Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-12-28 / 154. szám
igen kevés őrizetet hagyott, csak Bártfát, Eperjest és Sóvárt tartja néhány emberével megszállva. Halljuk, hogy a sárosítót népet már megnyerte, hogy Sóváron a sót olcsóbban áruitatja stb. Az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy volt csendbizottmányunk nem oszlott el az ellenség jöttének hírére, hanem üléseit csak rövid időre felfüggesztette, hogy azalatt magát tökéletesen megalakítsa, s hogy addig az általa kiküldött elnök és első alispán Gömörből és Borsodból a további intézkedésekre szükséges adatokat és utasításokat megszerezhesse. Most ismét a hazafiasság és tevékenység azon színében áll mint az előtt, nevezetesen erélyes első alispánunk, Máriássy Mihály, kiről némellyek, nem tudom micsoda indokokból, rágalmazólag azon hirt terjesztették el, mintha megszökött volna. Hamis tehát némellyek által itt a mi vidékünkben telt azon hivatalos jelentés is, mintha a volt csendbizottmány eloszlott s futott volna. — Kérem azért az illy jelentéseken alapuló előbbi tudósításomat azok szerint kiigazítani. Hunfalvi János. — Bácsból, dec. 21-én.(Követválasztás) Az omoroviczai választókerületben előbbi követünknek visszahívása folytán az új képviselőnek megválasztása tegnap végbe ment. A 30 ezernyi lélek közöl szavaztak összesen 171-en, holott a választók száma a 2 ezeret jóval meghaladja. A 142 szavazattal 29 ellenébe Resnyi János pacséri közbirtokos lett a képviselő. Személye ellen nincs kifogásunk, tiszta jellemű embernek mutatta magát. De, hogy a választás rendetlenségéről ne emlékezzünk e lapokban, meg nem állhatjuk. Már a választás előtt néhány nappal Szárcsái (Sárcsevics) Ambrus szolgabiró kerületében minden módokon Resnyi János részére munkálódott, úgy Resnyi János is a választókat ételenként eljárván, szavazatukat kierőszakolta. Elérkezett december 20-dika, a választás megkezdetett, s a midőn Pacsér helységre került a szavazási sor, a pacséri választóknak névsora az összes választó kerületnek névjegyzékét magában foglaló jegyzökönyben nem találtatott, és történt nagy látás futás, míg végre találtak egy kötet irományt, mellyben a pacséri választók névsora is volt, és e szerint a szavazás folytattatott. A választók összeírásáról szóló jegyzőköny is hiányos volt, mert sokan voltak, kik bár szavazattal bírnak, de a jegyzőkönybe beiktatva nem lévén, az elnök által a szavazástól törvény szabta úton elüttettek. Ezt nem is említeném meg, ha június hóban a választók összeírása a kinevezett válaszmány által rendesen vitetett volna véghez, hanem a választmány elnöke Tomcsányi András — most Zenta város birája — a választói íveket a választóknak öszszeírása végett a községi jegyzőknek kiadta, kik nem lévén felelősek, az összeírást nem a törvény rendelete nyomán, de kinek hogyan tetszett, úgy tették. Továbbá Szabadka városnak e kerülethez tartozó 500-on felüli választói, a követválasztási határnapról hivatalosan nem értesíttettén, jogaiktól mintegy elzárattak. Ez érdemben a követválasztáson történetesen Szabadkáról jelen volt Mánics Péter óvását kijelentette, de a választók közé nem lévén beíratva, óvása az elnök által el nem fogadtatott. Illy módon a választás megtörténvén, az elnök Resnyi János részére a szó többségét kimondotta, és voltak nagy éljenzések, mit a megválasztott követ által elmondott hatalmas dictio követett, sokat nem tanulhattam meg ezen dictióból, de arra emlékezem, hogy kinyilatkoztatá a követ úr: ,,Miképen ifjúsága óta vérzik szive e pályáért, és most a nép (kierőszakolt) bizalma által el is nyeré azt, vegyék ezért hálásan köszönetét.