Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-13 / 64. szám
a tót színek feltüzése, s leendő tót ministeriumróli ábránd stb. — Kell-e még több adat ezeknél arra, hogy a becsípett valóságos bujtogatónak elismertessék ? és mégis azt halljuk , hogy Nyitra megye némelly tisztviselői ezeket nem látják arra elegendőknek, hogy a tettes rögtönitélet alá kerüljön ! Mit higyünk az illy tekintetes urakról? Úgy vélem, nem szükség vitatnom. Egyébiránt főispánunk ébersége biztosít bennünket. — Sz. M. — Zólyomból. Szliácssept. 1. A kies Zólyommegye közéletének nyáron át úgy szólván Szliács a gyalpontja, mert naponként fordulnak itt meg megyei vagy városi tisztek s egyéb lakosok, kiktől eseménydús korszakunk minden mozdulatát megtudhatni. Ezen vallomások után, s a mennyire magamnak is alkalmam volt e megyét ismerni, mondhatom, miként itt a lakosokat a legjobb szellem lelkesíti. Ellenséges bujtogatásokról itt szó sincs, sőt inkább mindenki érzi, hogy a hazát fenyegető veszélyek ellen, egyesült erővel kell gátra állani. Némelly tót helységi lakosok szinte neheztelve vették, hogy őket a kormány a ráczok ellen nem indította. A nemzetőrséggel nem a legjobban állnak dolgaink, így a fővárosban, Beszterczebányán, 600 közöl alig jelenik meg 10—15, a gyakorlatokon. Zólyomvárosban pedig az absolut szellemű tanács végre sem hajtatá a miniszeri parancsot, s ha Ganzstuck Adolf, szliácsi bérlő s nyugalmazott gyalog őrmester hazafias buzgalomból fel nem szólítja a zólyomiakat, úgy ott még máig sincs nemzetőr. Most 170-en vannak Zólyomban, s Ganzstuck kapitányuk erélyes igyekezete által a legjobban begyakorolták , mint azt a most Szliácson mulató főispán is bevallá , ki a megyei nemzetőrség felett közszemlét tartott. Falukon a nemzetőrség össze van ugyan írva, de fegyver s tanító nem létében, még csak létesülnie kell. Egyébiránt hogy az e részbeni bajokon hacsak némileg segítve legyen, szükség volna e megyébe is egy őrnagyot kinevezni. Ajánljuk a ministérium figyelmébe Ganzstuck kapitányt is, ki az őrnagy melletti segédállomást igen helyesen tudná betölteni. Az önkénytes nemzetőrök állítása iránti kormányrendelet örömmel fogadtatott, s a közkedvességi és lelkes Rutkay József alispán vezérlete alatt számos ifjú indult ki a toborzásra , s olly sikerrel jártak el működésökben, hogy harmadnapra már hatszázon felül irata be magát, így van az, ha olly tisztviselő áll a hatóság élén, kit osztatlan bizalom és szeretet környez; az ő szavára senki sem vonakodik teljesítni legszentebb kötelességét, mert ollyantól iitetik rá , ki magáét soha sem mulasztá el. Fegyvergyárról is van itt szó, melly nem sokára működni fog s legalább 20-30 darabot készíteni naponként. Szentiványi Károly, gömöri főispán, e napokban ment itt keresztül gallicziai útjáról, hol irányunkban semmi ellenséges indulatot nem ven észre, s igy a minap szárnyalt hírek hihetőleg alaptalanok. Szepességben egy madarat kerített a hurokra, ki utána vitetett rendeltetése helyére. Egyébiránt, mint mondá , Szepesben, kivált a 16 városban lelkes jó szellem uralkodik. A termés e vidéken is igen jól ütött ki, úgy hogy szükségtől tartani egyátalán nem lehet. A forró napok még folyvást tartanak, de az ősz előjelei, a sárga falevelek, már mutatkoznak s igy hihető nem sokára bekövetkeznek a ködös napok. A vérengző ráczok ellen itt igen nagy az ingerültség; csodálkozunk, hogy lelkes rokonunk, kik a táborban vannak, ellenökben eddigelé olly kevés sikerrel működtek. Hogy Jellachich mint rabló — mert másként nem leheti — hazánkba törjön, azt itt hinni nem akarják, ámbár mindenki látja hogy a dolog bonyolódott s több lappang alatta, mintsen