Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-08-02 / 28. szám
124 • • az átalános telepítési törvényjavaslat tárgyalásakor rájuk is kiterjeszteni a ház figyelmét. Most a fő cél az, hogy a magyar népesség szaporíttassék; márpedig azáltal, ha a székelyek után a felföldi lakosokra kerülne a telepítési sor, az országon kívül levő magyarok, a moldvai csángók háttérbe szoríttatnának. Azért pártolja a szerkezetet. , Kossuth Lajos- Én csak azon érdemes urak megnyugtatása szempontjából akarok egy pár szót szólani, kik a házat más vidékek iránti tekintetre is hívták fel. Részemről kijelentem, hogy én ezt egyátalában nem telepítési törvénynek tekintem, hanem tekintem azon több rendkívüli intézkedések egyikének, melly intézkedések szükségesek, hogy Magyarország békéjes nyugalma az ellenség betörései ellen az alsó vidékekről biztosítva legyen (helyes). Ha egy részről ezen szempontból indulunk ki, más részről meggondolhatjuk azt, hogy egészen más szempont alá esik egy telepítési törvény, melly magános birtokosok földéről is netalán rendelkeznék , és egészen más szempont alá azon törvény, melly a kincstári javakról szól, mert hiszen itt nem megtelepítendő megyékről, hanem csak 400 ezer holdról van szó, ne keressünk tehát oda minél több embert, mert nem fér, hanem azt gondolom , hogy most nekünk az ezen országban nem lakó magyarok megnyerése tisztán mathematicai plus (úgy van), ennélfogva bizonyosan tekintetet érdemel. Más részről a székelység túlnépesedéséről a hol nem egyedül túlnépesedés, hanem azon sok szenvedések , sérelmek miatt, mellyeknek részvevői valának azon szomorú következés állott elő a múlt időből, hogy a székelyek a constitutionális országokba mentek s vándoroltak ki, és kevesítették ezáltal a magyar elemet. Ha csak a kincstári javakról van szó, a teljesítésnél a czél bizonyosan nem lehet az, hogy oda milliókat telepítsünk, hanem az, hogy a megtámadások, a betörések ellen magyar hon biztosítva legyen, ez pedig részvért nem okozhat, sem jogigényeket nem formálhat. Mihelyt bekövetkezik azon pillanat, hogy a más túlnépesedett vidékek jóllétéről a törvényhozásnak gondoskodnia kell, amint hogy kell is, mert a felvidék a törvényhozás gondoskodását nagyon megérdemli , de hiába, mindent egy ülésben elvégezni nem lehet, — kijelentem, hogy míg hivatalban leszek, a felvidékre különös gondot kívánok fordítani; eddig is több előkészületeket tettem, mellyek által a felvidék túlnépesedéséből, de más okból is, a föld soványságából eredeti ínségen könyilés eszközöltetett. Most is Árva megyében a sórétegek kutatására sikeres intézkedést tettem, mihelyt annak tudomására jöttem, hogy lehetséges. Gondolom a nemzet kívánatával találkozom, hogy ha azon felső vidékeknek kereset módjáról gondoskodom, s más egyéb kereseti kútfőkről is fogok gondoskodni , de most ne induljunk ki azon szempontból, hogy valamelyik vidéknek jóllétet eszközöljünk, hanem, hogy a magyar nemzetet biztosítsuk azon lázadás ellen, melly, mint látszik, egyenesen a magyar elem kiirtására van czélozva , s minden egyes adat azt mutatja, hogy a magyar nemzet elnyomására van intézve. Tehát a megtámadtatás ellen kell biztosítani Magyarországot; csak ennyit voltam bátor előterjeszteni. Mi a bukovinai s moldvai csángó magyarok behozását illeti, ha a törvényhozás említést tesz róla, ellene részemről semmi észrevételem nincs, én csak azért nem tettem itt róla említést, mert más országról lenne szó, pedig más országról nem tartom jónak törvény által egyenesen rendelkezni, itt negotiatióknak kell közbejönni. Részemről annyit jelenthetek, hogy e részben az előkészületek megtörténtek, éspedig nem minden siker nélkül. (Helyes, maradjon.) Noszdroveczky