Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)

1945-07-01 / 51. szám

Kétezer házasság (N. A.) Szeretjük az élet kellemes biztató jelenségeit csokorba szedni a sok csüggesztő, lehangoló közül. Rossz orvos az, aki kizárólag a be­tegség tüneteit vizsgálja s elhanya­golja azokat, amelyek reménytkel­­tőek és a javulást mutatják. Jó diagnózist az ilyen nem tud felállí­tani és egész pályafutása alatt meg­marad a betegek rémének, halálma­dárnak, soha sem érti meg, hogyan és mitől is gyógyult meg a páciense. Ahogy óvatosan, aggódó szeretettel tapogatjuk ennek a tönkretett, kol­dusszegénnyé vált, a sír szélére lö­kött fővárosunknak pulzusát, meg­nyugvással vehetjük észre, hogy egyre szaporodnak a jóra mutató tü­netek és kevesbednek a rosszak. A már-már szinte reménytelennek ítélt, feladott beteg lassan magához tért, halványodnak arcán a lázrózsák, fel­ül az ágyában, mosolyog is hébe­­hóba és ha még gyenge, erőtlen is, biztos, hogy hatásosak a gyógysze­rek, melyekkel az újjáépítő dokto­rok kúrálgatják, no, meg a patika­szerek mellett legfontosabb a saját életereje, amely legyőzte a halált. A visszatérő élet ilyen biztató tü­netének tartjuk azt a kétezer házas­ságot, amelyet az elmúlt hónapban kötöttek Budapesten. A virágfakasztó május a szerelem hónapja, de miért nem volt az a tavalyi május, ami­kor nem kétezer házasságkötés, de enn­él jóval több öngyilkosság történt Budapesten. Akkor még a tavasz sem tudta legyőzni a szörnyű beteg­ség csiráit és lépten-nyomon érezni lehetett a közelgő halál fagyos le­helletét. Azoknak legnagyobb része, akik a múlt hónapban beeveztek a boldog házasság révébe, húsz és harminc év között van az életkoruk — olvassuk a „Kossuth Népe“ híradásában —, tehát abban a korban, mely legszebb ígérete a megújulásnak. Hány aka­dályt kellett legyőzni az ezer ifjú párnak, míg az anyakönyvvezető előtt elmondhatták a boldogító igent. Hol vettek stafirungot, lakást, bú­tort, konyhafelszerelést. Csupa olyan mázsás probléma, melynek elhenger­­getése az útból felér egy-egy rom­takarítással. És mégis vállalták a nehézségeket, mert ők is érzik a gyó­gyulást, vállalták az együttes küzdel­meket, melyek nélkül igazi boldog házasság el sem képzelhető. Bizo­nyos, hogy ezek közül egyik sem fog válóperrel végződni. A májusi kétezer házasság meg­győző jele, biztos tünete a vissza­térő egészségnek. A beteg túl van a krízisen és lább adózik. ­ MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP I. évfolyam 51. szám Főszerkesztő: Felkai Ferenc 1945 július 1. vasárnap Végre fény derül egy tavalyi rejtélyre: Hogyan akarta eltenni láb alól a „nemzetmentő titkos­szolgálat" bárcziházi Bárczy Istvánt? *Görgey Vincie, Orsós tanár, Krayzell elnök, Ulain Ferenc, Rácz Jenő, Antal István, Rajniss és Milotay szerepe a nagy eltussolás körül 1944 június hó elején a Sztójay-kor­­mány Rácz Jenő miniszterelnökhelyet­tes javaslatára elhatározta, hogy egy „nemzetmentő titkos­szolgálatot“ szer­vez, melynek vezetőjéül Görgey Vincét, a hírhedt nyilas álhírlapírót szemelték ki. A titkos­szolgálat céljául a német orientáció ellenzőinek felkutatását tűz­ték ki és elhatározták, hogy minden gátlás nélkül elteszik útból azokat, akik nem hívei a németbarát politiká­nak és ellenzik a háború további foly­tatását Görgey Vince a kapott megbízatás alapján azonnal hozzálátott a titkos­szolgálat megszervezéséhez. Mindenre kész támogatókra talált Rácz Jenő és Antal István miniszterek személyében, akik nem kímélték a pénzt, a titkos­szolgálat létesítésének támogatására. Görföly felkereste Glatay honvédelmi minisztert, egy listát nyújtott át neki, melyen tizenkét katonatiszt neve volt felsorolva, hivatkozott a miniszterel­nök megbízására és kérte, hogy a hon­védelmi miniszter a felsorolt tiszteket azonnal mentse fel katonai szolgálatuk alól és bocsássa a titkos­szol­gálat rendelkezésére. Így került haza a frontról