Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-11-26 / 128. szám

KOSSUTH HÍRLAPJA. 128. szám. Pesten, vasárnap november 26.1848 Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyezer halálozott sorért 3 pgő kr., kettős hasábú sorért pedig 6 pgő kr számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz-hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgo ft. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utcza, 90. szára, első emelet, előbb Almási-, most a pesti takarékpénztár házában. SK Lapunkra jövő évi januárius 1-je napjától új előfizetés nyittatik. Az előfizetési díj: Budapesten házhoz hordva boríték nélkül félévre 8, egész évre 16 ft pengő pénzben. Postán borítékban hatszor küldve . . félévre 10 „ „ 20 „ „ „ 'Vr . •' j, kevesebbszer küldve . . . . 9 „ „ 18 „ ,, „ Évnegyedre előfizetés nem fogadtatik el. Helyben egyedül a kiadóhivatalban fizethetni elő, vidéken minden postahivatalnál. A könnyen támadható kiadási zavarok és postai késedelmek kikerülése végett a czímeket hibátlanul, tisztán, olvashatóig, valamint általában az előfizetéseket jó korán beküldetni kérjük. ABSOLUTISMUS JÖVŐJE. Machiavelli Florencz történeteiben azt mondja, hogy a státusok forradalmi zavarai csak ideiglenes lépcsőzetet képeznek, melly szabadságra és megszilárdult állapotra vezet. Olaszország ezen átmenetet nem érheti ugyan még el, politikai zavartsága folytonos lévén, és éjszakán úgy, mint délen a zsarnokság igájában görnyedezvén. De nincs tova az idő, mellyben Petrarca és Silvio Pellico hazája, úgy mint miénk is a forradalmi haosból, a szolgaságból, a szabadság állapotára mehetend át. Hazánk múltja, csekély kivételekkel a reformatio előtti korból , de a spiral és augsburgi gyülekezetek óta, folyvást a szolgaság és jesuita cselszövényü zsarnokság emlékéből áll. Jesuiták, dominikánusok, s ezeknek tanítványaik, kegyenczeik s kéjhölgyeik bitorolták Magyarország kormányzatát. — De jelenleg a bilincsek gyász csörtetése hangosabban kiált szerteszét, minthogy mindenkit élet-halál harczra ne buzdítana, a szabadságért s nemzeti létért. És harczunk előbb utóbb győzelemmel fog koszorúztatni. Ez el nem múlhat, ennek meg kell történni. Mert absolutismus többé nem arathat Európában győzelmeket. Egész Európában egyetlen dynastia az austriai, melly jelenleg leghatározottabban, s legnagyobb erőfeszítéssel küzd az absolutismus érdekében, a szabadság fentartására, a népek leigázására. Ebben hír maradt, s állandó a jelen perczig, őseinek Loyolas Hallerféle elveihez. A népszabadság elnyomására intézett zsarnok törekvései két részről működnek. Bent a dissolutiónak indult, s a bilincsekben többé össze nem tartható birodalom kebelében — és kint az internationális viszonyokban. Az austriai koronának népei irányában mutatott absolut irányú törekvései méltók nem egy Napóleon, hanem egy angol Henrik és XIV. Lajos emlékeihez, Olaszországot, mindamellett, hogy már egyszer azt birodalmi érdekeivel össze nem férhetőnek nyilvánította, és szbadságát megadni ajánlkozott, most újra gyűlölt, s vészteljes uralma alatt akarja megtartani. Csehországot folytonosan ostromállapotban tartja. Lengyelország visszaállítására nemcsak nem gondol, sőt annak orosz kezekre játszásától, hogy nem idegen, igen valószínű némelly ismert körülmények után. És Austriában ? Mivé tette annak, s a többi német