Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-12-16 / 145. szám

megvallom, nem igen gondolkoztam a felől, mit mondani akartam; beszédemnek resultatuma csak az, hogy méltányolván a tisztelt képviselőház néhány tagjainak a biztosok iránt tett észrevételeit is, a kormány is azon működik, hogy azoknak számát, a­mennyire a nélkü­lözhetlen szükség engedi, mindinkább kevesbítse, s valóban kevesbednek is napról nap­ra, s ezáltal szaporodik a­­ képviselőház sora, mert bátor vagyok kijelenteni, hogy részemről óhajtanám , minél tömöttebb sorokban legyenek együtt a képviselőház tagjai, minthogy nem tudhatjuk, mit fog hozni a legközelebbi óra, s nem fognak-e ismét egy manifestummal, vagy más egyébbel előállani, mire a nemzetnek kell nyilatkoznia; mi pedig, a kormány, azt nem tehetjük, mert emanatiója vagyunk az országgyűlésnek, hanem magának a képviselőháznak kell az olly dolgokban határoznia, s azért óhajtanám, hogy mindig együtt, s minél tömöttebb sorokban legyenek a tisztelt képviselőház tagjai. Ezen oknál fogva is ipar­kodni fogunk azon, hogy a tisztelt kormánybiztosok, kik nélkü­lözhetők, térjenek vissza, egyébiránt olly előforduló alkalommal, mint minőre vonatkozott Besze képviselő úrnak nyilatkozata, nem csak örömest hozzáadom beleegyezésemet a távozásra, hanem ké­rem is, hogy istentől nyert tulajdonait felhasználva,lelkesítse a né­pet, mellyben sok gyúlanyag van, de mint a kovához aczél kell, hogy tüzet adjon , úgy a népnél egyesekre van szükség, kik azt fölébreszszék és lelkesítsék.­­Ezek az előfordult tárgyakra aláza­tos észrevételeim , miket ezennel berekesztvén, azoktól egészen elvonatkozva ugyan, de mert egyszerre akarom elvégezni, vagyok bátor még némellyekre a tisztelt képviselőházat felkérni. (Halljuk) Már megmondottam, miként nekem nézetem az, hogy most minden érdek harcroknak meg kell­­szűnni, s a­ki csak hazafi, annak egye­sülnie kell a haza megmentésének munkája által; következéskép kinyilatkoztatom, hogy rosz szolgálatot tesznek a hazának , és ha gyanúsításoknak volnék embere, a camarillávali szövetkezésről gyanúsítanám, de gyanúsítani senkit nem akarok, hanem mondom rosz szolgálatot tesznek a hazának, kik akár az egyes polgárok, akár a népnek különböző osztályai közt érdekharczokat idéznek elő. (Átalános helyeslés) A­z mind querelle domestique, (házi pa­nasz) miket majd azután lehet elintézni; most csak a hazát kell védeni, s ellensége az a hazának, vagy legkevesebbet mondva , nem tudja mit cselekszik, ki bizgat a nemesség, az aristocratia, vagy bárki ellen; mert most erőre van szükségünk, és holmi legelő kérdésekkel, vagy bár­mivel fellázítani a népet, annyit tesz, mint kevesbíteni azon erőt, mellyre szükség van a haza megmentése munkájában. Ezt nyíltan kimondom, s mert kimondom, a mostani kormány politikáját is, kijelentem egyszersmind, miképp én akár az örök igazság, akár a józan statusoeconomia, akármi elvek sze­rinti megoldását mindazon érdek­kérdéseknek, mellyek a guere­­lák közé tartoznak, akkorra fogom halasztani, mikor mondhatom: Uraim! meg van mentve a haza, már most nekem, ki annyira ki­fáradtam, egy jutalmat engedjenek, hogy mehessek haza parasztnak, már most intézzék el az urak az ország további jóllétét. Akkora kérem tehát