Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-11-24 / 126. szám

126. szám, november 24.1848 Pesten, pénteken Megjelenik , hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek ; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgö kr számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz-hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgö­nt. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egye­­tem-utcza, 90. szám, első emelet,­ előbb Almási-, most a pesti takarék­­pénztár házában. K­amianisiMKMr*.*tutiföteesa Lapunkra jövő évi januárius 1-je napjától új előfizetés nyíttatik. Az előfizetési díj: Budapesten házhoz hordva boríték nélkül félévre 8, egész évre 16 ft pengő pénzben. Postán borítékban hatszor küldve . . félévre 10 „ „ 20 „ „ „ kevesebbszer küldve . . . . 9 „ „ 18 „ Évnegyedre előfizetés nem fogadtatik el. Helyben egyedül a kiadó­hivatalban fizethetni elő, vidéken minden postahivatalnál. A könnyen támadható kiadási zavarok és postai késedelmek kikerülése végett a czímeket hibátlanul, tisztán, olvasható­ig, valamint általában az előfizetéseket jó korán beküldetni kérjük. 11 11 11 11 POLITICA. Bizonyos emberek fészkelődnek, miért nem nyilatkoztatja ki az országgyűlés honunk függetlenségét. Előadtam száraz röviden, hogy arra szükség nincsen, mivel szavakban nemcsak hogy nincs haladás, sőt inkább néha a jó ügynek ártalma rejlik, s mivel a habsburgi ház részéről tett jog­talan megtámadás ellen jogosan védelmezzük magunkat, a­nélkül, hogy arra függetlenségi nyilatkozás által mintegy engedelmet kér­tünk volna. Most még szárazabban megmondom, hogy, ez európai poli­­tikát tekintve illyféle nyilatkozás bizonyára ártana. Lehet, hogy nem tetszik, mit mondandó vagyok, de m­éltóz­­tassanak átlátni, hogy czikkíró és szerkesztő urak sokkal köny­­nyebben értekezhetnek jobbra és balra, mintsem határozhat tör­vényhozó testület. — Egyébiránt magamnak sem tetszik, hogy i­lyen a külpolitica. Törvényhozó testület kénytelen azon sziklák között elevez­ni , mellyekbe a természet és a körülmények a folyam medrét szo­rították , az ellen hasztalan a szabadkozás. Mit tehetünk róla, hogy nem vagyunk ollyan hatalmasok, mint a francziák, s ollyan tekin­télyesek , mint az angolok ? mit tehetünk róla, hogy az európai külpolitika olly igen semmirevaló ? Az európai külpolitika nem ismeri a népeket s azok el­­idegeníthetlen jogait; ismeri csak az uralkodó kormá­nyokat. Fellázad ellene az ész, fel az érzelem; azt hittük,, ezentúl már változni fog, s szomorúan tapasztaljuk, hogy nem változik egy csepet sem! A tizennyolczadik században a külpolitica , mint juhnyájakat úgy adta vette a népeket és országokat, s nevezte azt az euró­pai súlyegyen fentartásának. Nem gondolt jogokkal, nem rokonszenvvel! — A tizenkilenczedik században, a „szent szövetség“ korában, milliókat üldözött Spanyol- , Olasz-, Német-, Lengyel­országokban, s nevezte azt a békés haladás biztosításának. Mit sem gondolt a legszentebb ügygyel. Múlt tavaszszal, úgy látszott, a külpolitika nem fog többé az uralkodó családok viszonyain járni, azt reménytettük, neki az emberiség, a népek jogai és igényei lesznek irányadók. Őszön va­gyunk , a tavaszi zölddel ama remény is elenyészett. Az európai aequilibrium és a békés haladás ma is úgy, mint azelőtt induló pont