Kossuth Népe, 1946. április-június (2. évfolyam, 75/271-123/319. szám, 125-129. szám)

1946-04-02 / 75. (271.) szám

If. évfolyam 75. (271) szám, 1945 április 2, kedd:­0.000^­MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP főszerkesztő: FELKAI FERENC És mégis mozog a föld A Kossuth Népe vasárnapi cikke pontos és részletes informá­cióval szolgált az utóbbi időben történt katonai behívások célja felől. A halaszthatatlan újjáépítési és jóvátételi munkálatok biz­tosítása teszi szükségessé a behívásokat,, mert az ország legfőbb érdeke, hogy ezen a két területen megfelelő mennyiségű munka­erő álljon rendelkezésre. Ez eddig rendben is van. De nincs rendben az a felelőtlen suttogás, ámítás, mely e kérdés körül keletkezett. A reakciónak minden eszköz jó, hogy nyugtalanságot keltsen és legszívesebben veszi igénybe a hazug propaganda fegyverét. Egyszer már le kell számolni a közélet nyugtalanítóinak ezzel a kártékony hadával, s azt hisszük, leg­helyesebb eljárás velük szemben az lenne, ha elsősorban a sut­­togókat vennék igénybe az újjáépítési munka nehezebb részének elvégzésére. Elvégre elsősorban ők a felelősek azért, hogy ma újjá kell építeni az országot Hol voltak ezek a tisztelt súgó-búgó urak akkor, amikor a magyar fiúkat idegen célok érdekében szézezerszámra hajtották vágóhídra? Éveken keresztül mukkanásukat nem lehetett hal­lani, amikor a postások, közhivatali kézbesítők valósággal gör­nyedtek a SAS behívók terhei alatt, amikor a parasztnak órák alatt kellett otthagynia a mindennél fontosabb mezei munkáját, a munkásnak a műhelyét, a kalapácsát, amikor az egzisztenciák tízezrei mentek tönkre a sűrű behívások miatt. Akkor nem nyug­talankodtak, akkor természetesnek tartották, hogy az emberek szó nélkül, vak engedelmességgel rohanjanak önvesztükbe, ter­­r... . v t. ok, i.ogj o. ’rr.ígásasálk­­adjuk a segédkezet. Annál súlyosabb a bűnük most, amikor az ország újjáépí­tését akarják megakadályozni csak azért, hogy visszafordítsák az idő kerekét és megint a nép nyakára ülhessenek. Az elvesz­tett hatalom és pozíciók visszaszerzése az egyedüli cél, mely őket vezérli és e cél mellett szemükben eltörpül az újjáépítés egyetemes érdeke. De nem fognak célt érni. Semmiféle ostoba, kiagyalt mesé­vel, gonosz rágalommal nem érik el, hogy még egyszer ők kap­ják kezükbe a hatalmat, mellyel oly csúnyán visszaéltek akkor, amikor az valóban a kezükben volt, amikor megmutatták, hogy­­ számukra nem az ország a fontos, hanem az egyéni érdek. Hiába minden mesterkedésük, az emberek többé nem hisz­nek nekik és nem találnak tömegeket, melyek követnék őket. Az ország pedig újjáépül,­­ de nem az ő számukra. Mert az idő halad és a föld mégis mozog. Április elseje valamikor, azokban az időkben, amikor kevesebb volt a gond és több a kedély, a vidám ugratások­ klasszikus napja volt. Mint ilyen, nem szerepelt piros betűkkel a naptárban, mégis bizonyos rangot viselt az esztendő hierarchiájában. Április elseje volt a kalendárium udvari bolondja. Kora reggel arra ébredtél, hogy megcsendül a telefonod (akkor ugyanis még volt), egy titokzatos hang örvendetes újságot közölt veled. Például, hogy megütötted a főnyereményt, vagy, ami még ennél is jobb hír volt 1944 előtt, hogy Hitler Adolf hirtelen meghalt. H­a kisvártatva