Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-08-13 / 38. szám

mellyeket semmiknek mondani igen könnyű, s mellyeket papíron kiirtani nem is igen nagy dolog, de mellyeket lassan megsemmisí­teni, feloszlatni a létező formáknak megrázkódtatása nélkül, a tör­vényhozás bölcseségéhez sokkal illőbb feladás. Azt hiszem, hogy azon indítvány, mellyet Komárom megye képviselője tett, egyáltalában el nem fogja azon térről vezetni a házat, mellyre fellépett, t. i. a vallás szabadságnak óvatos tisztelet­ben tartásáról, de egyszersmind olly közvetítő módot foglal magá­ban, mellyet az eszmevilágból mintegy kéznyújtólag nyújtunk az életnek, s azért részemről az indítványt pártolom. P­a­p P­á 1. A közös iskolákat két szempontból pártolja, mert 1., a gyermekek együtt tanulván levetkezik a vallásos előítéleteket, és 2., gazdasági szempontból. Ha a közös iskola most ki nem vihe­tő, akkor készebb elhalasztani, hogy novemberben egy új javaslat terjesztessék a ház elibe. l Pap Endre pártolja Pázmándi indítványát, Beniczky módo­síttatni kívánja a 15. §-t. Pap Zsigmond: Törvényalkotáskor nem azt kell mindig nézni, mi a legszentebb elv, hanem tekinteni kell a körülményeket is. A közös iskola elvénél egy egy szentebb elv nincs, de a mostani körülmények közt nem lehet mindent egy kalap alá vonni. A közös iskola mellett többször felhozott Separatismus nem létezik, mert se­paratio szerinte az volna, ha volna olly intézet, melly a status czél­­jaival ellenkeznék. — Ne erőtessük a dolgot, mert az által csak reactióra adunk okot; példa az alvidéken azon nép, mellyet azzal ámítottak el, hogy nyelvét, vallását akarják elvenni, s most a rea­­ctio elnyomására egész erőnk megfeszítése szükséges. Ha a külön­böző nyelvű s vallásu szerb, tót egy közös iskolába adatik, a szü­lök először féltik a nyelvet, a nyelv után majd következik a vallás, s ebből olly háború támadhat, mint a 30 éves. Engedjünk hát a kö­zös iskolák mellett külön iskolákat is állíttatni, ha a szülök látják, hogy a közös iskolában is jól megy a dolog, s nem félthetik nyel­vüket, vallásokat, akkor önként maguktól oda küldik gyermekeiket, mert látják, hogy olcsóbb, és jó a tanítás. Mi még most ollyanok va­gyunk, mint a légy tavaszkor, mikor fölébred, nem bir repülni s csak a meleg erősiti meg. Várjunk mi is erősödést. Pázmándi in­dítványát pártolja; de ha a közös iskola elfogadtatnék, figyelmez­teti a házat, hogy most az alvidéken ágyú, puska szól, nem lehet kihallgatni a hitfelekezeteket — azért legalább most halasztassék el. Deák Fer­e­nc 7. Ha tegnap a határozathoz szólhat, hazánk jelen körülményei között tévesztett lépésnek mondja, hogy a status által felállítandó iskolák közösek legyenek.. Ma a komáromi indít­vány nyomán arról van szó, hogy miután közös iskolák, vagyis a status által felállítandó iskolák közösek lesznek, lesz-e joga egyes hitfelekezeteknek saját költségükön külön iskolákat állítani, és ma­gánalapítványaikat e czélra fordítani. Az elsőt megtiltani, az ala­pítványokat lefoglalni nincs jogában a státusnak, s ha ezt teszi, igazságtalanságot követ el. Ezzel a kath. alapítványokat nem hason­líthatni össze, mert ezeknek nem csekély része a status javaiból adatott. A protestánsok és óhitűek minden alapítványai magánala­pítványok, s ezekhez a státus semmivel sem járult, és ha