ezt halasztani,hanem most egyesítsük az erőket,s mert egyesít­­ni kell,tehát kívánnám a sebeket,mellyek az egyik vagy másik osztá­lyon áttettek, begyógyítani, csak hogy minél többen egyesüljünk a haza megmentésére, de a sebek gyógyításáról minél előbb kell gon­doskodnunk,s ennélfogva óhajtottam volna,ha már most terjeszthet­tem volna elő a kormány részéről egy törvényjavaslatot az úrbéri kármentesítés iránt, hanem isten látja telkemet, csak egyet sajná­lok , azt, hogy nincs több 24 óránál egy napban, s ezért nehéz feladat egy törvényjavaslatot is készítnie a kormánynak, minél­fogva nekem nézetem az, hogy a kármentesítésre nézve méltóz­­tatnék a ház kimondani azon elvet, hogy soha se becsülgessük a dolgokat hosszasan, hanem mondjuk, hogy osztályokra osztjuk az országot, s aztán az osztályok szerint mondjunk ki egy bizonyos aversionális árt, ezt adjuk meg kármentesítésül, s utasítsuk a mi­­nistériumot, hogy felét adja meg mindjárt, egyik negyed részét fél esztendő múlva, a másik negyedrészét pedig esztendő múlva. Ezt kívánnám kimondatni, (minden oldalról helybenhagyás) mert meg vagyok győződve, hogy igénybe vétetik az országnak minden osztálya, jönek az áldozatok jobbról balról, s vannak a reactionak is sok elemei, de minthogy ismerem azon elemeket, tehát ha valakinek ezen szó, hogy én a kormánynak elnöke, s velem a kormány ismeri azon elemeket, némi fi­gyelmeztetésül s­z­o­l­gál­h­a­t, j­ó lesz, ha magának pro nóra veszi, mert vannak a türelemnek is ha­tárai, mellyeken túl nem mehet a kormány az or­szág iránti kötelességénél fogva. Most ott vagyunk, hogy ismerjük az elemet, melly az ország szabadsága ellen dol­gozik , hanem ez aránylag az ország többsége iránt, kicsin szá­mú ; más­részt magyar felemelkedettséggel mondhatom, hogy a­­volt aristocratia, melly annyit vesztett, nem kérdezte az áldozat nagyságát, hanem csak azt, hogy kell-e i­s tett, tehát ezekről kellene minél előbb gondoskodni, mert bizony ők is azt tartják, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ne mérlegeljük tehát sokáig, hogy 500 forint és talán salon ki jöjön-e, hanem adjunk valamit, hogy lássák, mikép valóság a nemzet szava, melly szerint a nemzet saját becsülete uralma alá helyezte a kármentesítést. Ké­rem tehát a tisztelt képviselő­házat, méltóztassék egy választmányt kinevezni, melly a kormánynyal egyetértve dolgozzék ki egy tör­vényjavaslatot , a­mellyet aztán létesítsünk is azonnal, hogy az 1848-iki év ne múljék el a nélkül, hogy ki legyen mondva a tör­vényhozás által valósítása azon szónak, mellyhez a nemzet becsü­letét kötötte. (Átalános helyeslés.) De m-or még egy választmányt kérnék küldetni. Tudja isten, ha én úgy visszaemlékezem a múlt esztendők szabadságharczaira, a­hol bizony nem rózsás ágyakon, hanem elég tövises körülmények közt annyi sokan a sikernek minden kilátása nélkül küzdöttünk sza­bad institutiók létrehozásáért, pusztán csak azon egy érzettől lel­kesülve, hogy az kötelességünk, és mert az ember nem válhatik meg még halálos ágyában is egészen a reménytől, remény lettünk, de nem tudtuk azt, hogy hányadik unokáink fogják valósíthatni. Ha erre visszaemlékezem és látom a nemzetet a maga mindenható­ságának állásában, hát én óhajtanám a perczeket megragadni, s