Korunk 2023 (III. folyam 34.)

2023 / 12. szám = Erdélyi magyar sporttörténet - fejezetek és kötődések - KATONA ZOLTÁN • Olimpikonok és világbajnokok egy kisvárosból

XK 2023/12 Dr. Felméri Lajos tantárgy, 1886-tól heti két órában szerepelt a tantervben, 1887-ben a tanév vé­gén pedig már tornaversenyt is tartottak, amelyen tanárok, iskolapártolók aján­lották fel a jutalmat a legjobb tornászoknak, futóknak és ugróknak. Az iskola 1880-81-es tanévéről készült értesítője Solymossy Endrét mint „oki. főgymna­­siumi tanár és oki. középiskolai tornatanító” említi, aki „tanította a tornászatot az egész gymnasiumban, heti 4 órában”. Iskolák közötti tornaversenyekről a 19. század kilencvenes évei óta tudunk: ekkor már labdajátékokban, szertornában és atlétikai számokban mérték össze az erejüket a diákok. A század nyolcvanas éveiben éves hagyománynak számí­tott a gimnáziumban a legjobb ugró „10 frankos arannyal” való díjazása. 1896- ban a millenniumi ünnepségeken Budapesten magyar tanulók országos torna­versenyén a gimnázium 31 tagú csapattal vett részt Soó Gáspár igazgató és Ta­más Albert tornatanár vezetésével. Az iskolában már tantárgynak számító torna­órákról az értesítők megjegyzik, hogy azokban az években a diákok futásból, bir­kózó- és társasgyakorlatokból, katonai sor- és szakaszgyakorlatokból, „tornászati rendgyakorlatokból” vizsgáztak, illetve voltak ügyességet igénylő gyakorlatok a tornaszereken. „A tornatanítást (...) Tamás Albert főgymn. r. és okl. tornatanár vezette heti 8 órában”, jegyzi meg az 1886-87-es értesítő, amelyben először ta­láljuk a „labda- és más társasjátékok” jelzést. Azt nem tudjuk, hogy ekkoriban a labdajátékok alatt pontosan mit értettek, mert az Angliában játszott „foot-ball-ra” egyelőre még nem utalnak az adatok, de az tény, hogy az elkövetkező egy évti­zedben, a 20. század első éveiben előrelépés volt ezen a téren, hiszen a gimná­ziumnak 1912-ben már volt futball-, füleslabda-, atlétikai és vívócsapata is. Ami a futballt illeti, a székelyudvarhelyi születésű Felméri Lajos tanár lehetett az egyik első erdélyi magyar ember, aki angliai és skóciai tanulmányútjai után többek között az atlétikát, a focit, a krikettet és más játékokat is elterjesztett Kolozsváron, ugyanakkor nevéhez fűződik a Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) megalapítása is. A neveléstudomány kézikönyve című, 1890-ben Budapesten megjelent kötetében külön fejezetet szentel a különböző mozgásformáknak, illetve játékoknak, részletesen ír az olyan tevékenységekről, mint az atlétika, a hegymászás, az ökölvívás, a birkózás, a vívás, a korcsolyázás, illetve egy labdás játékról: „...az angoloknál különösen a kirúgó labda (foot­ball) van elter­jedve, mely főként a lábakat foglalkoztatja”. A huszadik század elején Székelyudvarhelyen igen nagy népszerűsége lett a városi tornaünnepélynek, amelyet elsősorban a Kollégiumkertben tartottak. A főleg diákok által bemutatott gyakorlatok között különböző atlétikai és torna­számok szerepeltek, de a labdajátékok is helyet kaptak, például az eleinte „hazena” néven ismert játék, amelyből a kézilabda fejlődött ki. A legudvarhelyibb sportág: a kézilabda ■ A székelyföldi kisvárosok között a kézilabda szempontjából kétségkívül kivé­telnek számít Udvarhely, ugyanis e sportág alapjait már a harmincas években le­fektették, és ha hullámokban is, de mindig volt valamilyen szinten játszó együt­tese a városnak. A harmincas évek végén szervezte az első női csapatot Ferencz Árpád gimnáziumi tanár az iskola tanulóiból, a negyvenes évek végén pedig a 64

Next