egyelőre látszanék. — G. — A Kolozsvárott, sept. 1-jén megnyílt katholicus egyház megyei zsinatot, a Kolozs. Híradó szerint, a kor szelleme lengé át. Nevezetesb végzései: a szertartások nyelve ezentúl az anyai, a misében megmarad még most a latin nyelv, remélve, hogy nem sokára eljövend az idő, midőn ez is anyai nyelven fog mondathatni. Az ünnepek — a sátorosokat és a hold, szűz menybemenetelét s sz. István napját kivéve — vasárnapokra tétetnek át. A böjt csak péntekre , a 40 napos csupán a nagy hétre szoríttatik. A nőtlenség eltörlendő. A pap, egyházi szolgálat idejét kivéve, öltözködjék úgy mint más becsületes honpolgár stb. Bizony megéljük, hogy a catholicus papság közelebb fog állni a XIX. századhoz, mint a protestáns. Végre az esztergomi nagy zsinatra követek választattak. — Akentelki és árokalji (Doboka vm.) lakosokon, a Kolozsvári Hiradó szerint, a bírák és népjegyző ellenmondása daczára, Hatfaludi Pál tizedbértárnok által a méh- és juhtized erővel megvétetett, mivel megtagadása esetére azzal fenyegettettek , hogy 4 nemes ember (?!?) által vajon Bonczhidára fognak vitetni. Czáfolaz asztamási múlt hó 19-én történt ostrom felöli hamis tudósításra. E lapok 26-ik számában Viktor Géza a mult hó 19-ki sz. tamási minden ostrompontokról, mintha szárnyakon repülve tulajdon szemeivel látott volna mindent, azon melegében tudósítást tesz. Ám tette volna azt, de ne, hogy a történtek elferdítésével, a haza elölt százakat, s ezek által ezreket hamisan vádolva , homlokukra a gyalázat bélyegét rá üsse. Múlt hó 19-én a sz. tamási ostromnál reggeltől délutánig, azon időközig t. i. midőn az ágyúzás egészen megszűnt, a pesti nemzetőrség gr. Károlyi István és Bernáth Lajos őrnagyok alatti mindkét zászlóalja kirendelt állását, bár körülötte folytonosan hullottak az ágyúgolyók, és bár maga után a közöle sebesülendők számára rendelt kocsikat lőni, időnként pedig keményen sebesült katonákkal több kocsikat visszamenni látott, rendben elég bátran megtartotta. Az ágyúzás megszűnte után a nemzetőrség ugyanazon helyet megtartva, letelepedett, az ágyúzás újra elkezdését, a sánczok bizonyos bevételét reményivé, s ezeknek következtében várva a felsőbb parancsot, melly azt a rendes katonaság után nyomulni rendeli, a midőn délután egy óra után a sorkatonaság egyénei között az útoni gyorsabb fel- s alá járáskelés kezdett beállani, nem sokára pedig ezután egyszerre két lovas káplár vezérlete után a gyalog ágyú-telep jött vissza sebes vágtatva , kocsisai lovaikat is kardlapozva lármázták: „Nur retirhen, retiren! wir haben keine Munition! die Ratzen sind aus den Schantzen!“ Ekkor s illy meglepő s elijesztő körülmények között a nemzetőrség megrettenve , hogy egy nagy része megfutott, tagadni nem lehet, nem is akarjuk, igen, de csak akkor futott már meg, miután az ágyúgolyók tovább mint hét óra folytáig körülötte hullottak le, miután a többi ostrompontokon is, még hamarabb mint ezen, megszűnvén az ostromlás, az ostromlók is visszavonultak , szóval, az ostrom félbenhagyásával, az álalános visszavonuláskor futott meg. Ez a tiszta tény, s hogy ez igaz és őszinte, becsületünkkel állíthatjuk, melly szentebb előttünk, mint hogy azt egy elhibázott tettnek szépítésével koczkáztathatnók. Nem igaz tehát, bár ki állítja, hogy a „sűrűen hulló ágyúgolyóktól visszarettenve, futamodott volna meg a pestmegyei nemzetőrség“, mert azokat elejétől végig nemcsak hogy kirendelt helyén elég bátran és rendbe kiáltotta, sőt azontúl a visszavonulásnak végét is bevárta. Az volt hibája, hogy rendben kellendett visszavonulás helyett rendetlenül futott meg. De ha a rendes katonaságot az ágyúkkal sebes vágtatva