Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - BALÁZS IMRE JÓZSEF • A költészet határterületei
XK 2023/6 -ig, vidéki városok fesztiváljaiig és művelődési házaiig, rövid kitekintéssel a határokon túlra (ezúttal Kárpátaljára), kifejezetten bő merítés az, amit ebben a formában sikerül megmutatni. Kétféle párbeszéd is érzékelhető a kötetben, ami pontosan rámutat arra a funkcióra, amit egy ilyen könyv betölthet: az egyik egy generációközi párbeszéd, amit az egyik pályázó írása konkrétan meg is jelenít, hiszen egy „apával egy üveg bor társaságában a teraszon” helyzetéhez rendeli az LGT-búcsúkoncertről szóló történetet. A másik az, amiből a könyv „félalulnézetes” perspektívája is fakad: hogy egyaránt megszólalnak benne maguk a zenészek, egy-egy jellemző háttértörténettel világítva rá a korabeli fellépési viszonyokra és klubéletre, illetve a rajongók, akik a zenészekkel való köznapi találkozásokról mesélnek (Bergendykocsikerekek felpumpálása, focimeccs a Hobo Blues Band tagjaival, Benkő László jófej gesztusai a belépő nélkül maradottak koncerthelyszínekre való becsempészése kapcsán stb.). Az összhatás tehát itt nem a „sztárság” státusának építésére, a kivételesség bizonyítékaira épül, hanem az élményre és életérzésre, az ifjúsági kultúra jellegzetességeire, amelyek a generációközi kommunikációnak is alapjai lehetnek. Az olyan jellegű vonatkozások, amelyeket egy-egy emblematikus koncerthelyszín (Petőfi Csarnok, Ifipark stb.) kapcsán már mélyfúrásszerűen körüljárt a szakma, ebben a kötetben szórtabb formában jelennek meg, de kirajzolódnak a lokalitásnak, az alkorszakoknak, az öltözködéskultúrának, a médiakultúrának olyan mozzanatai, amelyek újabb tanulmányokhoz, kutatásokhoz adhatnak ötleteket. A találkozások univerzális elve ezúttal kiterjed a Pajtás című úttörőlapra, a fiúk első füllyukasztás élményeire, amelyeket otthonkás háziasszonyok végeznek maszek formában lakótelepi lakásokban, a spontán koncertre utazásokra, amelyek gyakran hajnali gyaloglásokba és földön alvásokba torkollanék, és persze arra a különös intézményhálózatra, amelyet a Kádár-kori klubok, művelődési házak, koncerttermek, Balaton-parti éttermek szürkezónája jelentett. A dokumentálhatatlan határát súroló dolgok dokumentálása: a megéltség, a gesztusok, a performativitás története ilyen közös élményanyagon keresztül kísérelhető meg - emiatt a Mindenki bizonyára hivatkozási alappá válik hosszabb távon is. (Vass Norbert: Mindenki! Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából. Cser Kiadó, Bp., 2022.) Tíz mondat a román hiphop útkereséseiről ■ Vers a rap is, A rap: vers, A rap nem más, mint vers - próbálgatom magyarul minél mondatszerűbben visszaadni azt az állítást-kinyilatkoztatást, amelyet G. P. Volceanov 2022-es, román hiphoptörténeti szempontból úttörő könyvének (Rapul este poezie) címévé emel. Minden ilyen kijelentés mögött valamiféle érvrendszernek kell kirajzolódnia, és Volceanov leginkább az egyre szofisztikáltabbá válás útvonalát, illetve a korszak költészetében egyébként is fontos technikáknak, például az intertextualitásnak a jelenlétét követi értekezésében. Sok szempontból a könyv mégis a rap különbözőségéről szól, hiszen a téma nemzetközi szakirodalmát követve Volceanov a sajátos zenei kultúra felvázolásával kezdi a téma megközelítését - ebben magán a rappelésen (vagyis a nem 60