ezeket el­veszi önkényt gyakorol. A törvényhozót nem csak az okoskodás higgadt fonala, hanem az élet és annak körülményei és az embe­riség sajátságai is vezérlik; és jaj azon törvényhozásnak, melly olly ideális törvényeket alkot, mellyeket az élet naponként s a ta­pasztalás minden órán meghazudtol. A létező hitfelekezeteket igno­­rálni nem lehet; kényszerítő mód által összeolvadást nem reményb­­­ezni. Még a legczélszerűbb eszköz is valamelly czél elérésére csak akkor lesz elég hatályos, ha az időt eltalálja az ember ,a­mikor azt alkalmazza. Kezdje meg valaki illy nagy ingerültség közt a közös iskola theóriáját alkalmazni, majd meglátja következéseit. Horvátor­szágban néhány szó odavetése, néhány kifejezés, vagy néhány roszul magyarázott javaslat, a­mi magában ártatlan, ha nem egye­düli ok, de eszköz volt az indulatok felzaklatására. Midőn az egész ország lázban van, midőn ezen ország millióit veszély környezi, midőn attól félünk, hogy a hajó elmerül, midőn azt mondjuk,hogy az isten mindenható hatalma tud bennünket megtartani, akkor azt mondjuk, hogy egy kis felekezetességből származó súrlódás több vagy kevesebb, nem tesz semmit, van-e jogunk ezt mondani ? Fe­­lelhetünk-e a nemzet előtt, hogy ezen dolgot olly könnyen és min­den komolyabb óvatosság nélkül vesszük ? — Az oláh atyafiak ag­godalmukat jelenték a törvényhozásnak,hogy őket uniálni akarják. A törvényhozás igyekezett őket megnyugtatni s templomaik visszaa­dását elhatárzá. Ugyan ha közös iskolákra kényszeríttetnek, s ala­pítványaik is közösökké tétetnek, hisznek-e az ígéretnek ? Vallási vagy vélemény szabadságára még felvilágosodott ember sem tűr zsarnokságot. Ez az emberi természetben fekszik és fekszik még inkább a nép természetében, ki sokkal inkább küzd a sors terhével, csapásaival, s minél kevésbé felvilágosodott értelmű, annál inkább ragaszkodik a valláshoz, és annak külformáihoz, mintsem annak lényegéhez; a külformákat megsérteni a népre annyi,­ mint a nép vallásos érzelmeit sérteni meg, ezeket pedig megsérteni akkor, mikor a sértést a status nem kívánja, csak azért, mert bizonyos the­­óriák szebbnek festik a tárgyat, vétek a nemzet s a nemzet biz­tossága ellen. (Igaz.) Mellőzve Európa statusait, Éjszakamerikát hozza fel szóló, és kérdi, valljon ott kényszerítőig cselekszik-e a status a vallásfelekezetek iskoláival ? Nem ad-e nekik szabad kezet? nem respectálja-e a tulajdont ? ott igaz­­, a status kezdetben nem avatkozott a vallás dolgába, én Magyarország legnagyobb átkának tartom, hogy Magyarországnak először státusreligiója volt, melly­­ből annyi igazságtalanság, annyi átok átadott a népre, de miután ezen átok reánk nehezedett, azt még nagyobbá tegyük ? Azt gondolja valaki, hogy a közös nevelés azt ki fogja lassan­­kint irtani ? meglehet, én nem hiszem, de ha igaz is, ezt nem akkor kell kezdeni, mikor az indulatok Magyarországban úgy fel vannak zaklatva, mint talán Árpád ideje óta nem volt. Azt pengetjük szá­jainkon, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség e századnak jelszava ? meglehet, hogy ezen jelszó inkább a jövendőt mutatja mint a jelent; de kérdek minden embert, valljon a polgárok egyéni szabadsága egész Európában volt-e több megtámadásnak kitéve egy­hamar, mint épen a jelenben ? És valljon a szabadsággal egyező-e, ha egy felekezetet