Kossuth Népe, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 130-145. szám)
1946-07-29 / 134. szám
Pénteken délutén az 5-ös villamoson elveszett Hr K. A. mooffraaz aktatáska vagy tartalmának megkelálésa magas élelmiszer jutalom ellenében adja le'NTtKA. Bndstpeat ▲ndráüqr at 78. Telefon: 131-914. Földes Imre: Dorbézolásom egy forintból Hát én most elmondom, mennyi egy forint. Mert én koronatanú — pestiesen: forinttaiú vagyok a forintra. Tízéves koromban Bajára küldtek vakációra. A szüleim, lekísétek a Vigadó térre az esti hajóhoz. Mielőtt beszálltam, édesapám teljes negyedóra hosszat magyarázgatta, hogy s mikép viselkedik idegenben egy tízéves szolid fiatalember. Emlékszem: ásításra hallgattam végig. A búcsú pillanatában az én édes szép anyám kivett az erszényéből egy ezüst forintost és lassan belecsúsztatta a matrózblúzom zsebébe, egyenest a szívem fölé. — A privát kiadásaidra — mondotta, kedvesen huny őriton azzal a szép nagy szemével. Édesapám hozzátette: — De ne dobózolj ám belőle és ne szórjad szét, azt megmondom!... Én pirosra gyulladt arccal megfogadtam, hogy se eldorbézolni, te széjjelszórni nem fogom a forintot. Aztán összecsókolództunk és nemsokára a színig zsúfolt haján én egyedülben maradtam a forinttal. Ugrándozott, a szívem alatt. Hálóhelyem volt, én le se mentem. Egész éjjel a fedélzeten nyargaltam, föl és ivám részegen a büszkeségtől, hogy hát mekkora nagy vágyat/ ura lettem én. Hajnal felé — hosszú lelki tusa után — elkezdtem a dorbézolást. Egy csésze teát hallattam dupla cukorral és két óriási zsömlével. Én most elmondom, hogy a tízéves Szolid fiatalember mire szórta szét a forintot a vakáció legvégéig. Első tétel: tea a hajón dupla cukorral, dupla zsömléivel. Második: háromízben fagylalt, a Korona kávéházban. Harmadik: egy tábla Suchardzsokolidé és 10 deka ementháli sajt. (Ezt a kettőt egyszerre vettem és egyszerre ettem. Egymásután harapva ebből is, abból is. Remek Vált!) Negyedik: Ket izben sütemény a cukrászdában. ötödik: Gyönyörű bokréta kétízben a virágosboltból egy és ugyanannak a szép kislánynak. (Lásd: „szolid fiatalember“.) 6- ik: borravaló a fiúnak, aki a bokrétát vitte. Öt krajezár kétizben. (A szedő urat kérem, hogy a krajezrirt cz-vel szedje, mert akkor még dühös haragra gyulladt ám a csem, ha tisztes élete pdrját, azt megszöktették tőle.) 7- ik: vasúti jegyváltás egy szép paraszt menyecske szórnám Bajától — már nem is tudom, melyik állomásig. Végig sírta szegényke a vasúti kertet, hogy hát nem volt képes eladni a piarcon, amiket árusításra hozott és most nincsen hazautazásra egy vasa se. (Akkor még nem mindig tudta ám eladni a termelő a portékáját.) S-ik: hazafelé jövet újabb ten a hajón dupla cukorral, dupla zsömlével. S-ik: a dorbézolás után ~ hazaérkezéskor — összesen 3 krajczárom maradt a forintból. A 3 krajczáron óriáskiflit vettem, a Ligetben. A Liget akkor kétszer akkora volt mint ma, az óriáskifli meg kinyújtva éppen, akkora, mint ugyancsak kinyújtva az én tízesztendős jobbkarom. Hát kérem, pontosan ennyi volt egy forint. Elfogták a ram tecsi rémet Alexandria, július 28. A rendőrség, Hass Ferrag személyében végre kézrekerítette a „ram terhi rémet", aki április 10-e és július 19-e között hét embert ölt meg. Áldozataival mindig este 10 és 11 óra között végzett. A kiszemelt áldozatokat teljesen azonos módon ■yakszirtlövéssel terítette le- Hajsza az arany és az aranybeváltó titkai után Ahol nincs pénz, legfeljebb csak dollár vagy Napóleon Egy újságíró tapasztalatai az infláció utolsó razziáján Az újságíró néha megszorul, e bér foglalkozásaszellemi, neki sincs jobb ötlete, mint más halandónak: eladja