Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-07-09 / 8. szám

ron a legvakmerőbb s legszemtelenebb hazugságok voltak öszsze­­halmozva. Mondatott, hogy a bán a legszívesebb fogadtatásban ré­szesült , legkivált a koronaörökös Ferencz Károly és Zsófia főher­­czeg asszonynál, k­ö­n­n­y­e­z­e­tt m­i­n­d­e­n s­z­e­m, és sikerült ne­ki , a bánnak, fényesen megc­áfolni mindazon hamis vádakat, miket irigy, fekete lelkű ellenei a trón előtt ellene emeltek, kinek ő fel­sége iránti tántor­lh­atlan hűsége soha pereiig sem ingadozott, s kinek szilárd , elhatározott akarata, utolsó­ csepp vérét a trónnak feláldozni s annak jogait minden hatalmaskodások s zsarnoki önkény ellen halálig védeni, stb. — E charlatan sorok nem téveszték el ha­tásukat, s a csoport közül több alak nyilt meg egy hangos „bravo“ ra, vagy kíméletlen kifejezésekre a „zsarnok magyarok“ ellen. Ez alkalommal a bécsi ismét kimutató foga fehéret­ teremtett magának e hazugságok halmazából egy bábot, a magyar nagyravágyását, s ütötte és verte azt kíméletlenül, mig csak birja.... Perczig sem kételkedtünk , hogy ezen gyalázatos gúnyirat a tegnap érkezett igen tiszteletre (s még egyébre) méltó vendégekkel testvéri összeköttetésben van ; próbáltak ők már illyesmit Innsbruck­ban is, midőn ,szeretett­ leányokat a tiroliak kegyébe ajánlották; e népnek azonban­­elég józan belátása volt, hogy a rörnyi hosszú proclamátiókat a falakról letépte, mitől egyébiránt az emmissarius csoport vissza nem rettent, hanem izgatott ezentúl is után útfélen és szerzett proselytákat kávéházakban s csapszékekben, fogadott más pénzéből a maga rovására két hegedűst s három klarinétost s megéjizenészte Jellasich urat. Az éjizenén csekély számmal megje­lent nép még most is azt hiszi, hogy a báró macskazenét kapott, s csak a ,Wiener Zeitungt állítja, hogy ez cserenádas volt. ------­Azon meggyőződésben tehát, hogy e szemtelen hazugságok­kal teletömött röpirat szerzői jelenleg Bécs levegőjét rontják, én és még két társam elmentünk az itteni jólét- (vagy minek hívják) bizottmányhoz , s szoros vizsgálatot követeltünk a gúnyirat szerzői ellen, előadván egyszersmind okainkat, miknél fogva annak ter­jesztését a tegnap mintegy záporfelhőbül egyszerre lecseppent illyr hujtogatóknak tulajdonítjuk. Kérelmünket szóval és írásban doctor F­i­s­c­h­h­o­fnak, a bizottmány elnökének, adtuk elő, ki azt kény­telen-kelletlenül tárgyalásul kitűzte. Dél felé lévén azonban az idő, s a bizottmány nem azért nevezvén magát permanensnek , hogy tagjai (nagyobb részt született bécsiek) ebédre haza ne szélyed­­hessenek, ügyünk albizottmányhoz utasíttatott, melly hihetőleg ak­kor teendi meg jelentését, midőn Standvar és Bunyevácz uraimék már régen ismét Zágrábban vannak, s a magyarok ellen felbőszült illyr táborban a vitézsereget tüzelik a­­ poggyászszekerek mögül. A nürnbergiek nem akasztanak senkit, még meg nem fogják, a bécsiek akkor akasztják, mikor elszalasztották. Azért nevezik az­tán magukat jólét- bizottmánynak! Még mi figyelmeztetésünk sikerét napról napra h­iában vár­tuk , addig az illyr deputatio, úgy hírlik R­u­­­m­e­r úr vezérlete a­­latt, János főherczegnél tisztelkedett, s hihetőleg szép biztatá­sokkal megrakottan eddig útnak is indult kedves hazájába . . . Bon