és ezé­v. Az első alatt jo­gosítást értenek az európai államok a külügyek vezetésében oly­­lyan irányt követni, melly nekik jónak látszik. A második alatt szinte kötelességet értenek, minél fogva az idegen ország leghe­lyesebb mozgalmait is elfojtják, ha ezeket magukra nézve ártal­masaknak tekintik. Merő önkény uralkodik az európai külpoliticá­­ban! Lamartine szép szavai, mellyekkel a franczia új köztársa­ságot Európának bemutatta, szintolly keveset nyomnak, mint valamelly bölcsnek értekezése az örök békéről. Az 1815. évi Bécsben kötött vé­gmegálla­po­dás, 121 czikkben és 17 külön szerződésben közép és déli Európa sorsát döntötte el; keletre nézve az öt hatalmasság 1840-ben csinált rendet, a súlyegyen fentartására. A mi Európában az államok külső fejlődésére nézve 1815 óta megtörténhetett, az mind ollyan, melly által a súlyegyen meg nem zavartatott, s a többi országokban az úgynevezett bé­kés haladás, azaz Sánczon-járatás, nem gátoltaték. Görögország elszakadhatott a fényes portától, sőt M­e­h­m­e­d Al­i Aegyptus nyomorgatójává is lett,­­ mert mindkét változás­ból az európai aequilibriumra semmi káros következés nem látszott következni. De már Lengyelország, mellynek némi árnyékát az állami életnek a szerződő hatalmasságok 1815-ben biztosították, teljesen beleveszett 1830-ki öröködésébe; s midőn Miklós czár 1832—ki nyilatkozványában Lengyelország utósa felmaradt nagy falatját orosz birodalmába örökre bekebelezte, Anglia és Fran­czia országok beérték egy ellenmondá­s­sal! Mert a fejedel­mek ellenében parányit sem nyom a nemzet, s Miklós czár aka­ratra törvényt szab Európában Viszont Belgium , melly pedig 1815-ben a súlyegyen fen­­tartása miatt a németalföldi tartományokkal egyesíttetett, azoktól és új királyától elválhatott 1830-ban, mert a fejedelmek haszna nem szenvedett alatta . Ez évben a franczia és németországi változások által válto­zásnak indult az európai külpolitika is, de már nem történik sem­mi. A franczia köztársaság az európai nagy hatalmasságok között elfoglalja helyét, Németország pedig fordulat által segít tán magán. A frankfurti gyűlés és pünkösdi királyság nem fogja az ösz­­szes német tartományokat egy fej alá gyűjteni; elhibázta már a fejnek megválasztását. János főherczeg mindennek inkább való, mint fejnek, aztán ő az osztrák érdekek ápolója. Innen azt jelen­tette már elnök Gagern a frankfurti gyűlésnek, hogy az osz­trák német tartományok nem fognak Németor­szággal egyesülni, mert nem akarnak! Ennek következése az lesz, hogy Poroszország áll a német­ség élére, s hogy a német republicáns párt idétlennek találván iparkodását, szinte azon lesz, hogy a németség a porosz vas­pál­­oza alatt egyesíttessék és erős­üljön. Mert csak erős legyen Né­metország, hogy az európai külpolitk­ának közprédája lenni meg­szűnjék, majd idővel megtalálja a többit, mert minden hazafi leg­inkább az államnak fenállását kívánja, s inkább eltűr jogtalansá­got, mint honának állami létét veszélyeztesse! Ha Németország így alakul, az európai külpolitikában a né­met-porosz hatalomnak nagyobb súlya leend, mint volt az előtt, hogy ismét túlnyomó ne legyen, Austriának is kell erősnek len­nie. Azt nemcsak az európai súlyegyen kívánja, hanem a német­porosz hatalom különösebben is elősegíten­i, talán azon engedély­ért is, mellyet