részeknek megígért alkotmányosságát s nemzeti önálló életét? Már Windischgrätz Bécsbe jövetele előtt is, nem a nép, nem az ország boldogsága, jövője s biztossága képezé a státus és kormányának vezérirányát, czélját, és azon pontot, mellyre dolgozik. Nem, hanem a dynastiának absolutistícus érdekei s tervei körül forog az egész kormányzati s uralkodási gépezet. Nincs ott mostan sem szó az austriai népekről, hanem csak az austriai főherczegekről, herczegnőkről, fiaikról s egyéb csemetéikről. Hogy milly irányt követ Magyarországra nézve, tudja mindenikünk. Az utóbbi két hónapban több tényeket nyújtott már elünkbe, minthogy arról csak kétkedni is lehetne , miszerint arra törekszik, hogy ismét visszahozhassa azon esküszegésekkel törvénytelenített állapotot, mellyben életünk , s javainkról önkénye szerint rendelkezett, minden számadás, a nemzet minden befolyása nélkül. De ha valaki kétkedni akarna is, azon Staatsschrift, melly viszonyainkról készíttetett Bécsben, egészen tisztába hozhat. Kimondatik abban, hogy nem akarja eltűrni nemzetünk önállását, kimondatik tehát az, hogy absolut hatalommal akar bennünket kormányozni. És így az austriai dynastia minden részeiben absolut irányra törekszik, az absolutizmust, a szolgaságot akarja visszaállítani, s részint megszilárdítani. És ez az, mi bennünket biztos reményre jogosíthat hazánk jövője és pedig nagyszerű s független jövője felett. Az absolutizmus többé nem léphet vissza Európában uralkodói szerepébe. Ezt nemcsak a hatalomra emelkedett közszellem, a szabadság szelleme, hanem számos tettleges érdekek sem engedhetik meg Európában. Midőn Európáról, mint irány földről szólunk , nem lehet mást, mint a nyugati országokat érteni. Mert ezeknek polgárisodása s kulturája áll olly magas jogon, mikép a többi országok sorsára s életkérdéseinek eldöntésére határozó befolyással bírnak. Ezért azok képviselik egész Európát. Ezeknek szellemi s anyagi érdekeik nem engedhetik meg, az absolutizmus terjedését; nem engedhetik, hogy hazánk szabadságától , jogaitól fosztottan, a zsarnokság s korlátlan uralom hatalma alatt veszszen el. Mert ugyan azon nyugati Európában is a szabadság és nemzeti lét biztosítéka egyedül a szabad eszmék uralkodásától függ. Ereje és szilárdulása attól feltételeztetik, hogy körében mindenütt szabadság és függetlenség virágozzanak. A szolgaság, zsarnokság elvei, eszméi akadályul szolgálnak az örök igazság és jogosság terjedésének, és a szabadság megszilárdításának. Nyugat- Európa jövője annál biztosabb , minél erősebb védbástyát képezendnek körüle az elterjedt szabadság elvei s érzelmei. S azért egyenesen arra törekszenek, hogy a szabadság elveinek győzelmi útját, a sötétség és barbár szolgaság eloszlatására könnyítsék és siettessék. De anyagi érdekeik is azt követelik, hogy szabad s független országok emelkedjenek fel mindenfelé, hogy az absolutismus minél kisebb térre szoríttassék. És pedig nemcsak azért, mivel az internationális viszonyok az ipar és kereskedés szakában pusztán egy fejedelem önkénye által diktáltatva, változók s ingadozók, mint maga az önkényes akarat, mellyből származtak; és nemcsak azért, mivel az illy önkényes rendelkezés s egyezkedésnél jobbára csak a fejedelmek egyéni és családi érdekeik és hasznaik vétetnek tekintetbe, a nemzet, a nép jólétének, boldogságának teljes mellőzésével, sokszor