Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)

1945-06-23 / 45. szám

t Rádió Bp,l. (549.5 m.) — Szombat — 12.00: Harangszó, hírek. — 12.15: Hu­­szárné Borsay Piroska énekel, zongorán kíséri Aigner Pál.­­— 12.45: Ferisek Fe­renc előadása: Valaki felelős... — 13.00: Filmdalok. (Hanglemezek.) — 13.30: Groza Péter és az új Románia. Szalay Sándor előadása. — 13.45: Rendeletek ismerteté­se. — 14.00: Hírek. — 16.00: A munka híradója. — 16.10: Gyermekrádió. — 16.30: Munkásműsor. — 17.00: Hírek. — 17.15: Rajnai Gábor szaval. — 17.30: Pázmán György zongorázik. — 18.00: Hírek. — 18.15: Csuka Béla viola da gambán ját­szik, zongorán kíséri Petri Endre. — 18.45: Stella Adorján vidám előadása. Akiről a legtöbbet vicceltek. — 19.00: Hí­rek. — 19.15: A magyar rádió swing­­együttese játszik. Tagjai: Ilosvay Gusz­táv, Szemere György, Eöry István. 1945 június 23. Nem igazolták a„Debrecen"-étterem tulajdonosát Szabó Lajost, a „Debrecen“-étte­rem tulajdonosát az igazolóbizottság nem igazolta, mert a tanúk egybe­hangzóan azt vallották, hogy a Szá­­lasi-időkben a „Debrecen“-étterem nemcsak gyülekezőhelye volt a nyi­lasoknak és német SS-vezetőknek, hanem a tulajdonos még különbö­ző kedvezményekben is részesítette őket. Vigyázat! Mázolva! Nyilaspropaganda,­­ szép muzsikaszóval Szín: egy Rákóczi-úti vendéglő, mely magyar ételkülönlegességeiről volt hí­res, azokban az időkben, amikor az ember még különbséget tett étel és étel között. Ma nem ínyencek vacsoráznak itt, a „főváros előkelő közönsége“, ha­­­­nem egész egyszerűen: a Rákóczi-út és a kapcsolt részei. Cigány muzsikál ma is és az ember nem akar hinni a fülének: azt az undorító hitleri slágert játssza, amelytől gyomorémelygést kapott volna az utóbbi években minden, félig-med­­dig is jóizlésű magyar ember, ha — titokban — nem hallgattuk volna cin­kos összekacsintással. „Minden elmúlik egyszer — minden végére ér“­­— zengi ez az alpári dalocska és dehogyis sej­­­­tette volna Kreuder úr, Hitlerék házi slágerszerzője, hogy ezt a kecsegtető ígéretet és biztatást milyen szívesen fogadtuk, ... ép az ő részükről. Azóta igaza lett Kreuder úrnak és slágerének: minden elmúlott egyszer, minden vé­gére­­ért. ... de íme: a budapesti étte­remben még mindig zeng a berlini nóta és egy borozó társaság a sarokban neki­­búsultan húzatja a cigánnyal, egyszer, kétszer, tízszer, mint boldogtalan sze­relmes a szíve nótáját. A szöveget — persze — együtt bömbölik, szilaj sváb mélabúval, néha-néha cinkosan össze­kacsintanak (ahogy mi tettük volt an­nak idején, de ezek itt sokkal nyíltab­ban!)­­— igazán nem nehéz felfedezni ebben a méla mulatásban az ártatlan zeneszóval átmázolt dacos tüntetést, hogy ne mondjam: téglahordást. Úgy tudjuk, működik valami bizottság, amely indexre tette a fasisztaszellemű zeneműveket, amelyeknek játszása te­hát tilos. Hát ezt a hitleri remekművet ugyan miért felejtették ki a listáról? Mert hiszen, ha nem is túlságosan ag­gasztó, hogy most, egykori dicsőségük romjain merengve, titkos nyilasok vi­gasztalják magukat a „minden elmúlik egyszer“ slágerével, mégis megvan benne a földalatti propaganda némi ve­szélye. Mert csak vakard meg kissé, aki cigány és bor mellett nem talál más nótát, hogy szíve búbánatát beleöntse, csak ép e