Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-08-13 / 38. szám
mellyeket semmiknek mondani igen könnyű, s mellyeket papíron kiirtani nem is igen nagy dolog, de mellyeket lassan megsemmisíteni, feloszlatni a létező formáknak megrázkódtatása nélkül, a törvényhozás bölcseségéhez sokkal illőbb feladás. Azt hiszem, hogy azon indítvány, mellyet Komárom megye képviselője tett, egyáltalában el nem fogja azon térről vezetni a házat, mellyre fellépett, t. i. a vallás szabadságnak óvatos tiszteletben tartásáról, de egyszersmind olly közvetítő módot foglal magában, mellyet az eszmevilágból mintegy kéznyújtólag nyújtunk az életnek, s azért részemről az indítványt pártolom. Pap Pá 1. A közös iskolákat két szempontból pártolja, mert 1., a gyermekek együtt tanulván levetkezik a vallásos előítéleteket, és 2., gazdasági szempontból. Ha a közös iskola most ki nem vihető, akkor készebb elhalasztani, hogy novemberben egy új javaslat terjesztessék a ház elibe. l Pap Endre pártolja Pázmándi indítványát, Beniczky módosíttatni kívánja a 15. §-t. Pap Zsigmond: Törvényalkotáskor nem azt kell mindig nézni, mi a legszentebb elv, hanem tekinteni kell a körülményeket is. A közös iskola elvénél egy egy szentebb elv nincs, de a mostani körülmények közt nem lehet mindent egy kalap alá vonni. A közös iskola mellett többször felhozott Separatismus nem létezik, mert separatio szerinte az volna, ha volna olly intézet, melly a status czéljaival ellenkeznék. — Ne erőtessük a dolgot, mert az által csak reactióra adunk okot; példa az alvidéken azon nép, mellyet azzal ámítottak el, hogy nyelvét, vallását akarják elvenni, s most a reactio elnyomására egész erőnk megfeszítése szükséges. Ha a különböző nyelvű s vallásu szerb, tót egy közös iskolába adatik, a szülök először féltik a nyelvet, a nyelv után majd következik a vallás, s ebből olly háború támadhat, mint a 30 éves. Engedjünk hát a közös iskolák mellett külön iskolákat is állíttatni, ha a szülök látják, hogy a közös iskolában is jól megy a dolog, s nem félthetik nyelvüket, vallásokat, akkor önként maguktól oda küldik gyermekeiket, mert látják, hogy olcsóbb, és jó a tanítás. Mi még most ollyanok vagyunk, mint a légy tavaszkor, mikor fölébred, nem bir repülni s csak a meleg erősiti meg. Várjunk mi is erősödést. Pázmándi indítványát pártolja; de ha a közös iskola elfogadtatnék, figyelmezteti a házat, hogy most az alvidéken ágyú, puska szól, nem lehet kihallgatni a hitfelekezeteket — azért legalább most halasztassék el. Deák Ferenc 7. Ha tegnap a határozathoz szólhat, hazánk jelen körülményei között tévesztett lépésnek mondja, hogy a status által felállítandó iskolák közösek legyenek.. Ma a komáromi indítvány nyomán arról van szó, hogy miután közös iskolák, vagyis a status által felállítandó iskolák közösek lesznek, lesz-e joga egyes hitfelekezeteknek saját költségükön külön iskolákat állítani, és magánalapítványaikat e czélra fordítani. Az elsőt megtiltani, az alapítványokat lefoglalni nincs jogában a státusnak, s ha ezt teszi, igazságtalanságot követ el. Ezzel a kath. alapítványokat nem hasonlíthatni össze, mert ezeknek nem csekély része a status javaiból adatott. A protestánsok és óhitűek minden alapítványai magánalapítványok, s ezekhez a státus semmivel sem járult, és