elnyomásával. Hanem el kell ismerni azt is, mikép minden közlekedés, minden kereskedés hasonlatlanul több hasznot, több nyereséget nyújt egy szabad , a szabadság institutiói által kifejlődött, vagyon s gazdagságra emelkedett néppel, országgal, melly t. i. vagyonossága folytán több és számosabb nemű czikkeket vásárol — műveltsége igényeiből véghetlenűl sok szükségei vannak — s viszont kifejlődése által több s jobb czikkeket is nyújthat cserében. Nem említve a közlekedés biztosságát, a vagyon szentségét, mérlegek s mértékek rendezését, hitel nagyságát stb., mellyek általában hasonlatlanul tökéletesebben állanak egy civilizált szabad országban, mint amollyan orosz és török-féle szolgai népeknél. Ezen s több más nagy befolyású körülmények az absolutismus kiirtására működnek. Annál kevésbbé engedhetik s tűrhetik, hogy az még több foglalásokat tehessen. Mi tehát bizton számolhatunk arra, hogy hazánkban azon szolgaság, mellyet a dynastia számunkra készít nem bírhat jövővel. Illy hatalmas segéderőkre támaszkodhatva, mellyeket, ha kell, anyagi istáp is fog követni, nincs ok, miért hazánk és szabadságunk sorsa felett kétségbe essünk. Elleneink hatalmasak, nagy befolyással bírók, befolyással anyagi, pénz, haderő tekintetben, s a reactio útján a kedélyekre is, de sokkal hatalmasabbak Európában a szabadság és nemzeti függetlenség érdekei. Jövőnk biztos és nagyszerű, csak dolgozzunk fegyverrel s mindennel küzdjünk, s vívjunk elleneinkkel, hogy győzelmünk mielőbb sikerüljön, hogy az annyi századok óta nélkülözött szabadság, függetlenség többé puszta álom és szójáték ne maradjon. Küzdjünk, s bizonyosan mentve leszünk. Mert velünk van az örök igazság és Európának érdekei, vonzalmai. És így teljesülend, mit Machiaveli, mondott, mikép a zavart, felforgatott állapotot, egy szilárd s biztos állapot a tökély és szabadság, népboldogság állapota fogja okvetlenül követni. —pl.— NEM KELL KÉTSÉGBE ESNÜNK! Erdélyben a pártütő soldateska kétfejű sasa győzedelmeskedik. A magyar föld jelentékenyebb városai már elestek. Gyulafejérvárba jóelőre befészkelték magukat a reactió katonái. Marosvásárhely egypár ágyúlövésre meghódolt. Nagyenyedet elhagyták lakosai. Dézs ellentállás nélkül elfoglaltatott. Szamosújvár megadta magát, Torda capitulált. Ennyi gyávaság után Kolosvárra fordultak szemeink, benne vetettük reményünk utósó horgonyát, mert tudtuk, hogy 3000 főnyi gyakorolt nemzetőr serege van, ezenfelül a nagyenyedi lakosság, fegyvereivel együtt, ide vonult; tudtuk, hogy itt többféle önkénytes csapatok öszpontosíttattak, s meglehetős ágyverejök is van; láttuk végre, minő elszántsággal bír Kolosvár népe, mert hallottuk esküvését, miszerint magát utósó csep vérig védelmezni fogja.És Kolosvár egy kardcsapás nélkül megadta magát a sokkal kisebb ellenerőnek, megadta magát, 5000 csőcselék nép és két ágyú előtt! E csodálatos eset kulcsát, hozzánk érkezett menekültek adják kezünkbe. A népben a lelkesedés és elszántság nem hiányzott, mondják ők, akkor sem, midőn Urbánnak Katona Miklós elöl futamló serege a város közelébe ért, — de az aristocratia ekkor megindult — egy-kettőnek kivételével é s a polgárokat, Kolosvárnak szerencsétlen fekvésével, a hasztalan ellentállás esetére bekövetkezendő veszély iszonyúnak festett képeivel, kezdék rémíteni ; mindenek fölött pedig a tanács ijedt meg, Urbán