szerint ha a terhek kivetésekor megemlékeznek a felföldi lakosokról, akkor a jótétemény kiosztásánál sem szabad róluk megfeledkezni. Kubicza a pénzügyiminister nyilatkozata által meg van nyugtatva, és midőn a nemzetiség fentartása s a haza jövendő védelme forog fen, akkor nem kell helybeli érdekek által vezéreltetni. Nyéki: Ezen korszerű törvényjavaslatot el kívánom ugyan fogadni, azonban pénzügyminiszer úr előadása bár sok tekintetben megnyugtatott, de mégis némi tekintetben engem ki nem elégít. Kétségenkül, midőn arról van szó, hogy a kincstári javakra akarunk telepíteni, ez tisztán kizárt minden más telepítést, ámbár pénzügyminister úr mint mondá, nagy gondoskodást kíván más részekre is fordítani. Ennek folytában, miután meg kell vallani azt, hogy mi abnormis állapotban vagyunk, s könnyen reactio idéztethetnék elő , kihagyását czélszerűnek találom, annyival inkább, miután látjuk,hogy legjobb szándékaink is két élő fegyverrel találkoznak , s igen félös a dolog, hogy a más ajkunkat kézzel foghatólag fogják ellennünk ingerelni a reactio emberei (menjünk tovább). Egyébiránt látom, hogy önök más tárgyra kívánnak átmenni, bátor vagyok egy körülményre figyelmeztetni önöket, ami önök előtt tudva nincs, s a ministérium figyelmét is elfutotta. Temes megye a magyarosodás megszilárdulására célzott telepítésekből kihagyatott. Ezen ministeriális működést nem tudom hogy értsem, holott azon vidéken, miután magam is azon szerencsétlen Temes megye vidékének követe vagyok, — mondom azon vidéken üres puszta nincs (szónok gyenge hangja s a zaj miatt érteni nem lehetett). Jónak látnám a rubrumba ezt tenni: a kincstári javak s üres telkeken eszközlendő telepítések. Az első §-ba pedig kívánnám ezeket betétetni; az ország pénzügyminiszere felhamaztatik különösen Bács, Torontál s Krassó megyékben a kincstári javak, s a reá szállandó birtokokban, nem különben azon üres telkekbe, mellyek Krassó és Temes megyékben feles számban vagynak , hasonlóul kiegészítő telepítéseket eszközlésbe venni. Kossuth Lajos: Ezen észrevételre először azt felelem, hogy meglevőn arról győződve miszerint valamelly dolognak alkalmazása a practicabilitásnak határáig parancsoltathatik csak, ezen szónak Temes megye betétele ellen semmi észrevételem; részemről azt nem tettem azért, mert practicabilisnek egészen nem tartottam , de ha akad valaki ki betétezni kívánja, ellene semmi észrevételem nincs. Mi a másikat illeti: talán ne mennénk specialitásokra , mert anélkül hogy most az üres telkek természetének tárgyalásába kívánnék bocsátkozni, melly vélekedésem szerint igen lényegesen megváltozott a közös teherviselési törvény által, a nélkül mondom, hogy ebbe akarnék ereszkedni csak azon átalánosságba maradok, hogy vagy ollyanok az üres telkek, mellyekről a kincstár rendelkezhetik, és így a kincstár jószága, vagy ollyanok, melylyekről nem rendelkezhetik; ha nem a kincstár jószága, akkor nem rendelkezhetünk róla; ha rendelkezhetünk róla, akkor benne foglaltatik, hogy kincstári javak, mert nincs megmondva, hogy puszta vagy helységbeli, vagy allodiatura, hanem csak az, hogy kincstári javak, és az, hogy bármi czím alatt a koronára szállandó javak (jól van, maradjon). Ezen magyarázat mellett, ha akarják, hogy a Temes megye szó hozzá tétessék, ellene semmi észrevételem. (Szavazzunk). Antal Imre. Pártolja a szerkezetet. Az árvás ember nem igen szokja meg a’kérdéses megyék levegőjét és vizét, hanem minthogy Ungvárban a kincstárnak terjedelmes allodiaturája van, e tekintetben fölkéri a ministérium figyelmét a felföldi lakosokra. — Luzsinsky szinte pártolja a szerkezetet, mert itt főtekintet a haza. Élő chinai kőfalat akar vonni mindenféle