Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-24 / 126. szám
126. szám, november 24.1848 Pesten, pénteken Megjelenik , hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgö kr számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz-hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgönt. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási-, most a pesti takarékpénztár házában. KamianisiMKMr*.*tutiföteesa Lapunkra jövő évi januárius 1-je napjától új előfizetés nyíttatik. Az előfizetési díj: Budapesten házhoz hordva boríték nélkül félévre 8, egész évre 16 ft pengő pénzben. Postán borítékban hatszor küldve . . félévre 10 „ „ 20 „ „ „ kevesebbszer küldve . . . . 9 „ „ 18 „ Évnegyedre előfizetés nem fogadtatik el. Helyben egyedül a kiadóhivatalban fizethetni elő, vidéken minden postahivatalnál. A könnyen támadható kiadási zavarok és postai késedelmek kikerülése végett a czímeket hibátlanul, tisztán, olvashatóig, valamint általában az előfizetéseket jó korán beküldetni kérjük. 11 11 11 11 POLITICA. Bizonyos emberek fészkelődnek, miért nem nyilatkoztatja ki az országgyűlés honunk függetlenségét. Előadtam száraz röviden, hogy arra szükség nincsen, mivel szavakban nemcsak hogy nincs haladás, sőt inkább néha a jó ügynek ártalma rejlik, s mivel a habsburgi ház részéről tett jogtalan megtámadás ellen jogosan védelmezzük magunkat, anélkül, hogy arra függetlenségi nyilatkozás által mintegy engedelmet kértünk volna. Most még szárazabban megmondom, hogy, ez európai politikát tekintve illyféle nyilatkozás bizonyára ártana. Lehet, hogy nem tetszik, mit mondandó vagyok, de méltóztassanak átlátni, hogy czikkíró és szerkesztő urak sokkal könynyebben értekezhetnek jobbra és balra, mintsem határozhat törvényhozó testület. — Egyébiránt magamnak sem tetszik, hogy ilyen a külpolitica. Törvényhozó testület kénytelen azon sziklák között elevezni , mellyekbe a természet és a körülmények a folyam medrét szorították , az ellen hasztalan a szabadkozás. Mit tehetünk róla, hogy nem vagyunk ollyan hatalmasok, mint a francziák, s ollyan tekintélyesek , mint az angolok ? mit tehetünk róla, hogy az európai külpolitika olly igen semmirevaló ? Az európai külpolitika nem ismeri a népeket s azok elidegeníthetlen jogait; ismeri csak az uralkodó kormányokat. Fellázad ellene az ész, fel az érzelem; azt hittük,, ezentúl már változni fog, s szomorúan tapasztaljuk, hogy nem változik egy csepet sem! A tizennyolczadik században a külpolitica , mint juhnyájakat úgy adta vette a népeket és országokat, s nevezte azt az európai súlyegyen fentartásának. Nem gondolt jogokkal, nem rokonszenvvel! — A tizenkilenczedik században, a „szent szövetség“ korában, milliókat üldözött Spanyol- , Olasz-, Német-, Lengyelországokban, s nevezte azt a békés haladás biztosításának. Mit sem gondolt a legszentebb ügygyel. Múlt tavaszszal, úgy látszott, a külpolitika nem fog többé az uralkodó családok viszonyain járni, azt reménytettük, neki az emberiség, a népek jogai és igényei lesznek irányadók. Őszön vagyunk , a tavaszi zölddel ama remény is elenyészett. Az európai aequilibrium és a békés haladás ma is úgy, mint azelőtt induló pont és ezév. Az első alatt jogosítást értenek az európai államok a külügyek vezetésében olylyan irányt követni, melly nekik jónak látszik. A második alatt szinte kötelességet értenek, minél fogva az idegen ország leghelyesebb mozgalmait is elfojtják, ha ezeket magukra nézve ártalmasaknak tekintik. Merő önkény uralkodik az európai külpoliticában! Lamartine szép szavai, mellyekkel a franczia új köztársaságot Európának bemutatta, szintolly keveset nyomnak, mint valamelly bölcsnek értekezése az örök békéről. Az 1815. évi Bécsben kötött végmegállapodás, 121 czikkben és 17 külön szerződésben közép és déli Európa sorsát döntötte el; keletre nézve az öt hatalmasság 1840-ben csinált rendet, a súlyegyen fentartására. A mi Európában az államok külső fejlődésére nézve 1815 óta megtörténhetett, az mind ollyan, melly által a súlyegyen meg nem zavartatott, s a többi országokban az úgynevezett