ha ezeket elveszi önkényt gyakorol. A törvényhozót nem csak az okoskodás higgadt fonala, hanem az élet és annak körülményei és az emberiség sajátságai is vezérlik; és jaj azon törvényhozásnak, melly olly ideális törvényeket alkot, mellyeket az élet naponként s a tapasztalás minden órán meghazudtol. A létező hitfelekezeteket ignorálni nem lehet; kényszerítő mód által összeolvadást nem reménybezni. Még a legczélszerűbb eszköz is valamelly czél elérésére csak akkor lesz elég hatályos, ha az időt eltalálja az ember ,amikor azt alkalmazza. Kezdje meg valaki illy nagy ingerültség közt a közös iskola theóriáját alkalmazni, majd meglátja következéseit. Horvátországban néhány szó odavetése, néhány kifejezés, vagy néhány roszul magyarázott javaslat, ami magában ártatlan, ha nem egyedüli ok, de eszköz volt az indulatok felzaklatására. Midőn az egész ország lázban van, midőn ezen ország millióit veszély környezi, midőn attól félünk, hogy a hajó elmerül, midőn azt mondjuk,hogy az isten mindenható hatalma tud bennünket megtartani, akkor azt mondjuk, hogy egy kis felekezetességből származó súrlódás több vagy kevesebb, nem tesz semmit, van-e jogunk ezt mondani ? Felelhetünk-e a nemzet előtt, hogy ezen dolgot olly könnyen és minden komolyabb óvatosság nélkül vesszük ? — Az oláh atyafiak aggodalmukat jelenték a törvényhozásnak,hogy őket uniálni akarják. A törvényhozás igyekezett őket megnyugtatni s templomaik visszaadását elhatárzá. Ugyan ha közös iskolákra kényszeríttetnek, s alapítványaik is közösökké tétetnek, hisznek-e az ígéretnek ? Vallási vagy vélemény szabadságára még felvilágosodott ember sem tűr zsarnokságot. Ez az emberi természetben fekszik és fekszik még inkább a nép természetében, ki sokkal inkább küzd a sors terhével, csapásaival, s minél kevésbé felvilágosodott értelmű, annál inkább ragaszkodik a valláshoz, és annak külformáihoz, mintsem annak lényegéhez; a külformákat megsérteni a népre annyi, mint a nép vallásos érzelmeit sérteni meg, ezeket pedig megsérteni akkor, mikor a sértést a status nem kívánja, csak azért, mert bizonyos theóriák szebbnek festik a tárgyat, vétek a nemzet s a nemzet biztossága ellen. (Igaz.) Mellőzve Európa statusait, Éjszakamerikát hozza fel szóló, és kérdi, valljon ott kényszerítőig cselekszik-e a status a vallásfelekezetek iskoláival ? Nem ad-e nekik szabad kezet? nem respectálja-e a tulajdont ? ott igaz, a status kezdetben nem avatkozott a vallás dolgába, én Magyarország legnagyobb átkának tartom, hogy Magyarországnak először státusreligiója volt, mellyből annyi igazságtalanság, annyi átok átadott a népre, de miután ezen átok reánk nehezedett, azt még nagyobbá tegyük ? Azt gondolja valaki, hogy a közös nevelés azt ki fogja lassankint irtani ? meglehet, én nem hiszem, de ha igaz is, ezt nem akkor kell kezdeni, mikor az indulatok Magyarországban úgy fel vannak zaklatva, mint talán Árpád ideje óta nem volt. Azt pengetjük szájainkon, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség e századnak jelszava ? meglehet, hogy ezen jelszó inkább a jövendőt mutatja mint a jelent; de kérdek minden embert, valljon a polgárok egyéni szabadsága egész Európában volt-e több megtámadásnak kitéve egyhamar, mint épen a jelenben ? És valljon a szabadsággal egyező-e, ha egy