az osztrák ház neki a német ügyekre nézve tett. Austria tehát Magyarország nélkül nem lehet el, sőt az összes európai külpoliti­a segédkezeket nyújtana neki, ha kellene az el­szakadt Magyarországot visszafoglalnia. S abban legkisebb kétség nincs. Poroszország azért segí­­tendi Austriát, mert egyezéséből ő tartja a német hegemóniát. Oroszország azért segíten­i, hogy ne látszassék Nagy-Britannia előtt Austriának felbomlását elnézni, hogy önbefolyását öregbítse a keleti tartományokban; Francziaország nem fog mozdulni, mert talán Austria Lombardiának felszabadításával hall­gattatja el; Anglia végre-----------Palmerston mind­addig jól viszi a külügyet, míg az angol gyárosok pamutkészítményeiket jól eladhatják. Sőt a franczia és angol kormányok Austriának erősíttetését Magyarország által még ezen okból is kivánandják, hogy benne óralmat és erőt az orosz túláradás ellen látnak; mert azt hiszik, hogy Austriának fenntartatása által, — melly ezentúl szláv hatalmasság lesz — a szláv érdekek meg vannak oszolva, s igy a leendő török hagyomány elosztásánál Austriában frigyest ta­lálnak Oroszország ellen. Hogy ezen orosz elleni szerep Magyar­­országot illeti legtermészetesebben, arról az európai politica nem álmodik. Ezen körülmények között, valljon okosság volna-e honunk abbeli függetlenségét kinyilatkoztatnunk, miszerint az austriai tar­tományoktól, mellyekkel pedig csak personális unió által (a mint a diplomatiai nyelv az „egy fejedelem elismerését“ nevezi) köttetünk össze, elválunk, s a habsburgi házat többé nem fejedel­minek mondjuk? Okosság volna-e most különösen,mikor a volt Erdélyország, továbbá az úgynevezett kapcsolt részek, inkább csak a korona fogalmánál mintsem valami egyetemiségi öntudatnál fogva tartoznak mi hozzánk? Ha illyen kinyilatkoztatással Németországot rá­bírhatnék, hogy az austriai német tartományokat okvetlen a német új birodalom alá veszi, ha vele az ellenségnek 200,000-nyi erejét semmivé tehetve a miénket ugyanannyival nevelhetnék, miszerint az európai külpolitika kénytelen volna belátni, hogy ezentúl Ma­gyarország fogja a volt osztrák birodalom szerepét keleten és Közép-Európában viselni, ha végre ez által honunk azon részei­ben, mellyek eddig csak a korona fogalmánál fogva tartoznak hoz­zánk az egyetemiségi öntudatot felébreszthetnék, úgy bátran te­­hetnek azon nyilatkoztatást, s megküldhetnek az európai hatal­masságoknak ; de minthogy vele mind azt nem érhetjük el, az okosság azt követeli minden józan embertől, hogy inkább valamit szenvedjünk, mintsem országos létünket megsemmitésnek ki­tegyük. Mi a jogtalan megtámadás ellen jogosan védjük magunkat; a korán kinevezett corpus jurista, mellyhez az 1848—diki czikke­­ket kötöttük már, támaszkodva,honunk belső teljes függetlenségét és terjedelmi épségét védjük,s a külső felségnek részét is nemcsak azért követeljük, mert a magyar király mint i­lyen soha másnak nem hódolt, hanem azért is, hogy világos törvényeknél fogva honunk külügyi viszonyai a magyar országgyűlés alá tar­toznak. Életre halálra kell azért is harczolnunk; nagyon kell készül­nünk , hogy jogos kívánatunkat méltányosoknak is elis­merjék , mert a gyengének nincsen joga Európában. Európával pe­dig tudatjuk, hogy a jogtalan megtámadás ellen törvényeinket, a­mint azokat 1527-től fogva 1848-ig