hitleri kecsegtető slágert, — csak vakard meg kissé és meglásd: ki­bújik belőle a­­ nyilas. Kossuth Népe A miniszterelnök levele Vorosilov marsallhoz Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök a következő levelet intézte Vorosilov Klement marsallhoz: Marsall­ért Budapest népe őszinte hálával fogadta a Szovjet­ Unió kormányának nagylelkű figyelmét, mellyel a főváros dolgozói­nak közellátását éppen a legnehezebb időkben komoly mértékben feljavítani szíves volt. Engedje meg Marsall Úr, hogy ebből az alkalomból nemcsak Budapest népé­nek, hanem az egész nemzetnek őszinte háláját és köszönetét tolmácsoljam. Kérem Marsall Urat, hogy mint a Szö­vetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, to­vábbra is az eddig tapasztalt Jóindulat­tal viseltessék küzdelmes napjaiban a magyar nemzet iránt Budapest, 1945 június 21. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök. ITT A TAXI! Taxaméter helyett kilométer-fuvar Tíz kocsi fut, jövő héten újabb tíz áll munkába Budapest utcáira zakatolva és pöfög­ve új békehírnök érkezett: a szürke taxi! Első pillanatban azt hiszem, hogy a szemem káprázik. Lelépek a járdáról és gyanakodva tekintek a tovaszáguldó skatulya után. Fékcsikorgás riaszt fel. Egy másik taxi „stoppol“ mellettem és miután a soffőr alaposan, amúgy béke­belien visszaküld a­­ járdára, akkor té­rek csak észre. Hiszen ez nem álom, ez valóság! A kíváncsiság kihajt a Kerepesi­ útra, a Budapesti Automobil Közlekedési rt. központi irodájába. Ezt az utat termé­szetesen nem taxin teszem meg. Elő­ször azért, mert a két kocsin kívül több­höz nem volt szerencsém, de ha lett volna, akkor sem ugrom be ész nélkül, sem a taxiba, sem az ismeretlen vitel­díjba. Az üzemi tanács egyik tagja adja a felvilágosítást. — Egyelőre nem tudunk taxit a nagy­­közönség rendelkezésére bocsátani. A kocsiparkot még az ostrom széjjel­szórta. A roncsok összeszedése folya­matban van, csak nincs elég szállító­­eszközünk és ez nagyon megnehezíti a munkát. A javítási és átalakítási mun­kálatokhoz hiányzanak a megfelelő gé­pek. Mindent kézierővel kell csinálni, de elegen vagyunk hozzá és egyikünk sem húzódozik a dologtól. Három-négy autóroncs kell egy üzemképes taxi el­készítéséhez. Jelenleg tíz ilyen kocsi fut Budapesten a szakminisztériumok szol­gálatában. Jövő héten újabb tizet állí­tunk üzembe. Benzin, olaj, de legfőkép­pen a gumikérdést kell megoldani, hogy a közönség is utazhasson. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az új viteldíjszabás, Jágorszky György, az üzemi tanács elnöke válaszol: — Az illetékes minisztériumban a taxi viteldíj­at már megállapították és a hét végén hivatalosan is közölni fogják, közelebbit nem mondhatok, legfeljebb csak annyit, hogy az új díjszabás nem lesz aránytalanul magas. A jól ismert taxaméter helyett átmenetileg a kilomé­ter-fuvart vezetjük be. A jövőben ter­mészetesen minden igyekezetünk az lesz, amint a benzin- és gumiárak ren­deződnek, hogy olyan alacsony díjsza­bást állapíthassunk meg, amit a kisebb jövedelműek is megfizethetnek. Kilépek a Kerepesi­ útra. A nap forrón tűz. Elindulok gyalog és vágyakozva gondolok egy ócska, zörgő, pöfögő taxira. (kápé) Dr Miskolczi Ágostot és dr Kovács Miklós kúriai bírót a népbíróság elé