nem várni be a nem remélt sejtelmeket, hogy meglegyen óva az, a­miért mi olly sokat küzdöttünk, t. i. a szabad institutiók létre­hozása. Ennek sok ága van, s ennek sok ágazatai közöl is én a kormány részéről ígérem a t. háznak, hogy minden perczet fel­használva a szabad institutiók létrehozására, a nemzet anyagi és szellemi j­óllétére fogok fordítani. De vannak némelly munkák, mely­­lyek a systematicumba vágnak, mellyekre a kormány nem ér rá, mert most minden nap bataillonokat kell kiállítani, felszerelni, melly sok gondba kerül, az illy dolgokra nézve méltóztassék a tisz­telt ház másként rendelkezni. Teszem fel, egyet mondok: éveken keresztöl, mennyire a sajtónak bilincsei akkor megengedték, az esküdtszéki institutiónak behozatalát áldottuk s magasztaltuk, mint ollyan institutiót, melly nélkül nincs személy és vagyonbátorság. Én ezen institutiót nagyon óhajtanám Magyarországba behozva látni, de ennek behozatala megkívánja, hogy a büntető törvény­­könyv átnézessék, s ezen institutió is a mostani viszonyokhoz ido­­míttassék. Nem tudom, miként gondolkoznak a t. ház tagjai, de én részemről azt gondolom, hogy olly perczekben, mint a­minőket most Magyarország él, ki kell lesni azon egyes polgárokat, kik, egy vagy más dologra nézve méltán megérdemlik a nemzet bizal­mát, azt kell neki mondani, ime ennek elkészítése te reád bizatik, majd meglátjuk hogy készíted el, ha rászól, felakasztunk, ha jól, akkor az isten áldjon meg érte, kötelességed teljesítetted. Csak azt kérem, hogy most ne systemisálgassunk , az aprólékos tévedéseket majd kiegyenlítjük ; részemről kinyilatkoztatom, hogy miután most Szemere Bertalan úr, ki az igazságügyi dol­goknak egyik ágazatát vezérli, most szintén a haza megmentési szent kötelességet érezve elmegy oda, a­hova kell, személyesen működni, egyik képviselő­társunkat, például Deák Ferenczet kérnék s bíznék meg, hogy csinálja meg a codexet, összekötve az esküdtszéki institutió behozatalával (helyeslés). Meggyőződé­sem szerint az élet philosophiája az: felhasználni tudni a perczeket. Itt a perez, használjuk fel azt okosan és ne sokat systemisáljunk , hanem tegyen egyik egyet, másik másat, s mondjuk azt, hogy tehenned ennek elkészitésére van bizodalmunk, hát készítsd el, és miután készen lesz,mondjuk azt: jó,időközileg elfogadjuk, mert szük­ségét látjuk az esküdtszéki institutió tekintetében. Ezt szükségesnek tartom azért, hogy a­hol az esküdtszéki institutió behozva van, ott a szabadság még az absolutismus jorma alatt sincs száműzve soha, és akármikép változzék is a kormányforma , a sociális jóllét bizto­sítva van általa, úgy a porosz absolutismus, mint nem tudom mi­csoda norvég alkotmány alatt. Azért hoztam ezt fel, mert elkészí­tésére idő kívántatik, most pedig minden perez veszteség, ha el­múlik , óhajtanám, hogy az általam fent érintett érdemes képviselő urat bíznák meg a codex elkészítésére, összekötve azt az esküdt­széki institutió behozatalával. (Közhelyeslés.) Az úrbéri kármentesítésre nézve pedig megvallom, hogy némileg a kormány becsülete és szava megtartása szempontjából kérem a tisztelt házat, méltóztassék egy választmány által rendel­kezni , mert igen sok folyamodók vannak, kik előlegezéseket kí­vánnak; mi magunk nem