voyage! Mi megtettük, mit minden becsületes hazafi megtenni kö­teles, nem tehetünk róla, hogy ezért nem értünk, sőt újabban is­mét tapasztalni kénytelenek valónk, miszerint Bécsben a magyar , ha szelíden s illedelmesen lép föl, mindig süket fülekre talál, s csak akkor nyer valamit, ha hangosan elkiáltja magát. A magyar fi­­nánz- és hadministeriumnak összeolvasztása a bécsi középponti ministeriummal meg van ígérve a bécsi újságok hasábjain, sőt föl­tételül mondatik szolgálni a horvátországi bonyodalmak békés utáni elegyengetésére; lehet, hogy Fischhof uram, ki amúgy sem ellen­sége a szláv elemnek, és a bizottmányi urak lelkiösmeretes dolog­nak , vagy tán egyenesen hálátlanságnak tartanák, olly férfiak s ezekben olly nemzet ellen föllépni, melly szokása szerint, más erszényéből bökezüsködik, s utópiai fellegvárakból dictálja a capi­­tulatiót. Csak aztán az elámított német sógor úgy ne járjon, mint az egyszeri hajtóvadászaton a biró komája, ki azt hitte, hogy meg­fogta a borzot, pedig a borz ötét fogta meg. Mindenesetre jónak láttam, e rövid eseményt épületes „me­mento“ gyanánt magyar hazámfiai lelki és testi üdvösségére, föl­jegyezni. — F. NÉMETORSZÁG, Frankfurt, jul. 1. A mai gyűlésben a belnemzeti osztály adván be tudósítását, kívánja, hogy miután az o­­rosz seregek Németország határszélein mind inkább központosíttat­­nak, ennek megfelelőleg szaporíttassék a német hadserő is az ország keleti részein.­­ A tanácskozás folytán előkerült Heckernek (a német republicánusok legeszesebb feje) ügye is. A badeni mini­­stérium ellene benyújtott tudósításában őt mint felségsértőt szöke­vénynek nyilatkoztatván, elválasztatását megsemmisítetni kéri.. Az igazolási osztály e tekintetben incompetens bírónak gondolván, e végett egy különös bizottmányt kért kiküldetni. Lichnowsky herczeg ezt egy felségsértő irányában igen nagy tiszteletnek mon­dó. A baloldal erre a karzat rivalgása közt azt állítá, hogy H­e­­c­k­e­r fölött még nincs itélet hozva, a gyűlés pedig nem törvény­szék. Lichnowsky: egész Németország ítélte őt el. Zitz: Hecker nem felségsértő ! ki a nép fenségét támadja meg, csak az a felségsértő ! Hecker a fejedelmi hatalom ellen vétkezett, s el fog ítéltetni.. De egy Lichnowsky nem ítélheti őt meg. A gyűlés vé­leményadás végett külön bizottmányt küldött ki. — Végre az aus­­triai—szláv kérdés tárgyaltától­. — A tengeri hadosztály tudósítása szerint a német hajóhadra jún. 30-ig 7161 ft. 26 ./7­kr. gyűlt össze. Drezda, jún. 30. Az alsó­házi ülésben az új választási tör­vény folytatólagosan tárgyaltatván, a közvetlen választás kérdése fölött határozott a gyűlés. A törvényjavaslat a követek választását a választók szerkezetéhez kötő. A bizottmány többsége föltétlenül a törvényjavaslat ellen nyilatkozott, a közvetlen választási­ rend­szert ismervén el helyesnek.