ellenséges megtámadás s beütés ellen. Kazinczy Gábor: Azt tartja: ne mondja az ember, ami nem igaz, de ne mondja ki mind, ami igaz. A székelyekre fordítandó különös figyelmet azért kívánja kihagyatni a §-ból, mert az által fegyver adatik ellenségeink kezébe; a bujtogatók majd azzal ámítják a népet: ime, a magyarokról gondoskodnak, veletek pedig nem törődnek, ha éhen haltok is meg. Szóló megyéjét ismeri, és félő, hogy ha a bujtogatóknak az efféle intézkedések balmagyarázata által sikerül a népet elámítani, többet ne veszítsünk, mint nyerünk. (Maradjon, szavazzunk). Pálfy. Van idő, mikor a törvényhozás nem indulhat ki mindig az igazság szempontjából, hanem a status ratiót kell szem előtt tartani. A haza meg van támadva s veszélyben forog; ha az alvidéken magyar laknék, most onnan nem fenyegetne veszély bennünket ; ha ott székely kőfal volna , nagyobb biztossággal tanácskozhatnánk e teremben. Kelet felöl ezért nem törhet be olly könynyen az ellenség, mert ott magyar van. Azonban e törvénycikk által a más ajkúak nincsenek kirekesztve a telepítésből, csakhogy mikor a haza biztosításáról van szó, akkor a status-tekintetet nem lehet szem elől téveszteni. Jelen törvény most olly szükséges, hogy még az igazság rovására is életbe kellene léptetni. A bizottmány véleményét az imaházakra, lelkészekre és néptanítókra nézve pártolja, úgy t. i. hogy fölépíttetvén az egyházi iskola, a lelkészek s tanítók fizetéséről hat évig gondoskodik az álladalom; ezen évek után azonban a letelepített községekről is, csak úgy mint az ország egyéb községeiről a köztörvények szerint történik intézkedés. Dobay Hugó: A túlnépesedett felvidéket, annak éheshaló, ínséggel küzdő népét ajánlja a ház figyelmébe. Ezt kívánja az emberiség és szoros igazság. Kossuth Lajos: Kénytelen vagyok ismételve felszólalni. Mihelyest az ember bizonyos intézkedés alól az alapot elveszi s más alapot tesz alá, azonnal a legigazságosabb dolog is a legigazságtalanabb színben tűnhetik fel. Ha arról volna szó, hogy az éhezőknek kenyeret nyújtsunk, akkor állna azon okoskodás, miszerint Szepes megye éhező lakosainak szintúgy kellene azt nyújtanunk, mint az ország más lakóinak. De nem erről van szó s nem olly telepítésekről, mellyeknél fogva az ínség elhárításáról akarnánk gondoskodni , hanem arról van szó, hogy 150 év alatt négyszer támadják meg azon oldalról a magyart, s kiirtással fenyegetik, (helyes) mi tehát erősítsük a magyarságot, és pedig ne úgy erősítsük, miszerint a magyar nemzet,a mint eddig is ok nélkül vádoltatott, ismét vádoltathatnék, hogy az idegen ajkú népekre fel akarja tolni nyelvét, hanem úgy, hogy állítsuk a magyart oda, hol kiirtással fenyegeti a lázadás, oda, hol védeni kell a magyarságot. Ez feladata a törvénynek, s nem más. Egészen más volna tehát az, ha arról szólnánk, hogy az ínséggel küzdő embereknek segélyt nyújtsunk , de mikor nem ez a létesítendő törvénynek az alapja, hanem csak az, hogy a magyar magát megvédje, már ezt igazságtalanságnak mondani, hogy t. i. magát megvédeni akarja, — bizony furcsa dolog. (Helyeslés.) S épen ezen szempontból kötelesnek érzem magamat még egy eszmére figyelmezni, mellyre egy érdemes követ úr privative hívta fel figyelmemet. Van t. i. magában azon vidékeken is, mellyekről itt szó van, a lakosságnak olly része, melly földdel nem bír, s igy tehát földet kellene ennek is adni. Már kérem, ha ismét e szempontból indulunk ki, hogy a földdel nem bíróknak birtoklásáról gondoskodjunk, úgy tökéletes igazság fekszik benne. De kérdem: valljon az által, ha valami ott lakónak adatik birtok, növekedik-e csak egy karral is azon erő, mellyre azon vidéknek szüksége van a végett, hogy ellenség ellenében