Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-26 / 101. szám
tézkedéseket.“ Simonich az austriai császár nevében ül be Magyarországra , a húst készpénzzel ígéri fizetni, a kenyért, szénát stb.,nyugtatványnyal. * Elnök. E részben a honvédelmi bizottmány megtette a szükséges intézkedést. Ezen irományból világosan kitűnik, hogy a beütök rablók, mert nyíltan bevallják, hogy az austriai császár parancsából rontanak e hazába. Prónay Gábor: Meg vagyok győződve, hogy a bizottmány czélszerűen intézkedett az iránt, hogy ezen rabló csordának egész erővel lehetne ellentállani; de hogy ez nagyobb sikerrel történhessék, szükséges volna az ott levő fegyveres népet ágyúkkal is ellátni. Bátor vagyok e részben figyelmeztetni a bizottmányt a Révai-család Turócz megyében levő ágyúira,ezek requiráltatván, legrövidebb idő alatt útnak indíttathatnának. (Helyes): Elnök. Bizonyosan fog e részben is intézkedni a honvédelmi bizottmány. Kazinczy jegyző olvassa Máriássy Mihály Szepes megyei első alispánnak Lőcsén oct. 20-án kelt levelét, a hozzá mellékelt szolgabirói jelentéssel. d) Patay József képviselőnek folyamodását, mellyben egészsége helyreállásáig a háztól a további elmaradásra engedelmet kér. Elnök: A körülmények ollyanok, hogy a tisztelt ház Patay József képviselő úrnak megadhatja a kért engedelmet. (Helyes). — A honvédi bizottmánynak néhány levelek kerültek kezébe, mellyek közöl egyet Ferdinánd császár intéz Windischgrätzhez, kinevezvén őt — az olasz hadsereget kivéve — minden hadseregek főparancsnokának. Továbbá egy proclamátiója Ferdinánd császárnak minden népeihez czímezve. Talán szükséges lesz ezen iratokat felolvasni (nem szükséges). Miután a ház nem kívánja felolvastatni ezen irományokat , röviden elmondom azoknak Magyarországra vonatkozó tartalmát. Ugyanis Ferdinánd császár Windischgrätzot kinevezi minden hadseregek főparancsnokává, kimondván a proclamatióban tisztán azt , hogy Windischgrätz a Bécscsel határos lázadásban levő provincia lemögözésére utasíttatik. És miután ennek következtében Windischgrätz illy minőségben a péterváradi határezrednél már intézkedett is, szükséges lesz ez esetben is kimondani azt, mit a ház az eddigi hason tartalmú parancsokra kimondott, t. i. hogy illyféle rendeletek, mint törvényellenesek, érvénytelenek, s az azoknak engedelmeskedők hazaárulóknak tekintendők. (Közhelyeslés). Ha ebben megegyezik a ház, nem volna szükséges az irományokat felolvasni. D o b a y. (székely követ): Nekem ellenkező vélekedésem van. Nem tartom helyesnek , hogy a ház olly dolgokról intézkedik , mellyek illy csodálatos módon kerültek elébe, s ha mindjárt forradalmi téren állunk is, nem intézkedhetik úgy, mint a ház méltóságához illik. Mit tesz az, hogyha a ház olly ügyben intézkedik, melly hivatalosan nem áll előtte ? Nézetem az, hogy Windischgrätz kinevezése egy egészen a ház körén és cselekvőségén kívüli dolog. Azon czért, melly ki van tűzve, t. i. a szabadság elnyomását értem, de a ház ennek ellenében megteheti intézkedéseit erélyesen a nélkül, hogy egy minden forma nélkül álló irománynak tárgyalásába ereszkednék. Azért kívánom, hogy a ház ezen irományt vesse el, s arról semmi tudomást ne vegyen. Kpviselők ! Ezen irományban is ki van mondva azon elv , hogy a felség az általa szentesített szabadságnak helyreállításáról kíván intézkedni, s akkor, midőn látjuk,, hogy a külföldi hírlapok állásunk elnyomására mindent megtesznek, midőn látjuk, hogy a Journal des Debats oct. 12-ik száma azon leiratot, mellyel ő felsége ellenünk intéz s itt felolvasztott, szóról szóra kiadja, sőt azt mondja ezen igen olvasott