vékony aranyláncát, hogy krumplit vehessen. Az egyik Ankerközi aranybeváltót ajánlják, mint ahol „rendes árat“ fizetnek. Felmegyek. Amikor benyitok, megszólal egy csengő és mindaddig csörömpöl, míg az ajtót be nem csukom magam, mögött. Hosszú folyosón jutok az irodába. Nyolcan-tizen ülnek benn, férfiak és nők, jól öltözöttek és kopottak is- Ügyfelek. A pamlagon idősebb házaspár suttog, vidékiek lehetnek. Türelmetlenek. Nemesek ők, mindenki, mert mint velem is közük: Kincs pénz, várni kell Várok. Újságom nincs, az embereket nézegetem. Egyiknek kezében valami szürke papír rebben. No lám, csak nem dollár? Telefon szól. A cégfőnök veszi fel. — Két kacsa? Kövérek? Jó, érte küldök. Az ár iránt nem érdeklődik. Minek? Utóvégre nem köztisztviselő. Szóval, a cég vasárnapi ebédje biztosítottnak látszik. Nyílik az ajtó. Na, itt a pénz. Nem. A cégfőnöknő ebédjét hozta be a szakácsnő. Igazén szerény ebéd. Leves nincs. Mindössze két szelet sertéskaraj, zsíron pirított petrezselymes krumplival és tejfeles uborka salátával. Utána szép piros görögdinnye. Slussz. Semmi több. Kinn csörömpölni kezd a bejárati csengő. No végre, most már igazán itt a pénz. V.ifáont tévedtünk. Pénz helyett A gazdasági rendőrség jött az aranyforgalmat ellenőrizni, s ahogy mondták, „néhány kérdést feltenni" a jelenlevőkhöz. Körülnézek. Mintha nem is ugyanazok az emberek lennének. Arcukon ijedtségre cserélődött a türelmetlenség. A röviden drogos fiatalember, aki alig néhány perce még roppant magabízóan libegtette kövérben testét a szobában, magába roskadtan ül az egyik fotelben. Nyilván nem ok nélkül. Általában valamennyien elmehetnének valamelyik fehérítőgyár reklámjának, a falfehérek. Különösen a cégfőnöke úr. Talán csak nincs nála is dollár? Sajnos, van. Ez akkor derül ki, amikor illem ide, illem oda, levettetik vele a cipőjét. Dehát baj azért nincs, mert a dollárokat „Amerikából kapta“. Az események most már drámai gyorsasággal peregnek. Az idősebb házaspár férfitagja következik. Le a cipővel! — mondják neki is. Leveti. Kínos, de 8 darab török font kerül napvilágra. Persze, aranyból. Szépek és tiszteletreméltóak. Akárcsak a többi érnek összesen 1 darab húszkoronás arany, 1 darab tízkoronás, 1 darab hollandi forint és 1 darab ötrubeles. Életére esküszik, nem üzérkedik, valami építésszel van elszámolni valója. Szegeden és ő is odavalósi és kölcsönt szeretett volna felvenni az érmékre. Félre ültetik. Az egyik közeli vállalat igazgatójánál 100 dollár keresett menedéket. Ő valóban Amerikából kapta, legalább is levéllel igazolja ezt. A baj csak az, hogy a levél „régebbi“ keletű a kelleténél, itt is félre ültetik. — Magánál mennyi van? — Ezt tőlem kérdezik. És hiába mondom, hogy nincs, mert akkor mit keresek itt? — Krumplit szeretnék venni — mondom, de ezt sem hiszik. Le a cipővel. Hihetetlenül fürge ujjak tapogatnak végig rajtam. Biztosan tudom: nálam ugyan semmi nincs — de azért elönt a verejték. Hátha még lenne. De nincs. Se nálam, se a következő kettőnél. Becsületességünk öntudatával verődünk egymás mellé hárman a zongora mellett és kicsit, könnyebb lélekkel figyeljük a további eseményeket. Éppen a kövérkés fiatalembert vették elő. Arcáról patakokban folyik a verejték. Tíz dollár. Az uccán találta. A cipőben csillogó Napóleon. Erre semmit se mond, de nyilván szerencsepénznek tette oda. Úgy mondják, szokás az ilyesmi... A motozás tovább folyik és közben a bejárati csengő még-megszólal. Újabb ügyfelek jönnek, ahogy Pesten mondják: „egyenesen a csőbe“. A levegő egyre sűrűbb lesz. A vidéki érmés úr vizet kér, többen a mellékhelyiség után érdeklődnek. Két nyomozó a berendezési tárgyak iránt mutat érdeklődést. Különösen a két íróasztalt tüntetik ki figyelmükkel Az egyik fiókban nagy halom adópengő. No, lám és nekünk azt mondták, nincs pénz. Ide se jövök többet, gondolom. De az is lehet, a kacsákra tették félre. Egy másik fiókból hosszú kék boríték bújik elő. Hát igen, ebben dollárok vannak. Összesen három százegynéhártyan. — Jé, hát ez hogy kerül ide? — csodálkozik a főnöknő és a cégfőnökhöz fordul. — Te tudtál erről.’ ^ Dehogy tudott. Vagyis inkább ez, az a boríték, amit valaki néhány napja itt felejtett. — Tényleg, tényleg — duplázza a főnöknő és most már ő is emlékezik. Csütörtökön hagyta itt valaki, de ő meg se nézte nagyon, mert látta, hogy csupa „rongyos“ dollár. Úgy látszik, mondja, az illető iniiMiinniinm»mniminiiiMiMmniiitmtitmitnimttint"‘-“tt““..................... A Szovjet az osztrák nácizmus teljes felszámolását követeli Bécs, július ‘18. Az osztrák nemzetgyűlés pénteki ülésén egyhangúlag elfogadta az államosításról szóló törvényjavaslatot. A nemzetgyűlés ezenkívül egyhangúlag elfogadta a külügyi bizottság határozatát, amelynek értelmében az osztrák köztársaság beadványt intéz az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez és ebben kijelenti, a déluáti döntés után az osztrák nép csalódással vette tudomásul, hogy az osztrák államszerződés megkötése a ,,menekültek“ kérdésének rendezésétől függ. Ennek a kérdésnek megoldása nem áll Auszuia hatalmában. A TASS-Iroda levelezőjének tájékozott helyről szerzett értesülése szerint a Szövetséges Ellenőrző Tanács pénteki ülésén a Szovjet Unió képviselője annak a szovjet kívánságnak adott kifejezést, hogy a legrövidebb időn belül hajtsák végre az állami és gazdasági szervezeteknek a náciktól való megtisztítását és az egész nácizmna fölszámolását A 9 a Szent István körúton önálló ilslelő tiszkségrész átadó. Érdeklődés New-York hirdetőben, Budapest V. kerület, Szent István körút 2B, délelőtt 11—1 óráig, délután 4—11 óráig. Jí&'lívész lü€ÍV&Jtl€Í'& ERZSÉBET KRT 30 esténként ORBÁN SÁNDOR énekel • SÁRAI ELEMÉR éa cigányzenekara muzsikál Hideg-meleg kényem Kitiné Oilak Aatal rendelés 428-102 rongyos dollárokat gyűjt Kell canetlen Viszont, hogy amikor megnézik, egyik dollár sem rongyos. Az is kellemetlen továbbá, hogy a páncélszekrényben „néhány" Napóleon is előfordul. Átterelnek bennünket egy másik szobába. Házkutatás kezdődik. Saj nos, ennek az eredménye nem jut hozzám. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem?! Mindenesetre a főnökség roppant ideges. Óráknak tetsző negyedórák után végre ismét az irodába mehetünk. Na, most jön a bekísérés, gondolom, de tévedek, mert a „valutások mindössze egy-egy idézést kapnak hétfő reggelre, egyébként mehetnek. Én is. Vegyes érzelmekkel eltelve megyek le a lépcsőn. Se krumpli, de riport se. Mert milyen razzia-riport az, ahol nincs előállítás? Egyetlen vigaszom, hogy részese lehettem az infláció legutolsó razziájának. Sovány vigasz. Csak legalább a krumplit tudtam volna megvenni... Cs. 11. Arab delegáció készül a Vatikánba A pn.lowi.inn.’ arabok elhatározták, Icük Attaészet menesztenek a pápához, aki előtt feltárják Palesztina valódi helyzetét és pártfogását kérik. Május közepén értesítették a Vatikánt a tervezett látogatásról. Néhány héttel később megérkezett a válasz, amely szerint a pápa szívesen fogadja az arab vendégeket. A bizottság a napokban indul el Olaszorszába. Az 1940-es francia Tleiade díjat, 100.000 frank értékben, Grosjean abbé kapta, „Terre du Temps“ című verseskötetéért. Felügyelőt keresek kintlakással Pesttől 16 km-re levő 5 holdas gyümölcsösömbe. Megbeszélés: Szentkirályi ucca 34. Elektrotechnika