erős legyen? Vagy ha növekedik is az erő, melly védi az országot, valljon növekedik-e egyszersmind biztossága azon barátságos s békés érzelmű népnek, melly odalent itt-ott elszórva van, de most ezer veszélyek közt ellentállni nem mer, mert e békés elem nem elég erős, hogy magát megvédelmezhesse. Midőn tehát azon elvet követjük, melly ama vidéknek biztosságát állapítja meg , azt gondolom, az ott lakóknak érdekében is cselekszünk. Egyébiránt kijelentem, miként én a kincstári javakra, hol úrbéri rendezés vagy más illy körülmény forog fel, különös tekintetet akarok fordítani, hogy az azon vidéken lakó zsellérség ne legyen kitéve ínségnek, hanem olly kárba tétessék, hogy a közrend fentartása annak is minél inkább érdekében legyen. Ezt kijelenteni kötelességemnek ismertem, valamint az e részbeni gondoskodást is fő kötelességeim közé számítom , hanem itt e törvénycikkben nem látom ezt helyén, mert nem arról van szó, hogy kenyeret adjunk valakinek, hanem hogy szaporítsuk azokat, kik a magyar nemzetiséget védelmezik. • Én a czéllal meg vagyok elégedve, s a czélt biztosítva látom úgy is, ha a bevezető szakasz kimarad, nem helyezek benne semmi erőt egyátalában, nem látok semmit veszélyeztetve, ha benne van is, s ha kimarad, nem látok semmit feladva, mert a czél el lesz érve. — Egyébiránt Pálfi követtársunk említett egy specialitást a lelkészek iránt. Erre nézve kijelentem, miként én is egyetértek a bizottmánynak erre vonatkozó észrevételével, csak a kifejezés olylyan ne legyen, mintha azt akarnák belőle következtetni, hogy 6 év múlva az ottani lakosoknak terhére fog esni, mert nem tudja az ember, miként rendelkezik utóbb erre nézve a törvényhozás; csak az átalános eszme legyen kifejezve, miszerint épen olly tekintetbe fog jöni, mint amelly tekintetbe jó köztörvény szerint akármelylyik más község. Egyébiránt azon észrevétel, mit a bizottmány jövendőre nézve tett, hogy miként szálljon kézről kézre a birtok, ha ez csak figyelmeztetésnek áll, nem akarok reá észrevételt tenni, de kételkedem, ha ennek törvénycikkbe iktathatása szempontjából formulázásra szólítanánk fel valakit, lehetne-e akképen formulázni, hogy a joggal, törvénynyel, igazsággal és szabadsággal ellentétbe ne jöjünk? mert a szabad eladás megszorítva lévén, gyűlöletességeknek volna tér engedve,mellyeknek kikerülése kívánatos. E részben bizni kell az életben, és azon alapnak letételében, melly itt czéloztatik. Ha egy két ember tétetnék oda, veszélyeztetve lehetne a czél, de mikor a törvényjavaslatban az áll, hogy tömegben történjék a telepítés, hogy minden berohanástól megóva, a lakosok az ország azon részének biztosítására elég erősek legyenek, ezáltal meg van annyi mondva, amennyi szükséges, hogy a többit az élettől megvárhassuk. Például az illyrbánsági ezrednek csak 4 magyar faluja, de tömegben annyi ellenséges elem között is fenn tudta tartani a maga nemzetiségét , úgy a magyar vidékek tömegesen szintén fentartják a magok eredeti typusát. Tehát a jövendőre nézve nyugott vagyok, mihelyt fentartatik azon elv, melly a szerkezetben van. A lelkészekre nézve pedig elfogadom Pálfy képviselőtársunk észrevételét, (maradjon a szerkezet). Elnök arra kívánja a házat figyelmeztetni, miként a szabályok értelmében az illy törvényjavaslatok vitatásánál az átalános tárgyalás szokott előrebocsáttatni; ezenfelül mindig fenmarad a szakaszonkénti tárgyalás. Ha tehát valakinek szakaszonként volna észrevétele, méltóztatnék annak előterjesztését az illető szakasz tárgyalásakor megtenni, így hamarább érünk ezért. Fábián Gábor: Specialitásokba nem bocsátkozik, mert azon miniszer, ki tette a javaslatot, a részletekben is végre fogja hajtani a törvény