jogosan hoztuk, fegyverrel otalmazzuk, mert fegyverrel támadták meg, hogy a personális uniót annyira nem akarjuk elszakasztani, hogy V. Ferdinánd maga hívta össze a folyó országgyűlést,védelmi módok kiállítására. Meglehet, hogy még így is fognak bántani a külhatalmak, de mi, mint férfiak küzdendünk, és sorainkban egy lélek egy szív lesz. Ha győzünk, s az alatt az európai politica változott, megta­láljuk , a mit ránk is hoz, de magunk ne merjük az európai politi­­cát elváltoztatni akarni. — Hunfalvi Pál, elv, valódi értelme és ezélzása szerint, ugyanaz maradván, csak a különféle állapotok és viszonyoknak megfelelőleg alkalmaztatik különféleképen és hajtatik végre. Királyi ígéretek csak addig kötelezők, med­dig a király nem bír erővel me­g sze­gés­ü­k­r­e; de mihelyt előre felvergődik, nem köteles többé esküjének teljesítésére. Ez az udvarok egyik vezérelve, melly lényegében nem változik, de változik alkalmaztatásában. A középkor „hitetlenei“ és „eretnekei“ helyére korunk­ban a „szabadelvűek,“ a „democraták,“ a „republicanusok“ léptek. V. Ferdinánd spanyol tanácsnokai jónak tartották, hogy ke­gyelmes királyuk ne teljesítse az Alkorán híveinek adott fejedelmi ígéretét, és osztrák V. Ferdinand ámítói nyíltan és szemtelenül állítják, mikép a fejedelem szava, aláírása, isten s világ előtti esküje nem ér semmit, mihelyt az eddigi absolutismus zsarnokos czéljaival nem fér össze. A hajdani spanyol camarillának a haeresis kiirtása, a kizá­rólag üdvözítő vallásnak terjesztése szolgált ürügyül, hogy minden, a korlátlan királyi hatalommal ellentétben álló elemet megsemmi­síthessen; a mai osztrák camarilla az „anarchia“ zabolázását, s a „rend“ helyreállítását tűzi ki ezégérül, melly alatt, — a civili­­satio, a tudomány, a művészet s az ipar legszebb teremtményeit kegyetlen barbársággal pusztítván, bilincseket akar kovácsolni, hogy a szegény elárult népek újra a zsarnokság kínzó rabigájába dőljenek. A spanyol Ferdinand uralkodásakor Európa rettegni kezdett a délnyugati hatalom fenyegető kicsapongásai s hódításaitól. Áta­­lános volt az aggodalom, hogy a roppant erővel bővelkedő His­pánia egész Európát kerítendi hálójába. S mi által szabadult fel egy világrész nem alaptalan aggodalmától? — Felszabadult az egyházi forradalom, vagyis a reformatio által, melly a spanyol­osztrák hatalmat maga védelmére kényszerítette. S vigyázzatok, atyámfiai, a mit tett a vallásbeli revolutio a fenyegető délnyugat irányában, azt megteszi korunkban a politicai revolutio az éjszakkelet fenyegető állására nézve. Az Ázsiából eredt bibliának hősei felszabadították a népeket a spanyolfélelemtől; az európai bibliának, — a szabadság evan­géliumának,—harczosai a muszkafélelemtől végképen felszabadí­­tandanak minket. De térjünk vissza Ferdinándhoz. Emez, kinek halála Luther fellépését csak egy évvel előzte meg, nem volt egyéb, mint ha ta­nítványa a franczia absolutismus alapítójának, XI. Lajosnak, ki legnagyobb jóltevőit majd erőszakkal, majd ármánynyal üldözvén, elfárasztá a jobb hazafiak türelmét, s ezeket önvédelemre kény­szerítette. A burgundi herczeg vezérlete alatt frigybe (ligue du bien public) léptek, kihirdetvén: „Minekutána a király sem nyi­latkozatra hallani, sem hamis országlási elveiről lemondani nem akar, a haza barátai, szolgái és megmentői egyesültek, hogy fegy­vert ragadva, a méltatlanságnak gátat vethetnének.