Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-12-28 / 154. szám

igen kevés őrizetet hagyott, csak Bártfát, Eperjest és Sóvárt tartja néhány emberével megszállva. Halljuk, hogy a sárosí­tót népet már megnyerte, hogy Sóváron a sót olcsóbban áruitatja stb. Az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy volt csend­­bizottmányunk nem oszlott el az ellenség jöttének hírére, ha­nem üléseit csak rövid időre felfüggesztette, hogy azalatt magát tökéletesen megalakítsa, s hogy addig az általa kiküldött elnök és első alispán Gömörből és Borsodból a további intézkedé­sekre szükséges adatokat és utasításokat megszerezhesse. Most is­mét a hazafiasság és tevékenység azon színében áll mint az előtt, nevezetesen erélyes első alispánunk, Máriássy Mihály, kiről né­­mellyek, nem tudom micsoda indokokból, rágalmazólag azon hirt terjesztették el, mintha megszökött volna. Hamis tehát némellyek által itt a mi vidékünkben telt azon hivatalos jelentés is, mintha a volt csendbizottmány eloszlott s futott volna. — Kérem azért az illy jelentéseken alapuló előbbi tudósításomat azok szerint kiigazí­tani. Hunfalvi János. — Bácsból, dec. 21-én.(Követválasztás) Az omoroviczai választó­kerületben előbbi követünknek visszahívása folytán az új képviselőnek megválasztása tegnap végbe ment. A 30 ezernyi lé­lek közöl szavaztak összesen 171-en, holott a választók száma a 2 ezeret jóval meghaladja. A 142 szavazattal 29 ellenébe Res­­nyi János pacséri közbirtokos lett a képviselő. Személye ellen nincs kifogásunk, tiszta jellemű embernek mutatta magát. De, hogy a választás rendetlenségéről ne emlékezzünk e lapokban, meg nem állhatjuk. Már a választás előtt néhány nappal Szárcsái (Sárcse­­vics) Ambrus szolgabiró kerületében minden módokon Resnyi János részére munkálódott, úgy Resnyi János is a választókat ételenként eljárván, szavazatukat kierőszakolta. Elérkezett december 20-dika, a választás megkezdetett, s a midőn Pacsér helységre került a szavazási sor, a pacséri válasz­tóknak névsora az összes választó kerületnek névjegyzékét magá­ban foglaló jegyzökönyben nem találtatott, és történt nagy látás fu­tás, míg végre találtak egy kötet irományt, mellyben a pacséri vá­lasztók névsora is volt, és e szerint a szavazás folytattatott. A választók összeírásáról szóló jegyzőköny is hiányos volt, mert so­kan voltak, kik bár szavazattal bírnak, de a jegyzőkönybe beik­tatva nem lévén, az elnök által a szavazástól törvény szabta úton elüttettek. Ezt nem is említeném meg, ha június hóban a választók összeírása a kinevezett válaszmány által rendesen vitetett volna véghez, hanem a választmány elnöke Tomcsányi András — most Zenta város birája — a választói íveket a választóknak ösz­­szeírása végett a községi jegyzőknek kiadta, kik nem lévén felelő­sek, az összeírást nem a törvény rendelete nyomán, de kinek ho­gyan tetszett, úgy tették. Továbbá Szabadka városnak e kerülethez tartozó 500-on felüli választói, a követválasztási határnapról hiva­talosan nem értesíttett­én, jogaiktól mintegy elzárattak. Ez érdem­ben a követválasztáson történetesen Szabadkáról jelen volt M­á­­nics Péter óvását kijelentette, de a választók közé nem lévén beíratva, óvása az elnök által el nem fogadtatott. Illy módon a vá­lasztás megtörténvén, az elnök Resnyi János részére a szó többsé­gét kimondotta, és voltak nagy éljenzések, mit a megválasztott követ által elmondott hatalmas dictio követett, sokat nem tanulhat­tam meg ezen dictióból, de arra emlékezem, hogy kinyilatkoztatá a követ úr: ,,Miképen ifjúsága óta vérzik szive e pályáért, és most a nép (kierőszakolt) bizalma által el is nyeré azt, vegyék ezért hálásan köszönetét.