­­ A vidéki választásokat illetőleg megjegyzi a többség, hogy a közvetlen választás visszaállításakor, az írásbeli és relatív szavazást a községek szabad kormányzása mellett érte, és pedig kizárólag azon okból, minthogy, ha a­ válasz­tási helyen személyes megjelenés kivántatnék, a választási jog is­mét csak a tehetősbel kezére jutna, kik az illyetén útiköltségeket könnyebben bírják, mi a szegényebb sorsunk irányában olly nyilvá­nos szigorúság, mellyel minden tekintetben kerülni kell. Nálunk magyaroknál e tekintetben legkevésbé sem aggódott a falusi szegényebb választó, az aspiráns alispán vagy­ követ nem­csak hogy a hely­színére vitette választóit, de ott még sokszor na­pokon s éjeken át meg is vendégelte. — A bizottmány abbeli fölhívására, kivánja-e a ház, hogy a vá­lasztó­kerületek városi és falusiakra osztassanak ? a kisebbség az elkülönözést sürgette, 30 városit s 45 falusit kívánván megál­­lapítatni. Indítványozó egyszersmind , annak is elhatározását, hogy a falusi követ kirekesztőleg a kerület kebeléből választassák, s az illy egyéntől a közvetképességi tulajdonokon kivül, szükség­­kép az is megkivántassék, hogy a választott akár gazdasági, akár gyári üzlettel, de minden esetre, akár egyikkel, akár a másikkal fa­lun foglalkozzék. — A bizottmány többsége úgy vélekedvén, hogy a választó kerületek fölosztása a különböző sorsunk szerinti válasz­tásra vinne vissza, — a kérdés ez értelemben döntetett el. Frankfurt, jun. 30-kán. A nemzeti gyűlés abbeli határo­zata következtében, miszerint az elnök s alelnök csak egy hónapra választattak, azon helyek újabbi betöltésére G­a­gern és So­pron ismét megválasztatott, a harmadik helyre, mint második elnök And­­rián nyert legtöbb szavazatot. A megválasztott birodalmi főkormányzóhoz Bécsbe 7 tagból álló küldöttség neveztetett. Münchenből júl. 1-ről következő tudósítást közöl az All­gemeine Zeitung. Biztos kútfő után állíthatjuk, hogy Turinban a né­met szövetség, bajor és porosz követségek Triest végetti körbejá­rása nem maradt következés nélkül; a sardiniai kormány Triest ostrom alatt tartását megszüntette. S a sardiniai hajóhad egyedül a hadi eszközök átszállítása fölött fog el­lenőrködni. FRANCZIAORSZÁG, Páris június 30. A szerencsésen el­nyomott lázadás utófájdalmai i még soká fogják a köztársaságot kín­­zani, s magas­ rendeltetése betöltésében gátlani.—Ma az egész vá­ros az aligmult napok véres eseményeinek részletességeivel, s a vizsgálatból kitűnő különösségekkel foglalkozik. A kegyetlen kihá­gásokkal s gyanús magaviseletével vádolt 8-ik, 9-ik s 12-ik nem­zetőrségi légiónak lefegyverkezése még folyvást tart. A lázadók legdühösebben a fényűzési s divatárusi boltok ellen törtek, azokat nagyobbrészt kirabták vagy szétverték.­­ Egy befogott lázadó zsebében illy­irótt rendeleteket találtak: a kétszáz franknál magasb adót fizetők 10 évre polgári és politikai jogaiktól megfosztatnak. Az 1845. óta bármi hivatalt viseltek ingó­s ingatlan javai elkoboz­­tatnak. Az 1793-ki alkotmány visszaállíttatik, a hadsereg oszlot­­tassék fel. Több kitűnő egyén a lázadásban­ részvét gyanúja miatt elfo­gatott. Lamarid­ére parancsából az 5-ik légió alezredesét bebörtö­nözték ; hasonlag Esquiros political írót is.­­ A bűnösök kipuha­­tolásával foglalkozó választmány háromféle osztályt állított föl: kik bűneiket önkényt bevallják vagy ellenök erős vádak vannak; kik eretetve vettek részt a csatában, s kiket tévedésből fogtak be. Már­is sokan, igazolva ártatlanságokat, szabadon bocsáttattak. Csaknem mindeniknél tetemes pénzt találtak, zubonyok alá rejtve. Csak a „la pitié“ ez, kórházba vitetteknél 159 ezer francot, s a vallatásnál sokan kimondák, hogy a kapott pénzért már csak kellett valamit tenni. — A lázadás fővezéreit még mindig nem lehetett kipattan­tani. A részletes kérdéseknél bámulatos módon felelnek a kérdezet­tek. Például, miért harczoltak ? „a politicai s társadalmi köztársa­ság javáért“, mi­alatt szerintük „a kézművesek kormánya“ értetik.