Kóta, 1979 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1979-06-01 / 6. szám

Máté passió a Nemzeti Galériában Kereken 260 évvel ezelőtt, 1729 nagypéntekjén mutatta be J. S. Bach a lipcsei Tamás­­templomban a világ zeneiro­dalmának egyik legmegrázóbb alkotását, a Máté passiót. A két kórusra, gyerekkarra és két zenekarra írott hatalmas művet a kor nem méltányol­ta. Száz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ifjú Mendelssohn 1829 márciusá­ban, mintegy új bemutatón visszahozza a zenei köztu­datba. A kettős évforduló megün­neplésére összefogott a lipcsei Karl Marx Egyetem és a bu­dapesti ELTE kórusa. Április 1-én, vasárnap este, a Magyar Nemzeti Galéria kupolatermé­ben rendezték az első hang­versenyt a lipcsei egyetem ze­nei vezetője, dr. Max Pommer vezényletével, az ELTE Egye­temi Koncertzenekarának köz­reműködésével. A második koncertet a Tamás-templom­ban Baross Gábor vezényelte, az ottani hangversenyen a Lip­csei Rádiózenekar muzsikált. A budapesti Máté passió a zsúfolt kupolateremben cso­dálatos élményt nyújtott nem­csak a közönségnek, hanem az egész együttesnek és a ve­zénylő karnagynak is. A ma­gyar képzőművészet legszebb alkotásai méltó keretet bizto­sítottak, s a kupolából vissz­hangzó tui­bák és drámai ak­centusok döbbenetes hatást keltettek. Szépen énekeltek a lipcsei szólisták: Gisella Burghardt, Heidi Riese, Peter Menzel és Gothart Stier, de kétségtelenül a legmarkánsabb volt a Péter apostol, Júdás és Pilátus rövid mondatait, valamint a viola da gam­ba kíséretes gyönyörű basszus áriát éneklő drezdai operaénekes, Wolfgang Hell­­mich. Szépen sikerült Falvay Attila, illetve Keller András hegedűszólója, igen muzikális a sokhúrú térdhegedűn, a viola da gambán virtuóz módon ját­szó Nagy Ottó. A continuo cembalo szólamát Walter- Heinz Bernstein szólaltatta meg biztos stílusérzékkel. A kórusok teljesítményét mélységes átélés és drámai erő jellemezte. (A lipcseieknél a férfiszólamok vivőerejét át­­ütőbbnek éreztük, mint pestieknél.) Mindkét együttes a művészi produkciója magán viselte a két kiváló karnagy gondos előkészítő munkájának nyilvánvaló jegyeit. Ez annál is dicséretesebb, minthogy együttes helyszíni próbára nem is kerülhetett sor. Az első tétel lipieno-szoprán szólamát az ELTE Ságvári Endre Gyakorló Iskolájának gyermekkórusa (karigazgató: Székely Tiborné) kifogástala­nul énekelte. A kislányokat a karzaton állították fel, dal­lamuk angyali énekszónak ha­tott. H. F. (MAGYAROSSY ZOLTÁN FELV) 23

Next