Kossuth Népe, 1948. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1948-03-11 / 59. szám

Részletes toto-tanácsadó a4-ik oldalon im MÁRCIUS 11 ______________CSÜTÖRTÖK IV. ÉVFOLYAM 59. SZÁM | Lakásán holtan találtak egy minisztériumi tisztviselőnőt Példátlan erkölcsi férfi tárait fel Podmaniczky Félix gyilkossági bűnperének tárgyalásán Az áldozat szüleinek izgalmas szembesítése a gyilkossal és feleségével A bűn­tető törvényszék László tanácsa szerdán tárgyalja Podmaniczky Félix gyilkossági ügyét. 1946 novemberében tar­tottak ebben az ügyben utol­jára fő tárgyalást. A szerdai tárgyaláson soz előző vallomá­sokat ismertették. Ezután ke­rült sor Podmaniczky Félix kihallgatására. — Nem érzem magam bű­nösnek — mondja —, önvéde­lemből öltem meg Kovács Ist­vánt. A továbbiakban elmondja, hogy felesége az ostrom utolsó napjaiban költözött vissza hoz­zá és ezt a visszatérést meg­ünnepelték. Ettek-ittak és a késő esti óráiban Kovács Ist­ván, felesége szeretője pörgött az ajtón. Követelte vissza az asszonyt, revolverrel fenyegette és ezért Podmanszky Félix rá-­jött. Kovács azonnal összeesett. — Jelentette a hatóságoknak az esetett — kérdezi az elnök. — Kérem tisztelettel — csap­ja össze bokáit Podmaniczky —, annak ellenére, hogy csak nyilas hatóságok voltak, kato­nai parancsnokságot kerestem és tényvázlatot vetettem fel az esetről. — Felszabadulás után önt Debrecenben letartóztatták. — Kérném tisztelettel — bo­­kázik ismét Podmaniczky —, én magam jelentkeztem Debre­cenben és ott vád alá helyez­tek, hogy nyilasként rabló­gyilkosságot követtem el. Mi­után tisztáztam magam a vád alól, a népügyészség elejtette a vádat. A bíróság tanúként Bilin­­szky Ibolyát, Podmaniczky Fé­lix feleségét hallgatja ki. A feltűnően csinos asszony erő­sen kifestve, szürke kordbár­sony köpenybe burkolózva, színészi­es pózzal áll a bírói emelvény elé. Mind a kettőt S28re?$® 133 — Vallani akarok, tekintetes bíróság — mondja —, bár a törvény módot adna, hogy mint feleség megtagadjam a vallomást. — Kit szeretett Jobban? — kérdezi az elnök.­­ Férjébe, vagy Kovács Istvánt? — Mindkettőt szerettem. — Mégis, melyiket szerette jobban? — Nem tudom megmondani — vonogatta a vállát. — Mindegy volt —■ kérdi az elnök — Félix-e, vagy Pistát Ha most választani kellene, melyiket választanát­­ — Félixet. — Talán mert „strammab“? Erre nem válaszol­ az asz­szony. A továbbiakban a gyilkos­ság történetét ismerteti, majd előadja, hogy férjét azért hagyta el, mert állás nélkül volt. Wilhelm Károly ügyvéd az 1944-es zsidótanács volt tagja, Kovács István nevelőapja áll tanúként ,a bíróság elé. — Tud-e róla — kérdezi az elnök —, hogy fia öngyilkos­sággal fenyegetőzött, ha Ibo­lya elhagyja és Ibolyát is megöléssel fenyegette. — Viccnek jó — mondja a tanú. — Jókedélyű fiú volt Pista, nem gondolt az arra, hogy öngyilkos lesz, sem arra, hogy meggyilkol valakit. — Milyennek ismerte Bilin­­szky Ibolyát? — Mikor fiammal a szabad­­ság téri svájci követségre ke­rültünk, akkor imertem meg alaposabban. Naponta bejött hozzánk, okosan, kedvesen vi­selkedett, szinte szimpátiát keltett bennem. Nem tudok róla, hogy zsarolási kísérletei lettek volna. Neki pénzt soha nem adtunk. ’■nyerve biztonságát —, de mi­­köze ehhez valakinek. A vallomásnak ennél a ré­szénél felugrik Podmaniczky Félix és azt mondja: — Nekem abban az időben ötszobás lakásom, szállodai lak­osztályaim és saját autóm volt. Ha pénzt akartam volna sze­rezni, vagy Wilhelmékat tönk­re akartam volna tenni, ezer más módot találtam volna rá. Az áldozd »Bulársk iránai vallomása A meggyilkolt Kovács Ist­ván édesanyja, dr. V­ilhelm Károlyné tesz ezek után­­feszült figyelem közepette tanúvallo­mást. Az elnök felteszi a szokásos kérdéseiket: — Ellenséges érzületű ön a vádlottal szemben? — Hát hogyne lennék — tör fel a zokogás az asszonyból. — Egyetlen fiamat ölte meg. A továbbiakban sírásbafuló hangon elbeszéli