Tornáról a címszereplő többnyire rejtélyes alakját próbálja minél inkább felfedni a róla szóló két elbeszélő költemény és A Gyűrűk Urában vele kapcsolatban megjelent szöveghelyek segítségével. Ezt követi a Tizenkilenc gyűrű - avagy mennyi fér bele négy sorba? című írás, ami értelemszerűen a tündekirályok három, a törpök hét, az emberek kilenc és a Sötét Ur egy gyűrűjének létrejöttét és elosztásának módját vizsgálja, kitérve a tünde- és törptörzsek számának levele- ÜK 2023/10 120