Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-12-28 / 154. szám

20 nyoszolya, ugyan­annyi párna, pokrócz, szalmazsák és 40 le­pedővel kiván járulni.­­ A pöstényi fürdők használását, az oda küldött katonaság részére, gróf Erdödy Erzsébet fürdőtulajdonosnő, az idén is in­gyen engedvén meg ; Scherer Ferencz orvos és Dörner Péter gyógyszerész pedig az orvosi segedelmet és gyógyszereket ingyen szolgáltatván. — e dicséretes buzgalmukért a hadügyministerium ezennel nyilvános köszönetet fejez ki. — Szemere Bertalan bizottmányi tag s felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztos Miskolczról dec. 21-től jelenti, hogy Vitányi József megyaszai ref. lelkész által hívei közt a de­­bellacsiak részére gyűjtött s hozzá beküldött 60 ft, valamint a ko­máromi leégettek részére is 45 ft. 51 krt. váltóban, s az említett lelkész neje által pedig a miskolczi katonai koroda részére 16 font tépetett pólyát vett legyen által, nemes tettét a haza előtt örömmel mutatja be ; szolgáljon ez például a többi lelkész uraknak. — Vi­tányi nemcsak szorgalmatosan gyűjtöget, hanem híveit haza­fiúi lelkesedésben is tudja tartani. Bár csak minden lel­kész az országban igy fogná fel hivatását, az ország azóta mentve volna. Kelt Budapesten dec. 23. 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke: Kossuth Lajos. ORSZÁGGYŰLÉS. A felsőház 37. ülése dec. 21-kén, d. u. 5 órakor. Tárgy: a novemberi és decemberi adó és közmunka. Elnök: P­e­­rényi Zsigmond. A mai ülésben a jegyzőkönyv hitelesítése után csak a vá­lasztmánynak e két tárgy iránti véleménye olvastatott, a tárgyalás más napra halasztatván. A felsőház 38. ülése dec. 22. d. e. 11 órakor. Tárgy: a novemberi és decemberi s 1849-ki első félévi adó. Elnök: P­e­­rényi Zs. Gr. Teleki Samu kívánja, hogy a helység elöljáróin kívül, kik gyakran a dologhoz nem értő emberek, másnak is legyen a kivetésbe befolyása. Id. Pázmándy Dénes. A kiosztást a szolgabíró szokta megvizsgálni, s ha akkor is volna panasz , lehet a hatósághoz, sőt a ministériumhoz is folyamodni. Az indítvány elvettetik. Valamint ezen, úgy a közmunkák megszüntetése iránti vé­lemény is, csekély módosításokkal elfogadtatik. Az ülés fél 2-kor eloszlott. Dec. 23-ai ülés a felső házban. Tárgy: az úrbéri kárpótlás. (Vége.) Palóczy László: Ha az átalános tárgyaláshoz kell szó­lani , megvallom, hogy nekem az egész munka alapja nem tetszik, sem azt a hazára nézve jónak üdvösnek nem látom. Azért volt visszaküldve a felső háztól, hogy javasoljunk egy czélszerűbb és igazságosabb tervet. Ez megszületett, s ennek következtében jobb-e ez annál, egyszerű­bb-e, nem sokkal compliesszabb-e, és nem na­gyobb zavarba hozza-e a hazát mint a másik? Ezen munkában az sincs megmondva, hogy ezen 9 osztály megkészítésének mi legyen a kulcsa, azon három ember — meghiszem, hogy a ház bölcsesége olly egyéneket fog választani, kiknek szilár­d jelleme, lelkismere­­tessége ismeretes a ház előtt, de azok is emberek, ha vezérfona­lat nem adunk nekik, miként osztályozzák a házhelyeket, önkény­re fog hagyatni az osztályozás. Nézetem s­zerint az osztályozás kulcsa kettő lehetne: egyik mit ér itt vagy amott egy házhely, másik: mit hozott az be a földesúrnak, és mit kell felvenni kár­­mentesítés alapjául. Az nem lehet alap , hogy mit ér ezen vagy más vármegyében egy házhely, mert h­ázhelyet a földesúr nem vesztett, mert az nem az övé volt. Az olly föld, melly fructifica­­tiót ad, szeretném tudni a földesúrnak, tulajdona volt-e ? Az nem volt tulajdona , és így nem vesztett semmit a házhelyben. Annak meghatározása, mit hozott egy házhely, az nem lehet kulcs, mert azon 9 