Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-13 / 64. szám

a tót színek feltüzése, s leendő tót ministeriumróli ábránd stb. — Kell-e még több adat ezeknél arra, hogy a becsípett valóságos bujtogatónak elismertessék ? és mégis azt halljuk , hogy Nyitra megye némelly tisztviselői ezeket nem látják arra elegendőknek, hogy a tettes rögtönitélet alá kerüljön ! Mit higyünk az illy tekin­tetes urakról? Úgy vélem, nem szükség vitatnom. Egyébiránt fő­ispánunk ébersége biztosít bennünket. — Sz. M. — Zólyomból. Szliácssept. 1. A kies Zólyommegye köz­életének nyáron át úgy szólván Szliács a gyalpontja, mert naponként fordulnak itt meg megyei vagy városi tisztek s egyéb lakosok, kik­től eseménydús korszakunk minden mozdulatát megtudhatni. Ezen vallomások után, s a mennyire magamnak is alkalmam volt e me­gyét ismerni, mondhatom, miként itt a lakosokat a legjobb szellem lelkesíti. Ellenséges bujtogatásokról itt szó sincs, sőt inkább min­denki érzi, hogy a hazát fenyegető veszélyek ellen, egyesült erő­vel kell gátra állani. Némelly tót helységi lakosok szinte nehez­telve vették, hogy őket a kormány a ráczok ellen nem indította. A nemzetőrséggel nem a legjobban állnak dolgaink, így a főváros­ban, Beszterczebányán, 600 közöl alig jelenik meg 10—15, a gya­korlatokon. Zólyomvárosban pedig az absolut szellemű tanács végre sem hajtatá a miniszeri parancsot, s ha Ganzstuck Adolf, szliácsi bérlő s nyugalmazott gyalog őrmester hazafias buzgalomból fel nem szólítja a zólyomiakat, úgy ott még máig sincs nemzetőr. Most 170-en vannak Zólyomban, s Ganzstuck kapitányuk erélyes igyekezete által a legjobban begyakorolták , mint azt a most Szliácson mulató főispán is bevallá , ki a megyei nemzetőrség fe­lett közszemlét tartott. Falukon a nemzetőrség össze van ugyan írva, de fegyver s tanító nem létében, még csak létesülnie kell. Egyébiránt hogy az e részbeni bajokon hacsak némileg segítve le­gyen, szükség volna e megyébe is egy őrnagyot kinevezni. Ajánl­juk a ministérium figyelmébe Ganzstuck kapitányt is, ki az őrnagy melletti segédállomást igen helyesen tudná betölteni. Az önkény­­tes nemzetőrök állítása iránti kormányrendelet örömmel fogadtatott, s a közkedvességi és lelkes Rutkay József alispán vezérlete alatt számos ifjú indult ki a toborzásra , s olly sikerrel jártak el műkö­­désökben, hogy harmadnapra már hat­százon felül irata be magát, így van az, ha olly tisztviselő áll a hatóság élén, kit osztatlan bi­zalom és szeretet környez; az ő szavára senki sem vonakodik tel­­jesítni legszentebb kötelességét, mert ollyantól iitetik rá , ki ma­gáét soha sem mulasztá el. Fegyvergyárról is van itt szó, melly nem sokára működni fog s legalább 20­-30 darabot készíteni na­ponként. Szentiványi Károly, gömöri főispán, e napokban ment itt keresztül gallicziai útjáról, hol irányunkban semmi ellenséges in­dulatot nem ven észre, s igy a minap szárnyalt hírek hihetőleg alaptalanok. Szepességben egy madarat kerített a hurokra, ki utána vitetett rendeltetése helyére. Egyébiránt, mint mondá , Sze­­pesben, kivált a 16 városban lelkes jó szellem uralkodik. A ter­més e vidéken is igen jól ütött ki, úgy hogy szükségtől