Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)

1945-09-30 / 126. szám

Mai Zsebhíradónkban teljes heti rádióműsor I. évfolyam 126. szám. 1945 szeptember 50, vasárnap Ára 4 pengő, melléklettel 3 pengő Kossuth Népe MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAPFőszerkesztő: FELKAI FERENC Neveletlenség ? (N. A.) A panaszkodóknak csak félig-meddig van igazuk. Igaz, hogy neveletlenséggel, durvasággal találkozunk úton-útfélen. Lökdösődés a villamoson, indokolatlan gorombáskodás a sortállásnál, türelmetlen indulatoskodás az üzletben, vevő és eladó egyformán szidják egymást. Az utcán neked ront egy esztelen rohanó, lesodorja a kabátod gombját s a tetejében még alaposan le is szedi rólad a keresztvizet. Egyetlen utadon tizen tapossák le a tyúkszemedet, de senkinek nem jut eszébe, hogy bocsánatot kérjen. Hidegen, szánakozás nélkül, szívtelenül megy el az ember a szenvedéstől összeroskadt embertársa, vagy a túltehertől elesett ló, a sebesült állat mellett. Mintha a világ üszkös romjai maguk alá temették volna az irgalmat is. Ez lenne az új ember? Nem és ezerszer nem. Az összeomlott, kiégett, elpusztult régi világ szenvedései, az örökös bizonytalanság, a rettegés, a bombarobbanások, az összedülő házak robaja, a megsemmisült otthonok fájdalma, a nyomuk veszett hozzátartozókért való remegés fájdalma tombol az idegekben és a szeretetet, a gyöngédséget betemeti a nagy tűzvész hamva és pernyéje. Az emberek látszólag egészségesen lótnak-futnak, végzik mindennapi munkájukat, de mindnyájan betegek. Betegei az elmúlt szenvedéseknek és az undornak. Panaszkodó ember bocsáss meg neveletlen embertársadnak! Az Andrássy-út végén a Hősök terénél tegnap találkoztam egy emberrel. Rongyos volt a ruhája, ócska rongyból készült a hátizsákja, a cipője enni kért. Szegény, elnyűtt napszámos ember. Ott ült a járda szélén, mellette kis kölyökmacska játszadozott. Nedves, meleg kis gombóc. Melléje ültem. — Nagyon nyávogott itt a lebombázott villa kertjében, bemásztam érte, most hazaviszem — mondja. Piszkos újságpapírcsomagot szedett elő. Csirkebél volt benne. Odaadta a kiscicának. — Egy másik házban láttam, hogy csirkét vágnak az udvaron. Bementem és elkértem a belsejét a kiscicának. Nem sajnálta a fáradságot Nehéz hátizsákjával kerítést mászott, idegen házban koldult egy Ids macskáért. Vájjon hányan mentek el a nyávogó kicsiny jószág mellett részvétlenül? Azt hiszem, hogy egy síró gyereket is ugyanolyan magától értetődő szeretettel vitt volna magával haza, mint a kiscicát. Ember tudott maradni. Hónapokig bujkáltak, most könyörögnek ... Himler Márton neve az utóbbi hónapokban ismételten került a magyar sajtóba. Megírták, milyen nagy szerepe volt a magyarországi háborús főbűnösök ausztriai és németországi területen történt felkutatásábanés letartóztatásában. Most itt áll előttünk Himler Márton, az amerikai hadsereg egyenruhájában. Nyugodt hangon mosolyogva mondja el, mit tett, hogy a magyarországi háborús bűnösök kézrekerüljenek. Először a hivatali minőségét tisztázza. — Az ausztriai és németországi amerikai katonai kormányzat magyar osztályának vagyok a vezetője. , Minden magyar vonatkozású politikai és katonai ügy ennek az osztálynak a hatáskörébe