kényszeríteni akarunk, hogy külön jogával mint hitfelekezet ne élhessen ? Azt mondják, hogy egyenlőség legyen ? Azon egyenlőség, melly a szabadsággal meg nem fér, s melly ab­ban helyeztetnék, hogy nem egyenlő szabadságot adjunk a feleke­zeteknek? A testvériséget emlegetjük és annak olly értelmet adunk, hogy az által akarjuk testvérekké tenni az embereket, hogy őket súlyos lánczra lánczoljuk ? Ez a világon testvériséget soha nem szült; még ha az előítéleteket sértenénk is meg, vétket követnénk el akkor, ha ezen sértést olly körülmények között követjük el, mi­dőn a státus szüksége azt nem parancsolja; nekünk még azokat is kell respectálni, ha azok nem károsak, mert a­mit mi előítéletnek hiszünk, azt a népben sokszor olly érzelem, melly őt boldogítja, s mellynek védelmére fegyvert ragad. Nézzünk körül, mi az, a miben mi bízunk, hol az erő ezen testületben ? ezen testület bölcsesége igen sok kárt elháríthat; ezen testület azonban csak rendelkezhe­tik a cselekvés második ferén; és valljon a cselekvés kinek kezé­ben van inkább, mint a nép kezében ? Nekünk meg kell értetni a néppel, hogy a haza és annak szabadsága veszélyben van; és mi­kor azt akarjuk vele megértetni, mikor fegyverre akarjuk buzdítani azon népet, melly eddig nem érezte,hogy hazája és szabadsága van, azon népet most akarjuk megfosztani szabadságának legmelegebb, legédesebb érzetétől ? Uraim, ez nem eszköz arra, hogy a népet magunkhoz és a hazához kössük, ez eszköz arra, hogy egymás el­len ingerült indulatok közé a veszekedés almáját vessük. Azt hal­lom gyakran, hogy a reactio hatalmától félünk. A reactio hatalma így sokkal veszélyesebb, mert a reactio hatalma nem egynéhány ember tollából és kezéből áll; a reactio hatalma akkor veszedelmes, ha van neki mire támaszkodni, és mire fog támaszkodni ? A nép érzelmeinek pártolására, és annyival inkább fog támaszkodni, mert a népet ellökjük magunktól. — Azt mondjuk, hogy a papság ennyi és ennyi vétket követett el. Nem tagadom, hogy sokszor nem telje­sítette azon szent kötelességét, mellyre hivatva volt, nem is fogok panegyrist a hibázók mellett tartani, de azt mondják az urak: a pap­ság a reactio eszköze, és félnek a papság reactionális hatalmától, — és mit csinálnak ekkor ? Egy hatalmas eszközt adnak kezébe, hogy a vallás megsértett érzelmeinél fogva zúdítsa fel a népet a re­actio kezére. Igen könnyű az aggodalmat előállítani; az­ aggoda­lom megnyugtatására nem erő szükséges, nem parancsoló eszközök valók, hanem enyhítő, édesítő és hozzánk csaló eszközök, nyelv, vallás és nemzetiség különbség nélkül.. Azt hiszem, alig van köztünk valaki, ki azt mondaná, hogy azt, mi eddig történt az idegen nemzetiségek irányában, újra kezdhet­nék; alig lesz valaki, ki ugyanazon nyomon menne jövendőben, mint eddig ment.­­ Elhibázott lépések, a körülményeknek meg nem fon­tolása, theóriákra épített következtetések, csak kifelejtik az embert, minden makacsságaival, minden előítéleteivel, minden sajátságaival, minden jó és rosz érzelmeivel; pedig ezen egy kis hiba olly lakat üt a számításon, miszerint félni lehet, hogy az elhibázott számítás talán többe kerül Magyarországnak, mint gondoltuk volna. Óvato­­soknak kell lennünk, és ezen óvatosság azt parancsolja, hogy ne menjünk messzebb, mint a­hova a status czélja kényszerít, ne te­gyünk