Kóta, 1987 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1987 / 7. szám

vő erejét a Salgótarjáni Pedagóguskórus (karnagy: Virág László) műsora. A mindössze 17 nőből és 5 férfiből (2 basszus!) álló együttes jó elképzelések alap­ján, szépen és lelkesedéssel­ telten adta elő Mozart 3 noktürnjét, Kodály: Adventi énekét és Karai: Köze­leg szép nyarunk című művét. A találkozó fénypontja következett: Erdei Péter együttese, a Kecskeméti Pedagógus Énekkar, még ha az amatőrök közé is soroltatik, zenei színvonalát tekintve nyugodtan a legjobb profi kórusok közé számítható. Hihetetlen pontossággal, kitűnő formá­lással, nagy technikai bravúrral vitték sikerre Durkó Zsolt legújabb, s ezúttal kórusra komponált darabját (lásd külön elemzésünket), amely a Pedagógus Szak­­szervezet felkérésére született. Hasonló bravúr tanúi lehettünk a csodálatos szépségű Monteverdi-ciklus, az Arianna panasza négy madrigáljának megszólalta­tásakor. A szinte romantikus feszültségű és hullámzá­sú kórus-sorozat minden érzelmi rezdületét agogikus megoldásokkal követő, az olasz szöveget jó („érthe­tő”!) ejtéssel „elmondó” énekkar előadása megrázó erejű élménnyel ajándékozta meg a hallgatóságot. Szép produkcióval ajándékozta meg zárásul a lel­kes közönséget a három karnaggyal ( Vajna Katalin, Rigó Éva, Buday Péter) színre lépő Szolnoki Kodály Kórus. Kocsár: Csodafiú szarvas című művében lét­rejött a szerző megkívánta mágikus varázsos hangu­lat. A Jézus és a kufárok, Kodály e rendkívül igényes művének előadása jó karnagyi elképzelésekről tanús­kodott. A legdinamikusabb pontokon a hangerőt talán célszerű lenne kissé visszafogni. Lendületes elő­adásban szólalt meg a Mátrai képek. Dr. Tóthpál József, а КОТА főtitkára zárszavában a zene határokat nem ismerő, közösségformáló erejé­ről szólt vallomáserejű, ihletett szavakkal. Majd a Kodály-emlékérmek átadását követően Rigó Éva irá­nyításával az összkar (Kodály: A magyarokhoz) zár­ta a feledhetetlen hangulatú találkozót. BIERNACZKY SZILÁRD Durkó Zsolt kórusművet írt a IX. Országos Pedagógus Kórustalálkozó alkalmából Pillanatképek a Kalevalából Minden bizonnyal Durkó Zsolt új kórusműve, a Pillanatképek a Kalevalából, amelyet a kiváló ma­gyar komponista az Erdei Péter által irányított Ko­dály Kórusnak írt, koronázta meg a Pedagóguskóru­sok IX. országos találkozóját. A mű sikerét mutatja, hogy a közönség a második tételt megismételtette a bemutató együttessel. A kompozíció legsajátosabb értéke az, hogy egy­részt őrzi a szerző stílusjegyeit, ráismerhetünk benne Durkó Zsolt keze nyomára, mind a stíluselemeket, mind a technikai megoldásokat, mind a formai szer­kezetet illetően. Másrészt azonban a komponista lát­hatóan igyekszik tizenkétfokúságba hajló, kromati­kus melodikai vonalvezetéseit, harmóniai megoldása­it a „kóruson való énekelhetőség” irányába vinni. A szövegválasztás, ill.­­kezelés módját elemezve világosan kiderül az, amiről a koncerteket követő tanácskozáson maga a szerző szólt. Nem az a kompo­­zíciós megoldás érvényesül e műben, amelynek a lé­nyege az adott (esetleg magas irodalmi értékű) szöveg végigkomponálása, méghozzá oly módon, hogy az irodalmi érték is érvényesülhessen. Hanem egy olyan zeneszerzői közelítésmód, ahol a „szövegi magból” kiérzett karakter indítja el a zenei megfogalmazások sorát. Amint Durkó említette, az alkotó fényre hoz egy belső, rejtett, eleddig nem ismert struktúrát. A mű első tételében ez a szövegalkalmazásból ke­vésbé, inkább a szöveges részek közé ékelt szövegnél­küli zenei egységekből, a „vezérszavakra” írt imitáci­ós fejekből tűnik elő. Világosabban látszik mindez a második, humorral teli tételben. A Raics István fordításából kiemelt szö­vegrész, a 78 ütem zenében mindössze a következő: „Viszik, vonják, vonszolják a hálót. Halat bizony bőven fognak; keszeget, sügért, kecsegét, lerincet, kárászt, pisztrángot, pontyot, csak csukát nem.” Egy sor kiemelt szó ismétlése, a szöveg játékos szétbontása viszi a vers tartalmát a zene irányába. Jól látszik pl. a záróütemekből, miként „módosul” a szö­veg a zenei megfogalmazás során. Külön misét érne meg kielemezni, miként igyekszik Durkó a szövegelemeket melódia és ritmus karakte­rekkel jellemezni. Gondolunk itt a „viszik, vonszol­ják” ostinatós énekbeszédszerű megoldására, „a há­lót” kifejezéshez kötődő szélesre nyíló harmóniára, a halfajták eltérő jellegű melódiaelemekkel történő fel­idézésére. Durkó műve értékes ajándék a kórusmozgalom számára. Úgy véljük, ha nem is könnyen előadható alkotásról van szó, előbb-utóbb legjobb amatőr kó­rusaink vállalkoznak majd megszólaltatására. BIERNACZKY SZILÁRD 8

Next