tartozik. Ilyen minőségemben kerültem Olaszországból Németországba. — A hadműveletek során ugyanis — mondja azután — az amerikai hadsereg egyáltalában nem volt felkészülve arra, hogy Ausztriában egy valóságos kis Magyarországot talál. Amikor megtudták, milyen sok magyar van ott, elhívtak engem osztályommal együtt, állomáshelyemről, Bariból Ausztriába. Az volt ugyanis a feltevés, ahol ilyen sok magyar van — véleményem szerint körülbelül 250.000 ember lehet, de mások ezt, a számot sokkal nagyobbra becsülik —, ott Az 5. oldalon közöljük a Salzburgban levő háborús bűnösök névsorát Részletes beszámoló Szálasi és társai letartóztatásáról Valamennyien gyáván mentegetődznek, egyik sem akarja vállalni a felelősséget! Az amerikai haderő magyar osztályának vezetője nyilatkozik a Kossuth Népének Vártuk őket a repülőtéren. Teljes készenlétben állt már a sajtó és a rendőrség Péter Gábor rendőrvezérőrnagy, a politikai rendőrség vezetőjével. Az Andrássy út 60. előtt hatalmas néptömeg, embersövény. Az a hír érkezett, hogy angolszász repülőgép ma szállítja haza a háború legfőbb bűnöseit: Szálasit, Bárdossy Lászlót, Szőllősi Naszluhác Jenőt, Imrédy Bélát, Jaross Andort, Kunder Antalt, Schneller a volt sváb pénzügyőrt, aki kiszolgált minden rezsimet, de kitartó hűséggel mindenekfelett a németeket és még néhány bűntársát. A repülőgép azonban légköri zavarok miatt nem indulhatott Salzburgból s lehet, hogy vasárnap vagy csak hétfőn érkezik Budapestre Szálasival és bűntársaival együtt De már úgy vehetjük, hogy itt vannak és a demokratikus Magyarország bírósága rövidesen összeülhet és ítéletet mondhat az országpusztítók, az értelmi szerzők felett. A mi gyűlölet összegyűlt lelkünkben irántuk a legnagyobb szenvedések korszakában és akkor, amikor a pincékből a napvilágra jutva megpillantottuk rommá lőtt fővárosunkat, a Dunába süllyedt hídjainkat, amikor hallottunk elpusztult hozzátartozóinkról — ma már talán csak kövület csupán. Nem gyűlöljük ezt a szennyes társaságot sem, csak mérhetetlen fizikai undort érzünk irányukban és lelkünknek azt a sürgető vágyát, hogy igazságot tegyünk. A büntetés mineműsége már nem is fontos. Nem állhatunk rajtuk bosszút, csak büntethetjük őket, hiszen a hídjainkat, a házainkat, az otthonunkat semmiféle kielégített bosszú nem tudja újjáépíteni, ez sok évtizedek megfeszített munkájának eredménye lesz. Be kell érnünk azzal az ítélettel, melyet a népbíróság majd kiszab rájuk és amely nem lesz kegyetlenebb, a szadista keretlegényekre és muszszázadparancsnokokra mért büntetéseknél,kell lenni a háborús főbűnösöknek is. — Ez a feltevés igaznak bizonyult. Amikor megkezdtük működésünket, egymásután jelentkeztek rendes, becsületes emberek, akik felhívták a figyelmünket a főbűnösökre. Az egyik megmondta, hogy hol van Imrédy. A másik azzal jött, hogy melyik faluban találhatjuk meg Bárdossyt, a harmadik Endre László, Baky és a többiek búvóhelyeit közölte velünk. Ezeket az embereket ugyanis egyenként kellett mind felkutatni. Falvakban, erdőkben éltek álnéven, bujkáltak ezek a főbűnösök. — Az én osztályom tíz főből áll, de segítségünkre volt a magyar háborús bűnösök felkutatásában az amerikai hadsereg egész katonai rendőrsége. Embereim főként