szellemében, pártolja a szerkezetet. — Jakefalusy Emil szepesi követ, minthogy jelen intézkedés azon szempontból történik, miszerint a haza minden ellenséges megtámadás ellen biztosítassék — pártolja a szerkezetet; de ha az átalános telepítés kerülene szőnyegre, akkor e tekintetben ő is egy indítványnyal fog föllépni a ház előtt. — Pap János. Hamarabb kellett volna ez intézkedést tenni, úgy most nem volna semmi baj. Az illy telepített földek eladását illetőig annak ratificatióját a souverain nemzeti gyűlés ekbe terjesztendő. Egy képviselő azért nem soffiolja a szerkezetet, mivel az általa bűnösök közt ártatlanok is mgtonának, pedig azért, hogy a rácz hűtelen lett és feltámadt, a romáuljt és más ajkuakat nem lehet büntetni. Hajdan voltörvény, miszerint a velenczei és lengyel nem lakhatott az országban, mondassém esis ki inkább, hogy a ráczok nem lakhatnak, mintsem azok halmiatlanságáért más népfajok is szenvedjenek. Egy más követ szinte különös figyelmet kiván forditatni a román fajra. Kossuth Lajos: Kötelességemnek tartom azon meggyőződésemet kijelenteni, hogy Magyarországnak nem magyarajkú népei között különösen a romániaj az, mellynek a magyar irányában és a magyarnak az ő irányában a legigazabb és legtermészetesebb rokonszenvü összeköttetését magában a helyzetben és viszonyokban látom gyökerezettnek lenni. Én azt hiszem, hazánknak egyik súlyos bűne az, hogy nem volt már régen elegendő figyelemmel azon természetes sympathiára, mellyre a magyar ajkú és a román ajkú nép egymás iránt hivatva van, állásuk, viszonyok s jövendőjük által. Én tehát ezen kijelentéssel annyit akartam csak kinyilatkoztatni, hogy a tapasztalás szerint ha lakik a magyarföldön hálatlallan faj, melly ellenünkben irtó háborúra kel, s mellyet ennél fogva ellenségnek kell hogy tekintsünk, és vele ellenségileg bánni, úgy viszont az oláhajku népet én a magyarajku népek barátjának tekintem, és azt kívánom, hogy a magyarajku nép is a románajku nép iránt, mint egy hazának közös magyar polgárai iránt, a legtisztább testvéri szeretettel és igazságos indulattal viseltessék. (Éljenzés.) Berzenczey: Jelen tárgy elintézése csak úgy tartozik a honvédelemre mint maga a katonaadás, s nem látja át, hogy ezt miért ne mondhatnánk ki akkor, mikor irtó háborút kezdtek ellenünk. Biztosítni akarja a nemzetiséget, de azért azt soha sem mondja, hogy rá az ez országban ne lakhassák. Ezután a ház a szakaszonkénti tárgyalásra ment át. A czim s bevezetés marad. Madarász László a földbirtok mennyiségére nézve azt kívánna a 3-ik §-ba tétetni, sem több, sem kevesebb s ez el is fogadtatott. Egy képviselő mind a minimumot mind a maximumot meg akará a földbirtokra nézve állapítatni. Berzenczei László: Az egészben bizonyosan az a czélünk, hogy minél több telepíttessék, de tudhatjuk-e előre s kiköthetjük-e, hogy csak ollyan ember jöjön oda , ki úgyszólván mintegy ajándékból éljen, s nem akarnak-e önök utat nyitni, ha valaki szerezni akar, hogy szerezhessen ? Tehát mind csak proletariusokat hoznak oda ? Tekintetbe akarják-e venni önök, hogy az első kimozdítás kedvezőbb leszen, a második nem annyira, ak-ik pedig még többet fog követelni. Úgy hiszem pénzügyminiszer úrnak is népesítés a czélja, nem pedig hogy birtokot kapjanak. Lehetetlen specificumokba ereszkedni, mert akkor tudni kellene, miilyen a föld, s a letelepítendőnek is látni kellene, miilyen a vidék. Azért a kivihetőség tekintetéből is kérem méltóztassanak a szerkezet mellett maradni. Kossuth. A törvényjavaslatnak czélja az lévén, hogy erőt teremtsünk oda, kétségtelenül egyáltalában nem voltam magam is azon véleményben, hogy valami latifundiumok történjenek, mert azok nem telepítések. Ha egy