osztály szerint mindenkinek nagy igazságtalanságot fog­nánk tenni. Mit vesztett a földesúr egy házhelynél ? vesztett 54 napszámos robotot, 52-öt tartozott ugyan szolgálni a jobbágy egy telektől, azonban eltöröltetvén a hosszú fuvar, a helyett két már­kás nap adatott törvény által a földesúrnak, és egy napnak az árát meghatározta a törvény egy ezüst húszasban, és az 54 huszas tesz 18 pftot. Azon 54 huszas úgy fizettetett Árvában, és ott hol roszabb földek vannak, mint a jó tiszta búzát termő Békés és Csongrád megyékben; mindenütt egyenlően fizettetett a robot, tehát itt nincs semmi különbség. Ha a 9-ik osztályban 300 frtot kap a földesúr, mindenét elveszti, csak az 52 marhás napszámért kapja meg a kárpótlást, hol van a pénz és más egyéb beneficiu­­mok, sőt a rész földön lakó földesurak még többet vesztenek, mert az alföldön egy házhelytől fizettetett­­ ft. füstpénz; a felső vidékeken laknak 10—20-an is egy házhelyen. A múlt országgyű­lésen mondá Trencsin vármegyének volt követe, hogy náluk van olly házhely, melly annyira ment a sok osztály által, hogy 128 lélek lakik egy házhelyen, és az azoktól járó füstpénzt mind el­veszíti a földesúr. Van még ezenkívül a termesztményekből fize­tendő 9-ed; már ha a 9-det felveszszük, a jó föld többet fizet a földesúrnak, mint azon föld, mellyen zab terem. Ez nem áll; igaz, hogy Árvában nem terem tiszta búza, hanem csak zab, de ott az van gyakorlatban, hogy ott is adnak annyi árendát, mint Békés, Bi­har és Csanád vármegyékben és más jó fekete földdel bíró helye­ken , mert ott vetnek lent, pohánkát, és más hasznos termesztmé­­nyeket, ott kipótolja a hasznot a népnek szüksége, és hogy abban nagy különbség volna, azt mondani nem lehet, mert egyik föld egyet terem, másik mást, és Árva vármegyében valamint Turócz hegyes tetején 30 frtjával kiveszik a földet örömest, lent és más egyebeket termesztenek, és igy a szorgalom kiegyenlíti az al-­és felföld közti különbséget, és igy ezek nem érdemlenek különös tekintetet, más részről nem lévén tanácsos, sem a földesurakra üdvös. Hazánk jövőjét sötét fátyol fedi, kívánom isten tegye vi­rágzóvá és boldoggá ez országot, hanem a legjobb esetben nem jobb-e valamit mindjárt kapni, mint bizonytalanságban hagyni, hogy jövendőben a legjobb esetben is kapunk-e valamit vagy sem. Az utoló 8-ban az mondatik, hogy a törvény szüntessék meg, t. i. a­ki urbériséget vesztett, az ne tartozzék adósságot fizetni; de meddig lesz minden földesúr kielégítve, ha ezen czifra kezelésen megy a dolog, mint itt van? Ha azon 3 ember összeül, elébe terjeszt­vén a háznak munkálatát, jőni fognak a vármegyéktől a becslések következtében számtalan panaszok, mert mindenki azt fogja kíván­ni, hogy őt az első osztályba tegyék. Számtalan lévén a panasz, azt meg kell vizsgáltatni, újra becsültetni és azután el kell ítéltet­ni; — ne legyek rosz próféta — alig lesz azon dolognak hat évig is vége. Jobb tehát most valami bizonyost adni, nem tevén kü­lönbséget semmi házhelyben , kiegyenlíti az maga magát, akkor mindjárt lehet fizetni az adósságot, különben ha addig nem fizet­nek , míg ki nem elégíttetnek, előre láthatjuk a következéseket. Nem említem a magános hitelezőket, azok szenvedjenek, de a ta­karékpénztárak és alapítványok, azokat a bér már megcsípte, hogy a jégeső el fogja verni, előre megjövendölöm. Kívánom tehát ki­mondatni,­ legyen átalában egy osztály, és kapjon minden földesúr egy házhelyért 400 pft. kárpótlást... Halász Bold. Palóczy indítványát nem pártolja, mert nem akarja , hogy igazságtalan arányban történjék kárpótlás, és ezáltal a reactionak fegyver szolgáltassák kezébe. Most