Kossuth Népe, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 130-145. szám)

1946-07-29 / 134. szám

­ Pénteken dél­utén az 5-ös villamoson elveszett Hr K. A. mooffraaz aktatáska vagy tartalmának megk­elálésa magas élelmiszer jutalom ellenében adja le­­'NTtK­A. Bndstpeat ▲ndráüqr at 78. Telefon: 131-914. Földes Imre: Dorbézolásom egy forintból Hát én most elmondom, mennyi egy forint. Mert én koronatanú — pestiesen: forinttaiú vagyok a fo­rintra. Tízéves koromban Bajára küld­tek vakációra. A szüleim, lekís­é­­tek a Vigadó térre az esti hajóhoz. Mielőtt beszálltam, édesapám teljes negyedóra hosszat magyarázgatta, hogy s mikép viselkedik idegenben egy tízéves szolid fiatalember. Em­lékszem: ásításra hallgattam végig. A búcsú pillanatában az én édes szép anyám kivett az erszényéből egy ezüst forintost és lassan bele­­csúsztatta a matrózblúzom zsebébe, egyenest a szívem fölé. — A privát kiadásaidra — mon­dotta, kedvesen huny őrit­on azzal a szép nagy szemével. Édesapám hozzátette: — De ne dob­­ózol­j ám belőle és ne szórjad szét, azt megmondom!... Én pirosra gyulladt arccal megfogadtam, hogy se eldorbézolni, te széjjelszórni nem fogom a forin­tot. Aztán összecsókolództunk és nem­sokára a színig zsúfolt haján én egyedülben maradtam a forinttal. Ugrándozott, a szívem alatt. Hálóhelyem volt, én le se men­tem. Egész éjjel a­ fedélzeten nyar­galtam, föl és ivá­m részegen a büszkeségtől, hogy hát mekkora nagy vágyat/ ura lettem én. Hajnal felé — hos­szú lelki tusa után — el­kezdtem a dorbézolást. Egy csésze teát hallattam dupla cukorral és két óriási­ zsömlével. Én most elmondom, hogy a tízéves Sz­olid fiatalember mire szórta szét a forintot a vakáció legvégéig. Első tétel: tea a hajón dupla cu­korral, dupla zsömléivel. Második: háromízben fagylalt, a Korona kávéházban. Harmadik: egy tábla Suchard­­zsokolidé és­ 10 deka ementháli sajt. (Ezt a kettőt egyszerre vettem és egyszerre ettem. Egymásután ha­rapva ebből is, abból is. Remek Vált!) Negyedik: K­et izben sütemény a cukrászdában. ötödik: Gyönyörű bokréta két­­ízben a virágosboltból egy és ugyan­annak a szép kislánynak. (Lásd: „szolid fiatalember“.) 6- ik: borravaló a fiúnak, aki a bokrétát vitte. Öt krajezár kétizben. (A szedő urat kérem, hogy a kraj­­ezrirt cz-vel szedje, mert akkor még dühös haragra gyulladt ám a c­sem­, ha tisztes élete pdrját, a­z­t meg­szöktették tőle.) 7- ik: vasúti jegyváltás egy szép par­aszt menyecske szórnám Bajától — már nem is tudom, melyik állo­másig. Végig sírta szegényke a vas­úti kertet, hogy hát nem volt képes eladni a piarcon, amiket árusításra hozott és most nincsen hazautazásra egy vasa se. (Akkor még nem min­dig tudta ám eladni a termelő a portékáját.) S-ik: hazafelé jövet újabb ten a hajón dupla cukorral, dupla zsöm­lével. S-ik: a dorbézolás után ~ haza­érkezéskor — összesen 3 krajczárom maradt a forintból. A 3 krajczáron óriáski­flit vettem, a Ligetben. A Li­get akkor kétszer akkora volt mint ma,­­ az óriáskifli meg kinyújtva éppen, akkora, mint ugyancsak ki­­nyújtva az én tízesztendős jobb­karom. Hát kérem, pontosan ennyi volt egy forint. Elfogták a ram tecsi­ rémet Alexandria, július 28. A rendőrség, Hass Ferrag szemé­lyében v­égre kézrekerítette a „ram terhi rémet", aki április 10-e és július 19-e között hét embert ölt meg. Áldozataival mindig este 10 és 11 óra között végzett. A kiszemelt áldozatokat teljesen azonos módon ■yakszirtlövéssel terítette le- Hajsza az arany és az aranybeváltó titkai után Ahol nincs pénz, legfeljebb csak dollár vagy Napóleon Egy újságíró tapasztalatai az infláció utolsó razziáján Az újságíró néha megszorul, e bér foglalkozása­­szellemi, neki sincs jobb ötlete, mint más