tartani egyátalán nem lehet. A forró napok még folyvást tartanak, de az ősz előjelei, a sárga falevelek, már mutatkoznak s igy hihető nem sokára bekövetkeznek a ködös napok. A vérengző ráczok ellen itt igen nagy az ingerültség; csodálkozunk, hogy lelkes rokonunk, kik a táborban vannak, ellenökben eddigelé olly kevés sikerrel mű­ködtek. Hogy Jellachich mint rabló — mert másként nem leheti — hazánkba törjön, azt itt hinni nem akarják, ámbár mindenki látja hogy a dolog bonyolódott s több lappang alatta, mintsen egyelőre látszanék. — G. — A Kolozsvárott, sept. 1-jén megnyílt katholicus egy­ház megyei zsinatot, a Kolozs. Híradó szerint, a kor szelleme lengé át. Nevezetesb végzései: a szertartások nyelve ezentúl az anyai, a misében megmarad még most a latin nyelv, remélve, hogy nem sokára eljövend az idő, midőn ez is anyai nyelven fog mondathatni. Az ünnepek — a sátorosokat és a hold, szűz menybemenetelét s sz. István napját kivéve — vasárnapokra tétetnek át. A böjt csak péntekre , a 40 napos csupán a nagy hétre szoríttatik. A nőtlenség eltörlendő. A pap, egyházi szolgálat idejét kivéve, öltözködjék úgy mint más becsületes honpolgár stb. Bizony megéljük, hogy a catholicus papság közelebb fog állni a XIX. századhoz, mint a protestáns. Végre az esztergomi nagy zsinatra követek választattak. — Akentelki és árokalji (Doboka vm.) lakosokon, a Kolozsvári Hiradó szerint, a bírák és népjegyző ellenmondása daczára, Hatfaludi Pál tizedbértárnok által a méh- és juhtized erővel megvétetett, mivel megtagadása esetére azzal fenyegettet­­tek , hogy 4 nemes ember (?!?) által vajon Bonczhidára fognak vitetni. Czáfolaz asz­­tamási múlt hó 19-én történt ostrom fe­löli hamis tudósításra. E lapok 26-ik számában Viktor Géza a mult hó 19-ki sz. tamási minden ostrompontokról, mintha szárnya­kon repülve tulajdon szemeivel látott volna mindent, azon mele­gében tudósítást tesz. Ám tette volna azt, de ne, hogy a történtek elferdítésével, a haza elölt százakat, s ezek által ezreket hamisan vádolva , homlokukra a gyalázat bélyegét rá üsse. Múlt hó 19-én a sz. tamási ostromnál reggeltől délutánig, azon időközig t. i. midőn az ágyúzás egészen megszűnt, a pesti nemzetőrség gr. Károlyi István és Bernáth Lajos őrnagyok alatti mindkét zászlóalja kirendelt állását, bár körülötte folytonosan hul­lottak az ágyúgolyók, és bár maga után a közöle sebesülendők számára rendelt kocsikat lőni, időnként pedig keményen sebesült katonákkal több kocsikat visszamenni látott, rendben elég bátran megtartotta. Az ágyúzás megszűnte után a nemzetőrség ugyanazon helyet megtartva, letelepedett, az ágyúzás újra elkezdését, a sán­­czok bizonyos bevételét reményivé, s ezeknek következtében várva a felsőbb parancsot, melly azt a rendes katonaság után nyomulni rendeli, a midőn délután egy óra után a sorkatonaság egyénei kö­zött az útoni gyorsabb fel- s alá járáskelés kezdett beállani, nem sokára pedig ezután egyszerre két­ lovas káplár vezérlete után a gyalog ágyú-telep jött vissza sebes vágtatva , kocsisai lovaikat is kardlapozva lármázták: „Nur retirh­en, retir­­en! wir haben kei­ne Munition! die Ratzen sind aus den Schantzen!