minden­kinek 300 ftot kíván adatni, az igazságos kidolgozásra pedig több időt fordítani. A tárgyalásból mind a szőlőt mind az irtványokat kívánja ezúttal kihagyatni. Martincsek. Egyforma kárpótlást kíván mind az al, mind a felföldön. Palóczy indítványát pártolja, a szőlőre s irtvá­­nyokra nézve pedig Halászét. Asztalos Pál. Sem a központi bizottmány tervezetét, sem Palóczy indítványát nem pártolja, mert egyik sem igazságos alapon fekszik; igazságos alapon úgy fekszik a kárpótlás, ha ki­­mondatik, hogy az úrbéri tartozás pénzzé téve mennyit tett, és aztán ennek tőkéje adatik meg a tulajdonosnak, vagy­is kárpótlás alapjául az úrbéri tartozásoknak tőkéje legyen felvéve. K u b i c z a .A közp. bizottmány jelentését pártolja, azon különbséggel, hogy a különböző vidék telkei között a divergen­­tiák ne szabassanak meg, mint a javaslatban foglaltatik, mert akkor a törvényhozás egy részről elnyomást, más részről mél­tánytalanságot tanúsítna intézkedéseiben. Frideczky: Törvényes alapol azt kívánná vétetni, mi a robotért és füstpénzért fizettetik. Egyébiránt Palóczyval egyetért, csakhogy a 400 pftot kevesli. Buday Endre. Sem a központi bizottmány javaslatát sem Palóczy indítványát nem pártolja, hanem az osztályozást előbb az országgyűlés által kívánja megtétetni a telek jövedelmi aránya szerint. Vermes. A robotot és füstpénzt mindenütt egyformán kí­vánja kárpótoltatni a törvény által meghatárzott pengő húszassal; ezután legfölebb egy év alatt a dézma elváltatnék, s diametralis calculussal az 1830/„-teli idő, mikor az úrbéri törvény hozatott, 1848-ig, mikor megszüntetett, vétethetnék fel. B­o­e­r Palóczy indítványát pártolja, azon hozzáadással, hogy ezen kármentesítés a haza minden részére kiterjedjen. Perczel Vincze: Boldogabb időre kívánná halasztatni, ha ez azonban el nem fogadtatnék, a központi bizottmány javas­latát pártolja. Vl .­d. Palóczyt pártolja. Mártonfy Károly. A robot díját minden vidéken egy­formán kivánná megállapíttatni, p. o. 300 ftban, kilenczed és dézmára nézve pedig 400, 350, 300, 250 és 100 ftos osztályzato­kat kívánna felállíttatni. Simonyi alapús 3 osztályt kiván felvétetni; 1-sk osztály­ba jönnének azon telkek, hol a dézmát 2 fttal váltották meg az adózók; 2-ik osztályba azon telek, mellyben természetben ada­tik a dézma s a telek 24 holdnál nem nagyobb; 3 -ik osztályba pe­dig azon telek, melly 24 holdnál nagyobb s természetben adta a dézmát. Ha ez elfogadtatnék, nem húzna maga után olly törvényt, melly nyugtalanságra adna alkalmat. G o r o v e a közp. biz. véleményéhez járul. Deák Ferencz. Ha a tisztelt ház minél rövidebben, és könnyebben akar keresztül esni a dolgon, akkor Palóczy képviselő­társunk indítványát kell elfogadni, mert elmetszi a dolgot, mint Nagy Sándor kardja a gordiusi csomót, hanem fel nem oldozza azt, pedig azért nem oldozza fel, mert igazságtalan, s azért indít­ványát nem pártolhatom. Hogy ezen indítvány igazságtalan, azt mutogatni nem igen szükséges, mert midőn az egyik teljes kár­pótlást kap, akkor a másik­ felét sem kapja annak, mit vesztett, a harmadik pedig többet is kap, mint kapnia kellene. De én a köz­ponti bizottmány véleményét sem osztom. A martiusi törvény ki­mondotta, hogy az úrbéri veszteségekért teljes mértékben fog kár­pótlás adatni, s ennek tekintetéből az elvesztett jövedelem lelkis­­meretesen kiszámíttatni. Ezen törvénynek foganatba vételét meg­kezdette már a volt földmivelési minister az által, hogy a vidékek­re összeírókat küldött ki; mennyire haladt a dolog ezen háborús időkben, azt nem tudom, de annyit tudok, hogy sok eredménye nem lett. Most már azon kérdés áll elő, mit kell