fia és Bi­­linszky Ibolya viszonyának történetét. — 1842-től tartott viszonyuk. Fiam állandóan pénzt kért. Mikor a német megszállás után fiam és én is fenyegető­­leveleket kaptunk Podmanicz­­kytől, Ibolya férjét aljas gaz­embernek, „stricinek“ nevezte és azt mondta, ne féljünk, tőle, majd elintézi az ügyet. Egy napon férjeim levelet mutatott, amelyet Podmaniczky Félix írt feleségének a fogházból. Ibolya azért adta át a levelet nekünk, hogy ezzel ja, megmutassa, mennyire utálja férjét. — Mit szól az édesanya val­lomásához? — kérdi a tanács­elnök Bilinszky­ Ibolyától. — Csak azért mondtam, hogy Félix­­írta a zsarolólevelet, hogy megvigasztaljam. Egyéb­ként határozottan nem is állí­­t­­­ttam, hogy Félixtől szár­mazik. — Nem mondtad — fordul a szerencsétlen anya Podmanicz­­kyné felé —, hogy Ilonka néni ne izguljon, elintézem Félix­­szel. Ne légy hozzám ilyen ke­gyetlen Ibi, mondd meg az igazat, ha már tönkretettél engem és szerencsétlen fiamat. A drámai szembesítéskor a tárgyalás folyamán először Po­dmaniczkyné is elveszti biz­tonságát, sírva fakad. — Ha nem tudott határozot­tan férje­­ zsarolási kísérl­etéb­­ől, akkor milyen célra vett fel pénzt Wilhelméktól? — kérdezi az ügyész. — Kérem, én ilyen célra nem kaptam pénzt. — Talán más célra igent — Az előfordulhatott — vá­laszolja Ibolya ismét vissza­ Pásztor Béla súlyos adatai Podmaniczkéyret és feleségére! A következő tanú Pásztor Béla filmrendező. Elmondta, hogy a filmszak­mából ismeri Podmaniczkyt. Mikor igazolására került sor, Keleti Márton figyelmeztette, hogy vigyázzanak az igazolás­sal, mert az a hír, hogy Podmanicz­ky megölt egy munkaszol­gálat.«1. — Felkerestem Podmanicz­­kyt és megkérdeztem tőle, mit tud az ügyről. „Nem is is­me­rem Kovács Istvánt“ mondta akkor nekem Podmaniczky. Az elnök kérdéseire elmond­ta, hogy Podm­aniczkyék házas­sága „legalizált prostitúció volt“. Budapesten köztudomású volt, hogy Bilinszky Ibolya könnyen megszerezhető, ha va­laki győzi pénzzel. — Ferenczi József százados ismerősömtől — mondja Pász­tor Béla — hallottam, hogy a gyilkosság alkalmával Podma­­niczkyné azt mondta a férjé­nek az első lövés után, mikor még Kovács István lélegzett: végezzél vele, hogy­­ ne szenvedjen. Erre Podmaniczky másodszor is belelett a szerencsétlenbe." — A napokban találkoztam Ferenczivel — folytatta a film­rendező — és szemrehányást tettem neki, hogy miért nem jött el a múlt tárgyalásra,, hogy ezt a perdöntő jelentő­ségű tényt ismertet 6. Erre azt válaszolta Ferenczi: nekem azt Bainszkyné magánbeszél­getés folyamán mondotta, ezért nem akartam tanúvallomást tenni. Pásztor Béla fogadalmat tett vallomására Majd Gebauer Ottó tanú tesz vallomást, akit fegyőr kísér a tárgyalásra, mert a népbíró­­ság nyolcesztendei kényszer­munkára ítélte.­­ így történt a gyilkosig . Tudomásom szerint Pod­­maniczky a feleségét nagyon szerette. Mivel lakásomból ki­­bombáztak, abban az időben egész nap Podmaniczky laká­sán tartózkodtam és emlék­szem arra, hogy Podmaniczky bejelentette, aznap felesége visszatér hozzá, őt várja. Ké­­sőbb­ megérkezett Bilinszky Ibolya. Tíz óra körül valaki berúgta az előszoba ajtaját Podmaniczky felállt, kezébe vette fegyverét és kiment az előszobába. Férfihangot hal­lottam: „Visszaviszem Ibo­lyát“ — kiáltotta valaki. Dulakodást hallottunk, ek­kor kimentünk többen az előszobába. Kovács és Pod­maniczky dulakodtak, úgy emlékszem, Kovács ütötte a vádlottat. Podmaniczky felkiáltott: „Vigyázzatok, mert lőni fogok!“ Ekkor hallottam egy lövést, Ko­vács összeesett, homloka véres volt. Dr. Tamáska Lóránd egye­temi adjunktus, aki először végzett boncolást Kovács Ist­ván holttestén, kijelenti, hogy három lövést talált a holt­testen, egyet a fején, kettőt a mell­kason, a mellkasi lövések két­ségtelenül 9 mm-es pisztolyból származtak és a fejlövés azon­nali halált okozott. Ezután a bíróság rövid szünetet ren­delt el.

Next