Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)
1945-06-23 / 45. szám
t Rádió Bp,l. (549.5 m.) — Szombat — 12.00: Harangszó, hírek. — 12.15: Huszárné Borsay Piroska énekel, zongorán kíséri Aigner Pál.— 12.45: Ferisek Ferenc előadása: Valaki felelős... — 13.00: Filmdalok. (Hanglemezek.) — 13.30: Groza Péter és az új Románia. Szalay Sándor előadása. — 13.45: Rendeletek ismertetése. — 14.00: Hírek. — 16.00: A munka híradója. — 16.10: Gyermekrádió. — 16.30: Munkásműsor. — 17.00: Hírek. — 17.15: Rajnai Gábor szaval. — 17.30: Pázmán György zongorázik. — 18.00: Hírek. — 18.15: Csuka Béla viola da gambán játszik, zongorán kíséri Petri Endre. — 18.45: Stella Adorján vidám előadása. Akiről a legtöbbet vicceltek. — 19.00: Hírek. — 19.15: A magyar rádió swingegyüttese játszik. Tagjai: Ilosvay Gusztáv, Szemere György, Eöry István. 1945 június 23. Nem igazolták a„Debrecen"-étterem tulajdonosát Szabó Lajost, a „Debrecen“-étterem tulajdonosát az igazolóbizottság nem igazolta, mert a tanúk egybehangzóan azt vallották, hogy a Szálasi-időkben a „Debrecen“-étterem nemcsak gyülekezőhelye volt a nyilasoknak és német SS-vezetőknek, hanem a tulajdonos még különböző kedvezményekben is részesítette őket. Vigyázat! Mázolva! Nyilaspropaganda, szép muzsikaszóval Szín: egy Rákóczi-úti vendéglő, mely magyar ételkülönlegességeiről volt híres, azokban az időkben, amikor az ember még különbséget tett étel és étel között. Ma nem ínyencek vacsoráznak itt, a „főváros előkelő közönsége“, hanem egész egyszerűen: a Rákóczi-út és a kapcsolt részei. Cigány muzsikál ma is és az ember nem akar hinni a fülének: azt az undorító hitleri slágert játssza, amelytől gyomorémelygést kapott volna az utóbbi években minden, félig-meddig is jóizlésű magyar ember, ha — titokban — nem hallgattuk volna cinkos összekacsintással. „Minden elmúlik egyszer — minden végére ér“— zengi ez az alpári dalocska és dehogyis sejtette volna Kreuder úr, Hitlerék házi slágerszerzője, hogy ezt a kecsegtető ígéretet és biztatást milyen szívesen fogadtuk, ... ép az ő részükről. Azóta igaza lett Kreuder úrnak és slágerének: minden elmúlott egyszer, minden végéreért. ... de íme: a budapesti étteremben még mindig zeng a berlini nóta és egy borozó társaság a sarokban nekibúsultan húzatja a cigánnyal, egyszer, kétszer, tízszer, mint boldogtalan szerelmes a szíve nótáját. A szöveget — persze — együtt bömbölik, szilaj sváb mélabúval, néha-néha cinkosan összekacsintanak (ahogy mi tettük volt annak idején, de ezek itt sokkal nyíltabban!)— igazán nem nehéz felfedezni ebben a méla mulatásban az ártatlan zeneszóval átmázolt dacos tüntetést, hogy ne mondjam: téglahordást. Úgy tudjuk, működik valami bizottság, amely indexre tette a fasisztaszellemű zeneműveket, amelyeknek játszása tehát tilos. Hát ezt a hitleri remekművet ugyan miért felejtették ki a listáról? Mert hiszen, ha nem is túlságosan aggasztó, hogy most, egykori dicsőségük romjain merengve, titkos nyilasok vigasztalják magukat a „minden elmúlik egyszer“ slágerével, mégis megvan benne a földalatti propaganda némi veszélye. Mert csak vakard meg kissé, aki cigány és bor mellett nem talál más nótát, hogy szíve búbánatát beleöntse, csak ép e