lap, hogy mindezen szigorú szabályok jogosan „avec justice“ tétettek, ezzel szembe részünkről semmi sem történt, s ha ez tovább is így marad , annak reánk nézve káros következései lehetnek, annyival inkább, miután ügyeinknek előbb hátrább diplomatia útján kell eldöntetniük. Figyelmeztetem a házat, hogy a legközelebbi időkben Schweitzot önerélyességén kívűl az angol diplomatia mentette meg, hogy legközelebbről , midőn Bécset minden követek elhagyták, a franczia és angol követ helyben maradt. Kötelességünk tehát ügyünk jogszerűségét és szentségét Európa előtt nyilvánítani. Ne késsünk e dologban. „Rusticus exspectat, donee defluat amnissed labitur in omne volubilis aevum. Hogy a mi eseményeink mikor végződnek be, nem lehet előre látni. Azokat tehát, mik eddig történtek, Európának műveltebb nemzetei elibe juttatni legszentebb kötelességünk. Én tehát indítványozom, hogy bizassék meg egy az egész ügyünket kifejező manifestum feltevésére akár Palóczy László, akár más követtársunk, s terjesztessék azon nyilatkozat a legközelebbi ülésben a ház elibe. Riskó. Az előttem szólott képviselő úrnak előadásával részben egy értelemben, részben pedig ellenkező értelemben vagyok. Nem tudván beszédének elejét annak végével egybeegyeztetni, mert a kettő között saltust látok. Egy értelemben vagyok a tekintetben — s átalában nem fér fejembe — hogy a kérdéses manifestumot, miként lehet ignorálni, s arra nézve semmit nem mondani ? holott ezen iratot is azoknak categoriájába lehet sorozni, mellyek a ház előtt megfordultak, s mellyekre nézve a ház nyilatkozott s határozott, nevezetesen Lamberg és Jellachich iránt. Ezen manifestumnak czime, mint tudom „Népeimhez.“ Ez olly általános kifejezés, melly Magyarországot is magában foglalja , s Magyarországnak népeit pedig a népképviselet eszméjénél fogva képviseli a ház, s igy épen a háznak nemcsak joga, sőt kötelessége ő felségének ezen törvénytelen irata iránt nyilatkozni, mint azt ő felségének hasontartalma több irataira nézve tette. Mi a képviselő úr beszédének másik nézetét illeti: vele egyetértek, s azt két pontból fogom fel. Igenis szükséges a külföldi diplomatiával érintkezésbe tenni magunkat, s erre nézve, amennyire lehet,positívumot kell mondani és szükséges meghagyni, hogy valahára elkészíttessék azon proclamatia, mellyet a ház már annyiszor elkészíttetni határozott; sor hagyja meg a ház a honvédelmi bizottmánynak azt, hogy mindazon rugókat, mellyek Magyarország ügyeinek a külföldi diplomatia által némi súlyt adhatnak, mozgásba tévén, igyekezzék főkép azon, hogy mind Oláhország és Moldvában, mind Krakkó környékén veszélyesekké tehető orosz megszállások iránt, mellyekről a felolvasott Szepes megyei levélben említés létezik, intézkedés is történjék. Annálfogva olvastassák fel a manifestum, s arra nézve mint az elnök előadta, mondja ki a ház határozatát. A külföld diplomafiájára pedig szerkesztessék valahára azon proclamatio, mellyet a ház több ízben elhatározott, s végre utasíttassék a honvédi bizottmány az orosz megszállások irányában, a magyar külügyi ministeriumnak Bécsben levő személyzet útján, a szükséges intézkedéseknek a bécsi ministeriummal egyetértőleg, melly már fel is lépett megtételére. Nyáry*Pál: Hosszas nem akarok lenni, és ajánlom a ház tagjainak, hogy minél kevesebbet beszéljünk, de annál többet tegyünk. Nem tudom képzelni, miként lehet kérdésbe hozni, hogy midőn előterjesztettek Windischgrätznek a magyar várparancsnokokhoz intézett rendeletet, azok ellen ne kelljen felszólalni. Ez semmi egyébe nem volna, mint a lerontása azon rállásnak, amellybe tettük magunkat Jellachich