felekezetet kényszeríteni akarunk, hogy külön jogával mint hitfelekezet ne élhessen ? Azt mondják, hogy egyenlőség legyen ? Azon egyenlőség, melly a szabadsággal meg nem fér, s melly abban helyeztetnék, hogy nem egyenlő szabadságot adjunk a felekezeteknek? A testvériséget emlegetjük és annak olly értelmet adunk, hogy az által akarjuk testvérekké tenni az embereket, hogy őket súlyos lánczra lánczoljuk ? Ez a világon testvériséget soha nem szült; még ha az előítéleteket sértenénk is meg, vétket követnénk el akkor, ha ezen sértést olly körülmények között követjük el, midőn a státus szüksége azt nem parancsolja; nekünk még azokat is kell respectálni, ha azok nem károsak, mert amit mi előítéletnek hiszünk, azt a népben sokszor olly érzelem, melly őt boldogítja, s mellynek védelmére fegyvert ragad. Nézzünk körül, mi az, a miben mi bízunk, hol az erő ezen testületben ? ezen testület bölcsesége igen sok kárt elháríthat; ezen testület azonban csak rendelkezhetik a cselekvés második ferén; és valljon a cselekvés kinek kezében van inkább, mint a nép kezében ? Nekünk meg kell értetni a néppel, hogy a haza és annak szabadsága veszélyben van; és mikor azt akarjuk vele megértetni, mikor fegyverre akarjuk buzdítani azon népet, melly eddig nem érezte,hogy hazája és szabadsága van, azon népet most akarjuk megfosztani szabadságának legmelegebb, legédesebb érzetétől ? Uraim, ez nem eszköz arra, hogy a népet magunkhoz és a hazához kössük, ez eszköz arra, hogy egymás ellen ingerült indulatok közé a veszekedés almáját vessük. Azt hallom gyakran, hogy a reactio hatalmától félünk. A reactio hatalma így sokkal veszélyesebb, mert a reactio hatalma nem egynéhány ember tollából és kezéből áll; a reactio hatalma akkor veszedelmes, ha van neki mire támaszkodni, és mire fog támaszkodni ? A nép érzelmeinek pártolására, és annyival inkább fog támaszkodni, mert a népet ellökjük magunktól. — Azt mondjuk, hogy a papság ennyi és ennyi vétket követett el. Nem tagadom, hogy sokszor nem teljesítette azon szent kötelességét, mellyre hivatva volt, nem is fogok panegyrist a hibázók mellett tartani, de azt mondják az urak: a papság a reactio eszköze, és félnek a papság reactionális hatalmától, — és mit csinálnak ekkor ? Egy hatalmas eszközt adnak kezébe, hogy a vallás megsértett érzelmeinél fogva zúdítsa fel a népet a reactio kezére. Igen könnyű az aggodalmat előállítani; az aggodalom megnyugtatására nem erő szükséges, nem parancsoló eszközök valók, hanem enyhítő, édesítő és hozzánk csaló eszközök, nyelv, vallás és nemzetiség különbség nélkül.. Azt hiszem, alig van köztünk valaki, ki azt mondaná, hogy azt, mi eddig történt az idegen nemzetiségek irányában, újra kezdhetnék; alig lesz valaki, ki ugyanazon nyomon menne jövendőben, mint eddig ment. Elhibázott lépések, a körülményeknek meg nem fontolása, theóriákra épített következtetések, csak kifelejtik az embert, minden makacsságaival, minden előítéleteivel, minden sajátságaival, minden jó és rosz érzelmeivel; pedig ezen egy kis hiba olly lakat üt a számításon, miszerint félni lehet, hogy az elhibázott számítás talán többe kerül Magyarországnak, mint gondoltuk volna. Óvatosoknak kell lennünk, és ezen óvatosság azt parancsolja, hogy ne menjünk messzebb, mint ahova a status czélja kényszerít, ne