Kossuth Népe, 1948. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1948-03-11 / 59. szám

Részletes toto-tanácsadó a4-ik oldalon im MÁRCIUS 11 ______________CSÜTÖRTÖK IV. ÉVFOLYAM 59. SZÁM | Lakásán holtan találtak egy minisztériumi tisztviselőnőt Példátlan erkölcsi férfi tárait fel Podmaniczky Félix gyilkossági bűnperének tárgyalásán Az áldozat szüleinek izgalmas szembesítése a gyilkossal és feleségével A bűntető törvényszék László tanácsa szerdán tárgyalja Podmaniczky Félix gyilkossági ügyét. 1946 novemberében tartottak ebben az ügyben utoljára fő tárgyalást. A szerdai tárgyaláson soz előző vallomásokat ismertették. Ezután került sor Podmaniczky Félix kihallgatására. — Nem érzem magam bűnösnek — mondja —, önvédelemből öltem meg Kovács Istvánt. A továbbiakban elmondja, hogy felesége az ostrom utolsó napjaiban költözött vissza hozzá és ezt a visszatérést megünnepelték. Ettek-ittak és a késő esti óráiban Kovács István, felesége szeretője pörgött az ajtón. Követelte vissza az asszonyt, revolverrel fenyegette és ezért Podmanszky Félix rá-jött. Kovács azonnal összeesett. — Jelentette a hatóságoknak az esetett — kérdezi az elnök. — Kérem tisztelettel — csapja össze bokáit Podmaniczky —, annak ellenére, hogy csak nyilas hatóságok voltak, katonai parancsnokságot kerestem és tényvázlatot vetettem fel az esetről. — Felszabadulás után önt Debrecenben letartóztatták. — Kérném tisztelettel — bokázik ismét Podmaniczky —, én magam jelentkeztem Debrecenben és ott vád alá helyeztek, hogy nyilasként rablógyilkosságot követtem el. Miután tisztáztam magam a vád alól, a népügyészség elejtette a vádat. A bíróság tanúként Bilinszky Ibolyát, Podmaniczky Félix feleségét hallgatja ki. A feltűnően csinos asszony erősen kifestve, szürke kordbársony köpenybe burkolózva, színészies pózzal áll a bírói emelvény elé. Mind a kettőt S28re?$® 133 — Vallani akarok, tekintetes bíróság — mondja —, bár a törvény módot adna, hogy mint feleség megtagadjam a vallomást. — Kit szeretett Jobban? — kérdezi az elnök. Férjébe, vagy Kovács Istvánt? — Mindkettőt szerettem. — Mégis, melyiket szerette jobban? — Nem tudom megmondani — vonogatta a vállát. — Mindegy volt —■ kérdi az elnök — Félix-e, vagy Pistát Ha most választani kellene, melyiket választanát — Félixet. — Talán mert „strammab“? Erre nem válaszol az aszszony. A továbbiakban a gyilkosság történetét ismerteti, majd előadja, hogy férjét azért hagyta el, mert állás nélkül volt. Wilhelm Károly ügyvéd az 1944-es zsidótanács volt tagja, Kovács István nevelőapja áll tanúként ,a bíróság elé. — Tud-e róla — kérdezi az elnök —, hogy fia öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Ibolya elhagyja és Ibolyát is megöléssel fenyegette. — Viccnek jó — mondja a tanú. — Jókedélyű fiú volt Pista, nem gondolt az arra, hogy öngyilkos lesz, sem arra, hogy meggyilkol valakit. — Milyennek ismerte Bilinszky Ibolyát? — Mikor fiammal a szabadság téri svájci követségre kerültünk, akkor imertem meg alaposabban. Naponta bejött hozzánk, okosan, kedvesen viselkedett, szinte szimpátiát keltett bennem. Nem tudok róla, hogy zsarolási kísérletei lettek volna. Neki pénzt soha nem adtunk. ’■nyerve biztonságát —, de miköze ehhez valakinek. A vallomásnak ennél a részénél felugrik Podmaniczky Félix és azt mondja: — Nekem abban az időben ötszobás lakásom, szállodai lakosztályaim és saját autóm volt. Ha pénzt akartam volna szerezni, vagy Wilhelmékat tönkre akartam volna tenni, ezer más módot találtam volna rá. Az áldozd »Bulársk iránai vallomása A meggyilkolt Kovács István édesanyja, dr. Vilhelm Károlyné tesz ezek utánfeszült figyelem közepette tanúvallomást. Az elnök felteszi a szokásos kérdéseiket: — Ellenséges érzületű ön a vádlottal szemben? — Hát hogyne lennék — tör fel a zokogás az asszonyból. — Egyetlen fiamat ölte meg. A továbbiakban