irányában. Midőn azt látták, hogy Jellachich nem populáris ember, nemcsak Magyarországban, de a katonaság között sem, mert katonai becsülete nincs, azon gondolkoztak, miképen lehetne ezen dolognak jogképet csinálni, s azt mondák: vegyük el a czímet Jellachichtól, s ruházzuk azt Windischgrätzre, ki mint katona, eddig becstelenséget nem követett el. (Hát Prága becsületére válik ?) Kérem alásan: austriai értelemben a katona becsületes lehet, midőn a szabadság ellen vív. Azon értelemben lehet őt becsületesnek nevezni, hogy olly gyalázatosságokat nem követett el, mint Jellachich, hogy rabló bandákat hozott volna be, mellyeket nem fizetett, mert akkor közte és Sobri közt semmi különbség nem volt; 2-szor Windischgrätz nem követett el ollyant, mint Jellachich, hogy maga kérje a fegyverszünetet, és azalatt elszökik. 3-szor Windischgrätz nem csinált nagy lármát, mint Jellachich, ki azon vette magát észre, hogy nincs Magyarországban, s maga sem tudta, miképen futott ki. Azt gondolták tehát, hogy ha Windischgraetzet nevezik parancsnoknak, ez a schwarzgelb katonákat jobban megnyeri a maga részére. S ez Magyarországra nézve roszabb, mint Jellachich volt, mert már azon fegyverek nem elegendők és nem használhatók ellene, amellyek Jellachich ellen elegendők és használhatók voltak. Nem is kívánom tehát, hogy az országgyűlés kérdezze, mi úton jöttek hozzánk azon iratok , mert mi is tettünk ollyanokat, mellyekre nézve normális állapotban kérdeni lehetne , hogy helyesen történtek-e ? Illyen például a levelek elfogása. Mi incurrenti vagyunk Magyarország titkaiban, s nem mulattatjuk vele a házat, hanem intézkedünk, amint szükséges. Véleményem tehát az, hogy Windischgraetz kineveztetése ellen mindazokat lehet jogi szempontból elhatározni, amik illy esetben már előbb határoztattak, azt tévén még hozzá, hogy Magyarország állapota súlyosbodik, nem azért, mintha erejét vesztené, hanem ellenségeinek véleményében, mert ellenségei, kik eddig kudarcot vallottak, azáltal kívánják lehangolni azokat, kik a jó ügy mellett vívnak, ha kimondják Magyarországra, hogy az már nincsen, s azt hiszik, hogy csakugyan nincs. A manifestumban már Magyarországról mint rebellis provinciáról beszélnek, nem is tartják szükségesnek, hogy megfogadjanak egy haszontalan embert, ki azt ellenjegyezze, mint Magyarország ministerelnöke, hanem Wessenberg írja alá az austriai monarchiának talán nem is ministere, mert megszökött, s csak az a minister, ki Bécsben maradt. Aláírta talán azért, hogy két ember neve legyen ott, az egyik császár volna , a másik hihetőleg minister. Annyira mentek már, hogy Magyarországot ignorálják. Adja isten, talán megtörténhetik , hogy ők fognak ignoráltatni. Ki kell tehát mondani, hogy aki illyen parancsnak engedelmeskednék, legyen az polgári állású vagy katona, az hazaáruló, nem értem az ollyan esetet, mint Török Gáboré, kinek akaratlanul kellett menni az aradi várba. Látszik, hogy ellenségeink most sem tudják, micsoda erőnk van, mert ha tudnák, illyennen nem beszélnének, azt gondolják, hogy az 1800-ban élt Magyarországban vagyunk. Nekünk csak öszpontosítani kell az erőt, s meg vagyok győződve, hogy győzedelmesek leszünk. Lehetetlen illyen nemzetnek elveszni, ha csupán csak a magyar fajra támaszkodhatnánk is; de tisztelettel legyen mondva , hogy a német faj, s a tót fajnak nagyobb része is részünkön van, s által látják , hogy az universalis monarchia, s az ígért alkotmányos szabadság nem egyéb puszta szónál. Nem ollyan bolondok az emberek, a mint némellyek gondolják oda fen. Mi a proclamatiót illeti: annak nem vagyok barátja , ez táblabirói