Kóta, 1979 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1979-07-01 / 7. szám
Fesztivál a TV-ben Kórusmozgalmunk közművelődésben elfoglalt helyére, rangjára a TV már régóta felfigyelt. Az intim hatásra törekvő, kevés személyt foglalkoztató képernyő azonban nehezen barátkozik olyan ünnepségek közvetítésével, mint amilyen a most lezajlott munkásénekkari fesztivál volt. Ez az országos méretű seregszemle éppen tömegméretű összkaraival kíván hatást gyakorolni közönségére, ezért nem tv-szerű. A TV mégis vállalta három városból (Győr, Szolnok, Budapest) a helyszíni közvetítést, bár — technikai okokból — előre készült felvételről. A képszerűséget keresve, Petrányi Judit, Kiskalmár Éva, Radnóti László a statikus énekkari produkciókat karmesterekkel folytatott szubjektív hangú riportokkal színezte. Ezáltal oldottabbá, közvetlenebbé tették, a tv képi világa felé közelítették az adást. Ám még más képi eszközök igénybevételét is szükségesnek éreztük volna az összkarok megszólalása alatt: az egyes városok épületeinek, zenei intézményeinek bemutatására vagy például Vándor Sándor síremlékének megkoszorúzására gondolunk. Ezek a felvételek bizonyára színezni tudták volna azokat, a nézőknek nem sokat mondó állóképeket, amelyek minden bizonnyal a szerkesztő (Várbíró Judit), a rendező (Csenterics Ágnes) és az operatőr (Darvas Máté) eredeti elképzeléseit sem fedték egészen. A közreműködő kórusok magas színvonalon énekeltek. Az összkarok vonzóan szép teljesítménye a teljesítőképesség növekedését jelzi, hiszen ez alkalommal sokszólamú, nehéz vegyeskari műveket mutattak be — megmunkáltan, kiegyensúlyozottan. Csak jól szervezett, gondos előkészítéssel érhető el ilyen pompás, hangulatgazdag eredmény és természetesen kiváló, szuggesztív erejű karmesterekkel. Magától értetődik, hogy a 45 perces műsorban nem szerepelhetett mindegyik (szám szerint 140) énekkar, illetve kórustömb. Még így is ezernél több dalos jelent meg a képernyő előtt — az ország minden részéből —, akik között kórusmozgalmunk veteránjai mellett ott énekeltek a gimnazisták, munkások, pedagógusok, mérnökök, szakmunkástanulók. (Kár, hogy a meghívott külföldi vendégkórusok közül egyet sem láthattunk, hallhattunk.) A műsort — stílusosan — Balázs Árpád ünnepi kórusával (A Vándor Fesztivál dala) kezdték, hatalmas erővel zengett az ének Kis István karakteres vezetésével. Ugyancsak zenekarral és nagy sikerrel hangzott el Ortega híres forradalmi dala, A nép egységes (El pueblo unido). Majd a barokk hangfreskók egyik jeles mesterének, Bitóninak kórusa (Boldog, aki énekel) szólalt meg szép előadásban — Nógrádi László plasztikus vezénylő mozdulataira. (Nem hallgathatom el: a fesztivál sikerét talán éppen Pitoni polychorikus — 3, 4, 6, illetve 9, tehát 12-36 szólamra írt — műveinek tolmácsolásával fokozhatná a jövőben a rendezőség.) Ifj. Lányi Ernő „Májusi kalapács” című dalának 60 évvel ezelőtt, a Tanácsköztársaság idején volt a bemutatója. Azóta számtalanszor hangzott el, s most Révész László feldolgozásában, s a tv-n keresztül sem vesztett hatásából. A következő blokkban Karai (Fiatal életek indulója), Balázs (Dalol az ifjúság), Lendvay (Míg az ember) népszerű kórusdalait Engi Zsuzsa vezényelte feszes ritmusban, magas hőfokon. Győrből Szervánszky (Kicsapott a folyó) kórusának muzikális, atmoszférateremtő előadásában gyönyörködhettünk. A polifon részek a maguk teljességében bontakoztak ki, a kóda elbűvölő volt. Kiderült, hogy összkarban is lehet igen halkan énekelni. Kodály alkotását (Békesség-óhajtás) nemcsak dalolni, de vezényelni is nehéz: Sapszon Ferenc a mű mondanivalóját felszínre hozva, ihletten drámai előadásra ösztönözte hatalmas együttesét A férfikarok nagy tömbje az olasz partizándalt (Bella ciao) szólaltatta meg Révész László feldolgozásában és lendületes vevezényletével. (Kár, hogy ezután hosszú ideig csak erőteljesen mozgó bal kezét láttuk Muradeli „Buchenwaldi riadó”-ja orgonabúgásra emlékeztető hangú előadása során, mely egy egyetlen hatalmas crescendóban hangzott el. Befejezésül Sosztakovics Békedalát hallottuk az össz-vegyeskar és a győri Szimfonikus Zenekar brilliáns előadásában (Kis István vezényelte). A műsor tetszett, de érthetetlen, hogy a fesztivál névadójának, Vándor Sándornak egyetlen műve sem került adásra. Mindazonáltal megállapíthatjuk: a TV a fesztivál ünnepségeiről készített megemlékezésével , a hangzáskép színvonalas reprodukálásával, s közelképek olykori alkalmazásával — közelebb hozta az énekes muzsikát a nézőkhöz, hallgatókhoz. NAGY OLIVÉR TV-FELVÉTEL GYŐRÖTT (CSENTERICS ÁGNES FELV.) 9