csinálni jelenleg? Legegyszerűbb az, hogy meg kell tartani a törvénynek ebbeli rendeletét­­. i. tökéletes kárpótlást adni, ha lehet­séges, ha pedig nem lehetséges, ismét az a kérdés, mit kell tenni akkor ? Nézzük, hogy áll a dolog gyakorlatban. A státus mindig rendelkezett az úrbéri javak felett, meghatározta, hogy egy telektől járó szolgálat 52 napot fog tenni, későbben megálla­pította a törvényhozás, hogy ezen munkának egy részét nem köte­les a jobbágy természetben leszolgálni, hanem pénzzel is megvált­hatja azt. 1848-ban a közállomány azt mondotta, hogy a státus czéljával nem egyez meg, miszerint ezen természetbeni szolgála­tok továbbra is fenmaradjanak, tehát azok megszűnnek, s a vesztő fél kárpótlást kap azokért. Tehát a státus kisajátította az úrbéri jö­vedelmeket, s azokat a státus czéljaira áldozta fel. Czélszerű volt-e ezen eljárás, az már más kérdés. Ha czélszerű volt, a­mil­­­lyennek én is tartom, épen nem volt czélszerű az ajándékozás, ha­nem helyesebb lett volna azt mondani mindjárt kezdetben, hogy megszűnnek az úrbéri viszonyok, s a volt birtokosok kármentesí­tést nyernek a státus pénztárából, de nem egyszerre, hanem idő­közönként, s ha 20 évre lett volna is felosztva a kárpótlás mega­dása, most nem volna semmi nehézség, mert a megváltásnak volna hypothecája, s egy másik haszon az volna belőle, hogy nem zavar­tatott volna meg a népnél a tulajdonnak fogalma, s nem ébresztet­tek volna fel annyi követelések, mellyeket kielégíteni képesek nem vagyunk, és semmi hatalom lecsillapítani képes nem lesz. (Zaj a baloldalon). Ezt azonban már megváltoztatni nem lehet. Most ar­ról lehet szó, mennyi a kifizetendő somma. Hogy ezt tudhassuk, okvetlen ki kell mutatni, kinek mennyi vesztesége van. Ebből az következik, hogy a somma olly nagy lesz, miszerint a státus azt meg nem bírja. Például néhány száz millióra felrúghat, s a státus kénytelen lesz azt mondani, mit minden egyes ember, kinek kiadá­sai értékét meghaladják, t.’ i. hogy nem tud fizetni. Ebből ismét az következik, hogy az illetők kénytelenek lesznek kevesebbel meg­elégedni a lehetetlenség miatt. Tehát ekkor mi a teendő ? Az-e, hogy a státus azt mondja: valamennyinek ki nem fizethetem az egész summát, tehát adok mindenkinek 400 ftot egy telekért. Ez nem igazság, hanem igazság lesz az,­ hogy határoztassék meg a procentuatió, és mindenki kapja a kárpótlást bizonyos procentuatió szerint. Ha már a státus áldozatot igényel, azt szívesen fogja min­denki viselni, csakhogy az áldozat legyen mindenkire nézve, ne pedig, hogy egy átalános somma állapíttassák meg, melly szerint az egyik semmit sem veszt, a másik nyer, a harmadik pedig három negyedrészét is elveszíti annak, a­mit kapni kellene. A törvényes igazságot tekinteni a státusnak kötelessége. Azt mondá valaki, sok idő telik abba, míg a veszteségek elválása megtörténik; az igaz, hogy ez évekig is eltarthat, de épen ez oknál fogva a javas­lat csak előlegezést vett fel. Ne csináljunk magunknak illusiót, a telkeknek egyszerű összeírása sem mehet olly hamar végbe. Igaza volt a trencsini követnek abban, hogy az összeírások az illetőknél bizalmatlanságot okoznak, de azért a telkek számát mégis össze kell írni, (az már meg van); engedelmet kérek, én jól tudom, hogy ezen összeírás nem találtatik mindenhol meg a megyei levéltárak­ban, a­hol létezik is összeírás, a zsellérek száma nincsen benne. Ki a gyakorlati manipulációt ismeri, tudni fogja, hogy a mennyi­séget összeírás nélkül kimutatni nem lehet. Könnyű azt mondani, hogy medica non curat praetor, de en­nek majd az a következése lesz, hogy némelly ember koldusbotra jut. Ha az