eljárás a mostani időben, azzal még semmit nem tettünk, legfelebb azt fogják rá mondani: szegények panaszkodnak, sajnáljuk őket, hanem először győzzük le az ellenséget, s akkor azon hangon beszélhetünk , mellyen megért minden nemzet. Ha egyes ember azt mondja: nekem sok szükségeim vannak, ellenségeim megtámadtak, segítsetek rajtam; az egyik azt feleli rá: örömest segítenék, de nekem is nagy kiadásaim vannak; a másik azt mondja: jött volna elébb; a 3-ik pedig azzal biztatja: várakozzék egypár évig, így vannak a nemzetek is. Minden nemzetnek megvan a maga baja. Véleményem szerint, nagy erőfeszítéssel proclamatiót írni s azt mondani: ezzel megtettük kötelességünket,paralizálása az erőnek. Minek tehát a proclamatió előbb, mintsem bebizonyítottuk azt, hogy méltók vagyunk az európai nemzetek közé soroztatni. Verjük meg ellenségeinket s azután beszéljünk Európához; most cselekedni szükséges. Egyébiránt mi az összeköttetéseket illeti, mellyek a nemzetek között szükségesek: e részben a bizottmány kötelességét megteszi, s megnyughatnak benne a ház tagjai, ha lármát nem csinálunk is belőle. Magyarországban sok ékesszólású ember van, de ollyan proclamatió, mint az volt „recrudescunt diutina inclitae gentis hungarae vulnera“ nem igen volna most a maga helyén. Ne igen foglalatoskodjunk ezen dologgal most, mert van egyéb tárgy, amit most kaptunk Erdélyből, s ha az iránt Magyarország nem intézkedik, Erdély el van veszve. Ott ignorálni akarják Magyarországot azért, hogy nem tetszik Ferdinándnak ministériumot alkotni, az alkotmányt megtartani; sőt az sem tetszik neki, hogy a képviselőház együtt legyen; azt gondolják ott, hogy Magyarországon nem történt semmi, hogy mi Bécshez fordultunk könyörögni, látván azonban, hogy Magyarország nem esett ki a kerékvágásból, hanem csak most jött bele; most ismét azt mondják : micsoda terroristkus kormány a mostani, s Kossuth felvetette magát a kormány fejének. Ki kell nyilatkoztatni a háznak, hogy Magyarországon jelenleg több törvényes és constituált hatalom nincs, mint a ház, s midőn a király körülvétetve gonosz tanácsadóitól, méltóztatik Olmützbe menni, és Magyarországot ignorálni, akkor ezt a ház nem ignorálhatja , sőt büntetést érdemelne ha ignorálná. Mert ha Erdélyben ilyen proclamatiót olvasnak, és a ház iránta nem rendelkezik, azt fogják gondolni ott Erdélyben, hogy mégis jobb lesz, ha Puchner uramhoz fordulnak védelemért. Tehát a manifestumot felolvasni szükséges. Elnök. Én tehát kijelentem, hogy minden hasonló rendelet érvénytelen s hazaárulónak fog tekintetni, ki annak engedelmeskedni merészel. Ezután Vay Miklós jelentése olvastatott. Vay Miklós kormánybiztos jelentése Erdélyből. Az országos honvédelmi bizottmányhoz. A Budapestről visszatért futár által küldött 1191 számú s több rendeletei a tisztelt bizottmánynak tegnap hozzám megérkeztek ; a reám bízottakban híven eljárandó, azok tartalmát némelylyekre nézve azonnal munkába is vettem. Azonban Ez órában közlé vetem a kormányszék elnöksége a tartományi főbiztos úrnak f. h 19-től kelt olly tartalmú feliratát, melly szerint f. hó 18-án reggel 9—10 óra között a tartományi főpénztárnak a főbiztoshoz menvén, s azt jelentvén, hogy a főhadi parancsnokság azt izénte, miszerint a főpénztárhoz további rendelésig senki se nyúljon, de sőt azon szobákba is, mellyekben a pénztár tartatik, senkibe ne bocsáttassák, s hogy tehát a főpénztárnak több tiszttársaival együtt az ajtónak bezáratása után onnét eltávozván, a kulcsokat magával vitte, az ajtó elébe pedig két strázsa állíttatott; ezen jelentés következtében a főbiztos tüstént elnökileg átírt