“ Következett utána Pacséron egy nagy áldomás, így történt a követválasztás. Isten látja telkemet, részrehajlás nélkül írtam le, ítéljen felette a józan közvélemény. Most nincs egyéb hátra, mint a rendetlen választást a kép­viselő­háznak egy külön folyamodványban tudtára adni, a többi magától értődvén. Mi, mire e sorok kinyomatnak, tán meg is fog történni. — Turóczból. E megye lakosságának egy része azzal keresi élelmét, hogy nemcsak a hazában, de külföldön is olajjal s fűszerrel kereskedik. Ez olajkároknak nevezett hazánkfiai közöl néhány e napokban tért haza Gallicziából, s ezek a következőket beszélik. Gallicziában most nagyon kevés katona van, a­mi ott volt, azt mind Csehországba szállíttatták. Kalmártársait, kik Gallicziában mintegy 200-an, vagy többen is lehettek, mind elfogdosták, az arra valókat besorozták, a katonaságra alkalmatlanokat pedig fog­va tartják, miután a nálok volt pénzt mind elszedték. Az elbeszé­lők ezt a határon meghallván, visszatértek. Hasonlót beszél egy Erdélyből jött olajkár, kinek hat társát az oláhok elfogták; ő maga is életét csak lábai gyorsaságának kö­szönheti. — Tr. — Erdélyből. Rendkívüli uton érkezett hozzánk a Sie­benbürger Boténak egy száma, mellyből, részint mivel régibb dol­gokról szól, részint az előttünk ismeretlen előzmények miatt ért­­hetlen, csak annyit jegyezünk ki, hogy az ott dúló oláhcsorda nem igen élvezheti a nyugalom kényelmeit, mert a székelyekkel hol itt, hol ott történnek összeütközések, és hol ezek mutatkoznak, mint azt a nevezett gonosz irányú lap maga sem tagadhatja, az ezerekből álló csoportok többnyire szétfutnak. Kár, hogy azon erő melly a székelyekben van, nincs rendezve és öszpontosítva, akkor nem igen sikerült volna Puchner uramnak ephemer győzelmet is kivívhatni. Azon úr, ki néhány hónap előtt állt rá, hogy szavára az egész székelység fölkel, de ennek még nem látja idejét, bizonyo­san megfeledkezett szaváról. Az említett lapból, melly kedves párthívei vandal barbársá­gát , a­mennyire csak lehet, szereti simogatni és palástolni, az oláh hadjárat jellemzésére még csak egy adatot vonunk ki. „Nov. 14- kén — így ír — Czeblére, Körösbányától negyed órányira men­tünk , s ott éjjeleztünk is. A körösbányai románok néhány órával előbb a „mongol zsiványok“ által fölakasztott 7 román ka­pitányt levevén és koporsókba tevén, míg egy pápa a ceremóniát végezte, hat elfogott magyarnak magának kellett magát felakasz­tania. A kötél nagyon vastag lévén, némellyikök jó sokáig kínló­dott, s ez­alatt egyes lövések történtek reájok a románok részéről. Ha valaki e hajborzasztó kegyetlenségeket olvassa, lehetetlen nem gondolnia, hogy a civilisatio végképen kihalván, ismét a közép­kor századai térnek vissza. És ez embertelen kínzásokat mind az austriai dynastia emberei, az osztrák császár zsoldosai végzik. Adakozások: Sz. Márton Káráról Batta Sámuel­­né, Kandó Karolina a táborozó honvédek számára 5 lábra­­valót, 5 új, 5 ócska inget és egy pár téli harisnyát, B­a 1t a En­dre ugyanazok számára 12 mellényt, Batta Sámuel egy szu­­ronyos puskát, és 3 huszárnak való pisztolyt,Meszlényi Je­­n­ő ezredes pedig az alakulandó vadászcsapat számára egy szuro­­nyos puskát ajándékozott. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Kezdjük a börzei tudósításokon, ezen szűk surján a szalmával, ollykor törekkel is fűtött bécsi journal­ boglyakemenczé­­nek , hová az igazmondás a censura elöl félénken meghúzza ma­gát. December 19-én a Magyarországból jött hírek következtében valamicskével felebb szállt a pénzkeret, de 20-án, nem tudni mi okból, megint leebbesett. Nem tudni mi okból? Milly fur­fangos! ámde ha kissé tovább kutatjuk, az ok, mellyet a politikus börze tudósító nem tudni jónak látott, világosságra jó: ugyanazon hírlap egy másik zugában t. i. csak úgy odavetve s mintegy a diseret toklból kipot­tyanva olvasható, hogy dec. 20-ára Arbeiter­­zendülés volt anyagolva, s hogy a wideni külváros utczaszegletein ekként hangzó placatocskák voltak olvashatók: ,,111 az idő! Föl fegyverre! föl diadalra vagy halálra!“ Az ostromzár béreseinek két keserűen álmatlan éjjele és a börzének egy rész délutánja volt az egész eredmény. Egyébiránt bizonyos, hogy kutya jár a kertben, s avval a 30,000 éhenhaló proletarius­­sal még sok baja lesz Weldennek. A szabadelvű képviselők a választóktól kierőszakolt bizal­matlansági szavazatok által hivatnak vissza egymásután Kremzier­­ből, s így Schuselka is — a még egyetlen drágakő ama szemét­dombon — lelépésre kényszeríttetik petersdorfi választói által, kik vonakodás esetében a 200 ftnyi havi díjnak elvonásával fenye­getőznek. — Prága. A városi tanács közhírré teszi, miszerint a Hohes Ministerium felszólítást külde hozzá , mellyben abbeli óhaj­tását fejezi ki, vajha Csehország fővárosa önkénytes szabad aka­ratból hódolási felirattal lepné meg az új császárt. Erre eszébe jut az embernek Kassa illumináliója, mit Schlick, mint a hű város önkénytes hódolatát jelenté föl az ollmüczieknek. Mi bámuljuk a prá­gai polgármester életességét, ki a világgal előre tudatja, misze­rint , csupán a m­inistérium felszólítása következtében leend a Hul­digungs-Adresse felküldendő. Nagyon beszélik, hogy a jövő év elején az absolutismus főnökei nagy congressust fognának tartani e városban, s hogy a Hradschinban már előkészítés is létezik a régimedve elfogadására. — Reichenbergben komoly zavarok ütöttek ki, az e vidéki tisztán német s Frankfurthoz szító lakosok, többnyire sok ezer munkásokkal rendelkezhető gyárosok, nagyon reszelik a készülőben levő szláv monarchiát. — Kremzier, december 15-én. Ezennel küldöm ennek a pénzügyi bizottmánynak az országgyűléshez felterjesztett tudó­sítását. Hihetőleg már hétfőn tanácskozás alá vétetik! Magas birodalmi gyűlés! Miután önök a pénzügyminiszérium­­nak 80 milliónyi kölcsönt tárgyazó indítványát tanácskozás s tu­dósítás végett a pénzügyi bizottmányhoz utasítók, van szerencsém, mint a bizottmány előadójának, a tanácskozás eredményéről a ma­gas házat következőleg tudósítani. A magas birodalmi gyűlés aug. 21. ülésében az 1848. évi hiány fedezésére 20 milliónyi kölcsönt engedett meg; ezen köl­csön ki van merítve, s a pénzügyi minister úr előterjesztése kö­vetkeztében, egy sokkal tetemesebb kölcsön megengedése fölött kell tanácskoznunk. Mikor a néptől pénzt követelnek, a népképviselőknek gon­­j­dos háziatyákként, minden lehető erőt meg kell fontolniok; ha azonban ezen követelés megújul, s az nemcsak a status háztartása hiányának fedezésére kívántatik, hanem a statusnak külső s belső biztosítására, és pedig a szükség és veszély idején, midőn a ke­reskedés , az ipar és kézmű pang, akkor, uraim, azon időszak áll elő, mellyben a jelenkor erejét meghaladó engedmény, a haza oltárára teendő áldozattá s jobb idők foglalójává válik. Illy szempontból indúlt ki a pénzügyi bizottmány; minél fogva első föladata volt, némi fontos politicai kérdésekben fölvilá­­gosítást követelni s megvizsgálni, valljon a népnek illy áldozatok­kal terheltetésekor, mellyeket később még egyebek is követhet­nek , nyujtatnak-e egy újabb, egyedül a szabadságon és egyenlő­jogosításon (Gleichberechtigung) alapuló jövőnek garantiai, s valljon szükségesek-e ezen áldozatok ? Uraim! azon világhistoriai nap, midőn Ferdinánd, a jóságos, a koronát, melly 1848-ban általa alkotmányossá lön, első Ferencz József fejére téve, minden benyomásaival együtt emlé­kükben van még önöknek.