“ Ekkor s illy meglepő s elijesztő körülmények között a nemzetőrség megretten­ve , hogy egy nagy része megfutott, tagadni nem lehet, nem is akarjuk, igen, de csak akkor futott már meg, miután az ágyúgo­lyók tovább mint hét óra folytáig körülötte hullottak le, miután a többi ostrompontokon is, még hamarabb mint ezen, megszűnvén az ostromlás, az ostromlók is visszavonultak , szóval, az ostrom félbenhagyásával, az álalános visszavonuláskor futott meg. Ez a tiszta tény, s hogy ez igaz és őszinte, becsületünkkel állíthatjuk, melly szentebb előttünk, mint hogy azt egy elhibázott tettnek szé­pítésével koczkáztathatnók. Nem igaz tehát, bár ki állítja, hogy a „sűrűen hulló ágyú­golyóktól visszarettenve, futamodott volna meg a pestmegyei nem­zetőrség“, mert azokat elejétől végig nemcsak hogy kirendelt he­lyén elég bátran és rendbe kiáltotta, sőt azontúl a visszavonulásnak végét is bevárta. Az volt hibája, hogy rendben kellendett vissza­vonulás helyett rendetlenül futott meg. De ha a rendes katonasá­got az ágyúkkal sebes vágtatva visszanyargalni látja, ezt, sőt a sietve visszajövő néhány gyalog katonát rémült képpel hallja lár­mázni: „relirálni, nincs golyó­s puskapor, a ráczok kitörtek a sánczból (“ látja a felemlített rendes katonaságtól a példát a ren­ 293 hellen­futásra , azon hibája is mennyire menthető? Ítéljen a közvé­lemény, annyival inkább, hogy zászlóaljainkhoz elejétől végig sem­mi tudósítás, rendelet vagy parancsolat nem jött. Azonfölül tehát, hogy a tudósító nem mond valót, igazságtalan is többet követel­ni a rosz fegyverben roszul gyakorlott, csatához is szokatlan nem­zetőrségtől , mint a rendes katonaságtól. Nem igaz továbbá, hogy „ha a pestmegyei nemzetőrség meg nem futamodik, Sz. Tamást kevés véráldozattal be lehetett volna venni“, mert azon időben, mikor a nemzetőrség nagy része meg­futott, a többi ostrompontokon is, sőt hamarabb, mint ezen, meg­történt a visszavonulás, és, ha akkor a pestmegyei nemzetőrség segítségére megy a Sándor-bármi vitézül vívó katonaságnak, s az ostromot kettőztetett erővel folytatják , minthogy a többi ostromló csapatokkal nem lévén semmi összeköttetésben , m­ás helyről hirte­len segítség nem jöhetett volna , akkor a ben levő ellenség ezen pontra fordíthatott ereje által bizonyos áldozatul esik sok hű ma­gyar hasztalanul, s a­nélkül, hogy az átalános visszavonulást meg­akadályozta volna. De ezen a levelező önmaga akaratlanul is két­kedik , sőt ellenkezik magával, miután a délnyugati sánczok beve­­hetését a „t­á­n“ szócskával csak lehetőnek, Sz. Tamás bevételét pedig kevés véráldozattal (határozottan) sikerülh­etendni állítja. Azzal mentheti magát a tudósító, hogy a pest megyei nem­zetőrséghez nagy reményeket csatolt, s ezek meghiúsulván, azért vádolja azon nemzetőrséget, hogy Sz. Tamás nincs bevéve. Illyés— mit reménytem , követelni nemzetőrségtől most, bizony kissé túl­ságos. Mindenkitől erejéhez aránylagos követelés lehet csak mél­tányos és igazságos. A pestm­egyei nemzetőrségnek a sz.