visszanyargalni látja, ezt, sőt a sietve visszajövő néhány gyalog katonát rémült képpel hallja lármázni: „relirálni, nincs golyós puskapor, a ráczok kitörtek a sánczból (“ látja a felemlített rendes katonaságtól a példát a ren 293 hellenfutásra , azon hibája is mennyire menthető? Ítéljen a közvélemény, annyival inkább, hogy zászlóaljainkhoz elejétől végig semmi tudósítás, rendelet vagy parancsolat nem jött. Azonfölül tehát, hogy a tudósító nem mond valót, igazságtalan is többet követelni a rosz fegyverben roszul gyakorlott, csatához is szokatlan nemzetőrségtől , mint a rendes katonaságtól. Nem igaz továbbá, hogy „ha a pestmegyei nemzetőrség meg nem futamodik, Sz. Tamást kevés véráldozattal be lehetett volna venni“, mert azon időben, mikor a nemzetőrség nagy része megfutott, a többi ostrompontokon is, sőt hamarabb, mint ezen, megtörtént a visszavonulás, és, ha akkor a pestmegyei nemzetőrség segítségére megy a Sándor-bármi vitézül vívó katonaságnak, s az ostromot kettőztetett erővel folytatják , minthogy a többi ostromló csapatokkal nem lévén semmi összeköttetésben , más helyről hirtelen segítség nem jöhetett volna , akkor a ben levő ellenség ezen pontra fordíthatott ereje által bizonyos áldozatul esik sok hű magyar hasztalanul, s anélkül, hogy az átalános visszavonulást megakadályozta volna. De ezen a levelező önmaga akaratlanul is kétkedik , sőt ellenkezik magával, miután a délnyugati sánczok bevehetését a „tán“ szócskával csak lehetőnek, Sz. Tamás bevételét pedig kevés véráldozattal (határozottan) sikerülhetendni állítja. Azzal mentheti magát a tudósító, hogy a pest megyei nemzetőrséghez nagy reményeket csatolt, s ezek meghiúsulván, azért vádolja azon nemzetőrséget, hogy Sz. Tamás nincs bevéve. Illyés— mit reménytem , követelni nemzetőrségtől most, bizony kissé túlságos. Mindenkitől erejéhez aránylagos követelés lehet csak méltányos és igazságos. A pestmegyei nemzetőrségnek a sz.-tamási ostromig alig jutott négy nap a gyakorlatra, fegyvere nagyobbára roszul készült gyenge kaszákból, villákból, rosz puskákból állott. Illy készület mellett, azt, mint a csatához is egészen szokatlant, lehetett volna-e józanul egyenesen ostromra, a sánczokban sokkal jobb fegyver, jobb helyzet mellett, a csatázást megszokott, S magokat a végsőig elszántsággal védő ráczok ellen vezetni, hanemha bizonyos mészárszékre , mint ezt a tudósító követelni látszik. Ez okból alakult az ostrom folyta alatt az 1-ső zászlóaljból egy önkénytes kis csapat szeretve tisztelt őrnagyunk vezérlete alatt 80, s még néhány egyénből álló , melly egy pár száz lépésre előre nyomulván, a Sándor-gyalogság segítségére akart menni. De az mondatván a katonák által is, hogy gyakorlatlan létére még zavarba hozhatná a rendes katonaságot, tekintetbe vévén a kis számot is, félórai idézés után zászlóaljához visszavonult. Hosszabb gyakorlat, jobb fegyverzet, szigorúbb fegyelem alatt, józan tapintatú lelkes vezérlet mellett, sokat lehetne tenni a nemzetőrséggel, mellyet kellően kifejtve a nemzetiség, szabadság állandó védelmi alapjának hiszünk, s azt elnépszerűtleníteni, méltatlanul gúnyolni, nem egyéb mint a camarillának (ha tán nem akarva is) szolgálni. De ki illy körülmények között a nemzetőrséggel csodákat vélt tehetni , s hitte , hogy jelen gyengeségei mellett a nemzetőr legjobb katona leend, az jöjjön ide kiábrándulni illyféle magasztos képzetekből , kiábrándulni, hogy sok nem megy az életben úgy, mint azt szépen elképzeli. Nem való az is, hogy „ha vagy a honvédek a sűrűen hulló ágyúgolyóktól vissza nem rettenve meg nem futamodnak, Sz. Tamást kevés véráldozattal be lehetett volna venni, mert jól láttuk a honvédeket