hitleri kecsegtető slágert, — csak vakard meg kissé és meglásd: kibújik belőle a nyilas. Kossuth Népe A miniszterelnök levele Vorosilov marsallhoz Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök a következő levelet intézte Vorosilov Klement marsallhoz: Marsallért Budapest népe őszinte hálával fogadta a Szovjet Unió kormányának nagylelkű figyelmét, mellyel a főváros dolgozóinak közellátását éppen a legnehezebb időkben komoly mértékben feljavítani szíves volt. Engedje meg Marsall Úr, hogy ebből az alkalomból nemcsak Budapest népének, hanem az egész nemzetnek őszinte háláját és köszönetét tolmácsoljam. Kérem Marsall Urat, hogy mint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, továbbra is az eddig tapasztalt Jóindulattal viseltessék küzdelmes napjaiban a magyar nemzet iránt Budapest, 1945 június 21. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök. ITT A TAXI! Taxaméter helyett kilométer-fuvar Tíz kocsi fut, jövő héten újabb tíz áll munkába Budapest utcáira zakatolva és pöfögve új békehírnök érkezett: a szürke taxi! Első pillanatban azt hiszem, hogy a szemem káprázik. Lelépek a járdáról és gyanakodva tekintek a tovaszáguldó skatulya után. Fékcsikorgás riaszt fel. Egy másik taxi „stoppol“ mellettem és miután a soffőr alaposan, amúgy békebelien visszaküld a járdára, akkor térek csak észre. Hiszen ez nem álom, ez valóság! A kíváncsiság kihajt a Kerepesi útra, a Budapesti Automobil Közlekedési rt. központi irodájába. Ezt az utat természetesen nem taxin teszem meg. Először azért, mert a két kocsin kívül többhöz nem volt szerencsém, de ha lett volna, akkor sem ugrom be ész nélkül, sem a taxiba, sem az ismeretlen viteldíjba. Az üzemi tanács egyik tagja adja a felvilágosítást. — Egyelőre nem tudunk taxit a nagyközönség rendelkezésére bocsátani. A kocsiparkot még az ostrom széjjelszórta. A roncsok összeszedése folyamatban van, csak nincs elég szállítóeszközünk és ez nagyon megnehezíti a munkát. A javítási és átalakítási munkálatokhoz hiányzanak a megfelelő gépek. Mindent kézierővel kell csinálni, de elegen vagyunk hozzá és egyikünk sem húzódozik a dologtól. Három-négy autóroncs kell egy üzemképes taxi elkészítéséhez. Jelenleg tíz ilyen kocsi fut Budapesten a szakminisztériumok szolgálatában. Jövő héten újabb tizet állítunk üzembe. Benzin, olaj, de legfőképpen a gumikérdést kell megoldani, hogy a közönség is utazhasson. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az új viteldíjszabás, Jágorszky György, az üzemi tanács elnöke válaszol: — Az illetékes minisztériumban a taxi viteldíjat már megállapították és a hét végén hivatalosan is közölni fogják, közelebbit nem mondhatok, legfeljebb csak annyit, hogy az új díjszabás nem lesz aránytalanul magas. A jól ismert taxaméter helyett átmenetileg a kilométer-fuvart vezetjük be. A jövőben természetesen minden igyekezetünk az lesz, amint a benzin- és gumiárak rendeződnek, hogy olyan alacsony díjszabást állapíthassunk meg, amit a kisebb jövedelműek is megfizethetnek. Kilépek a Kerepesi útra. A nap forrón tűz. Elindulok gyalog és vágyakozva gondolok egy ócska, zörgő, pöfögő taxira. (kápé) Dr Miskolczi Ágostot és dr Kovács Miklós kúriai bírót a népbíróság elé utalták