rá is jöttél, hogy az egész nem volt egyéb, csak áprilisi tréfa, az ugrató mindenesetre elérte célját, és neked sem ártott vele: pár percig legalább boldog voltál. Legnépszerűbb mégis az a tréfa volt, hogy sürgős üzenetet kaptál: fontos ügyben azonnal hívd fel ezt meg ezt a számot. Persze, siettél felhívni, mire kiderült, hogy az illető szám a Lipótmezőé. Boszankodtál? Bizonyára. De köz­ben nevettél is. És ez a fontos. Ma ez az egykor oly népszerű ugratás is lehetetlen volna. Egyrészt: a Lipótmezőnek nincs tele­fonja. Másrészt: az embereknek nincs kedélye.. Nem tudjuk, k­ilyik a sajnálatosabb. . Lobogózzuk fel házainkat a felzabadu­ás évfordulóján Kővágó József polgármester felhívást intézett a főváros la­kosságához, hogy csütörtökön, április 4-én, a felszabadulás év­fordulóját ünnepelje meg, házait, ablakait és erkélyeit lobogózza fel. Szerdán este 7 órakor zenés takarodó lesz, a zenekarok a­ köztársasági elnök, a külföldi missziók tábornokai és a honvé­delmi miniszter lakása renádót adnak. előtt Nagy Ferenc miniszterelnök nagyjelentőségű beszéde a magyar nemzet sorsdöntő kérdéseiről 99 A demokrácia végleges életforma, amelyért érdemes élni, dolgozni és9 ha kell9 meghalni is“ A kormány gazdasági programja Pécs, ápr. 1. (A Kossuth Népe kiküldött munkatársától.) Szülő­megyéjének fővárosában, Pécsett beszélt vasárnap Magyarország­ első párosz miniszterelnöke, Nagy Ferenc. Az ünnepségek so­rozata kapcsolódott bele ebbe a ne­mi érdek­eléssel várt -­politikai megnyilatkozásba. Már Budapesten kezdődött a miniszterelnök, a kormány és a koalíció pártjainak ünneplése. Amikor a különvonat kigördült a Keleti-pályaudvar háborútépett üvegcsarnokából, éljenzett az ösz­­szegyűlt munkásság és az ünnep­lés nem szűnt meg egészen Pécsig. A közbeeső állomások fellobogóz­va várták a miniszterelnök vona­tát. Az állomásokon mindenütt összegyűlt a lakosság — pártkü­lönbség nélkül —, boldogan él­jenzett, lobogtatta zászlóját, fel­szabadultan énekelte a Kossuth­­nótát, ünnepelte a saját soraiból kiemelkedett kormányfőt. Pécs zászlódíszben várta Nagy Ferencet, a vele együtt érkezett kisgazdapárti minisztereket, ál­lamtitkárokat és a kormánykoalí­cióban résztvevő pártok minisz­terdelegátusait, a kommunista Kajló Lászlót, a szociáldemokrata Ries Istvánt és a parasztpárti Keresztury Dezsőt. A kormány tiszteletére este a színházban díszelőadás volt — a Budai Nagy Antal c. paraszttragédiát adták elő —, majd utána vacsora volt a Katolikus Körben. A vacsorán felszólalt Nagy Ferenc miniszter­­elnök is. — Nagy jelentőséget tulajdoní­tok annak — mondotta —, hogy m­a Magyarország miniszterelnöke gV­.zv.rü pa. '.sztc-inbei . á.: wk­ szüleit Pécsett mindenütt ismer­ték. A demokrácia lehetővé tette, hogy a nép ügyeinek intézői a nép gyermekei legyenek. Úgy gondolom, ez komoly biztosítéka annak, hogy valóban demokra­tikus, a réginél sokkal boldogabb Magyarország épüljön fel. Felszólalt a vacsorán Rajk Lám­zá ben,gyaöstói a Magyar Kommunista Pártot kép­viselte. ­ Nagy Ferenc miniszterelnök beszéde A nagygyűlést Pen Viktor teo­lógiai igazgató, a kisgazdapárt pécsi tagozatának elnöke nyitotta meg, aki azt hangoztatta, hogy az ország valamennyi dolgozója számára tisztességet, becsületes jólétet kell teremteni, mert anya­gi