olly intézkedéseket, mellyek az indulatokat felizgatják, ha­szon és czél nélkül, ne áldozzunk a szépnek látszó theóriáknak, mert az élet gyakorlati, s mert mi adjuk meg az árát. Ha a magunk sorsáról volna szó , akkor igenis, nemes büszkeséggel, vagy ön­hittséggel azt mondanék: igenis áldozzunk; de a mi kezünkbe egy nemzet tette le sorsát vak bizodalommal; és merem mon­dani: ha ezen törvényjavaslatot úgy,mint azt Madarász László előadta, a népnek elébe adjuk, legfölebb sok ember lesz,, a­ki azt indifferen­ten fogadja, de igen kevés lesz, a ki annak örül, és­ igen sok lesz, ki az által legszentebb érzelmeit sértve fogja érezni, a­nélkül, hogy a haza szent czélja igényelte volna. Átalában ha mi azt mondjuk ki, mit Komárom követe indítványozott,­­ hogy szabad minden hitfele­kezeteknek külön iskolát felállítani, és annak fentartására használ­hatja azon vallás felekezetbeliek többségének elhatározása szerint sa­ját alapítványait, ez­által senki meg nem sértetik, respectáljuk a tu­lajdont, és a nép vallásos érzelmeit; elkerültünk sokat, mi talán kárt okozhatna a hazának, és nem tettünk igazságtalanságot. Avval vég­zem szavaimat, hogy nem akarom a testvériséget úgy érteni, hogy a­kiket testvérekké akarunk tenni,lánczra verjük őket, vagy tetszik, vagy nem tetszik, hanem úgy szeretném testvérekké tenni az em­bereket, miszerint a szabadságot ne korlátozzuk ott és akkor, hol azt a status czélja múlhatlanul meg nem kívánja. (Helyes.) Madarász Józef: Deák Ferencz a közös iskolákat a haza jelen helyzetében helyeseknek nem találja; ez szólóra nem bír nyomatékkal, mert a közös iskola elvében nem a kényszerítést, ha­nem a testvéresítést látja. Mi az alapítványokat illeti, kik azokat tették, már régen a sírban feküsznek, és nem a vallásosság, hanem a nevelés lévén főpont, azokat a közállomány nevelésre mindig for­díthatja. Szóló ismer felekezeteket, de épen azért kellenek törvé­nyek, mellyek a nevelés ügyét a vallásosság elvével egyeztessék. A vallási súrlódás figyelembe veendő, ha alapja van, de mivel a szerkezetben a vallás el van különözve az oktatástól, azt a törvény­­javaslatból következtetni nem alapos. — Pázmándy indítványában nem lát mást, mint a tegnapi végzés megsemmisítését, azért azt nem pártolja. D­r­á­g­o­s. A tegnapi határozatot a hazára nézve a legna­gyobb nyugtalanság anyagának, úgy­szólván, kanóczának tekinti. Könnyű Pesten négy fél közt okoskodni, de nem szabad feledni, hogy a hozott határozat a nép közé megy, s annak a nép ad életet. A nép küldöttjének kötelessége a nép érdekeit, gyöngéit, vágyait megismertetni a házzal. Tudva van, hogy máj. 24-kén az oláh nép képviselői Pozsonyban gyűlést tartottak, s petitióval járultak a kor­mányhoz, mellyben elismerik a magyar nyelv diplomaticai méltó­ságát, de nyelvök s vallásuk biztosítását kívánják­ — Nemzetiség és hazafiuság két különböző eszme; ha a magyar haza Europa előtt azon tekintetben állana, m­ellyben a Hunyadyak, Zrínyiek korában állott, most a nemzetiség is sokkal jobb lábon állana. A magyar nemzetiség ártalmára lenni nem kíván, de rosz gyermek az , a ki anyja­ tejét­ megtagadja; a ki erre képes, az mindenre képes; ma a töröknek, holnap a muszkának hajt fejet. Részéről mint a magyar haza polgára megtartja ugyan nemzetiségét, de azért ha a szük­ség úgy hozza magával, közügyekben akármelylyik polgártársával megmérkőzik, Pázmándy indítványát pártolja, azon hozzáadással, hogy a felekezetek az öt­száztélit saját iskoláik részére fizessék. 