Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - K. HORVÁTH ZSOLT • A repülés igézete. A társas élet hevülete és az irodalom színrevitele: Sarkadi Imre sorstragédiája
gozás a marketing szempontjából „kedvet csinál” az olvasáshoz, jóllehet eme körülményeket szinte minden esztétikai befogadáselmélet lényegtelennek minősíti. Amennyiben nem teszünk különbséget a szerző és az életrajzi személy között, úgy a biográfiai részletek nemcsak a magánélet rejtelmeibe engednek bepillantani, de magába az irodalmi mű mágiájába is. Ennek speciális alesete az, amikor egy író váratlanul, fiatalon meghal (pláne, ha öngyilkosságot követ el): ekkor úgyszólván lehetetlen elkerülni azt, hogy a torzóban maradt életművet az utókor egyrészt ne az írói életrajz dokumentumaként, másrészt ne kultikus rajongással, harmadrészt ne a korszak szimbolikus telítettségű lenyomataként olvassa. Bárhogyan is van, ez a beállítódás elvezet bennünket oda, hogy - hangsúlyozottan szociokulturális szempontból - az irodalmi mű tere jóval tágabb, mint amit a szövegközpontú befogadáselméletek sugallnak. Márpedig a színre vitt élet mítosza akkora kulturális többletet biztosít, mely még azt az álnaiv kérdést is kimondatja velünk, hogy vajon a művészet utánozza az életet, vagy az élet viszi színre a művészetet. A kulcs (key) és az átkulcsolás (keying) fogalmaival Erving Goffman keretelemzése (frame analysis) annak vizsgálatára ad lehetőséget, hogy egy adott jelentéssel ellátott tevékenységet a résztvevők, a tanúk és a kortársak - szó zenei értelmében - hogyan „hangolják át” a saját szájízük szerint.3 Ha egyáltalán emlékszik még a szakma és az olvasóközönség Sarkadi Imre (1921-1961) Kossuth-díjas, háromszoros József Attila-díjas íróra, dramaturgra, akkor az kétségkívül a Jurij Gagarin űrrepülésének bejelentésével egybeeső, 1961. április 12-i tragikus halála.4 Pedig a második világháború utáni időszak egyik ismert írójának éppen ezen a napon jelent meg A gyáva című kisregénye is.5 A korabeli irodalomkritika kedvezően fogadta a művet, B. Nagy László szerint Sarkadi utolsó négy írása (Bolond és szörnyeteg, Elveszett paradicsom, A gyáva, Oszlopos Simeon) az életmű csúcsteljesítményei közé sorolható. Az egyes szám első személyben beszélő narrátor nem más, mint a mű főszereplője, Éva, egy, a harmincadik születésnapját ünneplő szép fiatalasszony, aki kilenc évvel korábban hozzáment a kisregény világában Bencének hívott szobrászművészhez. B. Nagy szerint A gyáva a társadalmon kívüliség, a kötöttségektől, a normáktól és az anyagi gondoktól mentes, kényelmes élet negatív példázata, számára a szabálynélküliség óhajtása az „anarchizmushoz” kapcsolja a kisregény világnézetét. Ezt annyiban árnyalnám, hogy Sarkadinál a szobrász férj által megteremtett egzisztencia (vidéki villa, nyugati autó, utazások, könnyed életvitel, féktelen szórakozás) valójában lehetőséget biztosít egyfajta társadalmi szolipszizmusra, melyben az önmeghatározás, az emberi lét értelmének, teleológiájának keresése eloldódott az önfenntartás mindennapos problémáitól. Ez azonban a léttel kapcsolatban nem az emancipációt és az önkiteljesítést, hanem az anticipáció, a tervező várakozás teljes hiányát hozta el Évának. A kisregény világában tehát az anyagi, materiális értelmében vett egzisztencia úgyszólván lehetetlenné teszi az egzisztencialista „autentikus lét” keresését. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egzisztencializmus firtatása polgárjogot nyert volna az akkori Magyarországon. A Köpeczi Béla szerkesztette antológia előszava is dodonai módon fogalmaz, amikor azt állítja, hogy Jean-Paul Sartre minden erőfeszítése ellenére a marxizmus és az egzisztencializmus kizárják egymást, ugyanakkor a társadalmi keretek átalakulása magával hozza az egyén lelki problémáinak ábrázolását.8 TSZ Ennek a céltalanságnak azonban ára van. Nem véletlen, hogy Béládi Miklós ZU „erkölcs-regénynek” nevezi A gyávát, Boger József a kisregény humanizmusát 2023/6