Közalkalmazott, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Kollektív vállalás a jobb termelési eredményekért Alig három hónapja, hogy ■zakszervezetiink IV. kong­resszusán a Csongrád megyei küldött elmondotta, hogy a tanácsok egyes osztályain kol­lektív vállalások születtek a szakmai feladatok gondosabb, eredményesebb elvégzésére és e törekvésnek máris több kö­vetője akadt. Kollektív vállalás! Mit tar­talmaz e fogalom? Erről ér­deklődtünk a Csongrád me­gyei tanács ipari osztályán Tóth Sámuel osztályvezetőtől és Hegyi József bizalmitól, va­lamint az osztály néhány dol­gozójától. A munkaértekezleten született a vállalás Osztályunk szeptember 19-i munkaértekezletén arról vitat­koztunk, hogyan tudnánk a tanács felügyelete alá tartozó 13 helyiipari, öt sütőipari, négy szikvízvállalat és a vágó­híd működését gazdaságilag eredményesebbé tenni, azokat méginkább a lakosság igé­nyeinek szolgálatába állítani — mondotta Tóth elvtárs. — Az osztály dolgozóinak irá­nyító munkája ugyanis ked­vezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolhatja a vállalatok termelését Ezért osztályunk a kollektív vállalással segíteni igyekszik a termelési tervek teljesítését A munkaértekezleten — a vállalatok helyzetének ismeretében — bizonyos gazdasági célok elérését vállaltuk, így már eleve igényesebben dolgozunk, törekszünk a mun­kastílus javítására, intézkedé­seinket alaposan meggondol­juk. Miután a munkaértekez­leten személy szerint azt is megvizsgáljuk, ki mit tett a kollektív vállalás teljesíté­séért, növekedik a kollektíva egész munkájáért érzett fele­lősség — teszi hozzá Oláh Já­nos műszaki előadó. — Az is nagyon fontos, hogy igyek­szünk egymást segíteni mind a munkában, mind a tanulás­ban — mondja Dékány László­nné — a vállalások céljáról. A gazdaságos termelésért Mi a vállalások tartalma — tesszük fel a kérdést ezután Tóth Sámuel osztályvezetőnek. Azon munkálkodtunk, hogy a vállalatok évi termelési ter­vüket 105 százalékra teljesít­sék, a termelékenység 107 szá­zalékra emelkedjék, ugyanak­kor a béralap felhasználás csak 101 százalék legyen. E célok megtárgyalására össze­hívtuk a vállalatvezetőket, a főlkönyvelőket, a társadalmi szervek vezetőit. A feladatok teljesítésére 45 000 forint céljutalmat tűzött ki a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága és hatékonyan támogattuk a vállalatok dolgozóinak munka­versenyét, különösen a brigád­­versenyt. Rendszeresen vizsgáltuk, hogyan teljesítik a vállalatok terveiket, ahol szükséges volt, intézkedtünk. Vizsgálatunk so­rán például kiderült, hogy a Csongrádi Cementipari Vál­lalat — mivel a terv szerint gyártott cementlapot a lakos­ság nem kereste — elmaradt a tervteljesítéssel. Ugyanakkor a mozaik lap iránt nagy volt a kereslet. Javasoltuk a vál­lalatnak, hogy kezdje meg a mozaik lap gyártását. Az új gyártmány készítéséhez min­den segítséget megadtunk. Ily módon a vállalat az év végéig termelési tervét 100 százalék­ra teljesítette. Jól állunk a termelékenysé­gi előirányzat teljesítésével is. A termelékenység 1959-hez vi­szonyítva 115,1 százalékra emelkedett és a 100,6 százalé­kos béralap felhasználás mö­gött 113,9 százalék összvállala­­ti termelési érték van. A balesetek megelőzése A biztonságos munka fontos része osztályunk kollektív vál­lalásainak. Ez azért került be vállalásaink közé, mert sajnos, a vállalatoknál emelkedett a balesetek száma. Míg 1959-ben 23 vállalatnál 146 baleset tör­tént, 1960-ban már 200 volt. Javasoltuk a vállalatok­nak, hogy a terven felüli nyereségből fordítsanak bizonyos összeget munka­­védelmi beruházásokra is, ezenkívül a prémiumfeltételek közé kizáró okként felvettük a baleseteket. Három műszaki vezetőtől meg is vontuk a pré­miumot. A jegyzőkönyvekből megállapítottuk, hogy a bal­esetért igen gyakran a dolgo­zó a felelős, ezért igen nagy gondot fordítunk a baleseti oktatásukra. Műszaki körök, tapasztalatcserék Műszaki körök szervezése is szerepel a vállalások között. Ezeknek célja,­­ hogy szakmai