1848-ban nem fölkeltve, de felkorbácsolva van a nemzetiség ön­tudata, azért ajánlja a ház figyelmébe Pázmándy indítványát. Bezerédy László. Az igazságügy-miniszer beszédét előbb szerette volna hallani; neki úgy látszik, a dolog oda megy vissza, a­hol előbb állott; azért, hogy a ház következetlenségbe ne essék, halasztassék el a tárgy boldogabb időkre. Klauzál­ Pázmándy indítványa nincs ellentétben a tegnapi határozattal. Deák ha hamarább nem mondta is beszédét, most is helyén van.. Szerinte a tegnapi szavazás azért nem ütött másként ki, mert némellyek nem valának tisztában a kérdéssel. Ezen törvény­­javaslat nagy ingerültséget okozna; az alvidéki lázadásnak is egy­­részben efféle félreértés az oka. Erdélyből­­ másonnan jöttek kül­döttségek a kormányhoz, s valamennyien nyelvek s vallásuk bizto­sítását kérék. Azokat tehát, kik a hűségben megmaradnak, nem kell elkeseríteni; nem kell a gyakorlat s tapasztalás tanítását a szép theóriáknak feláldozni; a­ki kísérletet akar tenni, tegye azt a maga, ne a haza szerencséltetésével. Pázmándyt pártolja, Palóczi. A mai nap újra megtanította arra, hogy a jelen országgyűlésnek is meg­van a maga stratégiája. Ma a kevesebbség más alakban megújítja a többség ellen a harczot, és ha a többség kihagyja kezéből siklani a győzedelmet, sorsát megérdemli.­­ Azoknak, kik az elhalasztást sürgetik, azt mondja, hogy igen szép színben állnának az ország előtt, ha olly tárgyat, miről 5 napig beszéltek, félretennének azért, hogy másról beszéljenek. Deák semmi újat nem mondott, a felhordott erősségeket könyv nélkül is tudja, a­ki országgyűlésekre járt. Ha valamit hátráltatni akarnak, mindig a népet rántják elő, s azt mondják, a nép még nincs rá meg­érve. Az úrbérre, büntető törvénykönyvre, esküdt­székre szinte azt mondták, 1848-ban nem hallgattak az efféle sápításokra, meg­adtak a népnek egyszerre mindent, és a nép boldog. Azt várják talán, hogy a nép maga folyamodjék a törvényhozáshoz, hogy erre meg arra már megért ? Ez az örökkévalóság után két héttel fog történni. Egy kis zúgolódás minden reform ellen szokott támadni; első évben a közös iskolák miatt jajveszékelnek, zú­golódnak, másodikban már kevesebbet beszélnek ellene, harma­dikban még kevesebbet, negyedikben semmit, s megszokják. Ez 172 csak ollyan, mint mikor egy régi goth toronyba világgal megy be az ember, a denevérek röpködnek a világ felé s el akarják ütni, de az okos ember elébe tartja kezét, s kitisztítja az épületet a pókhá­lótól. Ha Pázmándy indítványa elfogadtatik, károsan hat a népre, mert nem szokja meg a törvény iránti tiszteletet s engedelmességet. Pázmándy 1. §-ában buvó ajtó van hagyva, a nép azt mondja rá: azon ki lehet bújni, a törvényhozás csak tréfált. A népben a tör­vény iránti tiszteletet kell meggyökereztetni; az angol népet az teszi nagggyá. A tegnapi végzést kívánja feltartatni. (Többfelől kiáltás: szavazzunk, szavazzunk.) Elnök jelenti, hogy ha a szólók el nem állnak a beszédtől, mindnyáját ki kell hallgatni. Román szószékre lép, s a zajban nem hallhatni. E­ln­­ö­k név szerint szólítgatja a felirtakat, hogy el­­állnak-e a szótól, erre a fél ház is kiált, hogy