­­ A búcsúzó fölötti fájdalom az ifjú fejedelem fölötti örömmel vegyült, azonban némelly, habár eleinte csekélynek látszó, aggodalmak merültek föl, s a már megkezdett alkotmányos formáktóli eltérés azt tanácsoló, mi­kép teljesen meg­győződjünk a felől, hogy a kormány a nép és koronának I. Ferdi­nánd engedményein alapuló viszonyát, daczára a közbejött trón­változásnak másolatlanul elismerje. A kérdés fölötti nézetünk szilárd volt, mert azon kötelezett­ségeket , mellyekbe a fejedelem beleegyezett, a koronáéinak tart­juk , mindamellett, hogy a népben minden kétséget eloszlassunk s ezáltal a gyanúnak minden lehető fegyvereit megsemmítsük, kö­telességünknek tartottuk, az összes felelős ministériumhoz követ­kező kérdéseket intézni: ,,Valljon az előbbi fejedelem által az országgyűlésen képvi­selt népeknek engedményezett, azon jogok, mellyek a koronával egyetemben változatlanul szálltak az új fejedelemre, a korona kö­telességéül tekintetnek-e ?“ A felelet rá, uraim, rövid, de eldöntő. „Igen!“ — Ezen feleletben fekszik garantiánk, miszerint fejedelmünk alkotmányos, az alkotmányozó országgyűlés hatáskörének csorbulatlan garan­­tiája, s ennek folytán azon remény, hogy ernyedetlen munkásság mellett megalapítandjuk azon művet, mellyet Austria népei epedve várnak, hogy a szabadság áldásait élvezhessék. Egy másik politicai kérdés, melly egyszersmind átalános részvétnek és aggodalomnak tárgya, Magyarország állapota. — Háborút látunk itt kitörni olly országban, mellynek lakosai száza­dokon át, a mostoha idők közepettében úgy, mint az üdvös béké­ben, testvérileg szövetkeztek velünk, egybekapcsolva a korona és a kölcsönösen kezetfogó érdekek köteléke által. Boldogtalan viszályok véres harezot idéztek elő ezen orszá­gok néptörzsei közt, olly harezot, melly csak az austriai monar­chia integritását veszélyezteti. Mi az összes monarchiát akarjuk fentartani, akarjuk azon­ban egyenjogú, szabad néptörzsek egyesülési alapján. Átlátjuk, hogy a kormánynak, a magyar tartományok bonyodalmainak, akár a kívánt békés után, akár pedig a kikerülhetetlen harcz általi megoldására, készen kell lenni, hogy a népek, megszabadulva az elfajult befolyásoktól, szabadon nyilatkozhassanak, hogy ve­lünk újonan alakuljanak egy organikus egészszé. Miért is ezen háborúnak csak a néptörzsek megszabadítására s az egyesülés előkészítésére kell kiterjedni. ” Ezen nézetből kiindulva a pénz­ügyi bizottmány a következő két kérdést intézte az összes minis­tériumhoz : „Valljon a magyar korona alatt egyesült országok épen olly organikus részei legyenek-e az alkotmányos császári birodalom­nak, mint azok, mellyek az országgyűlésen képviselve vannak ? Micsoda viszonyt szándékozik a kormány törvényhozási és igazgatási tekintetben Magyarország és a többi országok között a háború által elérni ?