tegyünk olly intézkedéseket, mellyek az indulatokat felizgatják, haszon és czél nélkül, ne áldozzunk a szépnek látszó theóriáknak, mert az élet gyakorlati, s mert mi adjuk meg az árát. Ha a magunk sorsáról volna szó , akkor igenis, nemes büszkeséggel, vagy önhittséggel azt mondanék: igenis áldozzunk; de a mi kezünkbe egy nemzet tette le sorsát vak bizodalommal; és merem mondani: ha ezen törvényjavaslatot úgy,mint azt Madarász László előadta, a népnek elébe adjuk, legfölebb sok ember lesz,, aki azt indifferenten fogadja, de igen kevés lesz, a ki annak örül, és igen sok lesz, ki az által legszentebb érzelmeit sértve fogja érezni, anélkül, hogy a haza szent czélja igényelte volna. Átalában ha mi azt mondjuk ki, mit Komárom követe indítványozott, hogy szabad minden hitfelekezeteknek külön iskolát felállítani, és annak fentartására használhatja azon vallás felekezetbeliek többségének elhatározása szerint saját alapítványait, ezáltal senki meg nem sértetik, respectáljuk a tulajdont, és a nép vallásos érzelmeit; elkerültünk sokat, mi talán kárt okozhatna a hazának, és nem tettünk igazságtalanságot. Avval végzem szavaimat, hogy nem akarom a testvériséget úgy érteni, hogy akiket testvérekké akarunk tenni,lánczra verjük őket, vagy tetszik, vagy nem tetszik, hanem úgy szeretném testvérekké tenni az embereket, miszerint a szabadságot ne korlátozzuk ott és akkor, hol azt a status czélja múlhatlanul meg nem kívánja. (Helyes.) Madarász Józef: Deák Ferencz a közös iskolákat a haza jelen helyzetében helyeseknek nem találja; ez szólóra nem bír nyomatékkal, mert a közös iskola elvében nem a kényszerítést, hanem a testvéresítést látja. Mi az alapítványokat illeti, kik azokat tették, már régen a sírban feküsznek, és nem a vallásosság, hanem a nevelés lévén főpont, azokat a közállomány nevelésre mindig fordíthatja. Szóló ismer felekezeteket, de épen azért kellenek törvények, mellyek a nevelés ügyét a vallásosság elvével egyeztessék. A vallási súrlódás figyelembe veendő, ha alapja van, de mivel a szerkezetben a vallás el van különözve az oktatástól, azt a törvényjavaslatból következtetni nem alapos. — Pázmándy indítványában nem lát mást, mint a tegnapi végzés megsemmisítését, azért azt nem pártolja. Drágos. A tegnapi határozatot a hazára nézve a legnagyobb nyugtalanság anyagának, úgyszólván, kanóczának tekinti. Könnyű Pesten négy fél közt okoskodni, de nem szabad feledni, hogy a hozott határozat a nép közé megy, s annak a nép ad életet. A nép küldöttjének kötelessége a nép érdekeit, gyöngéit, vágyait megismertetni a házzal. Tudva van, hogy máj. 24-kén az oláh nép képviselői Pozsonyban gyűlést tartottak, s petitióval járultak a kormányhoz, mellyben elismerik a magyar nyelv diplomaticai méltóságát, de nyelvök s vallásuk biztosítását kívánják — Nemzetiség és hazafiuság két különböző eszme; ha a magyar haza Europa előtt azon tekintetben állana, mellyben a Hunyadyak, Zrínyiek korában állott, most a nemzetiség is sokkal jobb lábon állana. A magyar nemzetiség ártalmára lenni nem kíván, de rosz gyermek az , a ki anyja tejét megtagadja; a ki erre képes, az mindenre képes; ma a töröknek, holnap a muszkának hajt fejet. Részéről mint a magyar haza polgára megtartja ugyan nemzetiségét, de azért ha a szükség úgy hozza magával, közügyekben akármelylyik polgártársával megmérkőzik, Pázmándy indítványát pártolja, azon hozzáadással, hogy a felekezetek az ötszáztélit saját iskoláik részére fizessék. 