összeírást nem lehet elvégezni hamar, ne végezzük el hamar, s teljesítsük a törvény rendeletét, az igazságügügyel fog­lalkozó egyén nevezzen ki bíróságot, a kereskedelmi ügyek vezér­lője pedig rendeljen összeírókat, addig pedig adjunk valamit elő­­legesen. Én abban nem látok igazságtalanságot, ha előlegesen az egyik aránylag véve többet kap mint a másik, ha ez némileg igaz­talannak látszik is, nincs benne annyi igazságtalanság, mintha egyszerre végezzük el a dolgot, és azt mondjuk valakinek: te nem kapsz többet. Mi az osztályozást illeti: azt elkészítheti valaki a ke­zénél levő adatokból, vagy pedig a helyszínének megtekintése kí­vántatik ahhoz, s ha ez szükséges, akkor az osztályozás nem fog hamarább menni, mint valóságos kiszámítása annak, ki mennyit vesztett, ha pedig itt akarja az osztályozást valaki megcsinálni, sok szerencsét kívánok annak, ki azt hiszi, hogy elég lelkismeret­­tel bír ezen tárgyat per Bausch kidolgozni. Lehet ember, ki azt mondja, hogy megnyugszik abban, mit a képviselő­ház tesz, de azon egyénnek, ki az osztályozás elkészítésével megbízva lesz, kell maga magától követelni, hogy ne nyugodjék meg abban ösz­­szeírás nélkül. A prudens arbitrium azt kívánja ugyan, hogy a kö­rülményeket fontolja meg mindenki, s ne vegyen mindent szoros latra; ámde az i­lyen osztályozást a prudens arbitrium sem készít­heti el adat nélkül, és senki, ki annak elkészítésével lesz megbízva nem fog megnyugodni abban, miért tette egyiket az egyik, a má­sikat a másik osztályba. Még az összeírás sem segít ki a bajból, mert az úrbéri telek jövedelmeinek alkatrészei mások, mint a­mi a portális és az úrbéri tabellákban van; azt mondani pedig menjenek ki a hely­színére, annyit tesz, mint a jövedelmeket kiszámítani. De ha mindez nem volna is magában az eszmében, a maximum és mi­nimum meghatározásában benn van ez igazságtalanság, mert sok telek lesz, mellyre nézve a 300 forint minimum is sok, például hol úrbéri szerződések értelmében kevesebb szolgálat járt a földes uraságnak a telektől, a maximum pedig az ország nem csekély részében felette kevés. Az imént mondotta valaki hogy 50 ftért vé­tetett ki árendába az úrbéri jövedelem egy megyében, már­pedig ezen somma 1000 frt tőkének megfelelő kamat. E szerint tehát mi eltérünk az igazságtól. Ha tehát azt akarjuk, hogy minél elébb ke­resztül essünk a dolgon, és nem törődünk az igazsággal, akkor állapítsuk meg az átalános sommát; ha pedig a törvényt meg akar­juk tartani, de a státus nem bírja az egészet kifizetni, akkor aránylag húzzunk le mindenkinek, s ez esetben szükséges az el­vesztett jövedelmeket valóságosan kiszámítani.­­ Ha pedig azért, hogy a földes­urak valami előlegezést kapjanak, egy részt most kifizetni akarunk, ezt helyén találom, de sem a bauschalis megha­­tozást, sem a bauschalis osztályozást nem tartom helyesnek. A szólásra még több képviselő lévén feljegyezve az elnök az átalános tárgyalást jövő ülésre halasztotta. Ezzel az ülés 12 2-kor eloszlott. Dec. 24. 112-dik ülés a képviselőházban. Kez­dete d. u. 4 órakor. Tárgy: az úrbéri kárpótlás folytatása. Elnök jelenti, hogy a felsőháznak az adó­kivetésre és úr­béri kármentesítésre tett észrevételei kinyomatnak; a kereskedői kar folyamodik, hogy forgalmi tőkéjöket az adókivetésnél ne tar­tozzanak kimutatni (kinyomatik); a rokkant katona­tisztek és köz­legények folyamodnak, hogy ők a rokkant-kaszárnyából Kis- Czellbe tétetvén át, onnan, mivel az elérés bajos, vagy hozassanak vissza a rokkant-kaszárnyába, vagy ha arra a kormánynak szük­sége volna, némi kárpótlást adjon nekik a ház (a honv. bizott­mányhoz utasíttatik.) Napi­rendre térvén