a nagyvadak után mentek. Imrédyt, Bárdossyt és a többieket például Mr. Hertzeg fogta el — mondja és a mellette álló amerikai egyenruhás Hertzeg kapitány ra mutat. — Sokan a főbűnösök közül a magyar hadifoglyok táborába húzódva próbáltak megbújni. Sok katonatiszt viszont, akinek oka volt tartani a felelősségrevonástól, civilruhát szerzett és igyekezett kimenekülni a fogolytáborból. Legnagyobb részüket elfogtuk, akik még nem kerültek kézre, azok is előbb-utóbb meglesznek. Szálasi és Sztójay könyörög... Érdeklődünk, hogyan viselkedtek az elfogottak. — Mind gyáván — mondja határozottan Himler Márton. Nem volt közöttük egyetlen önérzetes ember sem, aki akárcsak félszóval is vállalni merte volna azt, amit tett. Szálasival, Sztójayval és minisztereivel beszéltem. Természetesen egyiküknek sem tetszett az elfogatás. Egy kérése volt mindnek, hogy ne szállítsuk őket Magyarországra, hanem, ha felelősségre akarják vonni, állítsák őket nemzetközi bíróság elé. Az egyetlen félig tisztességes megjegyzés, amit hallottam, a fiatal Gömbös Ernőé volt. Ő azt mondta, hogy meggyőződésből harcolt az orosz ellen és mindenkivel szövetkezik, aki neki erre a harcra segítséget nyújt. Mind arra hivatkozott, hogy Horthy akarata szerint cselekedett. Mindenki ártatlan... — Amikor Imrédyvel beszéltem, ő is mentegetődzött, hogy ártatlan, nem csinált semmit. Az atrocitásokról, gyilkosságok tömegéről tudni sem akart. Megemlítettem előtte, hogy ismerem Szombathelyen tartott beszédét, amikor azt mondta, hogy az az ő kezéhez nem tapad egyetlen csepp zsidó vér sem. Azt mondta: akkor már félt, hogy ilyesmi talán mégis történt, ezért is mondott le a miniszterségről Kunderral és Jarossal együtt. Kunder és Jaross viszont megcáfolták ezt az állítást. Azt mondták, hogy nem ezért mondtak le, ők különben azt mondták, hogy nem történt a zsidókkal semmi baj, szerintük minden zsidó ma is él. Antal István is ugyanezt mondta a zsidókról. Olyan hangon mondta ezt, hogy kénytelen voltam megjegyezni: ilyent csak őrült mondhat és téved, ha azt hiszi, hogy őt elmebetegnek fogják nyilvánítani. Hain Péter a „gyöngédlelkű“ hiéna ” Haim Péter ugyancsak furcsa dolgokat mondott. Gyáván tagadta, hogy egyetlen embert is bántalmazott volna, vagy alantasai a Svábhegyen megvertek volna. „Uram, én gyöngédlelkű ember vagyok“, — bizonygatta előttem és hogy nagyobb nyomatékot adjon kijelentésének, hozzátette: „olyan gyengéd vagyok, uram, hogy tizenhárom évig húst sem ettem. A két újvidéki hóhér súlyos beteg — A letartóztatottak között több nagyon súlyos beteg van, így kínos betegségben szenved Feketehalmy-Czeydner altábornagy, az újvidéki hóhér, akit valószínűleg nem is Magyarországnak fognak kiadni, hanem Jugoszláviának. Ha azonban nem tárgyalják le hamarosan az ügyét, akkor talán már el is késnek, olyan súlyos az állapota. Nagyon beteg a másik újvidéki hóhér, Grassy ezredes is. A betegek között van még Ruszkay-Ranzenberger vezérezdes, akiről különben kiderült, hogy már évek óta az SS fizetett kéme volt, Perzezniczky vezérkari ezredes, aki még Szálasi letartóztatása után is a Szálasi-kormány nevében „dplomáciai iratokkal“ próbálta ostromolni az amerikai parancsnokságokat. Megkérdeztük Himler Mártont.