“ Következett utána Pacséron egy nagy áldomás, így történt a követválasztás. Isten látja telkemet, részrehajlás nélkül írtam le, ítéljen felette a józan közvélemény. Most nincs egyéb hátra, mint a rendetlen választást a képviselőháznak egy külön folyamodványban tudtára adni, a többi magától értődvén. Mi, mire e sorok kinyomatnak, tán meg is fog történni. — Turóczból. E megye lakosságának egy része azzal keresi élelmét, hogy nemcsak a hazában, de külföldön is olajjal s fűszerrel kereskedik. Ez olajkároknak nevezett hazánkfiai közöl néhány e napokban tért haza Gallicziából, s ezek a következőket beszélik. Gallicziában most nagyon kevés katona van, ami ott volt, azt mind Csehországba szállíttatták. Kalmártársait, kik Gallicziában mintegy 200-an, vagy többen is lehettek, mind elfogdosták, az arra valókat besorozták, a katonaságra alkalmatlanokat pedig fogva tartják, miután a nálok volt pénzt mind elszedték. Az elbeszélők ezt a határon meghallván, visszatértek. Hasonlót beszél egy Erdélyből jött olajkár, kinek hat társát az oláhok elfogták; ő maga is életét csak lábai gyorsaságának köszönheti. — Tr. — Erdélyből. Rendkívüli uton érkezett hozzánk a Siebenbürger Boténak egy száma, mellyből, részint mivel régibb dolgokról szól, részint az előttünk ismeretlen előzmények miatt érthetlen, csak annyit jegyezünk ki, hogy az ott dúló oláhcsorda nem igen élvezheti a nyugalom kényelmeit, mert a székelyekkel hol itt, hol ott történnek összeütközések, és hol ezek mutatkoznak, mint azt a nevezett gonosz irányú lap maga sem tagadhatja, az ezerekből álló csoportok többnyire szétfutnak. Kár, hogy azon erő melly a székelyekben van, nincs rendezve és öszpontosítva, akkor nem igen sikerült volna Puchner uramnak ephemer győzelmet is kivívhatni. Azon úr, ki néhány hónap előtt állt rá, hogy szavára az egész székelység fölkel, de ennek még nem látja idejét, bizonyosan megfeledkezett szaváról. Az említett lapból, melly kedves párthívei vandal barbárságát , amennyire csak lehet, szereti simogatni és palástolni, az oláh hadjárat jellemzésére még csak egy adatot vonunk ki. „Nov. 14- kén — így ír — Czeblére, Körösbányától negyed órányira mentünk , s ott éjjeleztünk is. A körösbányai románok néhány órával előbb a „mongol zsiványok“ által fölakasztott 7 román kapitányt levevén és koporsókba tevén, míg egy pápa a ceremóniát végezte, hat elfogott magyarnak magának kellett magát felakasztania. A kötél nagyon vastag lévén, némellyikök jó sokáig kínlódott, s ezalatt egyes lövések történtek reájok a románok részéről. Ha valaki e hajborzasztó kegyetlenségeket olvassa, lehetetlen nem gondolnia, hogy a civilisatio végképen kihalván, ismét a középkor századai térnek vissza. És ez embertelen kínzásokat mind az austriai dynastia emberei, az osztrák császár zsoldosai végzik. Adakozások: Sz. Márton Káráról Batta Sámuelné, Kandó Karolina a táborozó honvédek számára 5 lábravalót, 5 új, 5 ócska inget és egy pár téli harisnyát, Ba 1t a Endre ugyanazok számára 12 mellényt, Batta Sámuel egy szuronyos puskát, és 3 huszárnak való pisztolyt,Meszlényi Jenő ezredes pedig az alakulandó vadászcsapat számára egy szuronyos puskát ajándékozott. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Kezdjük a börzei tudósításokon, ezen szűk surján a szalmával, ollykor törekkel is fűtött bécsi journal boglyakemenczének , hová az igazmondás a censura elöl félénken meghúzza magát. December 19-én a Magyarországból jött hírek következtében valamicskével felebb szállt a pénzkeret, de 20-án, nem tudni mi okból, megint leebbesett. Nem tudni mi okból? Milly furfangos! ámde ha kissé tovább kutatjuk, az ok, mellyet a politikus börze tudósító nem tudni jónak látott, világosságra jó: ugyanazon hírlap egy másik zugában t. i. csak úgy odavetve s mintegy a diseret toklból kipottyanva olvasható, hogy dec. 20-ára Arbeiterzendülés volt anyagolva, s hogy a wideni külváros utczaszegletein ekként hangzó placatocskák voltak olvashatók: ,,111 az idő! Föl fegyverre! föl diadalra vagy halálra!“ Az ostromzár béreseinek két keserűen álmatlan éjjele és a börzének egy rész délutánja volt az egész eredmény. Egyébiránt bizonyos, hogy kutya jár a kertben, s avval a 30,000 éhenhaló proletariussal még sok baja lesz Weldennek. A szabadelvű képviselők a választóktól kierőszakolt bizalmatlansági szavazatok által hivatnak vissza egymásután Kremzierből, s így Schuselka is — a még egyetlen drágakő ama szemétdombon — lelépésre kényszeríttetik petersdorfi választói által, kik vonakodás esetében a 200 ftnyi havi díjnak elvonásával fenyegetőznek. — Prága. A városi tanács közhírré teszi, miszerint a Hohes Ministerium felszólítást külde hozzá , mellyben abbeli óhajtását fejezi ki, vajha Csehország fővárosa önkénytes szabad akaratból hódolási felirattal lepné meg az új császárt. Erre eszébe jut az embernek Kassa illumináliója, mit Schlick, mint a hű város önkénytes hódolatát jelenté föl az ollmüczieknek. Mi bámuljuk a prágai polgármester életességét, ki a világgal előre tudatja, miszerint , csupán a ministérium felszólítása következtében leend a Huldigungs-Adresse felküldendő. Nagyon beszélik, hogy a jövő év elején az absolutismus főnökei nagy congressust fognának tartani e városban, s hogy a Hradschinban már előkészítés is létezik a régimedve elfogadására. — Reichenbergben komoly zavarok ütöttek ki, az e vidéki tisztán német s Frankfurthoz szító lakosok, többnyire sok ezer munkásokkal rendelkezhető gyárosok, nagyon reszelik a készülőben levő szláv monarchiát. — Kremzier, december 15-én. Ezennel küldöm ennek a pénzügyi bizottmánynak az országgyűléshez felterjesztett tudósítását. Hihetőleg már hétfőn tanácskozás alá vétetik! Magas birodalmi gyűlés! Miután önök a pénzügyminiszériumnak 80 milliónyi kölcsönt tárgyazó indítványát tanácskozás s tudósítás végett a pénzügyi bizottmányhoz utasítók, van szerencsém, mint a bizottmány előadójának, a tanácskozás eredményéről a magas házat következőleg tudósítani. A magas birodalmi gyűlés aug. 21. ülésében az 1848. évi hiány fedezésére 20 milliónyi kölcsönt engedett meg; ezen kölcsön ki van merítve, s a pénzügyi minister úr előterjesztése következtében, egy sokkal tetemesebb kölcsön megengedése fölött kell tanácskoznunk. Mikor a néptől pénzt követelnek, a népképviselőknek gonjdos háziatyákként, minden lehető erőt meg kell fontolniok; ha azonban ezen követelés megújul, s az nemcsak a status háztartása hiányának fedezésére kívántatik, hanem a statusnak külső s belső biztosítására, és pedig a szükség és veszély idején, midőn a kereskedés , az ipar és kézmű pang, akkor, uraim, azon időszak áll elő, mellyben a jelenkor erejét meghaladó engedmény, a haza oltárára teendő áldozattá s jobb idők foglalójává válik. Illy szempontból indúlt ki a pénzügyi bizottmány; minél fogva első föladata volt, némi fontos politicai kérdésekben fölvilágosítást követelni s megvizsgálni, valljon a népnek illy áldozatokkal terheltetésekor, mellyeket később még egyebek is követhetnek , nyujtatnak-e egy újabb, egyedül a szabadságon és