biztosíték nélkül demokráciát elképzelni sem lehet. Általános figyelem és nagy taps közben lépett azután az emel­vényre Nagy Ferenc miniszter­elnök. — Az első világháború után visszanyert állami függetlensé­günket a népszabadsággal kellett volna alátámasztani — mondta a miniszterelnök —, de ennek ép­pen az ellenkezője történt. A de­mokráciának a munkásoldalról feltörő forradalmi megjelenését letörték, a parasztdemokráciát­­ szétzülle­ztették, a reál­siót intézm­­ményesítették, a világ legüresebb,­ legtartalmatlanabb és legléhább­­jelszavának, a szegedi gondolat­nak a jegyében. — Ezt az állapotot nem magya­rázhatja meg a reakció soha, — mondotta a miniszterelnök — sem a trianoni állapottal, sem a gazdasági válsággal, mert bár mindkettő sújtott bennünket, mégis a magyar fejlődés igazi akadálya az volt, hogy nem a nép kormányzott. Azért vetítettem a múltnak a képét, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy a de­mokrácia a második világháború után már nem lehet politikai kí­sérlet, amelyet felválthat a régi rendszernek valamilyen javított formája, hanem örökös és végle­ges politikai életforma, amelyért érdemes élni, dolgozni és­ ha kell, m­eghalni is. (Viharos taps és él­jenzés.) Meg kell fogadnunk azt, hogy a nép kezébe adott hatal­mat soha többé nem engedj­ük el­venni, sem erőszakkal, sem a mai helyzet nehézségeinek igazságta­lan felhánytorgatásával, sem szép szóval, sem ravaszsággal. Harcos demokráciára van szükség. Leg­alább olyan energiával kell har­colnunk a reakció ellen, mint ahogy a régi világ vezetői hár­­ítak a demokrácia ellen. Rajk László : Magyarországon lehet több pá­rt, de csak egy magyar nép van — A Független Kisgazdapárt­­ gyűlésére örömmel jött el­ a Nem­zeti Parasztpárt, a Szociáldemo­kratapárt és a Magyar Kommu­nistapárt képviselője — mondta Rajk László. — Magyarországon lehet több párt, de csak egy ma­gyar nép és ennek az egy ma­gyar népnek csak egy Magyar­­országa van. (Viharos taps.) Ám nemcsak ünnepelni, lelkesedni kell a koalícióért, hanem a de­mokratikus­­pártok által közösen vállalt feladatokat most már ma­radéktalanul és közös erővel vég­re is kell hajtani. Vasárnap reggel zenés ébresztő figyelmeztette a lakosságot a nap különös jelentőségére: a Függet­len Kisgazdapárt nagygyűlésén­­ Nagy Ferenc miniszterelnök fog­­ beszélni. Nemcsak Baranyából, hanem Tolnából, Zalából, So­­mogyból is különvonatok hozták a Kisgazdapárt híveit a pécsi nagygyűlésre. A vidéki és a hely­beli csoportok táblák, zászlók alatt vonultak fel a Széchenyi­­térre. Az egész város — ezt majdnem szám szerint lehet ven­ni — összegyűlt a Széchenyi­­téren és az idetorkolló utcák­ba, hogy a hangszórókon is továbbí­tott beszédeket meghallgassa. Ahogyan az emelvényen Nagy Ferenc és a többi kisgazdapárti kormányférfiak mellett helyet foglaltak a koalíció többi pártjá­nak miniszterei is, ugyanúgy ott voltak a hallgatóság közt a pécsi, szociáldemokraták és a kommu­nisták is rendkívül nagy szám­mal. ­ A vallás és a politika — A társadalmi béke biztosí­­­­tásár­ól kétféle vonatkozásban kí­­­vánok szólni. Az­ egyik egészen­­ természetes. Ez vonatkozik álta­lában a vallás és a politika egy­máshoz' való viszonyára. A de­mokráciában nincsenek rendi..­.' - gek, így a politikai közéleti fel­

Next