békés haladás, azaz Sánczon-járatás, nem gátoltaték. Görögország elszakadhatott a fényes portától, sőt Mehmed Ali Aegyptus nyomorgatójává is lett, mert mindkét változásból az európai aequilibriumra semmi káros következés nem látszott következni. De már Lengyelország, mellynek némi árnyékát az állami életnek a szerződő hatalmasságok 1815-ben biztosították, teljesen beleveszett 1830-ki öröködésébe; s midőn Miklós czár 1832—ki nyilatkozványában Lengyelország utósa felmaradt nagy falatját orosz birodalmába örökre bekebelezte, Anglia és Franczia országok beérték egy ellenmondással! Mert a fejedelmek ellenében parányit sem nyom a nemzet, s Miklós czár akaratra törvényt szab Európában Viszont Belgium , melly pedig 1815-ben a súlyegyen fentartása miatt a németalföldi tartományokkal egyesíttetett, azoktól és új királyától elválhatott 1830-ban, mert a fejedelmek haszna nem szenvedett alatta . Ez évben a franczia és németországi változások által változásnak indult az európai külpolitika is, de már nem történik semmi. A franczia köztársaság az európai nagy hatalmasságok között elfoglalja helyét, Németország pedig fordulat által segít tán magán. A frankfurti gyűlés és pünkösdi királyság nem fogja az öszszes német tartományokat egy fej alá gyűjteni; elhibázta már a fejnek megválasztását. János főherczeg mindennek inkább való, mint fejnek, aztán ő az osztrák érdekek ápolója. Innen azt jelentette már elnök Gagern a frankfurti gyűlésnek, hogy az osztrák német tartományok nem fognak Németországgal egyesülni, mert nem akarnak! Ennek következése az lesz, hogy Poroszország áll a németség élére, s hogy a német republicáns párt idétlennek találván iparkodását, szinte azon lesz, hogy a németség a porosz vaspáloza alatt egyesíttessék és erősüljön. Mert csak erős legyen Németország, hogy az európai külpolitkának közprédája lenni megszűnjék, majd idővel megtalálja a többit, mert minden hazafi leginkább az államnak fenállását kívánja, s inkább eltűr jogtalanságot, mint honának állami létét veszélyeztesse! Ha Németország így alakul, az európai külpolitikában a német-porosz hatalomnak nagyobb súlya leend, mint volt az előtt, hogy ismét túlnyomó ne legyen, Austriának is kell erősnek lennie. Azt nemcsak az európai súlyegyen kívánja, hanem a németporosz hatalom különösebben is elősegíteni, talán azon engedélyért is, mellyet az osztrák ház neki a német ügyekre nézve tett. Austria tehát Magyarország nélkül nem lehet el, sőt az összes európai külpolitia segédkezeket nyújtana neki, ha kellene az elszakadt Magyarországot visszafoglalnia. S abban legkisebb kétség nincs. Poroszország azért segítendi Austriát, mert egyezéséből ő tartja a német hegemóniát. Oroszország azért segíteni, hogy ne látszassék Nagy-Britannia előtt Austriának felbomlását elnézni, hogy önbefolyását öregbítse a keleti tartományokban; Francziaország nem fog mozdulni, mert talán Austria Lombardiának felszabadításával hallgattatja el; Anglia végre-----------Palmerston mindaddig jól viszi a külügyet, míg az angol gyárosok pamutkészítményeiket jól eladhatják. Sőt a franczia és angol kormányok Austriának erősíttetését Magyarország által még ezen okból is kivánandják, hogy benne óralmat és erőt az orosz túláradás ellen látnak; mert azt hiszik, hogy Austriának fenntartatása által, — melly ezentúl szláv hatalmasság lesz — a szláv érdekek meg vannak oszolva, s igy a leendő török hagyomány elosztásánál Austriában frigyest találnak Oroszország ellen. Hogy ezen orosz elleni szerep Magyarországot illeti legtermészetesebben, arról az európai politica nem álmodik. Ezen körülmények között, valljon okosság volna-e honunk abbeli függetlenségét kinyilatkoztatnunk, miszerint az austriai tartományoktól, mellyekkel pedig csak personális unió által (a mint a diplomatiai nyelv az „egy fejedelem elismerését“ nevezi) köttetünk össze, elválunk, s a habsburgi házat többé nem fejedelminek mondjuk? Okosság volna-e most különösen,mikor a volt Erdélyország, továbbá az úgynevezett kapcsolt részek, inkább csak a korona fogalmánál mintsem valami