-tamási ostromig alig jutott négy nap a gyakorlatra, fegyvere nagyobbára roszul készült gyenge kaszákból, villákból, rosz puskákból állott. Illy készület mellett, azt, mint a csatához is egészen szokatlant, lehetett volna-e józanul egyenesen ostromra, a sánczokban sokkal jobb fegyver, jobb helyzet mellett, a csatázást megszokott, S­ magokat a végsőig elszántsággal védő ráczok ellen vezetni, hanem­ha bizonyos mészárszékre , mint ezt a tudósító követelni látszik. Ez okból alakult az ostrom folyta alatt az 1-ső zászlóaljból egy önkénytes kis csapat szeretve tisztelt őrnagyunk vezérlete alatt 80, s még néhány egyénből álló , melly egy pár száz lépésre előre nyomulván, a Sándor-gyalogság segítségére akart menni. De az mondatván a katonák által is, hogy gyakorlatlan létére még za­varba hozhatná a rendes katonaságot, tekintetbe vévén a kis szá­mot is, félórai idézés után zászlóaljához visszavonult. Hosszabb gyakorlat, jobb fegyverzet, szigorúbb fegyelem alatt, józan tapin­tatú lelkes vezérlet mellett, sokat lehetne tenni a nemzetőrséggel, mellyet kellően kifejtve a nemzetiség, szabadság állandó védelmi alapjának hiszünk, s azt elnépszerűtleníteni, méltatlanul gúnyolni, nem egyéb mint a camarillának (ha tán nem akarva is) szolgálni. De ki illy körülmények között a nemzetőrséggel csodákat vélt te­hetni , s hitte , hogy jelen gyengeségei mellett a nemzetőr legjobb katona leend, az jöjjön ide kiábrándulni illyféle magasztos képze­tekből , kiábrándulni, hogy sok nem megy az életben úgy, mint azt szépen elképzeli. Nem való az is, hogy „ha vagy a honvédek a sűrűen hulló ágyúgolyóktól vissza nem rettenve meg nem futamodnak, Sz. Ta­mást kevés véráldozattal be lehetett volna venni, mert jól láttuk a honvédeket előre nyomulni a vitézen küzdő Sándor-gyalogsághoz, de már későn, akkor t. i. midőn az ostrom félben szakíttatott. Eze­ket is tehát vádolni nem lehet, mert nem futottak, de rendben vo­­nultak vissza. Hanem azt kár volt bővebben nem indokolni, hogy „az éj­­szaknyugati részre miért nem fordíttatott nagyobb erő ? miért kellett elfogyni a puskapornak épen akkor, mikor már olly könnyű lett volna a bevétel? miért engedtek annyi sok kedvező drága időt ezrektől tétlenül elmúlni, a ráczoknak pedig magukat erősíteni, besánczolni engedték, mint most ezt Temerinnél teszik ? Okai-e annak a több megyékből e tájra egymást felváltva jött sok ezer­ből álló nemzetőrség és a jász-kunok, hogy idő-, pénzveszteség­hez , erélyességhez , erőhöz aránylag olly keveset tettek, s a győ­­zedelem kivívásában nem részesülhettek ? Miért nem fejtegeti a tudósító habár a legnagyobb kímélettel, azon akaratot, azon mű­ködést, melly elejétől mostanáig felette áll nem csak a pest- , de más sok megyei nemzetőrség, sőt minden itt levő katonai erő fe­lett , ezekkel rendelkezhetni? Különösnek tetszik, hogy mind­ezek­ről semmi említést nem téve, hogy a tavasztól mostanáig öszve­­gyült bajoknak egyik főcsomója meg nem oldatott, t. i. Sz. Tamás be nem vétetett, a pestmegyei nemzetőrséget hibáztatja , futásá­nak rója fel. Hallja ön, tudósító úr ! Imádott hazánk, közös anyánk sintó állapotát ismerve, számosan jövénk ide önkénytesen, s ha idejö­vetelünkkor keblünket járhattuk volna előtte, mint isten előtt, milly tiszta akarattal, elszántsággal jövénk ide, érette vérünkkel, éle­tünkkel is áldozni ? mire