egyenlőjogosításon (Gleichberechtigung) alapuló jövőnek garantiai, s valljon szükségesek-e ezen áldozatok ? Uraim! azon világhistoriai nap, midőn Ferdinánd, a jóságos, a koronát, melly 1848-ban általa alkotmányossá lön, első Ferencz József fejére téve, minden benyomásaival együtt emlékükben van még önöknek. A búcsúzó fölötti fájdalom az ifjú fejedelem fölötti örömmel vegyült, azonban némelly, habár eleinte csekélynek látszó, aggodalmak merültek föl, s a már megkezdett alkotmányos formáktóli eltérés azt tanácsoló, mikép teljesen meggyőződjünk a felől, hogy a kormány a nép és koronának I. Ferdinánd engedményein alapuló viszonyát, daczára a közbejött trónváltozásnak másolatlanul elismerje. A kérdés fölötti nézetünk szilárd volt, mert azon kötelezettségeket , mellyekbe a fejedelem beleegyezett, a koronáéinak tartjuk , mindamellett, hogy a népben minden kétséget eloszlassunk s ezáltal a gyanúnak minden lehető fegyvereit megsemmítsük, kötelességünknek tartottuk, az összes felelős ministériumhoz következő kérdéseket intézni: ,,Valljon az előbbi fejedelem által az országgyűlésen képviselt népeknek engedményezett, azon jogok, mellyek a koronával egyetemben változatlanul szálltak az új fejedelemre, a korona kötelességéül tekintetnek-e ?“ A felelet rá, uraim, rövid, de eldöntő. „Igen!“ — Ezen feleletben fekszik garantiánk, miszerint fejedelmünk alkotmányos, az alkotmányozó országgyűlés hatáskörének csorbulatlan garantiája, s ennek folytán azon remény, hogy ernyedetlen munkásság mellett megalapítandjuk azon művet, mellyet Austria népei epedve várnak, hogy a szabadság áldásait élvezhessék. Egy másik politicai kérdés, melly egyszersmind átalános részvétnek és aggodalomnak tárgya, Magyarország állapota. — Háborút látunk itt kitörni olly országban, mellynek lakosai századokon át, a mostoha idők közepettében úgy, mint az üdvös békében, testvérileg szövetkeztek velünk, egybekapcsolva a korona és a kölcsönösen kezetfogó érdekek köteléke által. Boldogtalan viszályok véres harezot idéztek elő ezen országok néptörzsei közt, olly harezot, melly csak az austriai monarchia integritását veszélyezteti. Mi az összes monarchiát akarjuk fentartani, akarjuk azonban egyenjogú, szabad néptörzsek egyesülési alapján. Átlátjuk, hogy a kormánynak, a magyar tartományok bonyodalmainak, akár a kívánt békés után, akár pedig a kikerülhetetlen harcz általi megoldására, készen kell lenni, hogy a népek, megszabadulva az elfajult befolyásoktól, szabadon nyilatkozhassanak, hogy velünk újonan alakuljanak egy organikus egészszé. Miért is ezen háborúnak csak a néptörzsek megszabadítására s az egyesülés előkészítésére kell kiterjedni. ” Ezen nézetből kiindulva a pénzügyi bizottmány a következő két kérdést intézte az összes ministériumhoz : „Valljon a magyar korona alatt egyesült országok épen olly organikus részei legyenek-e az alkotmányos császári birodalomnak, mint azok, mellyek az országgyűlésen képviselve vannak ? Micsoda viszonyt szándékozik a kormány törvényhozási és igazgatási tekintetben Magyarország és a többi országok között a háború által elérni ?