Magasrangú bírák és ügyészek igazolási ügyét tárgyalta pénteken délelőtt dr. Ries István elnöklete mellett a törvényszéken működő igazolóbizottság. Először Kovács Miklós kúriai bíró került az igazolóbizottság elé, akinek ügyében bejelentés érkezett, hogy Szálasiéktól fogadta el a kúriai bírói kinevezést és a legfelsőbb bírósággal együtt Sopronba távozott. Az is vád volt ellene, hogy a szélsőjobboldali magatartásáról ismert Szemák Jenő kúriai elnök baráti körébe tartozott, ő maga is fasiszta érzelmű ember volt. A bíróság előtt dr. Kovács Miklós persze tagadta a vádakat. A bizottság dr. Kovács Miklóst állásvesztésre ítélte és a népbíróság elé utalta. Miskolczi Ágost koronaügyészhelyettes igazolási ügyét tárgyalták ezután. Miskolczi nem jelent meg a tárgyaláson, mert letartóztatásban van. A bizottság különböző jelentések ismertetése után bizonyítottnak vette, hogy erősen szélsőjobboldali magatartásé volt, hivatali szobájában Hitlerkép függött a falon és minden baloldali nagyobb perben ő képviselte a vádat a Kúria előtt. A bizottság őt is állásvesztésre ítélte és a népbíróság elé utalta. Temesvári Gyula főügyészhelyettes, akit Szálasiék koronaügyészhelyettessé neveztek ki, szintén letartóztatásban van. A bizottság úgy határozott, hogy igazolása ügyének tárgyalására a politikai rendőrséggel elő fogja vezettetni. Dr. Eöttövényi Olivér, a szolnoki törvényszék elnökének ügyében a bizottság megkeresi a szolnoki nemzeti bizottságot és a politikai rendőrséget. Dr. Pápay Jenő bíró ügyében pedig, aki jelenleg internálva van, a toloncházat keresik meg és onnan vezettetik elő a legközelebbi tárgyalásra. Tilos az internált nyilasoknak csomagot vinni A közvéleményben igen sok kifogás hangzott el, hogy a letartóztatott és internált nyilasok számára, hozzátartozóik ennivalót visznek be és a fogva tartott bűnösök jobban élnek, mint az ország dolgozó polgárai. A népügyészség elnöke, Molnár Sándor, az igazságügyminisztérium börtönügyi osztályával egyetértve intézkedett, hogy a jövőben a Markó utcai fogházban levő foglyok hozzátartozói hetenként háromszor vihetnek be ebédet (leves, tészta, vagy leves, főzelék), ezenkívül hetenként 1 kiló kenyeret és 3 kiló szalonnát kapjanak kívülről és csomagjaikat délben 1—2 óra között vehetik át. Ügyelni fognak arra, hogy ily módon pénzt, vagy levelet ne lehessen becsempészni. A rendőrségi internáltak ügyében a belügyminisztérium fog országosan intézkedni. Addig is a toloncházban tapasztalt visszásságok megtorlására a főkapitány elrendelte, hogy további intézkedésig az internált nyilasoknak semmiféle csomagot nem szabad bevinni. 5 . Ezt olvastuk*.* A SZABAD NÉP foglalkozik a cionisták megismétlődő utcai felvonulásaival, amelyekről megállapítja, hogy „rossz szolgálatot tesznek a zsidóság és a demokrácia ügyének ..