előre nyomulni a vitézen küzdő Sándor-gyalogsághoz, de már későn, akkor t. i. midőn az ostrom félben szakíttatott. Ezeket is tehát vádolni nem lehet, mert nem futottak, de rendben vonultak vissza. Hanem azt kár volt bővebben nem indokolni, hogy „az éjszaknyugati részre miért nem fordíttatott nagyobb erő ? miért kellett elfogyni a puskapornak épen akkor, mikor már olly könnyű lett volna a bevétel? miért engedtek annyi sok kedvező drága időt ezrektől tétlenül elmúlni, a ráczoknak pedig magukat erősíteni, besánczolni engedték, mint most ezt Temerinnél teszik ? Okai-e annak a több megyékből e tájra egymást felváltva jött sok ezerből álló nemzetőrség és a jász-kunok, hogy idő-, pénzveszteséghez , erélyességhez , erőhöz aránylag olly keveset tettek, s a győzedelem kivívásában nem részesülhettek ? Miért nem fejtegeti a tudósító habár a legnagyobb kímélettel, azon akaratot, azon működést, melly elejétől mostanáig felette áll nem csak a pest- , de más sok megyei nemzetőrség, sőt minden itt levő katonai erő felett , ezekkel rendelkezhetni? Különösnek tetszik, hogy mindezekről semmi említést nem téve, hogy a tavasztól mostanáig öszvegyült bajoknak egyik főcsomója meg nem oldatott, t. i. Sz. Tamás be nem vétetett, a pestmegyei nemzetőrséget hibáztatja , futásának rója fel. Hallja ön, tudósító úr ! Imádott hazánk, közös anyánk sintó állapotát ismerve, számosan jövénk ide önkénytesen, s ha idejövetelünkkor keblünket járhattuk volna előtte, mint isten előtt, milly tiszta akarattal, elszántsággal jövénk ide, érette vérünkkel, életünkkel is áldozni ? mire példányul volt a tiszta keblű magyar gróf Károlyi István őrnagyunk, 17 éves Sándor fiával, ha most ismét keblünket tárhatnék fel, mennyire fájdalmasan rezgi át lelkünket annak érzete, hogy a Sz. Tamás körül öszpontosított erkölcsi és anyagi erőnek, pénz-, időveszteségnek olly kevés következménye van, akkor ön tudósító úr megdöbbenne könnyelműségén , hogy a tiszta akaratot megkeseríteni, a kedélyeket egymás ellenébe izgatni , és sok elvonultságban élő szerény de hű és áldozatra kész polgárt a küzdtérről elidegeníteni igyekszik. Felindul a becsületes ember kebele , ha a történtekről illy elferdített tudósítást olvas. — A pestmegyei nemzetőrség 1-ső zászlóalja összes tiszti karának teljes beleegyezésével és nevében közli Puki György, százados. Ezen czikknek felvételére kéretnek minden hírlapok szerkesztői, egyszersmind feleletül egyszer mindenkorra más hírlapokban vagy kijött, vagy netalán kijövendő hamis tudósításokra. Ezzel tartozunk az igazságnak, magunk s a pestmegyei nemzetőrség becsületének. — P. Gy. E napokban alkalmunk lévén a helybeli nemzeti testgyakorlászatot (Kerepesi után Beleznay-kertben) meglátogatni, nem kevéssé lepettünk meg a kisebb s nagyobb gyakorlók ügyességeik által. Ezen intézet czélja a növendékek egészségének szilárdítása, a test tagjainak kifejtése, erősbítése s a vidor ifjúságnak czélirányos fegyelemhezi szoktatása. És midőn ezen kitűzött czélnak megfelelő oktatási módról meggyőződtünk, leginkább meg valánk lepelre az intézet vagy harmincz apróbb, nagyobb növendékeinek ügyessége által a tűzi fegyver-forgatásban s egyéb hadi gyakorlatokban. A derék igazgató-tanitó Clar úr ugyanis áthatva a kor kivonatától s szükségeitől, a honnak ügyes hadfiakat nevelni kívánván, Karinthiának Ferlachi fegyvergyárából hozatott bizonyos mennyiségű, a növendékek korához és erejéhez mérsékelt szuronyos tűzi fegyvereket, és ezek forgatásában a kis katonákat saját, könnyen megfogható s legczélirányosb modor szerint naponkint fáradhatlan buzgalommal oktatván, a dolgot rövid idő alatt annyira vitte, hogy növendékei