“ — A ministérium válasza következőleg hangzik : Az alkotmányozó gyűlésen képviselt és a magyar koronához tartozó országok szilárd organikus kapcsolatának helyreállítása, az azokban levő minden nemzetiségek egyenjogúsítása, egyszersmind azonban a monarchia egységének és elválaszthatlanságának megalapítása és megszilárdítása azon czél, mellyet a ministerium elérni kiván. Minő alakban, s melly rendelkezések által lehet ezen czélt elérni, a fölött a ministerium jelenleg határozottan még nem nyilatkozhatik, miután elkerülhetlenül szükségesnek tartja, a Magyarországban lakó különböző néptörzsek kivonatait egyelőre megtudni s kellőleg méltányolni. A kérdésekre adott megnyugtató válaszokból a pénzügyi bizottmány meggyőződött, hogy a közös jólét megkívánja, mikép tetemes hitel megajánlása által a státushatalom olly kárba helyeztessék , hogy az austriai monarchia integritását fentarthassa, a szabad institutiók kifejlődését a törvényes rend szigorú kezelése mellett védhesse , s végre Európának épen nem megnyugtató állásánál fogva, külsőleg is egy nagy hatalmassághoz méltó helyet foglaljon el. Továbbá azon indokok volnának elősorlandók, mellyek a pénzügyi bizottmányt ezen ügy fölötti tanácskozásiban vezérlék, s azon reformok kimutatandók, mellyeket a pénzügyi bizottmány nemcsak kívánatosoknak, de fölötte sürgetéseknek tartott. Tetemes hitel megajánlása mellett szól azon tagadhatlan tény, miszerint a legdúsabb jövedelmi források több ágat, különösen az indirect adónál érezhető hiányt tüntetnek föl, az országgyűlésen nem képviselt országok jövedelmeinek kimaradása ezen hiányt tetemesen öregbíti, olly időben, midőn nemcsak a törvénykiszolgáltatásban , hanem a népiskolákban és magasabb tanintézetekben is fölötte kívánatosak az alapos reformok, miért is a státusélet ezen fontos ágára teendő kiadások szembetűnő öregbítését különös figyelmekbe ajánlja a bizottmány. Sajnálkozással nélkülözi a pénzügyminiszer úr által megígért, de az utóbbi hónapok eseményei által meggátolt előterjesztéseit az adórendszer reformjának ; azon meggyőződésből indulva ki azonban, hogy az álladalmi hitelnek folytonos megerőtetése ezt nemcsak nem veszélyezteti, hanem az adózás által a népre mindig növekedő terhet rak; továbbá, hogy az álladalomnak rendkívüli szükségei az eddigi rendes adó által nem fedeztethetnek, s mert átalában az adók behozatala, mellyek a jövedelemhez képest minden státuspolgárt illetnek, nemcsak hogy igazságos , hanem a rendkívüli viszonyoknál, s az öszszes státusnak ezáltal föltételezett kiadásainál fogva igen sürgetés, különösen ajánlottak a ministériumnak a jövedelmi, a fogyasztási adó átalakítása, díj- és bélyegadó előterjesztvényei. Miután a só a szegényebb osztályúaknak épen úgy elkerülhetlen életszüksége, mint az ipar és földmivelésnek nevezetes létanyaga, a monarchiának e tekintetbeni gazdagságához s a külföldi csekély árhoz képest szembeszökő aránytalanságban van, kötelességünknek tartjuk a só árát leszállító általános óhajtást kimondani. Miután a pénzügyi bizottmány az elősorolt magasabb státus- és pénzügyi tekintetekben a hitel megajánlásának szükségét kimutatva hiszi, nincs egyéb hátra, mint nézetünket kimondani a megajánlandó hitel nagysága és azon operatív fölött, mellyet a pénzügyminiszer úr a nemzeti bankkal reményt megköthetni. Jóllehet a pénzügyi bizottmány meggyőződött arról, hogy egy külsőleg hatalmas, bensőleg pedig szabad összes státus fentartására, tehát józan status tekintetből épen úgy, mint a szabadintézetek ápolása és erősbítésére tetemes kölcsönajánlat kívántatik , mind a mellett is azt hiszi a pénzügyi bizottmány, hogy 50 milliónak megajánlását (melly alkalommal 5 tag magány szavazatot tartott fen magának) mint elégségeset gondolunk ajánlhatni, annyival inkább, minthogy ezen fölhatalmazás által mind a rendkívüli kiadások, mind pedig a rendes státus-háztartásban kimutatott hiány egyelőre, s míg a szükség az események folytán nagyobb megerőtetést igényelne, hoszabb időre fedezve van. Egy másik okot