“ — A ministérium válasza következőleg hang­zik : Az alkotmányozó gyűlésen képviselt és a magyar koronához tartozó országok szilárd organikus kapcsolatának helyreállítása, az azokban levő minden nemzetiségek egyenjogúsítása, egyszers­mind azonban a monarchia egységének és elválaszthatlanságának megalapítása és megszilárdítása azon czél, mellyet a ministerium elérni kiván. Minő alakban, s melly rendelkezések által lehet ezen czélt elérni, a fölött a ministerium jelenleg határozottan még nem nyilatkozhatik, miután elkerülhetlenül szükségesnek tartja, a Ma­gyarországban lakó különböző néptörzsek kivonatait egyelőre megtudni s kellőleg méltányolni. A kérdésekre adott megnyugtató válaszokból a pénzügyi bi­zottmány meggyőződött, hogy a közös jólét megkívánja, mikép tetemes hitel megajánlása által a státushatalom olly kárba helyez­tessék , hogy az austriai monarchia integritását fentarthassa, a szabad institutiók kifejlődését a törvényes rend szigorú kezelése mellett védhesse , s végre Európának épen nem megnyugtató állá­sánál fogva, külsőleg is egy nagy hatalmassághoz méltó helyet fog­laljon el. Továbbá azon indokok volnának elősorlandók, mellyek a pénzügyi bizottmányt ezen ügy fölötti tanácskozásiban vezérlék, s azon reformok kimutatandók, mellyek­et a pénzügyi bizottmány nemcsak kívánatosoknak, de fölötte sürgetéseknek tartott. Tetemes hitel megajánlása mellett szól azon tagadhatlan tény, miszerint a legdúsabb jövedelmi források több ágat, külö­nösen az indirect adónál érezhető hiányt tüntetnek föl, az ország­gyűlésen nem képviselt országok jövedelmeinek kimaradása ezen hiányt tetemesen öregbíti, olly időben, midőn nemcsak a törvény­kiszolgáltatásban , hanem a népiskolákban és magasabb tanintéze­tekben is fölötte kívánatosak az alapos reformok, miért is a stá­tusélet ezen fontos ágára teendő kiadások szembetűnő öregbítését különös figyelmekbe ajánlja a bizottmány. Sajnálkozással nélkülözi a pénzügyminiszer úr által megígért, de az utóbbi hónapok ese­ményei által meggátolt előterjesztéseit az adórendszer reformjá­nak ; azon meggyőződésből indulva ki azonban, hogy az álladalmi hitelnek folytonos megerőtetése ezt nemcsak nem veszélyezteti, hanem az adózás által a népre mindig növekedő terhet rak; to­vábbá, hogy az álladalomnak rendkívüli szükségei az eddigi rendes adó által nem fedeztethetnek, s mert átalában az adók behozatala, mellyek a jövedelemhez képest minden státuspolgárt illetnek, nem­csak hogy igazságos , hanem a rendkívüli viszonyoknál, s az ösz­­szes státusnak ezáltal föltételezett kiadásainál fogva igen sürgetés, különösen ajánlottak a ministériumnak a jövedelmi, a fogyasz­tási adó átalakítása, díj- és bélyegadó előterjesztvényei. Miután a só a szegényebb osztályúaknak épen úgy elkerül­­hetlen életszüksége, mint az ipar és földmivelésnek nevezetes lét­anyaga, a monarchiának e tekintetbeni gazdagságához s a külföldi csekély árhoz képest szembeszökő aránytalanságban van, köteles­ségünknek tartjuk a só árát leszállító általános óhajtást kimondani. Miután a pénzügyi bizottmány az elősorolt magasabb státus- és pénzügyi tekintetekben a hitel megajánlásának szükségét kimu­tatva hiszi, nincs egyéb hátra, mint nézetünket kimondani a meg­ajánlandó hitel nagysága és azon operatív fölött, mellyet a pénz­ügyminiszer úr a nemzeti bankkal reményt megköthetni. Jóllehet a pénzügyi bizottmány meggyőződött arról, hogy egy külsőleg hatalmas, bensőleg pedig szabad összes státus fen­­tartására, tehát józan status tekintetből épen úgy, mint a szabad­intézetek ápolása­ és erősbítésére tetemes kölcsönajánlat kívánta­tik , mind a mellett is azt hiszi a pénzügyi bizottmány, hogy 50 milliónak megajánlását (melly alkalommal 5 tag magány szavaza­tot tartott fen magának) mint elégségeset gondolunk ajánlhatni, annyival inkább, minthogy ezen fölhatalmazás által mind a rend­kívüli kiadások, mind pedig a rendes státus-háztartásban kimuta­tott hiány egyelőre, s míg a szükség az események folytán nagyobb megerőtetést igényelne, hoszabb időre fedezve van. Egy másik okot a követelt hitel mérsékletére abban lelt a pénzügyi bizott­mány , mert az előterjesztett status-költségvetés még nem vizsgál­tatott meg, s hogy a kívánt adó­reform behozatala, különösen pe­dig a jövedelmi adó, nevezetes segítségére lehet a státus-háztar­tásnak. A pénzügyminiszer úr javaslatában a statusnak a nemzeti bankházi viszonyait kívánván szabályozni, a státusadósságnak egy­­részbeni lefizetését tartja szükségesnek, s a kívánt hitel egy ré­szét ezen operatióra szándékozik fölhasználni.