többek kö­zött Láng Kornél repülőzászlós is, aki mint megbízható nyilas volt nyilván­tartva a jobboldali körökben, rakták a társaságot és behozták Buda­pestre. Péter-Pál napi merénylet bárcziházi Bárczy István ellen Láng Kornél azonnal feladatot kapott. Az utasítás értelmében el kellett tenni láb alól bárczi­házi Bárczy István titkos ta­nácsos, miniszterelnökségi ál­lamtitkárt, aki Görgey Vince szerint zsidóbarát, angolbarát beállítottsága és befolyásá­val arra igyekszik rábírni Horthy kor­mányzót, hogy adja fel a német szövet­séget és igyekezzék kiugorni a Szovjet elleni háborúból. Az állig felfegyverzett Láng Kornél zászlós múlt évi június 29-én este Rózsa Ferenc soffőr és egy harmadik személy kíséretében autón Szentendrére hajta­tott, ahol Bárczy államtitkár a Goldber­­ger-villában nyaralt. Útközben megbe­szélték, hogy mivel hárman esetleg ke­vesen lesznek a merénylet végrehajtá­sához, még be kell valakit avatni a tervbe. A gépkocsival egy gyalogszerrel Szentendre felé haladó honvédet értek utol, akit felszólítottak, hogy tartson velük. A honvédnek — akit egyébként Góczán Jánosnak hívtak — először azt mondották, hogy meg kell verni valakit, aki a zászlós úr babáját elcsábította, majd, amikor felült, az autóban meg­mondták neki az igazi célt Goczán János megijedt és kérte, hogy hagyják őt ki a dologból, családos em­ber, statárium van, nem is ért a gép­pisztoly kezeléséhez. Láng Kornél azon­ban homlokához szegezett pisztollyal kényszerítette Goczánt, hogy tartson velük és vegyen részt a merényletben. Hogyan folyt le a merénylet A szentendrei Goldberger-villa bejá­rata előtt Láng Kornél felállította a csoportot, mindannyiuk kezébe gép­pisztolyt nyomott, majd becsöngetett a a villa üvegajtaján. Abban a pillanatban, amikor belülről a zár nyitása hallat­szott Góczán János hátulról Láng Kornél zászlós nyakába lőtt, majd géppisztolyát a másik két ember­re szegezte. A lövés zajára egyszerire megelevenedett a környék, a villából és a szomszéd házakból előrohantak az emberek, Góczán János segítségével megkötözték a vérben fetrengő zászlóst, valamint két kísérőjét, majd autóra Megindul­t a statáriális eljárás Láng Kornél és társai a markóutcai fogházba kerültek és statáriális tárgya­lást tűztek ki ügyükben. Természetesen az akkori időknek megfelelően megin­dult a mentőakció, Rácz Jenő, Antal István, Görgey Vince, Milotay István és Rajniss Ferenc tárgyaltak állandóan Krayzell tanácselnökkel, a statáriális bíróság elnökével, míg Láng védőjeként Ulain Fe­renc, a nyilasmozgalmak fő­jogásza jelentkezett. A cél az volt, hogy ne kerüljön nyil­vánosságra a nemzetmentő titkos­szol­gálat ügye, de a közbenjáróknak csak annyit sikerült elérni, hogy teljes tit­kosságot és sajtóközlési tilalmat ren­deltek el, az ügyet egyébként nem lehe­tett eltussolni. Július 1-re tűzték ki a tárgyalást Krayzell tanácselnök veze­tésével. Az ügyészi vádbeszéd A tárgyalás előtt felkereste Láng Kornélt cellájában Orsós Ferenc bonc­­tani professzor. Magát a tárgyalást a nyilvánosság teljes kizárásával tartot­ták meg. Az elnök előterjesztette az ügyészség meglehetősen furcsa vádira­tát, mely szerint Láng Kornél ellen, aki afölötti jogos felháborodásában, hogy Bárczy államtitkár zsidóbarát és angolbarát és a kormányzót a nemzet­mentő háborúból való kiugrásra akarja rábírni, merényletet kísérelt meg az ál­lamtitkár ellen... Mikor az elnök a felolvasásban idáig ért, Láng Kornél felugrott a vádlottak padjáról, haját tépve, hisztériás roham­ban mutatott a bűnjelként ottfekvő géppisztolyokra: — Ezek az én édes gyermekeim, ta­karják be őket, mert megfáznak. A jelenlevő Orsós bonctani profesz­­szor megelégedetten bólintott a jelenet láttára, majd az elnök felhívása nélkül felállott és bejelentette, hogy megvizs­gálta a vádlottat, őt elmebetegnek találta, így felelősségre nem vonható. Ara 2 pengő, melléklettel együtt 4 pengő

Next