1848-ban nem fölkeltve, de felkorbácsolva van a nemzetiség öntudata, azért ajánlja a ház figyelmébe Pázmándy indítványát. Bezerédy László. Az igazságügy-miniszer beszédét előbb szerette volna hallani; neki úgy látszik, a dolog oda megy vissza, ahol előbb állott; azért, hogy a ház következetlenségbe ne essék, halasztassék el a tárgy boldogabb időkre. Klauzál Pázmándy indítványa nincs ellentétben a tegnapi határozattal. Deák ha hamarább nem mondta is beszédét, most is helyén van.. Szerinte a tegnapi szavazás azért nem ütött másként ki, mert némellyek nem valának tisztában a kérdéssel. Ezen törvényjavaslat nagy ingerültséget okozna; az alvidéki lázadásnak is egyrészben efféle félreértés az oka. Erdélyből másonnan jöttek küldöttségek a kormányhoz, s valamennyien nyelvek s vallásuk biztosítását kérék. Azokat tehát, kik a hűségben megmaradnak, nem kell elkeseríteni; nem kell a gyakorlat s tapasztalás tanítását a szép theóriáknak feláldozni; aki kísérletet akar tenni, tegye azt a maga, ne a haza szerencséltetésével. Pázmándyt pártolja, Palóczi. A mai nap újra megtanította arra, hogy a jelen országgyűlésnek is megvan a maga stratégiája. Ma a kevesebbség más alakban megújítja a többség ellen a harczot, és ha a többség kihagyja kezéből siklani a győzedelmet, sorsát megérdemli. Azoknak, kik az elhalasztást sürgetik, azt mondja, hogy igen szép színben állnának az ország előtt, ha olly tárgyat, miről 5 napig beszéltek, félretennének azért, hogy másról beszéljenek. Deák semmi újat nem mondott, a felhordott erősségeket könyv nélkül is tudja, aki országgyűlésekre járt. Ha valamit hátráltatni akarnak, mindig a népet rántják elő, s azt mondják, a nép még nincs rá megérve. Az úrbérre, büntető törvénykönyvre, esküdtszékre szinte azt mondták, 1848-ban nem hallgattak az efféle sápításokra, megadtak a népnek egyszerre mindent, és a nép boldog. Azt várják talán, hogy a nép maga folyamodjék a törvényhozáshoz, hogy erre meg arra már megért ? Ez az örökkévalóság után két héttel fog történni. Egy kis zúgolódás minden reform ellen szokott támadni; első évben a közös iskolák miatt jajveszékelnek, zúgolódnak, másodikban már kevesebbet beszélnek ellene, harmadikban még kevesebbet, negyedikben semmit, s megszokják. Ez 172 csak ollyan, mint mikor egy régi goth toronyba világgal megy be az ember, a denevérek röpködnek a világ felé s el akarják ütni, de az okos ember elébe tartja kezét, s kitisztítja az épületet a pókhálótól. Ha Pázmándy indítványa elfogadtatik, károsan hat a népre, mert nem szokja meg a törvény iránti tiszteletet s engedelmességet. Pázmándy 1. §-ában buvó ajtó van hagyva, a nép azt mondja rá: azon ki lehet bújni, a törvényhozás csak tréfált. A népben a törvény iránti tiszteletet kell meggyökereztetni; az angol népet az teszi nagggyá. A tegnapi végzést kívánja feltartatni. (Többfelől kiáltás: szavazzunk, szavazzunk.) Elnök jelenti, hogy ha a szólók el nem állnak a beszédtől, mindnyáját ki kell hallgatni. Román szószékre lép, s a zajban nem hallhatni. Elnök név szerint szólítgatja a felirtakat, hogy elállnak-e a szótól, erre a fél