halandónak: eladja vékony aranyláncát, hogy krumplit vehessen. Az egyik Ankerközi aranybevál­­tót ajánlják, mint ahol „rendes árat“ fizetnek. Felmegyek. Amikor benyitok, megszólal egy csengő és mindaddig csörömpöl, míg az ajtót be nem csukom magam, mögött. Hosszú folyosón jutok az irodába. Nyolcan-tizen ülnek benn, férfiak és nők, jól öltözöttek és kopottak is- Ügyfelek. A pamlagon idősebb há­zaspár suttog, vidékiek lehetnek. Türelmetlenek. Nemesek ők, min­denki, mert mint velem is közük: Kincs pénz, várni kell Várok. Újságom nincs, az embere­ket nézegetem. Egyiknek kezében valami szürke papír rebben. No lám, csak nem dollár? Telefon szól. A cégfőnök veszi fel. — Két kacsa? Kövérek? Jó, érte küldök. Az ár iránt nem érdeklődik. Mi­nek? Utóvégre nem köztisztviselő. Szóval, a cég vasárnapi ebédje biztosítottnak látszik. Nyílik az ajtó. Na, itt­ a pénz. Nem. A cégfőnöknő ebédjét hozta be a szakácsnő. Igazén szerény ebéd. Leves nincs. Mindössze két szelet sertéskaraj, zsíron pirított petrezselymes krumplival és tej­feles u­bor­ka salátával. Utána szép piros görögdinnye. Slussz. Semmi több. Kinn csörömpölni kezd a bejárati csengő. No végre, most már igazán itt a pénz. V.ifáont tévedtünk. Pénz helyett A gazdasági rendőrség jött az aranyforgalmat ellenőrizni, s ahogy mondták, „néhány kérdést feltenni" a jelenlevőkhöz. Körülnézek. Mintha nem is ugyanazok az emberek lennének. Arcukon ijedtségre cserélődött a türelmetlenség. A röviden drogos fiatalember, aki alig néhány perce még roppant magabízóan libegtette kövérben testét a szobában, magába roskadtan ül az egyik fotelben. Nyilván nem ok nélkül. Általában valamennyien elmehetnének vala­melyik fehérítőgyár reklámjának, a falfehérek. Különösen a cégfő­­nök­e úr. Talán csak nincs nála is dollár? Sajnos, van. Ez akkor de­rül ki, amikor illem ide, illem oda, levettetik vele a cipőjét. Dehát baj azért nincs, mert a dollárokat „Amerikából kapta“. Az események most már drámai gyorsasággal peregnek. Az idősebb házaspár férfitagja következik. Le a cipővel! — mondják neki is. Leveti. Kínos, de 8 darab török font kerül napvi­lágra. Persze, aranyból. Szépek és tiszteletreméltóak. Akárcsak a többi ér­nek összesen 1 darab húszkoronás arany, 1 darab tízkoronás, 1 darab hollandi forint és 1 darab ötrubeles. Életére esküszik, nem üzérkedik, valami építésszel van elszámolni valója. Szegeden és ő is odavalósi és kölcsönt szeretett volna felvenni az érmékre. Félre ültetik. Az egyik közeli vállalat igazgató­jánál 100 dollár keresett menedéket. Ő valóban Amerikából kapta, leg­alább is levéllel igazolja ezt. A baj csak az, hogy a levél „régebbi“ ke­letű a kelleténél, itt is félre ültetik. — Magánál mennyi van? — Ezt tő­lem kérdezik. És hiába mondom, hogy­ nincs, mert akkor­ mit kere­sek itt? — Krumplit szeretnék venni — mondom, de ezt sem hiszik. Le a cipővel. Hihetetlenül fürge ujjak tapogat­nak végig rajtam. Biztosan tudom: nálam ugyan semmi nincs — de azért elönt a verejték. Hátha még lenne. De nincs. Se nálam, se a kö­vetkező kettőnél. Becsületességünk öntudatával ve­rődünk egymás mellé hárman a zongora mellett és kicsit, könnyebb lélekkel figyeljük a további esemé­nyeket. Éppen a kövérkés fiatalembert vették elő. Arcáról patakokban fo­lyik a verejték. Tíz dollár. Az uccán találta. A cipőben csillogó Napóleon. Erre semmit se mond, de nyilván szerencsepénznek tette oda. Úgy mondják, szokás az ilyesmi... A motozás tovább folyik és köz­ben a bejárati csengő még-megszó­­lal. Újabb ügy­felek jönnek, ahogy Pesten mondják: „egyenesen a cső­be“. A levegő egyre sűrűbb lesz. A vidéki érmés úr vizet kér, többen a mellékhelyiség után érdeklődnek. Két nyomozó a berendezési tár­­gyak iránt mutat érdeklődést. Kü­lön­ösen a két íróasztalt­ tüntetik ki figyelmükkel Az egyik fiókban nagy halom adópengő. No, lám és nekünk azt mondták, nincs pénz. Ide se jövök többet, gondolom. De az is lehet, a kacsákra tették félre. Egy másik fiókból hosszú kék boríték bújik elő. Hát igen, ebben dollárok vannak. Összesen három százegynéhártyan. — Jé, hát ez hogy kerül ide? — csodálkozik a főnöknő és a cég­­főnök­höz fordul. — Te tudtál erről­.’ ^ Dehogy tudott. Vagyis inkább ez, az a boríték, amit valaki néhány napja itt felejtett. — Tényleg, tényleg — duplázza a­­ főnöknő és most már ő is emléke­zik. Csütörtökön hagyta itt valaki, de ő meg se nézte nagyon, mert látta, hogy csupa „rongyos“ dollár. Úgy látszik, mondja, az illető iniiMiinniinm»mniminiiiMiMmniiitmtitmitnimttint"‘-“tt““..................... A Szovjet az osztrák nácizmus teljes felszámolását követeli Bécs, július ‘18. Az osztrák nemzetgyűlés pénteki ülésén egyhangúlag elfogadta az államosításról szóló törvényjavas­latot. A nemzetgyűlés ezenkívül egy­hangúlag elfogadta a külügyi bi­zottság határozatát, amelynek értel­mében az osztrák köztársaság bead­ványt intéz az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez és ebben kijelenti, a délu­­áti döntés után az osztrák nép csalódással vette tudomásul, hogy az osztrák ál­lamszerződés megkötése a ,,me­nekültek“ kérdésének rendezé­sétől függ. Ennek a kérdésnek megoldása nem áll Auszu­ia hatalmában. A TASS-Iroda levelezőjének tájé­kozott helyről szerzett értesülése szerint a Szövetséges Ellenőrző Ta­nács pénteki ülésén a Szovjet­ Unió képviselője annak a szovjet kíván­ságnak adott kifejezést, hogy a legrövidebb időn belül hajt­sák végre az állami és gazda­­sági szervezeteknek a náciktól való megtisztítását és az egész nácizmna fölszámolását A 9 a Szent István körúton önálló ilslelő tiszkségrész átadó. Érdeklődés New-York hirdetőben, Budapest V. kerület, Szent István körút 2B, délelőtt 11—1 óráig, délután 4—11 óráig. Jí&'lívész lü€ÍV&Jtl€Í'& ER­ZSÉBET KRT 30 esténként ORBÁN SÁNDOR énekel • SÁRAI ELEMÉR éa cigányzenekara muzsikál Hideg-meleg kény­em Kitiné Oilak A­­atal rendelés 428-102 rongyos dollárokat gyűjt Kell can­etlen Viszont, hogy ami­kor megnézik, egyik dollár sem ron­gyos. Az is kellemetlen továbbá, hogy a páncélszekrényben „né­hány" Napóleon is előfordul. Átterelnek bennünket egy másik szobába. Házkutatás kezdődik. Saj­­­ nos, ennek az eredménye nem jut hozzám. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem­­?! Mindenesetre a fő­nökség roppant ideges. Óráknak tetsző negyedórák után végre ismét az irodába mehetünk. Na, most jön a bekísérés, gondo­lom, de tévedek, mert a „valutások mindössze egy-egy idézést kapnak hétfő reggelre, egyébként mehet­nek. Én is. Vegyes érzelmekkel eltelve me­gyek le a lépc­sőn. Se krumpli, de riport se. Mert milyen razzia-riport az, ahol nincs előállítás? Egyetlen vigaszom, hogy részese lehettem az infláció legutolsó razziájának. So­vány vigasz. Csak legalább a krumplit tudtam volna megvenni... Cs. 11. Arab delegáció k­észül a Vatikánba A pn.lowi.inn.’ arabok elhatározták, Icük Attaészet menesz­tenek a pápához, aki előtt feltárják Palesztina valódi helyzetét és pártfogását kérik. Május közepén értesítették a Vatikánt a ter­vezett látogatásról. Néhány héttel ké­sőbb megérkezett a válasz, amely sze­rint a pápa szívesen fogadja az arab vendégeket. A bizottság a napokban indul el Olaszorszá­­ba. Az 1940-es francia Tleiade díjat, 100.000 frank értékben, Grosjean abbé kapta, „Terre du Temps“ című verseskötetéért. ­ Felügyelőt keresek kintlakással Pesttől 16 km-re levő 5 holdas gyümölcsösömbe. Megbeszélés: Szentkirályi ucca 34. Elektrotechnika

Next