utalták Magasrangú bírák és ügyészek iga­zolási ügyét tárgyalta pénteken dél­előtt dr. Ries István elnöklete mellett a törvényszéken működő igazolóbizott­ság. Először Kovács Miklós kúriai bíró került az igazolóbizottság elé, akinek ügyében bejelentés érkezett, hogy Szálasiéktól fogadta el a kúriai bírói kinevezést és a legfelsőbb bírósággal együtt Sopronba tá­vozott. Az is vád volt ellene, hogy a szélső­­jobboldali magatartásáról ismert Szemák Jenő kúriai elnök ba­ráti körébe tartozott, ő maga is fasiszta érzelmű ember volt. A bíróság előtt dr. Kovács Miklós per­sze tagadta a vádakat. A bizottság dr. Kovács Miklóst állásvesztésre ítélte és a nép­bíróság elé utalta. Miskolczi Ágost koronaügyészhelyet­­tes igazolási ügyét tárgyalták ezután. Miskolczi nem jelent meg a tárgyalá­son, mert letartóztatásban van. A bi­zottság különböző jelentések ismerte­tése után bizonyítottnak vette, hogy erősen szélsőjobboldali magatartásé volt, hivatali szobájában Hitler­­kép függött a falon és minden baloldali nagyobb perben ő képviselte a vádat a Kúria előtt. A bizottság őt is állásvesztésre ítélte és a népbíróság elé utalta. Temesvári Gyula főügyészhelyettes, akit Szálasiék koronaügyészhelyettessé neveztek ki, szintén letartóztatásban van. A bizottság úgy határozott, hogy igazolása ügyének tárgyalására a po­litikai rendőrséggel elő fogja vezet­tetni. Dr. Eöttövényi Olivér, a szolnoki tör­vényszék elnökének ügyében a bizott­ság megkeresi a szolnoki nemzeti bi­zottságot és a politikai rendőrséget. Dr. Pápay Jenő bíró ügyében pedig, aki jelenleg internálva van, a tolonc­­házat keresik meg és onnan vezettetik elő a legközelebbi tárgyalásra. Tilos az internált­ nyilasoknak csomagot vinni A közvéleményben igen sok kifogás hangzott el, hogy a letartóztatott és internált nyilasok számára, hozzátarto­zóik ennivalót visznek be és a fogva tartott bűnösök jobban élnek, mint az ország dolgozó polgárai. A népügyészség elnöke, Molnár Sán­dor, az igazságügyminisztérium börtön­ügyi osztályával egyetértve intézkedett, hogy a jövőben a Markó­ utcai fogház­ban levő foglyok hozzátartozói heten­ként háromszor vihetnek be ebédet (le­ves, tészta, vagy leves, főzelék), ezen­kívül hetenként 1 kiló kenyeret és 3 kiló szalonnát kapjanak kívülről és csomagjaikat délben 1—2 óra között vehetik át. Ügyelni fognak arra, hogy ily módon pénzt, vagy levelet ne lehes­sen becsempészni. A rendőrségi internáltak ügyében a belügyminisztérium fog országosan in­tézkedni. Addig is a toloncházban ta­pasztalt visszásságok megtorlására a fő­kapitány elrendelte, hogy további intéz­kedésig az internált nyilasoknak sem­miféle csomagot nem szabad bevinni. 5 . Ezt olvastuk*.* A SZABAD NÉP foglalkozik a cio­nisták megismétlődő utcai felvonulá­saival, amelyekről megállapítja, hogy „rossz szolgálatot tesznek a zsidóság és a demokrácia ügyének ..„Huszonöt év antiszemita heccpolitikája — írja a lap — azt célozta, hogy a magyar zsidó­ságot szó szerint „kioperálják“ a nem­zet testéből. Tudjuk, hogy ez a műtét igen fájdalmas volt, kishíján sikerült és az áldozat, a zsidóság majdnem bele­pusztult. Annál meglepőbb, hogy a zsi­dóság megmaradt maroknyi csoportjá­ban akadnak, akik be akarják fejezni a fasiszták félbenmaradt művét, a zsi­dók elkülönítését a magyar nemzettől. Fasiszta külsőségek és itt-ott a fasiszta szellem visszfénye kíséri ezt a furcsa kísérletet. A cionista fiatalság parádés felvonulásai új tápot adnak a reakciós antiszemitizmusnak. Megnehezítik, hogy a magyarság leszámoljon az ellenforra­dalom szellemi örökségével, megnehe­zíti az építő szellemi összefogást — de a legrosszabb szolgálatot magának a zsidóságnak teszi.