tehettük, hanem csak ígértük a haza ne­vében, legyenek várakozással, és biztattuk, hogy még ez idén elvégezzük, de megvallom, nem értünk rá , tehát ezt egy választ­mány — természetesen a kormánynyal iránta értekezésbe téve ma­gát — elkészítendő Ezen két indítványom van csak. Az elsőt, Schlicket és Orbánt, méltóztassanak tudomásul venni, mert egyéb e peretben benne nincs, mint a mit felőle fentebb elmondottam, melly iránt a kor­mány részéről a kellő lépések már megtétettek, s a vezérséget felvállalt hadügy­miniszer semmiben nem látand szükséget, hogy kiküldetése sikerrel koszorúzva legyen. Feláldozni minden tehetsé­günket, nem mondom kimeríteni, de minden esetre megfeszíteni legszentebb kötelességünk. (Közhelyeslés.) Mind­két indítvány elfogadtatván az ülés 3/16-kor eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Tegnapelőtt és Buda városában közgyűlés volt. Mi természetesebb, mint, hogy benne a bor annyi­szor említett, de még ki nem állított ujonczok előteremtése tár­gyaltatott. Korán sem. Van a telivér budainak egy alphája és óme­gája, melly utósó gondja este, álma éjjel, és első fohásza reggel. Ez a bor, s hogy megmutassák, mennyire fogták fel az uj kor szel­lemét, most a boraccise. A haza várhat addig védelmével, mig a budai bor , s az e nevet bitorló kotyvasz meg lesz óva, a vidék tisztább italától. A budaiak ez eljárásuknál régi privilégiumaikra hivatkoznak. Privilégiumokra ők , kik pecsovicsnak gúnyolnak embert, ki ellenökben csak a józan észt meri is idézni Mintha a mostani privilégiumokat sodró árvíz csak a budai bor szabadalmát nem bírta volna elmosni, holott sokak állítása szerint a víznek a budai borra mindig nagy befolyása volt. Nem akarjuk a hosszas vita leírásával a tisztelt közönséget untatni. Elég legyen említeni, hogy még ollyan ember is találkozott, ki a 40 piros accisset a szabad­ság és egyenlőség elvei szempontjából pártoló. Ez aztán a tiszta felfogás! A két huszas ismét határozat jön, ezen módosítással, hogy ki kereskedés végett szállít be bort, az vagy készen fizetheti a vá­mot, vagy biztosítékot nyújthat, az első esetbeni kivitelkor a vá­mot visszakapja. Ha több időnk és helyünk lesz, visszatérendünk ezen mindig idétlen határozatra. Elég legyen addig is csak azt megjegyezni, hogy hasonló eljárásnak mintegy húsz év előtt Buda már szinte elszegényülését köszönheté. De el nem mulaszthatjuk ismét megróni Buda példátlan hanyagságát az ujonszállításban, melly a fővárosnak valóban gyalázatára válik, s a korm­ányt szi­gorú beavatkozásra jogosítja. Uraim, térjenek magukba s gondol­ják meg, hogy a haza vére szentebb a budai bornál. Hogy igazságosak legyünk, mégis meg kell vallanunk, tett már Buda is valamit az ujonczállításban. Nem értjük a már hóna­pok előtt kiállított, s most javában haza szökdöső önkénytes száza­dot. Hanem értjük a budaiak keblében néha felmerülő philantropiát, mellynél fogva néha még a zsdókról is meg szokott emlékezni, így most is kiveti rájok az ujonczokat, a zsidó ifjúság a kiszabott időre megjelent sorshúzásra, s közölök 14 ujoncz állíttatott. Bu­dának keresztény lakói, ti nagy részt zsidófalók, mit mondatok eh­hez? Fogadni mernék, körülbelől ezt. A zsidók részéről ez a két­ség is csak képmutatás, ezzel is csak csalni