Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 4. szám = Rovarológia - LÁSZLÓ ZOLTÁN • Fürkészek, táplálékhálózatok, ökológiai kontextusok. Beszélgetés a rovaréletformák kutatási irányairól (Kérdezett Balázs Imre József}
13 ban vannak olyan esetek, amikor nélküle nem igazán lehet megoldani a problémát. Éppen ezért sokan kutatják, és így az integrált növényvédelem természetes ellenségekkel való védekezési módjának nagyon nagy irodalma van. A természetes ellenségek bevetéséhez kell egy néhány éves kutatássorozatot finanszírozni, ez nyilván pénzbe kerül, és persze vannak kockázatai. Természetesen olcsóbb, ha fogsz egy bödön mérget, ráöntöd a növényre, és minden elpusztul rajta kívül. Ennek ellenére, főleg a nyugati világban, a természetes ellenségek használatáról a növényvédelemben egyre többet beszélnek. Európában és Észak-Amerikában az egy főre eső éves jövedelem mértéke még növekszik, és azt szokták mondani, hogy akkor kezd érdekelni a környezetünk, amikor egy bizonyos szintet meghaladunk ebben a tekintetben. Az sem véletlen persze, hogy a beporzók napjainkban ennyire előtérbe kerültek. Például Iránban valószínűleg nincs ilyen mértékben felkapva mindez. A föld jó részén vannak olyan országok, ahol nem tudnak ebbe fektetni vagy erre figyelmet fordítani. Követem a pollinátoros, természetes ellenséges amerikai, angliai oldalakat, hogy lássam, éppen mi történik. Van egy nagy projekt az Egyesült Államokban, ami arról szól, hogy természetes ellenségekkel végzett növényvédelmet akarnak kipróbálni nagy léptékben, úgyhogy azok a gazdák, akik beszállnak a projektbe, minden egyes kiesett termékért támogatást kapnak. Tehát hogyha neki volt, mondjuk, 1000 tonnája tavaly valamiből, és most csak 900 lesz, akkor a különbözetét megkapja támogatásként, megvan erre a procedúra, hogyan járnak el. Most tehát azt próbálják tesztelni, hogy nagy léptékben mennyire lehet ezt a technikát használni. Elvileg bizonyos esetekben, mint ahogy mondtam a maniókát vagy a gesztenye-gubacsdarazsat, sikeres volt a módszer, és jó. És megvannak a példák arra is, ami nem működött jól. Igaz, nem egyértelmű a következtetés ebből, de a módszer inkább hasznos, mint haszontalan, sőt, úgy néz ki, hogyha mi mérgek nélkül akarunk tovább almát enni, meg bármiféle zöldséget, akár burgonyát, akkor nekünk valamilyen természetes módszert kell használni. Kitalálta a természet, hogy mit lehet tenni a „károkozók” ellen. Azért vannak ragadozók, és azért vannak fürkészek, hogy ezt a problémát megoldják, tulajdonképpen nem értünk, hanem így tud egyensúlyban maradni a természet. Hogyha képesek leszünk ebbe fektetni, és meglesz az igény arra, hogy ne csak az útvonalas vagy ember által kitalált kémiai, fizikai védekezési módszereket használjuk, akkor ez a megoldás. Azt is látjuk, hogy az EU szintjén is nagyon sok erőfeszítés van arra, hogy a diverzitás csökkenését megpróbáljuk megállítani. Nem tudom, mennyire lesz sikeres, de az már dicséretes, hogy foglalkozunk vele, beszélünk róla, igaz? Most már nem azt mondjuk, hogy úgy en bloc a diverzitás fontos, hanem elhangzik az is, hogy a madaraknak a diverzitását védjük, a méheknek a diverzitását védjük, vagy a hüllőkét. Most már vannak külön programok is, ami azt jelenti, hogy egy kicsit célzatosabban csak átment az az info, hogy nem ugyanúgy viselkedik és nem ugyanolyan igényei vannak, mondjuk, egy szarvas faliméhnek, mint egy darumadárnak. Hogyha sikerül ezen az úton továbbhaladni, akkor eljutunk oda, hogy bekerüljön a köztudatba a növények permetezésének alternatívája. Mert a védekezés egy részét meg lehet úgy is oldani, hogy a nagy parcella napraforgó vagy kukorica mellett van egy hektáros sáv, egy mindenféle őshonos növényfaj által borított terület, ami fenn tud tartani egy olyan változatos természetesellenség-bázist, ami tud táplálkozni ezen a bevetett homogén területen is. Tehát, hogyha odafigyelünk azokra az arányokra, amelyek amúgy természetesen meg-2023/4