Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - TÉKA SEBESTYÉN KINGA • Oda és vissza - Visszatérés a Magyar Tolkien-kutatás kezdeteihez (Sasszé)
tésére és a gyűrűk gazdáról gazdára való vándorlásának tudatos, de nem egy esetben elsőre ellentmondásosnak látszó tolkieni logika kibontására. Ebben a szövegben kerül elő például az a híres sor, ami még azoknak is ismerősen cseng, akik csak A Gyűrűk Urát, esetleg annak csak filmváltozatát ismerik, s amely Gandalf szájából hangzik el a következőképpen: Én a Titkos Tűz szolgája vagyok, én kezelem„ Anor lángját”. A Titkos Tűz Ilúvatar Olthatatlan Lángja, ez kerül a Tűz Gyűrűjébe, ami nem egészen logikai problémák és homályosítások nélkül jut el a tündekirályokon keresztül Gandalfhoz, aki ennek segítségével tudja legyőzni a Balrogot, ami Gandalfhoz hasonlóan maga is egy maia. A soron következő tanulmány A trollok természetrajzához címmel jelent meg. Ennek fókuszában egy nagy valószínűséggel Csavardi Samu által költött, a Bombadil Torna kalandjai című elbeszélő költeményeket tartalmazó műbe bekerült történet sajátos főhőse, a barátkozni, kapcsolatokat kiépíteni képes troll és annak állítólagos hobbit barátja, Éti- Csiguska áll. A szerző ebből a szövegből kiindulva vizsgálja a tolkieni világ tipikus és atipikus trolljait. A kötet záródarabja már korábban is említésre került, a Bestiarium terrae mediae I. a nazgûlok ismert szárnyas hátasállatainak és a Bombadil Torna kalandjai egyik versében megjelenő, kevésbé ismert gigantikus teknőshalnak az alakját vizsgálja. Forrásai és megfigyelései alapján a szerző előbbit egy valóban létező állattal, a pteranodonnal azonosítja. Utóbbi pontosabb körvonalazásához pedig Uhrman a norvég és arab folklórban létező hasonló kaliberű lényeknek jár utána, sőt Jókai Mórnak A kőszívű emberfiaiban megjelenő krákját is bevonja az összevetésbe. Írásomban utolsóként térek ki a kötet első, egyetlen címadó tanulmányára, amelyet, ha pontosak akarunk lenni, nem is annyira tanulmánynak, mint inkább esszének kell neveznünk. Az Egy üzenet Középföldére annak a fajta romantikának a vindikálása kíván lenni, ami nemcsak megengedi, mint esetleges szórakoztató irodalom a Tolkien-féle művek létezését, hanem legitimálni is akarja azt az effajta esztétikai minőségeket mellőző realizmus, naturalizmus vagy épp az avantgárd egyes irányzatai ellenében. Arra, hogy erre a szerző szerint miért vagy miért éppen ilyen szembeállító módon van szükség, választ kaphatunk, ha összevetjük az esszé szövegét a kötet bevezető Lectori salutem!-jével. Az olvasók köszöntésében szintén van egy adag sajátos romantika, hiszen Uhrman hivatkozik például az édesapjára is, aki - emeli ki többször is a szerző - annak idején nem csak abban nem látott értelmet, hogy valaki tudományos igénnyel forduljon ilyen szövegekhez, hanem abban sem, hogy valaki a fantázia világáról olvasson. Ugyanakkor - éppen úgy, ahogy J. R. R. Tolkien esszéiben és tanulmányaiban rámutat - Uhrman is vallja, hogy a fantázia és a mítosz világa mérhetetlenül gazdag, s az igazsághoz, a művészi valósághoz talán közelebb áll, mint a realitás minden részletét megfigyelni és leírni akaró realizmus, az azt tökéletesíteni akaró naturalizmus vagy éppen az ezek meghaladásaként is értelmezhető avantgárd és időben a soron következő irodalmi vonulatok. Hiszen utóbbiak ugyan valóban meghaladni akarták az előbbieket, esztétikává mégis olyasfajta újra- vagy éppen felülírását tűzték ki az addig bejáró-