akarnak, vagy kész­ségük csupa önzés, ki is tehetné fel, hogy a budai zsidókban tiszta hazafiság van, miután a budai keresztények olly keveset mutattak. Sőt, ha majd isten kegyelmével győzünk, s ezen zsidó ifjak haza térendenek, Buda őket méltóknak sem találandjó nemzetöri fegy­vert viselni. — De addig is, mig ez megtörténnék, piruljon el a budai keresztény polgár a budai zsidó előtt! — Tegnapelőtt hozott néhány nógrád megyei hazánkfia Pestre hat 5-ik ezredbeli tüzért, kik fekete-sárga enthusiasmusokban Pestről megszöktek, de a Naszal hegy éjszaki tövében a derék nó­grádi nép által elfogattak. Az elfogók a szokott fogbéren felöl em­lékül a szökevények kardjait nyerék. A foglyok, kik a háborúban megszököttek szigorú fenyítéke alá tartoznak, a budai várban vár­ják méltó büntetésöket,,,másoknak rettentő példájára“ szokta előbbi atyáskodó kormányunk mondani. " — Bude­lin. Dec. 11-kén Hurbán csoportja Budelin m.­­városánál a Vág jobb partján Querlond őrnagy s Balogh és Be­­niczki korm. biztosok vezénylete alatt álló sergünket megtámadta, s a budetini várból és kertből a Vág balpartján álló kaszákkal s lándfákkal felfegyverzett nemzetőreinkre erősen tüzelt. Honvé­­deink s tüzéreink, kiknek ez első felavatásuk vala , a tüzet jól ál­lották ki, s folytonosan viszonozták: fiatal tüzéreink szolgálatjuk idejét tekintve, jelesen működtek; a nemzetőrök többnyire hátrál­tak, s egy része megszaladt, a honvédek azonban a sarat becsüle­tesen, vitézül kiállották, a kezikbe szórt röppentyűket lábaikkal rugdosták félre; a csatázás est­éli 6 óráig tartott, s annak csak a sötétség vetett véget. Veszteségünk 1 halott 2 nehéz é­s 17 köny­­nyü sebesültből áll. Ezen tudósítást, melly honvédeink s tüzérségünk jó maga­viseletét tanúsítja, csak hamar követte Balogh János korm. biztos­nak dec. 12-ről írott azon tudósítása, hogy Hurbán csoportja 11-én estvéli 9 órakor Budetint elhagyva Csáczáig visszaszaladt, sergünk üldözi a Svatopluk módjára fehér lovon lovagló Hurbánt, kivel, ha elébb nem, Tessinben fognak számolni. — Pozsonyból. A Martius a Pressb. Z. után, mellyet mi nem kaptunk, írja, hogy Pozsonyban f. h. 10-én a mieink és az ellenség közt erős csatázás folyt. Honvédeink Pozsony mellett a Dunán túl fekvő Grichenau irányában egy erős osztály határ­őrökre bukkantak. A támadók mi valónk, s reggeli 10 órától dél­utáni 4-ig tartott tüzelés után az ellenség visszavonult. A pozsonyi várhegy s a Dunapart telve valának nézőkkel. Itt voltak fölállítva ágyúink is, mellyek a vízen keresztül lövöldözének az ellenség sorai közé. Halottunk nincs, nehéz sebesült 6, könnyű 22. — Kassai szökevények előadása nyomán írja a Pest. Zeit, hogy a kaszások az öreg ágyúk durrogása következtében azonnal futásnak eredvén, ez által a tábort kedvező helyzetében zavarba hozták. A kassai nemzetőrök százada, melly szinte tűz­ben volt, jelesen viselte magát, s a legjobb rendben vonult vissza. A lengyel légió egy osztályának köszönhetni, hogy ágyúink, mely­­lyek után Schlick nehéz lovasságot küldött, s mellyek lovasság ál­tal nem voltak fedezve, az ellenség kezébe nem kerültek. Kassáról az ottani puskapormalomban volt minden készlet (mintegy 500 mázsa) fegyverek s az ott nem rég óta működni kezdett fegyver­gyár