példányul volt a tiszta keblű magyar gróf Károlyi István őrnagyunk, 17 éves Sándor fiával,­ ha most ismét keblünket tárhatnék fel, mennyire fájdalmasan rezgi át lelkünket annak érzete, hogy a Sz. Tamás körül öszpontosított erkölcsi és anyagi erőnek, pénz-, időveszteségnek olly kevés következménye van, akkor ön tudósító úr megdöbbenne könnyelműségén , hogy a tiszta akaratot megkeseríteni, a kedélyeket egymás ellenébe iz­gatni , és sok elvonultságban élő szerény de hű és áldozatra kész polgárt a küzdtérről elidegeníteni igyekszik. Felindul a becsüle­tes ember kebele , ha a történtekről illy elferdített tudósítást ol­vas. — A pestmegyei nemzetőrség 1-ső zászlóalja összes tiszti ka­rának teljes beleegyezésével és nevében közli Puki György, százados. Ezen czikknek felvételére kéretnek minden hírlapok szer­kesztői, egyszersmind feleletül egyszer mindenkorra más hírla­pokban vagy kijött, vagy ne­talán kijövendő hamis tudósításokra. Ezzel tartozunk az igazságnak, magunk s a pestmegyei nemzet­őrség becsületének. — P. G­y. E napokban alkalmunk lévén a helybeli nemzeti testgyakor­­lászatot (Kerepesi után Beleznay-kertben) meglátogatni, nem ke­véssé lepettünk meg a kisebb s nagyobb gyakorlók ügyességeik által. Ezen intézet czélja a növendékek egészségének szilárdítása, a test tagjainak kifejtése, erősbítése s a vidor ifjúságnak czélirá­­nyos fegyelemhezi szoktatása. És midőn ezen kitűzött czélnak megfelelő oktatási módról meggyőződtünk, leginkább meg valánk lepelre az intézet vagy harmincz apróbb, nagyobb növendékeinek ügyessége által a tűzi fegyver-forgatásban s egyéb hadi gyakor­latokban. A derék igazgató-tanitó Cl­a­­­r úr ugyanis áthatva a kor kivonatától s szükségeitől, a honnak ügyes hadfiakat nevelni kí­vánván, Karinthiának Ferlachi fegyvergyárából hozatott bizonyos mennyiségű, a növendékek korához és erejéhez mérsékelt szuro­­nyos tűzi fegyvereket, é­s ezek forgatásában a kis katonákat saját, könnyen megfogható s legczélirányosb modor szerint na­ponkint fáradhatlan buzgalommal oktatván, a dolgot rövid idő alatt annyira vitte, hogy növendékei már September hó folyama alatt képesek leendnek hadi gyakorlatokat tűzben űzni. Midőn tehát ezen valóban épen a jelen harczias kor kívánaténak megfelelő in­tézetet, minden ifjúságbarátnak figyelmébe ajánlanak, a szülőket egyúttal figyelmeztetjük, hogy még néhány fegyver, az ezen hadi gyakorlatokat tanulni kívánók számára említett intézeti igazgató Clair urnál megszerezhető külföld, AUSTRIA. Azon körülmény, hogy a magyarországi kül­döttség Bécsben a trón előtt nem szerezhetett igazságos ügyének a gyalázatos camarilla ármányainak irányában diadalt, kiábrándító a bécsi közönséget. Azon lapok, mellyek eddigelé elfogultságukban leplezetlenül nyilvánítók Magyarország irányában ellenszenvüket, nyiltan lépnek föl, fönhangon kiáltva : „ha Magyarország királya a magyar országgyűlésen szentesített törvényeket megsemmisítet­­teknek hirdeti s azon embert, kit hírtelen pártütőnek s felségsér­­tőnek nyilatkoztatott, most trónja gyámolának mondja , maholnap megtörténhetik, hogy mind azon engedményeket, mellyeket a bécsi nép martiusban és májusban vérével