már September hó folyama alatt képesek leendnek hadi gyakorlatokat tűzben űzni. Midőn tehát ezen valóban épen a jelen harczias kor kívánaténak megfelelő intézetet, minden ifjúságbarátnak figyelmébe ajánlanak, a szülőket egyúttal figyelmeztetjük, hogy még néhány fegyver, az ezen hadi gyakorlatokat tanulni kívánók számára említett intézeti igazgató Clair urnál megszerezhető külföld, AUSTRIA. Azon körülmény, hogy a magyarországi küldöttség Bécsben a trón előtt nem szerezhetett igazságos ügyének a gyalázatos camarilla ármányainak irányában diadalt, kiábrándító a bécsi közönséget. Azon lapok, mellyek eddigelé elfogultságukban leplezetlenül nyilvánítók Magyarország irányában ellenszenvüket, nyiltan lépnek föl, fönhangon kiáltva : „ha Magyarország királya a magyar országgyűlésen szentesített törvényeket megsemmisítetteknek hirdeti s azon embert, kit hírtelen pártütőnek s felségsértőnek nyilatkoztatott, most trónja gyámolának mondja , maholnap megtörténhetik, hogy mind azon engedményeket, mellyeket a bécsi nép martiusban és májusban vérével vívott ki, hasonlag semmiseknek nyilvánítandja. S csak egy sereget kell Bécs falai körül vonnia, s Metternich és Sedinitzky újra visszaültek ministeri székeikbe. így szól a Freimüthige, egyike azon lapoknak, melly a magyar érdekeknek eddigelé az Agramer Zeitungból rakott torlaszokat; most azonban, úgymond , miután tisztán látjuk, hogy a r e a c t io az absolutismust visszahelyezni törekvő camarilla Magyarországnak legbenső életét támadja meg; most Bécs az egy ideig félreismert magyart újólag testvéri kebelére öleli. A Constitutio méltó boszonkodással írja, hogy Magyarország fenséges népének küldöttei 48 óráig kénytettek az előszobában királyiok feleletére várakozni. S midőn e küldöttség, a küldői által meghatározott időt túllépte, teljesíté ugyan az emberi kötelességet, de elmulasztá a követét. S ha valaha állott, úgymond, azon tétel, hogy a czél szentesíti az eszközöket, bizonyosan itt állott. Ámde vérző szívvel írjuk le, hogy a czél nem éretett el. A nagykorú népek irányában, igy folytatja , nincsenek többé engedmények, hanem csak a jognak elismerése, a népek ellenében nincs többé ajándék, hanem viszszaadás , mart. 13-ka óta nincsenek ígéretek, hanem teljesítés. A népek irányában csak igazság és bizalom létezik , s hol e helyett hazugság és árulás fogott helyet, ott véres, de mégis vesztett játék van. S mit felelt a király Magyarország küldötteinek? olvassátok meg az Agramer Zeitung sept. 7kén megjelent számát, s abban azon Handbilletet, melly igy kezdődik: Mein lieber Freiherr v. Jellachich Ugyanezen lap nyiltan bevallja, hogy Austriának és Magyarországnak jövendője kölcsönösen föltételezett; ugyanazon egy ellenség fenyegeti mind a kettőt: Magyarország szabadságától és függetlenségétől Németország szabadsága és egysége elválaszthattam Jellachich, úgymond, épen úgy tör Frankfurt mint Budapest ellen , mert egy kar vezérli őt, s egy szellem űzi mindkét oldalra, s midőn Magyarországtól ápril 11-ike eltagadtatik, az esküszegés nincs egészen teljesítve: mart. 15-ikét s máj. 15-ikét és 26-ikát el fogják tagadni. — Bécs. Mondják, hogy vihar előtt a vészmadarak meg szoktak a tengeren jelenni. Az Allg.Oest. Zeitung irja, hogy Bécsben azon hír terjedt el, miszerint Lajos főherczeg Schönbrunnba megérkezett. Ha ez , úgymond a nevezett lap, valósulna , következései aggodalmat gerjesztenének. A közönségnél még élénk emlékezetben van a múlt, s a főherczeg megjelenése a város nyugalmát újra fölzaklatná. A nemzet érdekében óhajtja tehát, hogy a hír ne valósuljon. — A fekete-sárga szín a birodalmi fővárosban a reactio symbolicus jeléül