“ Munkás az igazgatói székben A MÁV-nál magas állásokba mun­kásokat nevezett ki a kereskedelmi miniszter. A régebbi világban azt mondták erre: „egyszerű munkáso­kat“, de a kinevezés ténye azt mu­tatja, hogy nyilván tehetséges embe­rek. Oh, hányszor volt alkalmunk fájdalommal tapasztalni, hogy a diploma még nem jelent tehetséget, rátermettséget és a magasabb posz­tokra az utat nem az arravalóság, ha­nem a kortesszolgálat, az uram-bá­­tyám-rokonság, a családi összekötte­tés nyitotta meg. A munkás élete vé­géig megmaradt a kalapácsnál, akkor is, ha gyárigazgatói zsenialitás lako­zott benne. Ma már sehol a világon nem kelt csodálkozást, ha valaki el­jut a kalapácstól a vezérigazgatói székig. Csak nálunk hat még az új­donság ingerével, hogy megnyitották a tehetségek hatalmas rezervoárját. Talán még megérjük a letűnt idők visszáját is, amikor az kelt csodálko­zást, ha nem megfelelő ember kerül a neki nem való helyre. " ­ csak N­égy hír a hidakról □ csak A sziget utcai cölöphíd lezárását figyelmeztető tábla jelzi már nem­­a hídfőnél, de a Széll Kálmán­­téren is. A 6-os egykori végállomásá­nál levő, fatáblákkal helyreállított üvegbódén állandóan megtudható, hogy a híd nyitva van-e vagy zárva. Ugyanerről a cölöphídról letiltot­ták a lovaskocsikat. Legutóbb ép­pen mi javasoltuk ezt, mert a túlterhelt híd faburkolata már tele van lyukak­kal, amiket az erőlködve kapaszkodó lovaké patái vágtak. A közönség testi épsége védelmében helyes az intézke­dés és remélhető, hogy a hidat sem kell majd annyit javítani és folyamatosab­ban állhat a munkába menő gyalogosok rendelkezésére A lovaskocsiknak pedig nem nagy kerülő a Ferenc József-híd. A Lánchíd budai negyedét, ame­lyik nem zuhant bele a vízbe, megroggyant és a levegőben lóg, szétszedik.­ Fúrókkal, vágógépekkel sze­relik le a használható vasalkatrészeket. Ezeket a Ferenc József-híd újraépítésé­hez fogják felhasználni. A Lánchíd Du­nába zuhant többi részét, amelyek a hajózást akadályozzák, előreláthatólag fel fogják robbantani. I 4 I Az Erzsébet-híd mellett épül már ktt a pontonhíd feljárója. A rosszem­lékű, felrobbantott Gömbös-szobrot és környékét szöges­dróttal elkerítették, itt lesz a híd torkolata. — Upton Sinclair: Letűnt világ. Soha meg nem alkudni, mindig őszinte véleményt mon­dani. Körülbelül ez a jelszava az egyik leg­bátrabb és legsúlyosabb problémákat is meste­­rien feldolgozó amerikai szocialista írónak, Upton Sinclairnak „Letűnt világ“ című hatal­mas regényében az első világháború korát és társadalmát dolgozta fel érdekes mese kereté­ben. A regénynek óriási sikere volt, amit bizo­nyít, hogy magyarul eddig hat kiadás fogyott el. A Renaissance könyvkiadó kiadásában most jelent meg a hetedik kiadás, amely az eddigi kiadásoktól eltérően a fasiszta rezsim sajtó­cenzúrája által törölt németellenes részeket is tartalmazza. (Sz.)

Next