vívott ki, hasonlag semmiseknek nyilvánítandja. S csak egy sereget kell Bécs falai körül vonnia, s Metternich és Sedinitzky újra visszaültek ministeri székeikbe. így szól a Freimüthige, egyike azon lapoknak, melly a magyar érdekeknek eddigelé az Agramer Zeitungból ra­kott torlaszokat; most azonban, úgymond , miután tisztán látjuk, hogy a r e a c t i­o az absolutismust visszahelyezni törekvő cama­rilla Magyarországnak legbenső életét támadja meg; most Bécs az egy ideig félreismert magyart újólag testvéri kebelére öleli.­­ A Constitutio méltó boszonkodással írja, hogy Magyar­­ország fenséges népének küldöttei 48 óráig kénytettek az előszo­bában királyiok feleletére várakozni. S midőn e küldöttség, a kül­dői által meghatározott időt túllépte, teljesíté ugyan az emberi kötelességet, de elmulasztá a követét. S ha valaha állott, úgymond, azon tétel, hogy a czél szentesíti az eszközöket, bizonyosan itt állott. Ámde vérző szívvel írjuk le, hogy a czél nem éretett el. A nagykorú népek irányában, igy folytatja , nin­csenek többé engedmények, hanem csak a jognak elisme­rése, a népek ellenében nincs többé ajándék, hanem visz­­s­z­a­a­d­á­s , mart. 13-ka óta nincsenek ígéretek, hanem telje­sítés. A népek irányában csak igazság és bizalom létezik , s hol e helyett hazugság és árulás fogott helyet, ott véres, de mégis vesztett játék van. S mit felelt a király Magyarország küldötteinek? olvassátok meg az Agramer Zeitung sept. 7kén megjelent számát, s abban azon Handbilletet, melly igy kezdődik: Mein lieber Freiherr v. Jellachich­­ Ugyanezen lap nyiltan bevallja, hogy Austriának és Magyaror­szágnak jövendője kölcsönösen föltételezett; ugyanazon egy ellen­ség fenyegeti mind a kettőt: Magyarország szabadságától és füg­getlenségétől Németország szabadsága és egysége elválaszthattam Jellachich, úgymond, épen úgy tör Frankfurt mint Budapest ellen , mert egy kar vezérli őt, s egy szellem űzi mindkét oldalra, s midőn Magyarországtól ápril 11-ike eltagadtatik, az esküszegés nincs egészen teljesítve: mart. 15-ikét s máj. 15-ikét és 26-ikát el fogják tagadni. — Bécs. Mondják, hogy vihar előtt a vészmadarak meg szoktak a tengeren jelenni. Az Allg.Oest. Zeitung irja, hogy Bécs­ben azon hír terjedt el, miszerint Lajos főherczeg Schönbrunn­­ba megérkezett. Ha ez , úgymond a nevezett lap, valósulna , kö­vetkezései aggodalmat gerjesztenének. A közönségnél még élénk emlékezetben van a múlt, s a főherczeg megjelenése a város nyu­galmát újra fölzaklatná. A nemzet érdekében óhajtja tehát, hogy a hír ne valósuljon. — A fekete-sárga szín a birodalmi fővárosban a reactio symbolicus jeléül tekintetik, s a­hol csak feltűnik, a nép üldözé­seinek van kitéve, így legközelebb a G­e­­­s­s­e 1 szerkesztőségénél, hol e szín kitüzetett, számos nép csoportosulván össze, erőszakkal kényszerítő azt levétetni. NÉMETORSZÁG, Frankfurt. Legújabb tudósítások sze­rint a birodalmi kormányzó Dahlmann Frigyest bízta meg új ministérium alakításával. — Berlin, sept. 4-kén. A mai ülés kétség kívül nemzet­gyűlésünk legfontosabb ülése volt. Ugyanis a július 31-diki schweidnitzi zavarok következtében, Stein már aug. 9-kén azon javaslatot téve : hagyassék meg a hadügyministériumnak, hogy a katonatiszteknek minden reactionális mozgalombani rész­vétét megtiltsa, s különösen köteleségekké tegye, hogy a polgá­rokkal egyesülve a constitutio fentartásán működjenek, e javas­lathoz Schulz még azon pótlék javaslatot adó, miszerint mind­azon tisztek, kiknek ez meggyőződése ellen volna, azonnal kilépje­nek (bár így kezdtük volna Magyarországban is.) E két javaslat roppant szótöbbséggel elfogadtatott. De a hadügyminiszer kije­lenté, hogy e határozatot életbe léptetni nem képes, mire Stein a mai ülésben azon javaslatot téve , miszerint a hadiügyminiszernek újólag kötelességévé tétessék a kamarának hatá­rozatát tüstént folyamatba venni, sikerült ugyan a jobboldalnak e javaslat fölötti szavazást egy pár napra, azaz sept. 7-dikére elhalasztani, de az eredmény majdnem bizonyos. — Berlin, sept. 7-dikén 5*/a órakor. Stein javaslata 219 szavazattal 152 ellen, azaz 67 szó többséggel elfogadtatott. A ka­marában és a nép közt az utczán végtelen örömrivalgás. Az első csata megnyerve. Stein a nap hőse a néptömeg által diadal közt az operapiaczra vitetik, a nép egy történetesen itt álló kocsiból kifogja a lovakat és kedvenezét beleültetvén lakásáig húzza. A mi­nisterium megbukott. FRANCZIAORSZÁG. A minap említett zavarok Montpellier­­ben több napig nyugtalanságban járták a várost, s maga Paris is érdekelve volt, mert egy tartományi város is veszélyes ponttá válnék, ha legitimisticus, vagy communisticus kitörések gyülhe­­lyévé lenne. Hogy mind a két elem vegyesen szerepelt a mozgal­makban , az most világos az újabb adatokból, s egyik a másikat akarja a kitöréssel vádolni. Azonban a baj semmi mélyebb telep­ben ne­m gyökerezik, s néhány ember sérülése s kettőnek eleste után a törvényes rend helyre állott s aligha ismét veszélyeztetik.­­ A „Journal des Debats“ szerint a bécsi udvar által Ká­roly Albertnek az angol franczia közbenjárás tudomásra lett jötte előtt tett békekötés feltétei ezek lettek volna: Lombardia csatoltas­­sék Sáraiméhoz. Velencze szabad kereskedelmi várossá alakul, mint Hamburg vagy Lübeck. A velenczei birtok egyik részéből s Friaulból alakíttassák önálló herczegség,Rainer főherczeg egyik fia számára. S végre mindezekért fizessen Olaszország 400 milliót státusadósság fejében. Ennek ellenében a „Messager“ szerint Wessenberg azt nyilatkoztatta volna ki a körbejáró két hatalmas­ságnak, hogy Austria Lombardiát semmi áron sem veszti el, ha­nem kész azt legszabadabb intézményekkel ellátni. — Sept. 2-kán érdekes ülés volt a nemzeti gyűlésben. Lich­­tenberger indítványa lévén szőnyegen , hogy t. i. az uj alkotmány tárgyalása ideje alatt az ostromállapot szüntettessék meg, ez bő vi­tára szolgált alkalmul. A bizottmányi jelentés véleménye oda já­rult , hogy az egész indítvány mellőztessék, s a ház ezt később nagy szótöbbséggel el is fogadta.­ Az indítvány melletti szónokok között kitűnő volt Ledru-Rollin. Ő leginkább arra építé okoskodá­sát, hogy csak azon alkotmány bir teljesen biztos alappal, mellyel minden látszólagos erőszak nélkül fogad el a nép. S mivel az ost­romállapot fönmaradása bő anyagot fog szolgáltatni mindenkinek .

Next