ház is kiált, hogy eláll. — Szunyogh (szószékre menvén, hosszú zaj.) Tegnap ő is a közös iskola mellett szavazott, de azért nem lesz következetlen a ház, ha Pázmándy indítványát elfogadja. (Zaj. Szunyogh sokáig vár.) Elnök jelenti, hogy el nem oszlatja az ülést, míg ki nem hallgatják. (Hosszú csengetés.) Elnök: Szólásszabadság. (Iszonyú zaj, pattogás, csattogás.) Hallgassák ki az egyes szónokokat, mert a capacitálás ideje nem járt le. Egy követ 3 napig beszélt a közös iskola ellen, s mégis tegnap mellette szavazott. (Folytattatik). FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. — Pest városa közgyűlései 1. hó 5 és 10. csupán hely és magánérdekű tárgyakkal foglalkoztak,melylyek bármilly szükségesek, de az olvasó közönségre nézve érdektelenek. Csak a 10-ki ülésen adatott egy kis mulatságos intermezzo, vagyis, mivel, az ülés ezen kezdődött, inkább előjáték. Czíme: Az elnémított szónok. Személyek: Kail Sándor képviselő. Rottenbiller polgármester és Buday képviselő. Több pesti képviselők. — Kail Sándor, quantitative a legeloquensebb pesti képviselő, a jegyzőkönyv hitelesítése után feláll, indítványt teendő a gyűlések rendezése iránt. Beszél félóráig, de még mindig nem közelítve az indítványhoz, mondja többi közt, mikép nagy baj, hogy a képviselők közt olly kevés a szakértő, többnyire csak ollyan ex omnibus aliquid ex toto nihil emberek. Ez, még inkább mint a czéltalan hosszú beszéd, nyugtalanná teszi a képviselőket. Miért is a polgármester, bocsánatot kérve a közbeszólásért, igen okosan figyelmezteti a szónokot, hogy ő neki csak egyszerű indítványtételt engede, melly szokás szerint a választmányhoz volna utasítandó, s kéri, a sürgetős teendőknek olly nagy halmaza lévén előttök, tartsa magában hosszú szónoklatát, s adja elő egyszerűen indítványát, melly majd a választmány véleményével fog tárgyaltatni. Most felpattant Buday képviselő,erélyes de nem méltatlan modorban rova meghailt, hogy ő minden ülésben háromszor négyszer hosszasan beszélvén, s most is illy hosszú dictióval s társait sértegetve ragadja el a drága időt, holott vagy kétszáz tárgy vár elintézésre. Szavait az ülés helyeslé, s határoztaték az indítvány írásban beadása s véleményezés végett választmányhoz utasítása. Kail Sándor úr pedig leült *),, maradván keblében a ki nem mondhatott szavak irtózatos súlya. Úgy járt a szép oratióval,mint báró Demanx lovával, ki midőn egy török várba rohant,a leeresztett kapu elcsapá paripája hátulját, s ő csak első részén jutott be, de midőn később gyökérrel összeforrasztó borostyán) nőtt hátából. Valljon Kail Sándor-ur összeforrasztott beszéde fog-e számára borostyánt hajtani ? — Az „Ungar“ e napokban, az „Alig. Oest. Zeitung“ szerint, közlé azon alávaló koholmányt, hogy ministeriumunk gr. Zichy Ferenczet Oroszországba küldé segítséget kérni, hazánk politikai és financiális kétségbeesésében, s készebb orosz herczeget fogadni el királynl,mint magát Austria karjaiba vetni. S ez hihető is, mert miniszereink közt olly rögzött aristocraták vannak, hogy mindenre készek, csakhogy a Németországban lábra kapott, s a magyar aristocratiát fenyegető democratiától menekülhessenek. Ezen gyalázatos s a bécsi sajtóhoz méltó költeményt az Ungar néhány kérdő és felkiáltó jellel czifrázza ki. Egy szót tehát az