sírásbafuló hangon elbeszéli fia és Bilinszky Ibolya viszonyának történetét. — 1842-től tartott viszonyuk. Fiam állandóan pénzt kért. Mikor a német megszállás után fiam és én is fenyegetőleveleket kaptunk Podmaniczkytől, Ibolya férjét aljas gazembernek, „stricinek“ nevezte és azt mondta, ne féljünk, tőle, majd elintézi az ügyet. Egy napon férjeim levelet mutatott, amelyet Podmaniczky Félix írt feleségének a fogházból. Ibolya azért adta át a levelet nekünk, hogy ezzel ja, megmutassa, mennyire utálja férjét. — Mit szól az édesanya vallomásához? — kérdi a tanácselnök Bilinszky Ibolyától. — Csak azért mondtam, hogy Félixírta a zsarolólevelet, hogy megvigasztaljam. Egyébként határozottan nem is állítttam, hogy Félixtől származik. — Nem mondtad — fordul a szerencsétlen anya Podmaniczkyné felé —, hogy Ilonka néni ne izguljon, elintézem Félixszel. Ne légy hozzám ilyen kegyetlen Ibi, mondd meg az igazat, ha már tönkretettél engem és szerencsétlen fiamat. A drámai szembesítéskor a tárgyalás folyamán először Podmaniczkyné is elveszti biztonságát, sírva fakad. — Ha nem tudott határozottan férje zsarolási kísérletéből, akkor milyen célra vett fel pénzt Wilhelméktól? — kérdezi az ügyész. — Kérem, én ilyen célra nem kaptam pénzt. — Talán más célra igent — Az előfordulhatott — válaszolja Ibolya ismét vissza Pásztor Béla súlyos adatai Podmaniczkéyret és feleségére! A következő tanú Pásztor Béla filmrendező. Elmondta, hogy a filmszakmából ismeri Podmaniczkyt. Mikor igazolására került sor, Keleti Márton figyelmeztette, hogy vigyázzanak az igazolással, mert az a hír, hogy Podmaniczky megölt egy munkaszolgálat.«1. — Felkerestem Podmaniczkyt és megkérdeztem tőle, mit tud az ügyről. „Nem is ismerem Kovács Istvánt“ mondta akkor nekem Podmaniczky. Az elnök kérdéseire elmondta, hogy Podmaniczkyék házassága „legalizált prostitúció volt“. Budapesten köztudomású volt, hogy Bilinszky Ibolya könnyen megszerezhető, ha valaki győzi pénzzel. — Ferenczi József százados ismerősömtől — mondja Pásztor Béla — hallottam, hogy a gyilkosság alkalmával Podmaniczkyné azt mondta a férjének az első lövés után, mikor még Kovács István lélegzett: végezzél vele, hogy ne szenvedjen. Erre Podmaniczky másodszor is belelett a szerencsétlenbe." — A napokban találkoztam Ferenczivel — folytatta a filmrendező — és szemrehányást tettem neki, hogy miért nem jött el a múlt tárgyalásra,, hogy ezt a perdöntő jelentőségű tényt ismertet 6. Erre azt válaszolta Ferenczi: nekem azt Bainszkyné magánbeszélgetés folyamán mondotta, ezért nem akartam tanúvallomást tenni. Pásztor Béla fogadalmat tett vallomására Majd Gebauer Ottó tanú tesz vallomást, akit fegyőr kísér a tárgyalásra, mert a népbíróság nyolcesztendei kényszermunkára ítélte. így történt a gyilkosig . Tudomásom szerint Podmaniczky a feleségét nagyon szerette. Mivel lakásomból kibombáztak, abban az időben egész nap Podmaniczky lakásán tartózkodtam és emlékszem arra, hogy Podmaniczky bejelentette, aznap felesége visszatér hozzá, őt várja. Később megérkezett Bilinszky Ibolya. Tíz óra körül valaki berúgta az előszoba ajtaját Podmaniczky felállt, kezébe vette fegyverét és kiment az előszobába. Férfihangot hallottam: „Visszaviszem Ibolyát“ — kiáltotta valaki. Dulakodást hallottunk, ekkor kimentünk többen az előszobába. Kovács és Podmaniczky dulakodtak, úgy emlékszem, Kovács ütötte a vádlottat. Podmaniczky felkiáltott: „Vigyázzatok, mert lőni fogok!“ Ekkor hallottam egy lövést, Kovács összeesett, homloka véres volt. Dr. Tamáska Lóránd egyetemi adjunktus, aki először végzett boncolást Kovács István holttestén, kijelenti, hogy három lövést talált a holttesten, egyet a fején, kettőt a mellkason, a mellkasi lövések kétségtelenül 9 mm-es pisztolyból származtak és a fejlövés azonnali halált okozott. Ezután a bíróság rövid szünetet rendelt el.