„Huszonöt év antiszemita heccpolitikája — írja a lap — azt célozta, hogy a magyar zsidóságot szó szerint „kioperálják“ a nemzet testéből. Tudjuk, hogy ez a műtét igen fájdalmas volt, kishíján sikerült és az áldozat, a zsidóság majdnem belepusztult. Annál meglepőbb, hogy a zsidóság megmaradt maroknyi csoportjában akadnak, akik be akarják fejezni a fasiszták félbenmaradt művét, a zsidók elkülönítését a magyar nemzettől. Fasiszta külsőségek és itt-ott a fasiszta szellem visszfénye kíséri ezt a furcsa kísérletet. A cionista fiatalság parádés felvonulásai új tápot adnak a reakciós antiszemitizmusnak. Megnehezítik, hogy a magyarság leszámoljon az ellenforradalom szellemi örökségével, megnehezíti az építő szellemi összefogást — de a legrosszabb szolgálatot magának a zsidóságnak teszi.“ Munkás az igazgatói székben A MÁV-nál magas állásokba munkásokat nevezett ki a kereskedelmi miniszter. A régebbi világban azt mondták erre: „egyszerű munkásokat“, de a kinevezés ténye azt mutatja, hogy nyilván tehetséges emberek. Oh, hányszor volt alkalmunk fájdalommal tapasztalni, hogy a diploma még nem jelent tehetséget, rátermettséget és a magasabb posztokra az utat nem az arravalóság, hanem a kortesszolgálat, az uram-bátyám-rokonság, a családi összeköttetés nyitotta meg. A munkás élete végéig megmaradt a kalapácsnál, akkor is, ha gyárigazgatói zsenialitás lakozott benne. Ma már sehol a világon nem kelt csodálkozást, ha valaki eljut a kalapácstól a vezérigazgatói székig. Csak nálunk hat még az újdonság ingerével, hogy megnyitották a tehetségek hatalmas rezervoárját. Talán még megérjük a letűnt idők visszáját is, amikor az kelt csodálkozást, ha nem megfelelő ember kerül a neki nem való helyre. " csak Négy hír a hidakról □ csak A sziget utcai cölöphíd lezárását figyelmeztető tábla jelzi már nema hídfőnél, de a Széll Kálmántéren is. A 6-os egykori végállomásánál levő, fatáblákkal helyreállított üvegbódén állandóan megtudható, hogy a híd nyitva van-e vagy zárva. Ugyanerről a cölöphídról letiltották a lovaskocsikat. Legutóbb éppen mi javasoltuk ezt, mert a túlterhelt híd faburkolata már tele van lyukakkal, amiket az erőlködve kapaszkodó lovaké patái vágtak. A közönség testi épsége védelmében helyes az intézkedés és remélhető, hogy a hidat sem kell majd annyit javítani és folyamatosabban állhat a munkába menő gyalogosok rendelkezésére A lovaskocsiknak pedig nem nagy kerülő a Ferenc József-híd. A Lánchíd budai negyedét, amelyik nem zuhant bele a vízbe, megroggyant és a levegőben lóg, szétszedik. Fúrókkal, vágógépekkel szerelik le a használható vasalkatrészeket. Ezeket a Ferenc József-híd újraépítéséhez fogják felhasználni. A Lánchíd Dunába zuhant többi részét, amelyek a hajózást akadályozzák, előreláthatólag fel fogják robbantani. I 4 I Az Erzsébet-híd mellett épül már ktt a pontonhíd feljárója. A rosszemlékű, felrobbantott Gömbös-szobrot és környékét szögesdróttal elkerítették, itt lesz a híd torkolata. — Upton Sinclair: Letűnt világ. Soha meg nem alkudni, mindig őszinte véleményt mondani. Körülbelül ez a jelszava az egyik legbátrabb és legsúlyosabb problémákat is mesterien feldolgozó amerikai szocialista írónak, Upton Sinclairnak „Letűnt világ“ című hatalmas regényében az első világháború korát és társadalmát dolgozta fel érdekes mese keretében. A regénynek óriási sikere volt, amit bizonyít, hogy magyarul eddig hat kiadás fogyott el. A Renaissance könyvkiadó kiadásában most jelent meg a hetedik kiadás, amely az eddigi kiadásoktól eltérően a fasiszta rezsim sajtócenzúrája által törölt németellenes részeket is tartalmazza. (Sz.)