a követelt hitel mérsékletére abban lelt a pénzügyi bizottmány , mert az előterjesztett status-költségvetés még nem vizsgáltatott meg, s hogy a kívánt adóreform behozatala, különösen pedig a jövedelmi adó, nevezetes segítségére lehet a státus-háztartásnak. A pénzügyminiszer úr javaslatában a statusnak a nemzeti bankházi viszonyait kívánván szabályozni, a státusadósságnak egyrészbeni lefizetését tartja szükségesnek, s a kívánt hitel egy részét ezen operatióra szándékozik fölhasználni. A pénzügyi bizottmány, ezen fontos pénzviszonyi kérdéssel már régebben foglalkozván, azon nézetre jutott, hogy a viszony szabályzásának nem részletesnek, hanem általánosnak kell lenni, s általában a nemzeti bank viszonyainak kérdésével szoros kapcsolatban tartatni. A pénzügyi bizottmány egyelőre, a bankjegyek túlságos kibocsátását kívánván gátolni, másrészt pedig a pénzügyi operatiót sem kívánván a státus kárával korlátozni, egyedül azon föltételt hiszi ajánlandónak, hogy a banknak bárminemű használata a megajánlandott hitelből csak 20 millióig terjedhessen. Tekintetbe vévén a felelős összes ministériumnak a pénzügyi bizottmány tudósításában foglalt feleletét, tekintetbe vévén a fölhozott okokat, reménylvén, hogy a ministérium ígéretéhez képest a kívánt s ezen tudósításban érintett törvényjavaslatokat legrövidebb idő alatt előterjesztendi, s fentartván, hogy a nemzeti bank a bármikép alakulandó financiális operációnál fogva 20 millión túl igénybe nem vétetik, — a pénzügyi bizottmány következő indítványt tesz: A magas birodalmi gyűlés határozza el, hogy 1. A ministerium fölhatalmaztatik 1849-ben a status-hitel igénybevétele mellett, a legczélirányosabb föltételekkel 50 millió forint kiállítására. 2. A ministerium fölhatalmaztatik ezen 50 m. fedezésére kényszerített folyam melletti vagy a nélküli kamatozó statuskötvények kibocsátására s status-kölcsönnek, azonban mindegyiket biztosíték nélküli, fölvételére. 3. Ha status-kölcsön vétetik föl, annak nyilvános árlejtés mellett a legjobban ígérővel, vagy a meghatározott feltételek nyílt aláírás útján történendő megtartását ígérővel kell megköttetni. 4. A bejövendő illeték, a folyó bevételek által nem fedezett elhalaszthatatlan státus kiadásra fordítandó. 5. Ezen fölhatalmazás teljesítéséről, s a követendő rendszabályok eredményéről a ministérium a birodalmi országgyűlésnek a teljesülés után a lerövidebb idő múlva kimerítő kimutatást fog előterjeszteni. NÉMETORSZÁG, Frankfurt, dec-14. Gagernnak viszszatérte óta a poroszpárt a nemzeti gyűlésben sokkal élénkebb. A Schwarzenberg Stadion ministerium programmja okot nyújt neki azt állítani, hogy Austria nem lépend be az alkotandó német szövetségi státusba, minél fogva követei a szövetségi státus fölötti tanácskozmányokban sem vehetnek részt. Ugyanezen nézetből kiindulva a birodalmi ministérium austriai tagjai is kényteleníttetnek lelépni. Ellenben a belügyi tárczát Gagern veendné át, s Austriának Németországgal leendő viszonyai fölött alkudozást kezdene az austriai kormánynyal. A frankfurti Journal és Deutsche Zeitung (ez utóbbi Dahlmann és Beseler porosz professorok befolyása alatt) naponként telték olly czikkekkel, mellyek elkerülhetlen szükségkép terjesztik elő Poroszországnak Németország élére állítását, Austriát ellenben, mint nem németet és önzőt gúnyolják. Hír szerint dec. 15-kén szándékozik a ministérium indítványt tenni a nemzeti gyűlésben a végett, hogy hatalmaztassék föl, alkuba bocsátkozhatni az austriai kormánynyal Németországhoz jövő állása fölött. Illy módon hiszi a 669