— A lázadók számát biztosan lehet 40 —45 ezerre tenni, s ellenök 50 ezer párisi s tartományi nemzetőrségen kivül 30 ezer sorkatonaság harc­­olt.. — Páris illy embermészárlást még nem látott soha, Ro­bespierre uralkodása árnyéka sem lehet e lázadásnak, s a legvénebb katonai aggastyánok azt erősítik, hogy soha illy dühös harczot, a kétségbeesés mérgével mindkét oldalról vívott megtámadást soha nem láttak. Az egyetlen, s szabadsági fát, melly még 1691 óta áll a főn, egy ágyúgolyót kitörte. Az elfogottak között igen sok tíz, ti­zenkét éves gyermek is van. Az elesettek között van Clarke az or­­leánsi vasút igazgató főmérnöke. Tíz parancsnoktiszt közül 5 meg­­sebesíttetett, kettő meghalt: Negrier és Bréa.­­ A lázadók m­a apróbb csapatokban al Páris körülti várerősségbe szállítanak, onnan a tengeren túlra deportálandók. Egy franczia lap azon érdekes megjegyzést teszi, hogy 1787- től kezdve a franczia ,nevezetes­ forradalmak mindég P­i­u­s nevű pápák alatt történtek. XVI-ik Lajos Vl-ik Pius pápa alatt fejeztetett le. Napóleon VII. Pius alatt döntötte meg a köztársaságot. X-ik Ká­roly Vili-ik s Lajos Fülöp IX-ik Pius­ alatt vesztették el koronákat. OLASZORSZÁG: A nem rég szárnyra kapott békekötési hír -Károly Albert s Ferdinand austriai császár közt — mindeddig nem valósult, sőt ellenkezőleg a legnagyobb erőmegfeszítésssel látjuk Olaszország függetlensége mellett fölkelni, az osztrák seregek pe­dig nem­ rég nyert győzedelmeiktől buzdítva egyrészről Velenczét keriték kö­rül s föladásra készték, mig más részről Radeczky vég­csatát szeretne vívni ellenével, de­­tétovázik s fél, mert tudja, hogy az eldöntő csatában az egész birodalom koczkájának kell fordulni. A sors órája távol­­már nem löhet. A „Gazella di Milano“ szerint 176 ezernyi öszves olasz ha­­dserőből már 146 ezer fölszerelve van, s nagyobb részt a csatame­zőn áll , vagy oda indulandó. A többi, 30 ezer minden nap gyakor­latban áll, s kiállításával sürgetősen foglalkoznak. Ugyanezen hír­lapban a bécsi udvarnál lévő schweiczi követnek Effingernek egy levele közöltetik, melly szerint a franczia köztársaság szívesen köz­ben járó szerepet vállalni a két ellenséges fél között. Sőt levélíró még a közbenjárás mind­két részrőli elfogadását is hiszi.­­ Sar­dinia ismét 24 ezer újonctot akar kiállítani. Az Eco de Savonarolo czímű olasz lap írja, hogy számos fiatalabb lelkészek a végre egyesültek, hogy, ha a pápa a nőiplen­séget el nem törli, s a házasságot törvényesen meg nem engedi,ők azonnal a catholica egyházból kilépendnek. (Aligha­nem találand­­nak számos pártolókra Magyarhonban is.) SCHWEIZ. Bernből irják,hogy Zschokke Henrik, ki külö­nösen elbeszélei után nálunk is eléggé ismertetett, Aarauban jun. 27. meghalt. Ő irta a nagybecsű „Stunden der Andach“-ot is. ANGLIA. A T­i­m­e­s az újabb párisi eseményeket csupán a végrehajtó hatalom erénytelenségének tulajdonítja. Szerinte ezen lázadás elfojtásával a teendők halmaza itt csak növekedik. Ő az iz­­gatóknak az