készületei, élelemszerek és közpénztárak az ellenség elöl biz­tos helyre szállíttattak. A menekvők útközben borsodi önkény­­esek új századaival, lengyel legionistákkal és ágyúütegekkel találkoz­tak. Bártfán az ellenség állítólag minden ifjakat elfogatván, fejér katonaöltönybe öltöztetett, és Gallicziába szállíttatott. E barbár el­járás fölötti elkeseredés kimondhatatlan; fegyvereseink égnek a vágytól, ismét a számra kisebb ellenség ellen vezettetni, s a szen­vedett csorbát annak megsemmisítése által kiegyenlíthetni. — Kunszent­ Miklós, dec. 10. Városunkból közelebbi napokban indíttatott ki 240 gyalog, s valami 25 lovas nemzetőr, az alvidékre, nevezetesen N. Becskerek tájékára menendők. Egy ott levő polgártársunknak a városhoz küldött leveléből annyit mondhatok, hogy minden nagyobb bravour nélkül is nagy hasznot tesznek, minthogy az ott forrongó oláhságot féken tartják s elejét veszik egyszersmind ez által a reactio pokoli ármányának, melly mindamellett is igen kisértetik. Mellékesen legyen mondva még, hogy a kún névtől rettenetesen irtóznak. Örülünk rajta! Az őrködés három hetenként (ez olly messzeséghez mérve kevés) fel­váltva fog történni. Városunk leányai, a bars- és sárosmegyei höl­gyek, hazaszerető tettüket dicséretesen követik, számtalan fehér­neműket hordanak a megbízott egyén ügyszobájába. Egy inkább hallgatást igénylő bonyodalomból szinte e czélra 60 pert re­­solváltatott, jobb helyre nem szolgáltathatott volna! Épen midőn e levelemet pecsételni akarom, akad kezembe egy Aradáczról jött levele A. L. polgártársunknak , mellyet érde­kessége miatt kivonatban jónak láttam tudósításom végéhez csa­tolni. A levél tartalma ez. November 28-án alig érkeztünk N. Becskerekre. Minden huzamost pihenés nélkül szállítottunk Lázárfalvára, s onnan mi sz. miklósiak Aradáczra. Mihelyt beértünk, tüstént megtudok, hogy nov. 30-án, egyfelől a tomasováczi, másfelől a sz. tamási, t­u­r­­­a­i sánczok egyszerre lesznek megtámadandók. A siker bizto­sabb kimeneteléért — a már felváltott kún zászlóaljat sem bocsá­tották el. — A roppant erő látásához mérve tehát, meg sem gon­dolák, hogy a besánczolt tomasovácziak meg ne semmisíttessenek. Megjegyzendő itt, hogy a főczél előbb Tomasovácz, utána pedig Pancsova bevétele volt, a többfelöli megtámadás politicája pedig a figyelem elvonásában állott, a­miért is ide igen erős positio al­kalmaztatott. Az elhelyezés következőleg volt: A Kiskún zászló­aljból, 3 század 2 ágyúval s néhány huszárral, Botosra küldetett. Ezt féken tartani, ettől kezdve Lukácsfalva, Aradácz, Kr­e­m­é­r tájain a tiszaparton fegyveresen elállítva őrködtünk, a többiekkel együtt, nehogy áttörés történjék, — és a jobbszárnyon Kumánd táján szinte nagy erővel, támadás Túr­­­a és Sz. Ta­másnál. — E terv következtében fegyveresen vártuk a viradatot rendeltetésünk helyén. Mi az eredmény, úgy hiszem, kiváncsi min­denki. Fájdalom! partum­ánt mentes... Sz. Tamás tájain egész nap folyt az ágyúzás, mi haszonnal ? Még részünkről nem tudatik. Mi is váltottunk a csajkásokkal néhány puskalövést, a Tiszán keresz­tül. Ők ugyan ágyúztak is — minden ember sebesülés nélkül, — de mi csak hallgattunk az öregekkel, — az áttörés esetére tarto­gatván azokat. Tomasovácznál valami eredménydús