Kóta, 1987 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1987 / 7. szám
vő erejét a Salgótarjáni Pedagóguskórus (karnagy: Virág László) műsora. A mindössze 17 nőből és 5 férfiből (2 basszus!) álló együttes jó elképzelések alapján, szépen és lelkesedéssel telten adta elő Mozart 3 noktürnjét, Kodály: Adventi énekét és Karai: Közeleg szép nyarunk című művét. A találkozó fénypontja következett: Erdei Péter együttese, a Kecskeméti Pedagógus Énekkar, még ha az amatőrök közé is soroltatik, zenei színvonalát tekintve nyugodtan a legjobb profi kórusok közé számítható. Hihetetlen pontossággal, kitűnő formálással, nagy technikai bravúrral vitték sikerre Durkó Zsolt legújabb, s ezúttal kórusra komponált darabját (lásd külön elemzésünket), amely a Pedagógus Szakszervezet felkérésére született. Hasonló bravúr tanúi lehettünk a csodálatos szépségű Monteverdi-ciklus, az Arianna panasza négy madrigáljának megszólaltatásakor. A szinte romantikus feszültségű és hullámzású kórus-sorozat minden érzelmi rezdületét agogikus megoldásokkal követő, az olasz szöveget jó („érthető”!) ejtéssel „elmondó” énekkar előadása megrázó erejű élménnyel ajándékozta meg a hallgatóságot. Szép produkcióval ajándékozta meg zárásul a lelkes közönséget a három karnaggyal ( Vajna Katalin, Rigó Éva, Buday Péter) színre lépő Szolnoki Kodály Kórus. Kocsár: Csodafiú szarvas című művében létrejött a szerző megkívánta mágikus varázsos hangulat. A Jézus és a kufárok, Kodály e rendkívül igényes művének előadása jó karnagyi elképzelésekről tanúskodott. A legdinamikusabb pontokon a hangerőt talán célszerű lenne kissé visszafogni. Lendületes előadásban szólalt meg a Mátrai képek. Dr. Tóthpál József, а КОТА főtitkára zárszavában a zene határokat nem ismerő, közösségformáló erejéről szólt vallomáserejű, ihletett szavakkal. Majd a Kodály-emlékérmek átadását követően Rigó Éva irányításával az összkar (Kodály: A magyarokhoz) zárta a feledhetetlen hangulatú találkozót. BIERNACZKY SZILÁRD Durkó Zsolt kórusművet írt a IX. Országos Pedagógus Kórustalálkozó alkalmából Pillanatképek a Kalevalából Minden bizonnyal Durkó Zsolt új kórusműve, a Pillanatképek a Kalevalából, amelyet a kiváló magyar komponista az Erdei Péter által irányított Kodály Kórusnak írt, koronázta meg a Pedagóguskórusok IX. országos találkozóját. A mű sikerét mutatja, hogy a közönség a második tételt megismételtette a bemutató együttessel. A kompozíció legsajátosabb értéke az, hogy egyrészt őrzi a szerző stílusjegyeit, ráismerhetünk benne Durkó Zsolt keze nyomára, mind a stíluselemeket, mind a technikai megoldásokat, mind a formai szerkezetet illetően. Másrészt azonban a komponista láthatóan igyekszik tizenkétfokúságba hajló, kromatikus melodikai vonalvezetéseit, harmóniai megoldásait a „kóruson való énekelhetőség” irányába vinni. A szövegválasztás, ill.kezelés módját elemezve világosan kiderül az, amiről a koncerteket követő tanácskozáson maga a szerző szólt. Nem az a kompozíciós megoldás érvényesül e műben, amelynek a lényege az adott (esetleg magas irodalmi értékű) szöveg végigkomponálása, méghozzá oly módon, hogy az irodalmi érték is érvényesülhessen. Hanem egy olyan zeneszerzői közelítésmód, ahol a „szövegi magból” kiérzett karakter indítja el a zenei megfogalmazások sorát. Amint Durkó említette, az alkotó fényre hoz egy belső, rejtett, eleddig nem ismert struktúrát. A mű első tételében ez a szövegalkalmazásból kevésbé, inkább a szöveges részek közé ékelt szövegnélküli zenei egységekből, a „vezérszavakra” írt imitációs fejekből tűnik elő. Világosabban látszik mindez a második, humorral teli tételben. A Raics István fordításából kiemelt szövegrész, a 78 ütem zenében mindössze a következő: „Viszik, vonják, vonszolják a hálót. Halat bizony bőven fognak; keszeget, sügért, kecsegét, lerincet, kárászt, pisztrángot, pontyot, csak csukát nem.” Egy sor kiemelt szó ismétlése, a szöveg játékos szétbontása viszi a vers tartalmát a zene irányába. Jól látszik pl. a záróütemekből, miként „módosul” a szöveg a zenei megfogalmazás során. Külön misét érne meg kielemezni, miként igyekszik Durkó a szövegelemeket melódia és ritmus karakterekkel jellemezni. Gondolunk itt a „viszik, vonszolják” ostinatós énekbeszédszerű megoldására, „a hálót” kifejezéshez kötődő szélesre nyíló harmóniára, a halfajták eltérő jellegű melódiaelemekkel történő felidézésére. Durkó műve értékes ajándék a kórusmozgalom számára. Úgy véljük, ha nem is könnyen előadható alkotásról van szó, előbb-utóbb legjobb amatőr kórusaink vállalkoznak majd megszólaltatására. BIERNACZKY SZILÁRD 8