országbeli kiutasításáról szóló rendeletét hiányos rend­szabálynak tartja, úgy vélekedvén, hogy a néhányak száműzése által a hátramaradottakban a lázas elem még gyúlékonyabbá válik. Az utczai ütközet eldöntése, úgymond, a dolgon mit sem változtat, mivel az azt előidézett okokhoz a nemzeti gyűlés egy része most is ragaszkodik, és így kétségkívül a lecsöndesült politikai párt is­mét fölemelendi fejét. Cavaignac kineveztetése mellett — folytatja — egység nem eszközöltetett, mert a hatalom most is a titkos és nyilt pártoskodásoktól szétszaggattatott, s a felbőszült tömeg sze­szélye szerint vezetett nemzeti gyűlés kezeiben áll. A Times véle­ménye röviden oda megy ki, miszerint rendet csak egy dictatorilag fellépő igazi tekintély eszközölhet, melly, fájdalom, nem létezik. — A Chronicle Louis Blanc-ra czélozván igy szól: L. Fülöp­­nek az „elromlott rendszer fentartása melletti harczolása“ bolond­ság volt; az iparos népet pedig műhelyeikből előhívni és erőszak által lehetleníteni azt, mi észszerűleg bizonyosan kivihető teendőit, nem egyéb, mint valódi gazság. Vért patakzó városi csatornák, holtakkal teli utczák, szétrombolt, elperzselt és befeketített házak, semmivé tett nyilvános épületek, megszentségtelenített templomok, betegekkel halmozott kórházak, a holtak roppant számát be nem fogadható szűk temetők, a legfeketébb sörterem által megszeplősí­­tett nemzetjellem, mondjuk mindez, a ragyogó város kétosztálya — tőkepénzesek és munkások — közé szórt gyűlölet magvának ered­ménye. A „Daily News“ más szellemben nyilatkozik. Szerinte a dol­gozó nép, a király, az uralkodó hatalmak és a közép­osztály által hivatott a harertérre. Az ideiglenes kormány — vagy a mostan ma­gas polczáról leejtett egyénre (L. Blanc) az egész terhet rátolni, igazságtalanság. Ezen botrányoknak minden osztályok részesei: Inslelkűség elhanyaglás és elhamarkodás által. Lamartinenak kö­szönhetni , hogy ő a nagyok iránti nyájassága, s a dolgozó néphez intézett ígéretei az összes nép felfegyverzéséig megóvta a várost a nyílt harcztól, s igy a veszély, melly netalán előbb kitörve polgári megtizedeléssel járt volna, most rendszeresített örsereg által majd­nem egészen elhárítatott. Az ideiglenes kormány, úgymond, a leg­lázasabb 4 hónap alatt daczára a féktelen sajtószabadságnak Kor­m­­ányzá a status vitorláit, a­nélkül, hogy vér folyt, avagy emberek nyaktilóztattak volna. Itália éjszaki részén folyó háborúhoz, úgymond a Times, két po­l­­itikai, Európa békéjét s haladását feltételező, kérdés van csatolva. Az első a savoyi ház fegyvere által született és lassanként kiterjedett állodalom függetlensége; a második pedig az austriai birodalomban a békének biztos feltételek mellett helyreállítása. A turini udvar eljárása, mellyet ugyan igazságos indokokkal támogatni nem lehet, kétségen kivül bir ezön érdemmel, miszerint az összes nép erélyes föllépése a nemzetiség megszilárdítására irá­ny­oztatott. Felelős szerkesztő­: Bajza József. H­irdetések. Hart lebon, K. A. könyvkereskedésében kapható: A magyar lovas és magyar gyalog nemzetőr Ára 20 kr p. p. A nemzetőrségi lófelszerelés és málházás Ára 5 kr p. p. lerajzolata, leírása. (33) (1,1)____________________________' (29) Geibel Károly (1,1) udvari könyvárusnál Pesten kapható: A magyarok története, irta HORVÁTH MIHÁLY. 