fenyegető fölszólításától, s ez is minden módot felhasznált, a népet maga megadására bírni. Minek aztán meg is kellett történnie, mert míg egyfelől a vészmadarak halálhuhogása meg nem szűnt, másrészt nem akadt csak egyetlen egy bátor, ki az elszánt nép élére állva, ellenszegülni merészelt volna. A boszús nép Vaz t, kire midőn az utczákon föl s alá harczolták, két lövés is történt, megczibálta , Baldaccit elcsukta, de mindkettő megmenekült. Késő is lett volna már a boszú akkor, midőn a veszély sarkukban volt. Urbán kaczagott, midőn Kolosvárt elfoglalta. Kiknek okuk volt bőröket tőle félteni, Váradra szaladtak, köztünk is van már néhány menekült. Azonban ha Kolosvár és a több városok meghódolása fölött csak egy pillanatig is kétségbe esnénk, ezáltal csak a gyávaság pirító bélyegét sütnék magunkra. A mi tisztünk a tényeket leplezetlenül előadni, úgy, amint valóban állanak, de tisztünk másfelől fölkeresni vagy kimutatni az eszközöket is, mik bennünket győzelemre vezethetnek. Mi az elsőt illeti: nem tagadhatjuk, miszerint Orbán, Erdély fővárosának kezébe jutása által olly dolgokat tehet, mik nem kevés aggodalmakra adhatnak okot. Megtörténhetnek például, hogy a hatalmába került kincstárakat és bányákat szépen kikotorja, s Puchner collegájával megosztozván, a győzelem rövid idejét katonaállításra fogja használni, a fegyverbe kényszerítendő magyarokat beosztani az oláhok közé, s így szaporított erejével a székelységre tör, kiknek, ha igaz, hogy valami Dorschner nevű szász vezérük van, nem lehet kétkednünk, miszerint könnyen Kolosvár sorsára jutnának. Nem volna váratlan előttünk az sem, ha Urbán azzal kezdené meg működését Kolosvártt, hogy a mostani guberniumot feloszlatná, alakítana saját embereiből egymást, melly által az egész Erdély fölött akként intézkednék és kormányozna, mint neki tetszik. Mindezek azonban csak lehetőségek, s azért említjük meg őket olvasóink előtt, hogy ha csakugyan megtörténnének, ne legyen ez elöltök váratlan esemény. Hiába a jelen ivadék még nagyon újoncz illy háborús viszonyok közé, nem szoktunk a hadviselés mindennap változó szerencséjéhez ; ha ma egy kis győzelmet nyertünk, azt hiszszük, már tán le is fekhetnénk; ellenben ha két halottunk van, vagy valamellyik város kapuit egy két gaz megnyitja az ellenség előtt, már vége hossza nincs a sóhajtozás és lápításnak, így vannak igen sokan Kolosvár elestével is. A veszteség híre megfosztja őket az eszméléstől, csak örökösen az zúg fütökben: „Nincs többé Kolosvár!“ az pedig eszökbe sem jut, hogy Urbán Katona Miklós elöl szaladlában tévedt Kolosvárba, hogy Katona mintegy 15 ezernyi bátor sereggel mindenütt nyomában van, hogy minden veszteség nélkül B. Hunyad felé húzódott seregünkkel egyetértve, úgy két tűz közé szoríthatja a gyáva Orbánt és szeméten szedett seregét, hogy mire a Magyarországról már szinte kiindított segédcsapatok oda érnek, csak hűlt helyét találják a nagyhírű román triariusoknak. Csak rögtön kell működnünk, ez az, mit szünet nélkül szeretnénk a seregvezérek fülébe dörögni, s akkor nyerve minden. Azért ismétlem, nem kell kétségbe esnünk. — Im—r—. Szózat a bánsági hadseregből a nemzethez. Életünk és vérünk hazánké! És mi vérünket annál készebben áldozzuk, mert tudjuk, hogy az nem fecséreltetik zsarnoki önkény örökítéséért, hanem az imádott hon épségének, s örök jogú szabadságának