Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 4. (1824)
—( ?0 )— TS. GYERKÉNYI PYBER BENEDEK ÚR HALÁLÁRA. Gyász hírt közlöttél Kulcsárom ! legközelebbről írván, hogy Pybert porba tiporta Halál« Ritka, ki e’ híren mélyebb bánatnak eredne Mint én ; mert Virten nincs se P y b e r, se Sz ab g E’ gyönyörű lelkek vndítottak Levelükkel Több esztendőktől fogva , de vége vagyon. Pyberem elmentél a’ jobb életre Szabónkhoz ’S mind kettőtöktől Virt. maga puszta maradt, Elhalván Virgil, majd Méczénása követté Megnyílt a’ Menny, és mindeniket bevevé, így tűnnek hát el szép csillagi Homnom’ Egének ’?» fénnyét évenként így komoritja setét. Oh Ti, kik vagytok hív Bajnoki nyelvem’ ügyének tertek ! Sírja felett könnyeit öntse szémünk. Drága koporsóját hintsük végig violákkal ’S láttassák köztök számos ezer Nefelejts! Pyberem! a’ te neved szent lesz míg élek előttem Sőt mikor elhalok is hív poromon marad az, ’S míg több hiv Magyarok lesznek , kik nyelvöket őrzik A’ feledékenység nem temet addig alá. Oh Uram! egy támasz ha kidül, adj egybe helyébe Többeket, a’ kikkel büszke lehetne Hazám. Támassz sok Hondét! ha Egünkről egy Pybe r eltün, így Magyar írójink’ szája panaszt nem ereszt. KOVÁCS SÁMUEL, Néhai Csokonai Vitéz Mihálynak , ama koszorús Magyar Poétának ,— szinte midőn a’ Debreczeni Anya-Oskolából ki-, lépne, — nem legkedvezőbb környülállásai között — egy Jóltévőjéhez intézett eredeti Levele (melly hogy tsak futtában íródott, az abban látszó aprólékos igazítások eléggé mutatják) — mint az ő Biographiáját nem kevéssé világa.