Ungar szerkesztőjéhez. Ön vagy hiszi ezen képtelen vádat, vagy nem? Ha hiszi, úgy nem volt szép öntől az ellen, mennyire csak szíve és fejétől telik, fel nem támadni. S ha — mint feltessszük—nem hiszi, akkor milly szegény válasz a bécsieknek az a néhány árva kérdő- és felkiáltójel.Vagy talán azért közlé ön a szép hírt, hogy a ministerség feleljen? Ez csak nem felejtkezhetik annyira méltóságáról, hogy a bécsi sajtó posványaiban kurutyolókkal feleseljen. S illyenek pedig alkalmasint a bécsi gomba gyanánt termett új hírlapok szerkesztőinek nagy része. Önnek például csak egyet hozunk fel, ki programjában többi közt ezt hirdető, miképen hiszi, hogy a vele talán polémiába ereszkedők birondanak annyi lélekerővel, hogy csak jelenét támadandják meg, s múltát nem hozandják szőnyegre. Nemde ezen embernek szép múlta lehet, hogy csak említésétől is borzad. Illy emberek ellen a„?“és„l“ annyit használ, mint ha a szenttamási ráczokat valami quaecker-féle béke-predicatióval akarnék szétoszlatni. Ezen emberek azt mondandják , lám a magyar érzelmű „Ungar“ még csak nyíltan kétkedni sem mer vádunkon, tehát az igaz. — Fogadja ön ezen baráti figyelmeztetést, és kövesse, ha az igazságnak aztán is olly barátja akar lenni, mint volt. — B. Lopresti és hg Woronyeczky egy gyalog vadász rohamcsapatra toborzanak, szép sikerrel, mert első két nap 180 legény állt be. A költségeket nagy részt maguk adják és más lelkes hazafiak. Hála az elsőnek mint hazánk buzgó fiának. Hála a nemes lengyelnek, ki már a falaki csatában olly szépen viselte magát. Üdvözöljük őt mint már nem idegent, ki ellenségeink vérében keresztelő magát magyarrá. — A — Folyó hónap 10-n tartóztatott le Pesten mintegy 60,000 pftnyi összeg, mellyböl 18,840 ft bankjegyekben visszafizettetvén illető helyre tétetett. — Tegnapelőtt nádorunk Budáról elutazott Bécsbe, hová köztudomás szerint tegnapra királyunk váratott. — Gyönk, augustus 4. 1848. Leomlom én is szent porodon nemes ! A jókkal együtt könnyeket áldozok. — Berzsenyi. Temetésről jövök, s jövök a legöszintébb fájdalom kényeivel. Egy hosszabb életre méltó, egy még 23-ik évét be nem töltött ifjút temettünk imént a szomszéd alsó—péli pusztában. Nem úgy hervadt el, mint virág, mellynek gyökerét lábatlan féreg lassanként régóta emészti; még csak negyednappal ezelőtt ép erő forrt ép tagjaiban , bátor tüzes lelkével életet tudott volna lehelni a holtba is, nem nyavalyák szegezék őt koporsóba, de a verbászi csatatéren a hazáért hősileg vérzett el, neve: gróf Zichy Ferencz. Mint ép ifjú cser, mellyet véletlen, egymás után dühös villámok csapása ér, összerogyott ő, Drávánál őrködő derék atyjának, gróf Zichy Lászlónak, magas miveltségűi, ritka jó lelkű anyjának gróf Széchenyi Máriának , a haza szent ügyében önkénytelen fegyvert ragadt hasonló hős szellemű egyetlen fivérének, Lászlónak, lelkes nővérének, Máriának s mindeneknek, kiknek őt közelebbről ismerni szerencséjük volt, leirhatlan fájdalmára. A nemes gróf, mint az udvari nemzetőrség kapitánya, múlt jul. hó 3-án, délután 5 óra tájban indult *) Ez még szép tőle, hogy leült. Tudunk más gyűlést, hol a napirendtől elkalandozó szónokok senkitől nem hallgattatva is, elmondják órahosszat tartó beszédeiket, és lopják a haza megmentésére fordítandó drága időt. A szerk.