a főhadi parancsnokság elnökségéhez, kérvénynyi 450 latkoztatná ki az érintett eljárás indokait; de felelet helyett azon átiratot kapta, mellyben a főhadi parancsnokság felfedezi, hogy a császár és király megbízásából szükségesnek találta a tartományi pénztárban létező készpénzt egy vegyes bizottmány által számbavétetni, s azt kívánja, hogy a végre a főbiztosság részéről is tüstént egy hivatalnok küldessék fel, mire a főbiztos azt nyilatkoztatta, hogy tartományi főpénztár illy módon elintézett megvizsgálásába bele nem egyezhet, sőt az ellen óvást teszen, és kívánja, hogy a dolog halasztassék el, míg a k. kormányszékhez jelentést tehet, és onnét utasítást vehet; mire a feleletet minden pereben várván, de meg nem kaphatván, hogy tovább ne haladjon a dolog, mindezeket a kormányszéknek feljelenteni kötelességének tartotta, utasítást kérvén: mit tevő legyen azon esetre, ha talán a főhadi parancsnokság a pénztár czélba vett megvizsgálásától elállani s a pénztárt a nélkül visszaadni nem akarná? Ugyan ez órában mutatá be nekem a tartományi fiókpénztár egyik tisztje azon levelet, mellyet a főpénztárnok Szebenből folyó hó 19-dikről ide való tiszttársaihoz irt ; ebből úgy látom , hogy a kamarai és postai pénztárakra nézve is épen ollyan eljárás történt , mint a tartományira; s hogy a tartományi , kamrai, és gyorsszekér igazgatói pénztárnokok a kulcsokat magukhoz vevén, úgy nyilatkoztak, hogy még maguk elöljáróiktól rendelést nem veendenek , azokat senkinek kiadni nem is fogják; ellenben a főpostaigazgató a keze alatti pénztárnak egyik kulcsát azonnal átadván a főhadi parancsnokság által oda küldetve volt bizottmánynak, e szerint a katonaságnak ezen pénztárra nézve már ellentárja létezik kezei között. Ezen levélből még az is olvasható , hogy miután a harminczadi és bankpénztárak is a fennebbiekhez hasonlólag mind elfoglaltattak, az egész polgári őrség kiállott a sorkatonasággal , s minden Szebenben létező magyartól elszedték a fegyvereket; a tartományi pénztárt egy polgári őr és egy sorezredbeli katona őrzik. Dobokay József, verestoronyi harminczados, ki itt járván, tőle hivatalos levelet küldöttem a főbiztos és alkincstárnok urakhoz, polgári őrök és sorkatonaságbeli legények által elfogatott, s a tanácsházhoz mint criminalis rab bevitetvén, elzáratott. Ma vettem a r. catholicus püspök urnak is egy feljelentését, mellyben előadván, miként a fehérvári várparancsnokság hozzája azt irta , hogy azon vár ostromállapotba fogván helyeztetni, az iskola, növeldei épületek, katonai czélokra átvétetni határoztattak, utasítást kér magának sietőleg adatni, hogy ezen katonai hatalomszónak, megyéje, papsága, tanítása és nevelésének olly káros megszorításával mindenben engedni, és nevezetesen az iskolai és alapítványi épületeknek katonai használatra követelt átadásában mit kellessék tennie ? minthogy ismételt megtalálására is a várparancsnokság úgy nyilatkozott, miszerint a nevezett épületeket 48 óra alatt, akár egyezik bele, akár nem, elfoglalni kénytelen lesz , s bizonyosan el is foglalja. Az érintett várparancsnokságnak fentebbi eljárását, valamint a pénztáraknak is elfoglaltatásokat bővebben kimagyarázza. Puchner főhadi parancsnok úrnak a királyi kormányszékhez f. hó 18-ról intézett s vélem ez által mai napon közlött hivatalos levele s ahhoz mellékelt proclamatiója, melly levélnek másolatát, a proclamatiót pedig eredetileg ide csatolom. Ezek folytán én azonnal rendelkeztem ugyan részletesen is, és nyomda alatt van egy ellenkező, minden itteni nemzetekhez bocsátandó proclamatióm is; de nagy baj, hogy pénzem ekként elegendő nem