egyetemiségi öntudatnál fogva tartoznak mi hozzánk? Ha illyen kinyilatkoztatással Németországot rábírhatnék, hogy az austriai német tartományokat okvetlen a német új birodalom alá veszi, ha vele az ellenségnek 200,000-nyi erejét semmivé tehetve a miénket ugyanannyival nevelhetnék, miszerint az európai külpolitika kénytelen volna belátni, hogy ezentúl Magyarország fogja a volt osztrák birodalom szerepét keleten és Közép-Európában viselni, ha végre ez által honunk azon részeiben, mellyek eddig csak a korona fogalmánál fogva tartoznak hozzánk az egyetemiségi öntudatot felébreszthetnék, úgy bátran tehetnek azon nyilatkoztatást, s megküldhetnek az európai hatalmasságoknak ; de minthogy vele mind azt nem érhetjük el, az okosság azt követeli minden józan embertől, hogy inkább valamit szenvedjünk, mintsem országos létünket megsemmitésnek kitegyük. Mi a jogtalan megtámadás ellen jogosan védjük magunkat; a korán kinevezett corpus jurista, mellyhez az 1848—diki czikkeket kötöttük már, támaszkodva,honunk belső teljes függetlenségét és terjedelmi épségét védjük,s a külső felségnek részét is nemcsak azért követeljük, mert a magyar király mint ilyen soha másnak nem hódolt, hanem azért is, hogy világos törvényeknél fogva honunk külügyi viszonyai a magyar országgyűlés alá tartoznak. Életre halálra kell azért is harczolnunk; nagyon kell készülnünk , hogy jogos kívánatunkat méltányosoknak is elismerjék , mert a gyengének nincsen joga Európában. Európával pedig tudatjuk, hogy a jogtalan megtámadás ellen törvényeinket, amint azokat 1527-től fogva 1848-ig jogosan hoztuk, fegyverrel otalmazzuk, mert fegyverrel támadták meg, hogy a personális uniót annyira nem akarjuk elszakasztani, hogy V. Ferdinánd maga hívta össze a folyó országgyűlést,védelmi módok kiállítására. Meglehet, hogy még így is fognak bántani a külhatalmak, de mi, mint férfiak küzdendünk, és sorainkban egy lélek egy szív lesz. Ha győzünk, s az alatt az európai politica változott, megtaláljuk , a mit ránk is hoz, de magunk ne merjük az európai politicát elváltoztatni akarni. — Hunfalvi Pál, elv, valódi értelme és ezélzása szerint, ugyanaz maradván, csak a különféle állapotok és viszonyoknak megfelelőleg alkalmaztatik különféleképen és hajtatik végre. Királyi ígéretek csak addig kötelezők, meddig a király nem bír erővel meg szegésükre; de mihelyt előre felvergődik, nem köteles többé esküjének teljesítésére. Ez az udvarok egyik vezérelve, melly lényegében nem változik, de változik alkalmaztatásában. A középkor „hitetlenei“ és „eretnekei“ helyére korunkban a „szabadelvűek,“ a „democraták,“ a „republicanusok“ léptek. V. Ferdinánd spanyol tanácsnokai jónak tartották, hogy kegyelmes királyuk ne teljesítse az Alkorán híveinek adott fejedelmi ígéretét, és osztrák V. Ferdinand ámítói nyíltan és szemtelenül állítják, mikép a fejedelem szava, aláírása, isten s világ előtti esküje nem ér semmit, mihelyt az eddigi absolutismus zsarnokos czéljaival nem fér össze. A hajdani spanyol camarillának a haeresis kiirtása, a kizárólag üdvözítő vallásnak terjesztése szolgált ürügyül, hogy minden, a korlátlan királyi hatalommal ellentétben álló elemet megsemmisíthessen; a mai osztrák camarilla az „anarchia“ zabolázását, s a „rend“ helyreállítását tűzi ki ezégérül, melly alatt, — a civilisatio, a tudomány, a művészet s az ipar legszebb teremtményeit kegyetlen barbársággal pusztítván, bilincseket akar kovácsolni, hogy a szegény elárult népek újra a zsarnokság kínzó rabigájába dőljenek. A spanyol Ferdinand uralkodásakor Európa rettegni kezdett a délnyugati hatalom fenyegető kicsapongásai s hódításaitól. Átalános volt az aggodalom, hogy a roppant erővel bővelkedő Hispánia egész Európát kerítendi hálójába. S mi által szabadult fel egy világrész nem alaptalan aggodalmától? — Felszabadult az egyházi forradalom, vagyis a reformatio által, melly a spanyolosztrák hatalmat maga védelmére kényszerítette. S vigyázzatok, atyámfiai, a mit tett a vallásbeli revolutio a fenyegető délnyugat irányában, azt megteszi korunkban a politicai revolutio az