“ De mi volt a közjóra c­élzott frigynek következménye ? A ki­rály szokás szerint ígéreteket tesz, a fegyveres honbarátok bíznak a fejedelem szavában, a liga szétoszlik, és­­ a koronás áruló a párisi parlamentban kinyilatkoztatja, miként a lázítókkal kötött bé­ke puszta kényszerítésen alapult, s ennélfogva a király nem le­het köteles, a megalapított föltételeknek eleget tenni. Nem látszik nektek úgy, atyámfiai, mintha ezen épületes história napjainkban adná elő magát ? — Es ist eine alte Geschichte, Doch bleibt sie ewig neu, Und wem sie just passiret Dem bricht das Herz dabei. De XI. Lajos nem elégedett meg azzal, hogy a külső hiede­lem fentartására a viszonyok s fenforgó körülmények hatására hi­­­vatkozzék, hanem őszintén, s királyok közti ritka nyiltszívüség­­gel azt szokta mondani: Dissimilier c’ est reyner, (az ország­iás képmutatásban áll.) . S ezen elv egyik fő és vezérelve a királyoknak. A népek biz­tatását s elámítását az országiás első kellékének s erényének tart­ják. S ehhez képest mi volna első erénye a monarchia polgárának? Világos, miként a felelet nem lehet más, mint: A király sza­­vábani kételkedés. — Oroszláni. A KIRÁLYOK EGYIK VEZÉRELVE. A királyok elnyomó kényuralma, mellynek megdöntésére az európai szárazföld népei vagy küzdenek, vagy mai napig küzde­nek, vagy jövendőre fognak, — e kényuralom a tizenötödik század másod felében alapíttatott meg. Alapítói XI. Laj­os, Franczia­ország, és V. Ferdinánd, Hispánia királya, valónak. Eme, vallásos és beteges királyunk járja, s alkotója a nagy spanyol királyságnak, a história által igazságtalan bitorló, aljas ármánykodó, istentelen hitszegő és vérszomjas üldözőnek nevez­tetik. S méltán. Mert a korlátlan királyi hatalomnak talpkövét le­­tevén, erre az inquisitio borzadalmas törvényszékét építvén, ezer meg ezer békés polgárt megégetvén s kínozván, és­ arab és zsidó alattvalóit a leggyűlöletesb módon nyomván, megérdemelte az em­bernem átkát. Az araboknak szentül megígérte, vallásuk gyakorlatának szabadságát, de a spanyol camarilla papi és világi szolgái ünne­pélyesen kihirdeték, hogy a felséges király nem tartozik szavának állani a hitetlen mohamedánusok irányában. E nyilatkozatban rejlik egyik főérve a királyságnak, melly A KÖZLÖNY UTÁN. Rendeletek. I. Utólagos jóváhagyás reményében ki­neveztetnek: all. zászlóaljhoz őrnagyéi, b. Vay k. biztos elő­terjesztésére , b. Bánffy János. Kossuth elnök ur által a felső tá­borban történt kinevezések: nemzetőri ezredesül: Gijon Richard. Őrnagyúl a tábori karnál: Pusztelnik. Számfeletti őrnagyúr: Liptay Ferencz. Budapest, nov. 21-kén 1848. Kossuth Lajos, el­nök. Mészáros Lázár, hadügyminister. II. A király és haza nevében, az országgyűlés által válasz­tott országos honvédelmi bizottmány rendeletéből, ő császári és apostoli királyi felsége utólagos jóváhagyása reményében, Nedel­­kovich Euthym, budai helyőrségi kapitány hadbiró , f. évi nov. 20-ik napjától őrnagyi czímmel karhadbirónak neveztetett ki. Kelt Budapesten, nov. 21-kén 1848. Mészáros Lázár, hadügy­miniszer. III. A 13. és 49. honvédzászlóaljak legénysége a sorezre­­dek és a többi honv.­zászlóaljak kiegészítésére átadatván, ezek felszerelési s kiegészítési zászlóaljakká alakíttatnak, az ezekhez

Next