lesz, miután a székelyek az engedelmességet felmondván a főhadi parancsnokságnak , ez nem fizeti az activ Standban levőket, annál kevésbé a többit, kik ma már táborba indultak, s 10—12 ezeren készen állanak, s a mellett félő, hogy a többi, noha már régen ide használtatni rendelt pénztárakra is ma holnap rá teszi b. Puchner kezét, s én eleinte legalább megleszek pénz dolgába szorulva. Hogy tehát igyekezetünknek sikerét reménylhessük e fennebbiek jelentése mellett újra is ismétlem a pénz, ágyúk és munitiók küldése iránti kérésemet. — Kolozsvár october 21. 1848. B. Vay Miklós. (Vége köv.) FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. A budai sánczok készen levő része egész hadiasan föl van szerelve. Ágyúk és munitiók hordattak ki; a fölvigyázatot nemzetőrök teljesítik, kiknek számára őrkunyhók és faköpenyegek fognak állíttatni, hogy az idő viszontagságai miatt mentve legyenek. A munitiók azonban, a polgármester indítványára vissza fognak hordatni a fegyvertárba, azon okból, mivel ott létek úgy is felesleges, mert hiszen ha szükség lesz rájok egy pár óra alatt ismét helyre lehet őket állítani. (?) — A horvát foglyok Budán maradt részével, a honvédelmi bizottmány akként rendelkezett, hogy azok, Albert nemzetök százados felügyelete alatt, sánczásásra használtassanak, járván nekik naponként 8 kr díj, kenyér járandóságuk pedig a munka napjain megkettőztetvén. A nevezett százados egyszersmind felügyelettel leend, hogy a foglyok kezébe olly eszközök ne kerüljenek, mikkel netalán krawallt csinálhatnának, hanem a mennyire lehet, csak kosarazás és talicskázásra alkalmaztassanak; ásó, kapa, csak fogadott napszámosok kezébe fog adatni. Az alföld egyik nevezetes magyar városában van egy rácz kereskedő, ki a szerb táborba nem egyszer küldött puskaport. Ennek a rácz kereskedőnek van egy fia, ki elhatározta magában, hogy t ő meg golyóbist fog küldeni a szerbeknek,ide, puskából. S kinyilatkoztatta apjának, hogy az önkénytesekkel táborba száll a ráczok ellen. Hát saját véreid ellen akarsz fegyvert fogni? riadt rá az apa. Nem akarok, felesé a fiú, mert én magyar vagyok. Az apa dühbe jött, puskát ragadt fiára, s ha ez ki nem ugrik hirtelen a ajtón, a falba fúródott golyó, bizonyosan agyon sújtja. — A becsületes rácz fiú ide Pestre szaladt, ,,ics“ végzetű nevét megmagyarosította, s beállott a honvédek közé. Ezt nevezik aztán hazaszeretetnek ! — Tegnap este hoztak a József-kaszárnyába egy csapat naszódi oláh határőrt. Sehogy sem tudják őket rábírni, hogy itt az alkotmányra esküdjenek föl. Minek is erőtetni, ha csakugyan nem akarják, hisz az az eskü úgy sem varázsolja őket becsületes emberekké- Le kell őket fegyverezni! — A közelebb tartott budai gyűlésben mondá a polgármester: Was die közgyűlés bestimmt, das ist bestimmt. — Gyönyörű épületes egy mondás! reményijük, hogy föltalálója, mint polgár és polgármester, kétszeresen fog megtartásához ragaszkodni, s ezentúl kevesebbszer hágja át azon törvényt, melly azt rendeli, hogy „a gyűlés elnöke a határozatot magyarúl mondja ki.“ — — A cholera már nemcsak Budán, hanem Pesten is székire pusztít. A kórházak neponként telnek. A horvát foglyok különösen hullanak. — Szathmárik. — Mint bizonyosat írhatjuk olvasóinknak, miképen Kemény és Csengery ez év végén a Pesti Hírlap szerkesztésétől egészen visszalépnek. Szomorú hír a magyar hírlap-irodalomra nézve! mit csak enyhít némileg, hogy a jeles két szerkesztő el van tökélve azon túl is szorgalmasan működni a journalisticai téren. — Pozsonból az ottani német lap okt. 23-kán Írja: tegnap óta tudjuk, hogy az osztrák határon átment magyar sereg is-