embernek adunk 1000 holdat, az nem telepítés, következve én az ollyan tömegnek adásába, melly egy családnak elérésére elegendő, és nem több sem kevesebb, ebben tökéletesen egyetértek, azért az elfogadásra szavaztam. Hanem annyit akarok mégis megjegyezni, hogy nem gondolnám, miszerint a ház meg akarná kötni ő felségének eddig még fenálló azon jogát, minélfogva ha valakit különös érdemeinél fogva méltónak tart, annak valamit adományozhasson. Én az ilyen adományozási kérdést igen kényesnek tartom, s megvallom őszintén, én szeretném, ha a státus sem gazda sem kereskedő, sem iparos nem volna, mert az egyátalában nem hivatása, s akkor megszűnnének ezen adományozási históriák. De még most fenállnak, tehát kérdést akarok tenni a háznak, hogy például egy bizonyos vidéken, mert ne méltóztassanak elfeledni, hogy a székelyek közt a scotiai landrendszernek egy bizonyos typusa van, vannak egyének, kikkel mozdul a vidék, s kik nélkül nem mozdul a vidék, s ha azon egyén azt mondja: ha nekem a status ajándékoz, nem kell, hanem venni akarok, de hogy én öt 20 holdat kapjak, nem indulok ki, nem akarok a statustól ajándékot, hanem venni akarok, s ha alkalmam lesz venni, elmegyek, s ha elmegyek, eljő velem ezen 10.000 ember. Kérdem ilyes esetekben nem akarja-e a ház megengedni a pénzügyministernek, hogy eladhasson az illyennek valamivel több birtokot, ■— nem latifundiumot, — de valamivel többet, mint átalános telepítési elvűt felvéve van. Kimondom, ha valamelly numericus részt meghatározna, azt czélszerűtlen dolognak tartanám, mert például Bácsban 3 telek nem volna telepítés, ellenben, ha csak azt mondjuk is, egy telek, mihelyt ezen maximum ki van mondva, az lesz a következés, ha kevesebb elég lenne is, kevesebbre nem kapunk telepedőt. A mennyiség definiálva van az általa mennyi egy család eltartására elegendő.“ A kérdés tehát csak az, valljon ha egy ilyen eladás által a czél könnyítve lesz, szabad lesz-e azt a pénzügyministernek nem telepítés, hanem eladás által megtenni ? Madarász László kivételkép meg akarja engedni, hogy a pénzügyminister többet is adhat el. Filler ki akarja mondatni, micsoda feltételek alatt történhetik az eladás, ingyen semmi föld sem adassék. Maradt a szerkezet. Az imaházak, lelkészek és tanítókra nézve a bizottmány módosítása fogadtatott el. A tárgy belevén végezve Varga Sándor indítványt jelentett be a háznak u.m. 1, a közmunkák eltörlése, 2, a legelők minél előbbi elkülönözése és 3, a nemzetöri tisztek qualificatiója iránt. Ezzel az ülés eloszlott. TÁROGATÓ. — A hajdú kerületi összes nemzeti őrseregből, a ministeri harczra hivó parancs következtében, mintegy 2.300-an, az egész őrseregnek mintegy harmada, fog a ráczok ellen megindulni. A lelkes hajdúk, férfiasan, sőt lelkesedéssel fogadák a szózatot , s vitéz elődeik emlékétől lelkesítve Bocskai zászlója alatt fognak a harcrtérre kiszállani. Kerületi közgyűlés határozatából a meghatározott harmadrész sorshúzás által való kiállítandó, azonban minden oda mutat, hogy az önkénytes ajánlkozások a sorshúzást itt is szükségtelenné teendik. Azon esetre, ha a kiindulás idejére pénz nem érkeznék, hogy a sereg nehéz szükséget ne lásson, 2000 posztnyi tartalékpénztárral láttattak el. A tábor előlegesen Kún-Hegyesen gyűlt össze , onnét júl. 29-én lesz megindulandó. A broodi vidéken, a Pesti Hírlap szerint, azon hír keletkezett az illyrek között, hogy két hét múlva Magyarország nyolc helyen egyszerre fog megtámadtatni, s az egész őrvidék felzúdíttatik; a broodi csendes köznép között a következő ingerlő versek terjesztetnek: „Zöldül a szegfű, S kezd az mező s erdőkben terjedni, Lapdaként fog szláv kezünkben A magyar fej kézről kézre dobatni.“