fentartásáért ömlik. De elkeseredett lélekkel nézünk a jövőbe, melly, az előzményekből következéseket vonva, csak bús és reménytelen lehet, mert mindennapi példáját látjuk annak, hogy a jelen sorhadból úgyszólván kiirthatlan „schwarzgelb“ rendszer maradványai az érdemek jutalmát ádázon gátolják. S ezt látván a harczos, ingadoz, valljon a honszeretet sugallatára hallgatva, önáldozólag mint a vitézek vitézebbike példaadólag rohanjon az ellenséges golyók záporának, szuronyok ezreinek ; vagy elkeseredve elhanyagolja úgyis csak jutalmazatlan maradandó érdemeket szerezni. A 37-dik Mihály vagy Máriássy sorezred 3-dik zászlóalja, mellyben e szózat nyilvánítói, mint altisztek szolgálnak, egy a lelkesültebbek közöl, s ezen lelkesedést a harczosokban csak az altisztek gerjesztők s táplálék, mert bizonnyal mondjuk, hogy a lelkes Kis Pál e zászlóalj iráni volt kapitány jelenleg honvéd őrnagyon kívül, nem hallánk senkit, kinek ajkairól a sorban álló harczosokat honszeretetre, nemzetiség és alkotmány védelmére intő szavak hangzottak volna: „E csapat lelkesülése egyedül a lelkes magyar altisztek által martius 15-ke után előbb csak titokban, s félve , későbben a szabad szólás kiterjedése után nyilvánosan is hirdetett elvek eredménye; s azért e szent érzet gerjesztőinek inger kell, hogy az élesztett tüzet folytonosan,mint a harczosoknak közvetlen sorsosi,híven ápolván,hamvadni ne hagyják, s e czél elérve lesz, ha azon remények, mellyekkel előléptetésükre tekintöleg a martius 15-vel megkezdett új aerához csatolvák, nem hiúsúlandnak, s tettleg is meggyőzetendnek arról, hogy itt az idő, mellyben a hadseregnél is csak az érdemes, ha bár magyar, de szegény magyar legyen is az, léptettetik elő. De fájdalom, ezt ritkán, igen ritkán tapasztaljuk, sőt leggyakrabban , csak a régi rendszer szerinti előléptetéseket látjuk, s ez fáj nekünk, fáj számtalanoknak, kik az elkeseredés könyvit magukban sírják, és hallgatnak. De mi szólunk, és pedig nyíltan szólunk, mint harczosokhoz illő, a nemzethez, mellynek hű fiai és védői vagyunk, s e nemzet közönsége, s a honvédelmi bizottmány által nem helyeslendő adatokat nyilvánítandunk. , Ez ezred tulajdonosa jelenleg is gyakorolja kinevezési jogát, s hozzánk az ezeredtős Lembergből tiszteket s hadfiakat tiszteknek küld le, kik e hazát nem szeretik, mert Lembergben levő véreinket, a veszélyeztetett haza mentésére nemcsak haza nem vezérlik, hanem még a harczosokat hazájok iránt lelkesítő altiszteket bebörtönzik s testileg is megbüntetik, mint ez legújabban Plessovics nevű ottani őrmesterrel történt, ki 8-szori vesszőfutással 300 ember között büntettetvén, pótlékul még az ollmützi várfogságra is küldetett. Ugyan ezen ezred tulajdonosa a Savoyen dragonyosoktól egy hadfit hozzánk tisztnek nevezett ki. Ha illy tisztekhez nekünk bizalmunk nincs, ki csodálja, midőn azok részint idegenek, az absolutismus iskoláinak növendékei, részint olly seregből valók, mellynek rokoni Jellachichal czimboráltak, mint a dragonyosok, chevauxlegers-ek s több effélék. A képviselőházban egy tisztelt követ az emberiséget anynyira megalázó tulajdonosi jog megszüntetéséért felszólalt: mi ezen szózatot annál nagyobb örömmel üdvözöltük, minél biztos volt reményünk, hogy ezáltal a tulajdonosok kinevezési joguktól elesvén , a magyar hadügyministérium által idegenek, s érdemel-