eláll. — Szu­ny­o­g­h (szószékre menvén, hosszú zaj.) Tegnap ő is a közös is­kola mellett szavazott, de azért nem lesz következetlen a ház, ha Pázmándy indítványát elfogadja. (Zaj. Szunyogh sokáig vár.) El­­n­ö­k jelenti, hogy el nem oszlatja az ülést, míg ki nem hallgatják. (Hosszú csengetés.) Elnök: Szólásszabadság. (Iszonyú zaj, pat­togás, csattogás.) Hallgassák ki az egyes szónokokat, mert a capa­­citálás ideje nem járt le. Egy követ 3 napig beszélt a közös iskola ellen, s mégis tegnap mellette szavazott. (Folytattatik). FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. — Pest városa közgyűlései 1. hó 5 és 10. csupán hely és magánérdek­ű tárgyakkal foglalkoztak,mely­­lyek bármilly szükségesek, de az olvasó közönségre nézve érdek­telenek. Csak a 10-ki ülésen adatott egy kis mulatságos intermezzo, vagy­is, mivel, az ülés ezen kezdődött, inkább előjáték. Czíme: Az elnémított szónok. Személyek: Kail Sándor képviselő. Rottenbiller polgármester és Buday képviselő. Több pesti képviselők. — Kail Sándor, quantitative a legeloquensebb pesti képviselő, a jegyzőkönyv hitelesítése után feláll, indítványt teendő a gyűlések rendezése iránt. Beszél félóráig, de még mindig nem közelítve az indítvány­hoz, mondja többi közt, mikép nagy baj, hogy a képviselők közt olly kevés a szakértő, többnyire csak ollyan ex omnibus aliquid ex toto nihil emberek. Ez, még inkább mint a czéltalan hosszú beszéd, nyug­talanná teszi a képviselőket. Miért is a polgármester, bocsánatot kérve a közbeszólásért, igen okosan figyelmezteti a szónokot, hogy ő neki csak egyszerű indítvány­tételt engede, melly szokás szerint a választmányhoz volna utasítandó, s kéri, a sürgetős teendőknek olly nagy halmaza lévén előttök, tartsa magában hosszú szónokla­tát, s adja elő egyszerűen indítványát, melly majd a választmány vé­leményével fog tárgyaltatni. Most felpattant Buday képviselő,eré­lyes de nem méltatlan modorban rova meg­hailt, hogy ő minden ülésben háromszor négyszer hosszasan beszélvén, s most is illy hosszú dictióval s társait sértegetve ragadja el a drága időt, holott vagy kétszáz tárgy vár elintézésre. Szavait az ülés helyeslé, s ha­­tároztaték az indítvány írásban­ beadása s véleményezés végett vá­lasztmányhoz utasítása. Kail Sándor úr pedig leült *),, maradván keblében a ki nem mondhatott szavak irtózatos súlya. Úgy járt a szép oratióval,mint báró Demanx lovával, ki midőn egy török várba rohant,a leeresztett kapu elcsapá paripája hátulját, s ő csak első ré­szén jutott be, de midőn később gyökérrel összeforrasztó borostyán) nőtt hátából. Valljon Kail Sándor-ur összeforrasztott beszéde fog-e számára borostyánt hajtani ? — Az „Ungar“ e napokban, az „Alig. Oest. Zeitung“ szerint, közlé azon alávaló koholmányt, hogy ministeriumunk gr. Zichy Fe­­renczet Oroszországba küldé segítséget kérni, hazánk politikai és financiális kétségbeesésében, s készebb orosz herczeget fogadni el királynl,mint magát Austria karjaiba vetni. S ez hihető is, mert mi­niszereink közt olly rögzött aristocraták vannak, hogy mindenre ké­szek, csakhogy­ a Németországban lábra kapott, s a magyar aristo­­cratiát fenyegető democratiától menekülhessenek. Ezen gyalázatos s a bécsi sajtóhoz méltó költeményt az Ungar néhány kérdő és fel­kiáltó jellel czifrázza ki. Egy szót tehát az Ungar