4 kötetben fűzve 5 ft 50 kr. ' Die Verfassungen der Vereinigten Staaten von Nordamerika, Pennsylvanien und Texas, der Königreiche Belgien und Norwegen, der Schweiz und die englische Staatsverfassung. Zur Beantwortung der Frage : ob Republik , ob constitutionelle Monar­chie, Von Brom me. Stuttgart, 1848. Borítékba fűzve 1 fl. Ol., t) F. hó 10-kén hétfőn reggeli 11 órakor a helybeli telekhiva­talban egy Pestnek legszebb tájékán, Lipót templom-tér és 3 korona-utczában 101-dik sz.a. fekvő Klözel Ferencz-féle szegletház utoljára fog elárvereztem­. Pesten, 1848-iki julius 8-kán._______________________ Kiadta a haditanács. (3°) Nyilvános köszönet. (1­1) Olly, akár köz-, akár magán-intézetekről, mellyek a nyomor enyhíté­sét, a szerencsétlenség által károsultak káratlanítását tűzék ki czélúl, di­csérettel emlékezni: nemcsak méltányosság, de kötelesség is. — Föl­­híva érzem magam, mind városom, mind számos tizkárvallott polgárok nevében illy kötelesség teljesítésére.­­ Ugyanis, mind a lefolyt, mind jelen évben háromszori tűzvész Rimaszombat városában több mint 130 épületet elhamvasztván, sok lakosaink e miatt végpusztulásra jutottak volna, ha a tűzkárbiztosító intézetektől kárpótlást nem kapnak vala. — Ez intézetek között különösen kitüntette magát a trieszti „R­iu­ni­o­n­e Adriatica di Sicurta“ czímet viselő, mellynek magyarországi főügyédei — Weisz B. és társa — a szerencsétlenségről értesítve , egy ügynökét Pestről azonnal felküldte , s a nála biztosítva volt épületekért — mint bizonyos tudomásom van — rövid idő alatt 15.000 ftot haladó összeget kifizetett, mellyből maga a város 7115 ft 30krt kapott.,— Fo­­gadja az intézet ezennel a város és a többi kárvallottak szíves köszöne­tét. — Költ Rimaszombatban, julius 6-án 1848—ik esztendőben. Id. Káposztás József, polgármester. Mesterséges fogak a természet után ,minden fájdalom nélkül a legújabb és legkönnyebb mód szerint,­ legyenként és egész fogharapásokban betéteznek Ifj. löffler fogorvos, lakik a nagy vásárpiaczon, Mocsonyi-féle­ ház 1l ső emeletében, A nemzetgyűlési követekhez. Nagy Károly, ki a kiskunsági követséget elrabolta tőlem, a Pesti Hírlap 99. számába egy czikket lopott be ellenem. E czikk égi­szen őhozzá méltó, sénét érte énhozz­ám­, méltólag von­tam kérdőre, s kivontam elégtételt. A milly szemtelen h­e­­­v­e­n­k­ed­é­s­­sel irta Nagy Károly e czikket, olly példátlan gy­áva­sággal ta­gadta meg az elégtételt, olly gyávasággal, mellynek párját nem férfiak, de vén bányák életrajzában is hiába keressük. Figyelmeztetem és kérem a nemzetgyűlési követeket, hogy e megbélyegzett­ emberrel senki közülök egy sorban ne üljön, nem az én irántami szívesség, vagy barátságnál, hanem azon tiszteletnél fogva , mellyel e testület magénak tartozik. Petőfi Sándor: Hölgyek számára! Épen most érkeztek a legújabb párisi és bécsi divatu selyem, cachimire spur delaine nyftíi montftllok; hasonlag b­a­t­­­tist, mousseline, pur de­l­a­i­n­e és szőrszövetű­ nyári öltözé­­­­kek, kendők és echarpok. Legnagyobb mennyiségben és szabott áron kaphatók­­ Ehmn Tamás a „Reményhez“ czimzett divatárusczikkek kereskedésében |__________________Szabadság téren, a vár­ gyógyszertár mellett. Nyomtatja: Kozma Vazul.

Next