Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - MŰ ÉS VILÁGA PAPP-ZAKOR ILKA • Hatalom, törvény és narráció Piotr Macierzynski holokausztlírájában
91 héz belelátni ebbe a post-memory generációinak holokauszttraumákban gyökerező önmeghatározására való reflexiót is. Van egyébként a fentin kívül még egy vers a kötetben, amely a menekvés - illetve megváltás - ellehetetlenülésének láttatásához bibliai motívumot használ fel: „szomjaztam, és nem adtatok innom, / nem volt lábam, így elvittetek a krematóriumba / egy Krisztust még ki lehetett volna csempészni / de ott bűzlő Jézusok egész transzportjai vonultak [...] Jézus Jézust vezette a gázba / az ss felügyelete alatt / míg elpusztítottak 11 milliót”13. A holokausztábrázolásoknak tudvalevőleg létezik egy hagiográfiai elemeket előszeretettel alkalmazó irányzata (a szentségmotívum pedig magában hordozza - a megváltáson át - a teodicea lehetőségét is), csakhogy: mit tud kezdeni a szent egyediségére építő mitológia Krisztusok ekkora tömegével? Mondhatnánk, hogy a vers „11 milliója” egyszerre túl sok és túl kevés, éppen döbbenetes mértéke által veszíti el szent dimenzióját, és - ahogy az már közhelynek számít a téma irodalmában - hatástalanítja az egyénihez kapcsolódó együttérzést. De a korábbihoz hasonló csapdát egy másik szövegben, a Boje sie tego siu (Félek attól az álomtól) címűben is találunk: „a haláltábor területén kötelező érvényű álmoskönyv / holttestet látni - változás / álom virágokról - csomag a feleségedtől / alma halál / a legjobb volt kenyérrel vagy ürülékkel álmodni / az szerencsét jósolt / például repetát az ebédből // a háború előtt ápolónő voltam / a barakkban gyakran ébredtem kiabálva / azt álmodtam hogy felveszek egy hófehér kendőt / az emberek kigombolják a csíkos ingjüket / és rám emelik a tekintetüket / egyesek vádlón / mások várakozón / néhányan gúnyosan mosolyogva // én mindegyiknek tűt szúrok a szívébe / és fenolinjekciót adok / a szúrás helyére pedig vattát szorítok”.14 Ha figyelembe vesszük, hogy a vers címe Wanda Póltawska I boje sie snów (És félek az álmoktól) című könyvére utal, melyet szerzője ravensbrücki szabadulása után írt, éppen azt remélve, hogy ezáltal megszabadulhat rémálmaitól (melyek témája a szerzőn és fogolytársain végzett kísérletek voltak), nem zárhatjuk ki azt az értelmezést sem, amely szerint a versbéli álomra is már a háború után kerül sor, a rémálomra való ébredés pedig a táborból való pszichés menekvés lehetetlenségét jelenti. De az is megtörténhet, hogy a versben megszólaló ápolónő ténylegesen felelős a fenolinjekciók beadásáért (hiszen a gyilkolást a táborokban jellemzően nem bízták foglyokra), valóság és álom dimenziója tehát helyet cserél a szövegben, a beszélő pedig a munkájáért vezekel, amikor azt álmodja, hogy egy barakkban alszik a többiekkel. Bár a kötet struktúrája némi kronológiával kecsegtet - a vége felé találunk egy Zniszczenie KL Auschwitz (KL Auschwitz lerombolása) című szöveget, és egyre szaporodnak azok a versek, amelyek a soá utótörténetét tematizálják, mégsem érezzük, hogy egyetlen, összefüggő és elbeszélhető történettel volna dolgunk: a versekben szinte mindig fellelhető narráció ugyanis többnyire nagyon rövid, írásos vagy akár vizuális dokumentumokból származó részletek rekonstruálására alkalmas csupán. (A könyv végén egyébként könyvészet is található, így a versek „eredetije” könnyűszerrel visszakereshetővé válik; a Film dokumentalny Ciemnosci skryjy ziemie (A Sötétség hull ránk című dokumentumfilm) szintén a holokausztról alkotott tudásunk forrásaira, illetve a befogadás nehézségeire irányítja a figyelmet. A versekben rögzített történetek így különböző perspektívákból láttatott életképeknek, felvételekről készült felvételeknek tűnnek, amelyek között a kapcsolatot még tovább lazítják a lírai elbeszélő emlékezetpolitikával kapcsolatos tapasztalatait rögzítő írások. Mindez voltaképpen emlékezetgyakorlatra, az emlékezet sarkalatos pontjait újra meg újra körüljáró rítusra kezd a leginkább hasonlítani - ehhez az értelmezéshez egyébként is alapot szolgáltat a fentebb már említett Uratowani című szöveg -, és ezáltal a történelmi idő linearitása végképp felbomlik. mű és világa