expeditio szinte nem történt. Őrnagyunk az említett erővel bement Botos­­ra , s ott abb­óls még 3 embert magához véve olly utasítással várt, hogy csak akkor nyomuland előre, ha az ágyúzás a főtábor által megkezdetik. Mi hogy elmaradt, oka részint a nagy köd, részint pedig azon botrányos tény volt, hogy a Temes vizén át készített hid 2 öllel rövidebb volt. Mellynél fogva haza kellett minden ered­mény nélkül menni. Furcsa hadjárások, mondhatom! Aradácznak fele tót, fele rosz szellemű rácz, házaik üresek. Külső őreink a tiszapartnál a csajkás táborhoz olly közel állnak egymáshoz, hogy még tán beszélgethetnek is, a mint hogy teszik is, midőn borra hívják a ráczokat, de ezek nem mennek, azt mondván, hogy jobb van ott nálok. Eddig a levél. — Horváth László. — Esztergom, dec. 13. E városra eső 131 újonczaink­­ból még 8 egyén hátra lévén, azokat,a kormányi rendelet értelmé­ben, mielőbb tökéletesen felszerelve, de nem tudva a május ha­vában húszra menő toborzás útján szerzetteket,­­ kiállítani fogjuk. Honvédeinknek 300 pár fehér ruhát küldünk, fogadja a haza tőlünk e csekély, de örömest adott adományunkat. Keblünkbeli mintegy 40 nemzetőri tüzérek nevében, kik egy kiszolgált tüzér és vasúti mérnök által csupán hazaszeretetből díj nélkül taníttatnak,­­ felszólítanánk, hogy részökre a kormánytól két ágyút kérnénk, mellyekkel magukat gyakorolhatván, ha szüksége leend rájuk a hazának, annál inkább szolgálatára lehessenek. Minél fogva a kormány megkéretni határoztatott, hogy két kisebb ágyút, vagy ha az nincs, egy nagyobbat általöntés végett küldeni méltóz­tassék, majd felszereljük és általöntetjük mi magunk, csak legyen módunk, mivel védhetni szeretett hazánkat.­­ A kormánytól el­várjuk, hogy a lelkesedést csak nevelni fogja, és, ha lehetséges, úgy hiszszük, teljesítendi kérését azon város lakosainak, melly ekkoráig a haza minden felhívására életét feláldozni készen volt. Besze János országgyűlési képviselőnk és nemzetör­ törzs­tisztünk ellen , ezek előtt nagyobb fontosságúaknak talált okokból, támasztott több rendbeli vádakat, miután a hazának fiai között egyenetlenség helyett, inkább összetartó egységre lévén szüksége, megsemmisítettük. Végre furcsaság gyanánt — megemlítendőnek vélem, hogy az itteni kereskedőknek boltjaiban e napokban egyszerre só nem találtatott, a­hol volt is egy kevés, 14—16 krra emelték. — A csak­hamar bekövetkezett nyomozásból kisült, hogy tévedés volt az egész, gondolván, hogy a só ára fel fog emeltetni, tehát jobb lesz ezt előbb gyakorlatba venni. — Valljon nem legundokabb camarillai ármány lappang-e e tény alatt, miszerint az híresztelte­­tik, hogy a mármarosi sóbányák az ellenség által elfoglaltattak immár, és hogy a magyar kormány a só árát is felébb emelni akarja, holott a császár leszállította volna. — M. — Fiuméből e napokban Pestre érkezett hazánkfia Kor­bon­i­c­s úrtól a következőkről értesültünk. Egész nov. 8-ikáig mindenütt még magyar nemzeti zászlók lobogtak. Ekkor váltatá föl azokat Bunyevácz illyrekkel, alkalmul használván azon egyházi ünnepélyt, mellyet ,,pro rebellibus magyaris repulsis, anarchicis motibus repressis et pro legitimo ordine Vindobonae re­­stituto“ (a pártütő magyarok visszaverettetéséért, az anarchicus • 631

Next