szerkesztőjéhez. Ön vagy hiszi ezen képtelen vádat, vagy nem? Ha hiszi, úgy nem volt szép öntől az ellen, mennyire csak szíve és fejétől telik, fel nem támadni. S ha — mint feltessszük—nem hiszi, akkor milly szegény válasz a bécsieknek az a néhány árva kérdő- és felkiáltójel.Vagy talán azért közlé ön a szép hírt, hogy a ministerség feleljen? Ez csak nem felejtkezhetik annyira méltóságáról, hogy a bécsi sajtó posványaiban kurutyolókkal feleseljen. S illyenek pedig alkalmasint a bécsi gom­ba gyanánt termett új hírlapok szerkesztőinek nagy része. Önnek például csak egyet hozunk fel, ki programjában többi közt ezt hir­dető, miképen hiszi, hogy a vele talán polémiába ereszkedők biron­­danak annyi lélekerővel, hogy csak jelenét támadandják meg, s múltát nem hozandják szőnyegre. Nemde ezen embernek szép múlta­ lehet, hogy csak említésétől is borzad. Illy emberek ellen a„?“és„l“ annyit használ, mint ha a szenttamási ráczokat valami quaecker-féle béke-predicatióval akarnék szétoszlatni. Ezen emberek azt mon­­dandják , lám a magyar érzelmű „Ungar“­ még csak nyíltan két­kedni sem mer vádunkon, tehát az igaz. — Fogadja ön ezen ba­ráti figyelmeztetést, és kövesse, ha az igazságnak aztán is olly ba­rátja akar lenni, mint volt. — B. Lopresti és hg Woronyeczky egy gyalog vadász roham­csapatra toborzanak, szép sikerrel, mert első két nap 180 legény állt be. A költségeket nagy részt maguk adják és más lelkes haza­fiak. Hála az elsőnek mint hazánk buzgó fiának. Hála a nemes len­gyelnek, ki már a falaki csatában olly szépen viselte magát. Üdvö­zöljük őt mint már nem idegent, ki ellenségeink vérében keresztelő magát magyarrá. — A — Folyó hónap 10-n tartóztatott le Pesten mintegy 60,000 pftnyi összeg, mellyböl 18,840 ft bankjegyekben v­isszafizettetvén illető helyre tétetett. — Tegnapelőtt nádorunk Budáról elutazott Bécsbe, hová köz­­tudomás szerint tegnapra királyunk váratott. — Gyönk, augustus 4. 1848. Leomlom én is szent porodon nemes ! A jókkal együtt könnyeket áldozok. — Berzsenyi. Temetésről jövök, s jövök a legöszintébb fájdalom kényeivel. Egy hosszabb életre méltó, egy még 23-ik évét be nem töltött ifjút temettünk imént a szomszéd alsó—péli pusztában. Nem úgy hervadt­­ el, mint virág, mellynek gyökerét láb­atlan féreg­ lassanként rég­óta emészti; még csak negyednappal ezelőtt ép erő forrt ép tag­jaiban , bátor tüzes lelkével életet tudott volna lehelni a holtba is, nem nyavalyák szegezék őt koporsóba, d­e a verbászi csatatéren a hazáért hősileg vérzett el, neve: gróf Zichy Ferencz. Mint ép ifjú cser, mellyet véletlen, egymás után dühös villámok csapása ér, összerogyott ő, Drávánál őrködő derék atyjának, gróf Zichy Lászlónak, magas miveltségűi, ritka jó lelkű anyjának gróf Széche­nyi Máriának , a haza szent ügyében önkénytelen fegyvert ragadt hasonló hős szellemű egyetlen fivérének, Lászlónak, lelkes nővéré­nek, Máriának s mindeneknek, kiknek őt közelebbről ismerni sze­rencséjük volt, leirhatlan fájdalmára. A nemes gróf, mint az udvari nemzetőrség kapitánya, múlt jul. hó 3-án, délután 5 óra tájban indult *) Ez még szép tőle, hogy leült. Tudunk más gyűlést, hol a napi­rend­től elkalandozó szónokok senkitől nem hallgattatva is, elmondják órahosszat tartó beszédeiket, és lopják a haza megmentésére for­­dítandó drága időt. A s­z­e­r­k.

Next