éjszakkelet fenyegető állására nézve. Az Ázsiából eredt bibliának hősei felszabadították a népeket a spanyolfélelemtől; az európai bibliának, — a szabadság evangéliumának,—harczosai a muszkafélelemtől végképen felszabadítandanak minket. De térjünk vissza Ferdinándhoz. Emez, kinek halála Luther fellépését csak egy évvel előzte meg, nem volt egyéb, mint ha tanítványa a franczia absolutismus alapítójának, XI. Lajosnak, ki legnagyobb jóltevőit majd erőszakkal, majd ármánynyal üldözvén, elfárasztá a jobb hazafiak türelmét, s ezeket önvédelemre kényszerítette. A burgundi herczeg vezérlete alatt frigybe (ligue du bien public) léptek, kihirdetvén: „Minekutána a király sem nyilatkozatra hallani, sem hamis országlási elveiről lemondani nem akar, a haza barátai, szolgái és megmentői egyesültek, hogy fegyvert ragadva, a méltatlanságnak gátat vethetnének.“ De mi volt a közjóra célzott frigynek következménye ? A király szokás szerint ígéreteket tesz, a fegyveres honbarátok bíznak a fejedelem szavában, a liga szétoszlik, és a koronás áruló a párisi parlamentban kinyilatkoztatja, miként a lázítókkal kötött béke puszta kényszerítésen alapult, s ennélfogva a király nem lehet köteles, a megalapított föltételeknek eleget tenni. Nem látszik nektek úgy, atyámfiai, mintha ezen épületes história napjainkban adná elő magát ? — Es ist eine alte Geschichte, Doch bleibt sie ewig neu, Und wem sie just passiret Dem bricht das Herz dabei. De XI. Lajos nem elégedett meg azzal, hogy a külső hiedelem fentartására a viszonyok s fenforgó körülmények hatására hivatkozzék, hanem őszintén, s királyok közti ritka nyiltszívüséggel azt szokta mondani: Dissimilier c’ est reyner, (az országiás képmutatásban áll.) . S ezen elv egyik fő és vezérelve a királyoknak. A népek biztatását s elámítását az országiás első kellékének s erényének tartják. S ehhez képest mi volna első erénye a monarchia polgárának? Világos, miként a felelet nem lehet más, mint: A király szavábani kételkedés. — Oroszláni. A KIRÁLYOK EGYIK VEZÉRELVE. A királyok elnyomó kényuralma, mellynek megdöntésére az európai szárazföld népei vagy küzdenek, vagy mai napig küzdenek, vagy jövendőre fognak, — e kényuralom a tizenötödik század másod felében alapíttatott meg. Alapítói XI. Lajos, Francziaország, és V. Ferdinánd, Hispánia királya, valónak. Eme, vallásos és beteges királyunk járja, s alkotója a nagy spanyol királyságnak, a história által igazságtalan bitorló, aljas ármánykodó, istentelen hitszegő és vérszomjas üldözőnek neveztetik. S méltán. Mert a korlátlan királyi hatalomnak talpkövét letevén, erre az inquisitio borzadalmas törvényszékét építvén, ezer meg ezer békés polgárt megégetvén s kínozván, és arab és zsidó alattvalóit a leggyűlöletesb módon nyomván, megérdemelte az embernem átkát. Az araboknak szentül megígérte, vallásuk gyakorlatának szabadságát, de a spanyol camarilla papi és világi szolgái ünnepélyesen kihirdeték, hogy a felséges király nem tartozik szavának állani a hitetlen mohamedánusok irányában. E nyilatkozatban rejlik egyik főérve a királyságnak, melly A KÖZLÖNY UTÁN. Rendeletek. I. Utólagos jóváhagyás reményében kineveztetnek: all. zászlóaljhoz őrnagyéi, b. Vay k. biztos előterjesztésére , b. Bánffy János. Kossuth elnök ur által a felső táborban történt kinevezések: nemzetőri ezredesül: Gijon Richard. Őrnagyúl a tábori karnál: Pusztelnik. Számfeletti őrnagyúr: Liptay Ferencz. Budapest, nov. 21-kén 1848. Kossuth Lajos, elnök. Mészáros Lázár, hadügyminister. II. A király és haza nevében, az országgyűlés által választott országos honvédelmi bizottmány rendeletéből, ő császári és apostoli királyi felsége utólagos jóváhagyása reményében, Nedelkovich Euthym, budai helyőrségi kapitány hadbiró , f. évi nov. 20-ik napjától őrnagyi czímmel karhadbirónak neveztetett ki. Kelt Budapesten, nov. 21-kén 1848. Mészáros Lázár, hadügyminiszer. III. A 13. és 49. honvédzászlóaljak legénysége a sorezredek és a többi honv.zászlóaljak kiegészítésére átadatván, ezek felszerelési s kiegészítési zászlóaljakká alakíttatnak, az ezekhez