tekintetik, s ahol csak feltűnik, a nép üldözéseinek van kitéve, így legközelebb a Gesse 1 szerkesztőségénél, hol e szín kitüzetett, számos nép csoportosulván össze, erőszakkal kényszerítő azt levétetni. NÉMETORSZÁG, Frankfurt. Legújabb tudósítások szerint a birodalmi kormányzó Dahlmann Frigyest bízta meg új ministérium alakításával. — Berlin, sept. 4-kén. A mai ülés kétség kívül nemzetgyűlésünk legfontosabb ülése volt. Ugyanis a július 31-diki schweidnitzi zavarok következtében, Stein már aug. 9-kén azon javaslatot téve : hagyassék meg a hadügyministériumnak, hogy a katonatiszteknek minden reactionális mozgalombani részvétét megtiltsa, s különösen köteleségekké tegye, hogy a polgárokkal egyesülve a constitutio fentartásán működjenek, e javaslathoz Schulz még azon pótlék javaslatot adó, miszerint mindazon tisztek, kiknek ez meggyőződése ellen volna, azonnal kilépjenek (bár így kezdtük volna Magyarországban is.) E két javaslat roppant szótöbbséggel elfogadtatott. De a hadügyminiszer kijelenté, hogy e határozatot életbe léptetni nem képes, mire Stein a mai ülésben azon javaslatot téve , miszerint a hadiügyminiszernek újólag kötelességévé tétessék a kamarának határozatát tüstént folyamatba venni, sikerült ugyan a jobboldalnak e javaslat fölötti szavazást egy pár napra, azaz sept. 7-dikére elhalasztani, de az eredmény majdnem bizonyos. — Berlin, sept. 7-dikén 5*/a órakor. Stein javaslata 219 szavazattal 152 ellen, azaz 67 szó többséggel elfogadtatott. A kamarában és a nép közt az utczán végtelen örömrivalgás. Az első csata megnyerve. Stein a nap hőse a néptömeg által diadal közt az operapiaczra vitetik, a nép egy történetesen itt álló kocsiból kifogja a lovakat és kedvenezét beleültetvén lakásáig húzza. A ministerium megbukott. FRANCZIAORSZÁG. A minap említett zavarok Montpellierben több napig nyugtalanságban járták a várost, s maga Paris is érdekelve volt, mert egy tartományi város is veszélyes ponttá válnék, ha legitimisticus, vagy communisticus kitörések gyülhelyévé lenne. Hogy mind a két elem vegyesen szerepelt a mozgalmakban , az most világos az újabb adatokból, s egyik a másikat akarja a kitöréssel vádolni. Azonban a baj semmi mélyebb telepben nem gyökerezik, s néhány ember sérülése s kettőnek eleste után a törvényes rend helyre állott s aligha ismét veszélyeztetik. A „Journal des Debats“ szerint a bécsi udvar által Károly Albertnek az angol franczia közbenjárás tudomásra lett jötte előtt tett békekötés feltétei ezek lettek volna: Lombardia csatoltassék Sáraiméhoz. Velencze szabad kereskedelmi várossá alakul, mint Hamburg vagy Lübeck. A velenczei birtok egyik részéből s Friaulból alakíttassák önálló herczegség,Rainer főherczeg egyik fia számára. S végre mindezekért fizessen Olaszország 400 milliót státusadósság fejében. Ennek ellenében a „Messager“ szerint Wessenberg azt nyilatkoztatta volna ki a körbejáró két hatalmasságnak, hogy Austria Lombardiát semmi áron sem veszti el, hanem kész azt legszabadabb intézményekkel ellátni. — Sept. 2-kán érdekes ülés volt a nemzeti gyűlésben. Lichtenberger indítványa lévén szőnyegen , hogy t. i. az uj alkotmány tárgyalása ideje alatt az ostromállapot szüntettessék meg, ez bő vitára szolgált alkalmul. A bizottmányi jelentés véleménye oda járult , hogy az egész indítvány mellőztessék, s a ház ezt később nagy szótöbbséggel el is fogadta. Az indítvány melletti szónokok között kitűnő volt Ledru-Rollin. Ő leginkább arra építé okoskodását, hogy csak azon alkotmány bir teljesen biztos alappal, mellyel minden látszólagos erőszak nélkül fogad el a nép. S mivel az ostromállapot fönmaradása bő anyagot fog szolgáltatni mindenkinek .