Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 7. szám = Szórakozó emberiség - GAAL GYÖRGY • A tanár és régész László Gyula kolozsvári évei
nemcsak a temetkezések jellegzetességeit, hanem mindennapi életüket, viseletüket, anyagi és szellemi javaikat, hiedelmeiket, hitvilágukat is bemutatta, a régészeti néprajz módszerét alkalmazva. Szemléletmódja és módszere akkoriban teljesen újnak számított...” - állapítja meg a szerző. Ráadásul a könyv igen olvasmányos stílusú. Itt vetődik fel László „nagycsalád”-elmélete és a kettős honfoglalás gondolata is. Megjelenésekor szinte egyöntetűen dicsérték a művet. Az 1950-es években viszont éppen „polgári történelemszemlélete”, szellemtörténeti kapcsolata, „faji gondolatot ápoló” eszméi miatt bírálták, s szerzőjét is félreállították. László Gyula életének egy egészen különös mozzanata kijevi kiküldetése 1941-42 telén. Az ukrán főváros akkoriban német megszállás alatt volt, s államközi egyezmény keretében lehetőség nyílt arra, hogy két magyar tudós az ottani múzeumokban a népvándorlás korának leleteit tanulmányozza. Fettich Nándort és László Gyulát küldik ki. 1941. december 3-án indulnak Budapestről Berlinen, Krakkón és Lembergen át Kijevbe, s 1943. január 19-én érkeznek vissza. Mindketten naplót vezetnek utazásuk alatt. Számos jegyzetet, körülbelül 300 fényképet s többkötegnyi rajzot készítettek a múzeumi tárgyakról. Ezek a magyarok és a velük rokon népek őstörténetét világítják meg. E német támogatással végzett kutatóút miatt mindkét tudóst utóbb számos vádaskodás érte. A következő három fejezet az „összeomlást” és az utána következő éveket mutatja be igen tömören. Az összeomláskor, vagyis az orosz csapatok 1944. október 11-i (nem 13-i!) bevonulásakor László Gyula már nem volt Kolozsvárt. Az orosz parancsnok elrendelte az egyetem megnyitását. Az oktatás december 1-jén 15 tanárral és 628 hallgatóval kezdődött meg fűtetlen helyiségekben. Márciusban kezdtek visszaszállingózni az elmenekült tanárok. László Gyula március 18-án jelentkezett „szolgálattételre”. Március 29-én Roska professzor beadta lemondását az Ermészeti és Régészeti Intézet vezetéséről, utódául László Gyulát nevezte meg. 1945. március 12-ig Észak-Erdély és így Kolozsvár is szovjet fennhatóság alatt autonóm helyzetben volt, ekkor újra bekebelezi Románia. 1945. május 29-én aztán I. Mihály király aláírásával két törvényrendelet jelenik meg. Az egyik intézkedik a román Ferdinánd király Tudományegyetem visszatelepítéséről Kolozsvárra, ők minden korábbi épületüket, felszerelésüket megkapják. A másik rendelet egy új magyar tanítási nyelvű tudományegyetemet állít fel. Ez nem utóda a Ferenc József Tudományegyetemnek, s egyetlen iskolaépületet kap a Sétatér mellett. A magyar régészeti tanszék is kénytelen oda átköltözni. Az új egyetem decemberben (s nem azonnal) felveszi elnevezésébe Bolyai (János) nevét. A magyar egyetemnek megengedik, hogy a magyar állampolgárságú, visszatérni kívánó tanárokat évenkénti szerződéssel alkalmazza. Ilyen minőségben taníthat tovább 1945. április 1-jétől 1949. október 31-ig László Gyula is, most már rendes tanári besorolással. A Bolyai Egyetem keretében szinte minden tanévben más elnevezésű karon más-más tanszékhez kapcsolták a régészetet. László Gyula évente meghirdette előadásait. Ezután a teljes régészetet tanítania kellett. 1946-ban beindult a szabadegyetem a munkáshallgatók részére. Ezen is vállalt előadásokat. Két tanársegédéről maradt feljegyzés: dr. Kós Károly és Ferenczi István (Ferenczi Sándor régész fia). Az utóbbi 1949-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Ezekben az években László csak két ásatást vezethetett. 1948 tavaszán a kolozsvári Kalevala utcában, majd ugyanebben az évben a Kolozs megyei Magyarpalatkán. 1947-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba hívták meg kiállítás rendezésére. 1948 májusában az EME kérte fel régészeti, történeti, néprajzi tárainak a korszerű átrendezésére. Szívén viselte a sepsiszentgyörgyi múzeum sorsát, s fájlalta elmenekített kincseinek az elpusztulását a zalaegerszegi állomáson. Részt vett a magyar egyetemi 2023/7 120