­­ A pénzügyi bi­zottmány, ezen fontos pénzviszonyi kérdéssel már régebben fog­lalkozván, azon nézetre jutott, hogy a viszony szabályzásának nem részletesnek, hanem általánosnak kell lenni, s általában a nemzeti bank viszonyainak kérdésével szoros kapcsolatban tar­tatni.­­ A pénzügyi bizottmány egyelőre, a bankjegyek túlságos kibocsátását kívánván gátolni, másrészt pedig a pénzügyi opera­­tiót sem kívánván a státus kárával korlátozni, egyedül azon fölté­telt hiszi ajánlandónak, hogy a banknak bárminemű használata a megajánlandott hitelből csak 20 millióig terjedhessen. Tekintetbe vévén a felelős összes ministériumnak a pénz­ügyi bizottmány tudósításában foglalt feleletét, tekintetbe vévén a fölhozott okokat, reménylvén, hogy a ministérium ígéretéhez ké­pest a kívánt s ezen tudósításban érintett törvényjavaslatokat leg­rövidebb idő alatt előterjesztendi, s fentartván, hogy a nemzeti bank a bármikép alakulandó financiális operációnál fogva 20 mil­lión túl igénybe nem vétetik, — a pénzügyi bizottmány következő indítványt tesz: A magas birodalmi gyűlés határozza el, hogy 1. A ministerium fölhatalmaztatik 1849-ben a status-hitel igénybevétele mellett, a legczélirányosabb föltételekkel 50 millió forint kiállítására. 2. A ministerium fölhatalmaztatik ezen 50 m. fedezésére kényszerített folyam melletti vagy a nélküli kamatozó statuskötvé­nyek kibocsátására s status-kölcsönnek, azonban mindegyiket biz­tosíték nélküli, fölvételére. 3. Ha status-kölcsön vétetik föl, annak nyilvános árlejtés mellett a legjobban ígérővel, vagy a meghatározott feltételek nyílt aláírás útján történendő megtartását ígérővel kell megköttetni. 4. A bejövendő illeték, a folyó bevételek által nem fedezett elhalaszthatatlan státus­ kiadásra fordítandó. 5. Ezen fölhatalmazás teljesítéséről, s a követendő rendsza­bályok eredményéről a ministérium a birodalmi országgyűlésnek a teljesülés után a lerövidebb idő múlva kimerítő kimutatást fog előterjeszteni. NÉMETORSZÁG, Frankfurt, dec-14. Gagernnak visz­­szatérte óta a poroszpárt a nemzeti gyűlésben sokkal élénkebb. A Schwarzenberg Stadion ministerium programmja okot nyújt neki azt állítani, hogy Austria nem lépend be az alkotandó német szö­vetségi státusba, minél fogva követei a szövetségi státus fölötti tanácskozmányokban sem vehetnek részt. Ugyan­ezen nézetből kiindulva a birodalmi ministérium austriai tagjai is kényteleníttet­­nek lelépni. Ellenben a belügyi tárczát Gagern veendné át, s Austriának Németországgal leendő viszonyai fölött alkudozást kezdene az austriai kormánynyal. A frankfurti Journal és Deutsche Zeitung (ez utóbbi Dahlmann és Beseler po­rosz professorok befolyása alatt) naponként telték olly czikkek­­kel, mellyek elkerülhetlen szükségkép terjesztik elő Poroszor­szágnak Németország élére állítását, Austriát ellenben, mint nem németet és önzőt gúnyolják. Hír szerint dec. 15-kén szándéko­zik a ministérium indítványt tenni a nemzeti gyűlésben a végett,­­ hogy hatalmaztassék föl, alkuba bocsátkozhatni az austriai kor­­­mánynyal Németországhoz­ jövő állása fölött. Illy módon hiszi a 669

Next