a ház, Bezerédy István nem akarja ismételni, miket Deák múlt alkalommal elmondott, hanem Deák indítványát pártolja. (Zaj, kiáltás: Palóczy.) Plechl. Azok közé tartozom, kik az urbériséget mint le­­gatum aquisitumot gyengén állónak tartom, pedig azért, mert nem valami szent tulajdon az, mellyet a törvényhozás megtámadott volna. Ha a törvényhozás tulajdont támadott volna meg, t. i. az aristocratiának pénzét, földét, vagy egyéb tulajdonát, akkor egyetemben egyenként felkeltek volna, és a törvény teljesítését akadályoztatták volna. De úgy láttuk mártiusban az aristocratiá­nak lelki dispositióját, miszerint megbarátkozott azon eszmével, hogy vagy semmit, vagy igen keveset fog kapni kármentesítésül. De nem is azért adatik meggyőződésem szerint a kárpótlás, mintha az valami feltétlen igazság volna, hanem a ratio status azt kíván­ja , pedig azért kívánja, mert a magyar aristocratia beillik a tár­saságba. Lehetnek olly idők, hol a törvényhozás egészen megta­gadhatná , és kérdem okszer­ülieg tesz-e az aristocratia olly köve­teléseket most, mellyek a statust is megbuktathatják. Minek tehát azt kívánni, hogy a robot, dézma és egyéb praestatiók teljes ár­ban számítassanak ? az aristocratia okszerüleg csak azt kívánhat­ja , hogy a status annyit adjon, mennyit adhat. Ha két vagy há­romszáz­ezer sessió, vagy tudja isten hány százezer zsellér után kellene kiadni a kárpótlást, akkor tömérdek pénzt részint státus adóssági levelekben, részint forgó státuspapiros pénzben kellene kibocsátani; én irtózom, ha meggondolom, mi zavar származnék abból. Én az aristocratia érdekében látom azt, hogy előbb szám­­szerint vétessenek fel és irattassanak össze az úrbériségek, és az­után számíttassák ki, és kombinálja maga a törvényhozás és a kor­mány is, valljon elbírja-e az ország azon terhet, és akkor mon­dassák ki, mennyi legyen a kárpótlás; addig ne classificáljunk sem 4, sem 900 pgot, mert az bizonytalanság lenne, és meg fogná ingatni a hitelt. Mi a nemzet becsületszavát illeti, azt az aristo­cratia, de tagadhatlan a jobb aristocratia irta a törvénykönyvbe , de vegyük fel az úrbériséget, mint jogczimet, ki irta törvénybe ? Valljon az egyetemes nemzet irta-e? nem, mindig az aristocra­tia irta be, az irta be, hogy 52 és 104 napi robotot kell adni a parasztnak, a nemzet egyeteme soha sem szólott bele. Tehát ha valaki azt mondja, hogy az aristocratiának jogában áll a törvény­­könyvet kezébe tartva megkívánni, hogy a nemzet becsületszavát beváltsa, arra azt lehet felelni, nem az egyetemes nemzet írta azt törvénybe, mert ha az egyetemes nemzet ott lett volna az ország­gyűlésen, kérdés, beírta volna-e azt törvénybe ? Abonyi: A közp.­bizottmány nem tudja megegyeztetni az igazsággal és törvénynyel. A törvény nem tesz semmi különbséget a fel- és alföldi közt; a napszám mindenütt 20 krral fizettetik. A robotra és füstpénzre nézve megfelelő összeget kellene megálla­­pítni; a kilenczed és tized kategóriánként lenne meghatározandó. A kilenczed külön választandó a tizedtől, mert megtörténhetnék, hogy a melly telektől tized járt, a kilenczedért is adatnék kár­pótlás. Keresztes. Midőn egy nemzet átalakulásáról van szó, ak­kor sok régi elavult jogok és kiváltságok sértetnek meg, és kell is sértetniök, mert a hazának köz java úgy kívánja. Igaz, hogy az átalános átalakításánál az alkotmánynak úgy kell tenni az átalaku­lást, hogy az minél kevesebb jogsértéssel történjék, és hogy egyik kárával a másik ne boldoguljon, és hogy a viszonosság a hazá­ban fen­álljon. Én ezen viszonyok elvénél fogva emelek szót a kár­­mentesítés tárgyában. Az mondatik , hogy törvény értelme- 667

Next