előadásokkal, tapasztalatcse­rék szervezésével, az újítási feladattervek megvitatásával, kiállítások rendezésével stb. segítse a dolgozók szakmai képzettségének emelését. Je­lenleg már működik az élelmi­­szeripari szakkör 300 tag­gal. Vállaltuk, hogy a közeljövőben megszervezzük a vas-, az épí­tőipari, a faipari műszaki kö­röket is. Igen hasznosnak tart­juk például azt, hogy a pékek tapasztalatcserén voltak Mis­kolcon, Egerben, Gyöngyösön, mert tapasztalataikat a most készülő makói kenyérgyár mű­ködésénél felhasználhatjuk. Együttműködés a társosztályokkal Igyekszünk jó kapcsolatot teremteni azokkal az osztá­lyokkal, melyek munkája szin­tén hatással van a vállalatok gazdálkodására, működésére — mondotta Hegyi József bi­zalmi. — Amikor ezt vállaltuk, arra gondoltunk, hogy mun­kánkhoz nélkülözhetetlen a jó együttműködés az osztályok­kal. Mi ennek megteremtésé­ben kezdeményezők leszünk. Segítjük az osztályon egy­mást a tanulásban is, meg­beszéljük például a tan­anyagot, figyelemmel kí­sérjük egymás tanulását. E cikk keretében nincs lehető­ség arra, hogy felsoroljuk mindazt, amit az osztály dol­gozói külön-külön tesznek a vállalások teljesítéséért. És tegyük hozzá: ez még csak a kezdet. Ahhoz, hogy a vállalá­sokból tartós eredmények szü­lessenek, hogy az osztály irá­nyító tevékenysége még hatá­sosabb legyen, igen sok a ten­nivaló. De talán az elmondot­takból látható az osztály mun­kamozgalmának lényege: a vállalatok jó és eredményes irányítását az osztály dolgozói nemcsak hivatali feladatnak, hanem a kollektív vállalás alapján önként vállalt megbí­zatásnak is tekintik. ­rotszemmel a válásról A nemrég a villamoson megszólított egy férfi.­­" Emlékeztetett arra, hogy két évvel ez­előtt a vezetésem alatt álló tanács bontotta fel házasságát. Elmondotta, hogy nagyon örült akkor a válás kimondásának, annak, hogy megszabadulhatott feleségétől, s házas­ságot köthetett új választottjával. Akkor úgy látta, hogy új szerelme sokkal különb, kedvesebb és szebb, mint volt felesége, s mellette életének igazán boldog szakasza kö­vetkezik. Második házasságának megkötése után azonban már az első hónapokban rádöbbent, hogy felesége a szürke hétköznapok fényé­nél nem az általa elképzelt ideál. Megmu­tatkoztak rossz tulajdonságai, s a két feleség összehasonlítgatása bizony nem a másodikra volt kedvező. Bántotta az is, hogy otthagyta gyermekeit és azok anyját egy olyan nő ked­véért, akihez — később már érezte — semmi kapcsolat nem fűzi. A fellobbanó szerelem csak szalmaláng volt. S a következmény? Második házassága zátonyra futott, gyerme­kei visszavitték őt első feleségéhez, akinek igazi értékeit csak a válás után ismerte meg igazán. Most első feleségével akar új házas­ságot kötni. El­­ kell mondanom egy másik példát is. Egy bontóperi tárgyalás és a házasság felbontása után másnap hivatali szobámban felkeresett a szétválasztott házaspár. Elmon­dották, hogy a tárgyalás után búcsú­áldo­másra tértek be egy vendéglőbe, ahol szóba kerültek a régi közös emlékek, gyermekük kedvessége, jövendőbeni sorsa. A tanúként szereplő rokonok szidták őket. A körülmé­nyek aztán rádöbbentették a házastársakat, hogy felelőtlenül határoztak, amikor elvál­tak. A férj visszament elhagyott családjá­hoz. Engem arra kértek, hogy érvénytelenít­sük az előző napi bírói határozatot. Meg is találtuk a jogi formát a házasság fenntartá­sához, az újbóli házasságkötés elkerülésé­hez. E két eset valóban megtörtént. Hasonlókat többet is tudnék felsorolni. De a példák he­lyett inkább vizsgáljuk meg a házasság fel­bontásának okait. z együttélés könnyelmű, felelőtlen meg­szakítása különösen a házasság kezdeti szakában gyakori. A házasélet első nehézsé­geitől megijedő fiatalasszony gyakran szalad haza a mamához. A szülőknek ilyenkor meg kell magyarázniuk gyermeküknek, hogy a házasság kölcsönös alkalmazkodás. A más­képp nevelt, különböző környezetből kikerü­lő emberek a mézeshetek mindent elnéző időszaka után észreveszik egymás hibáit, gyakoriak ilyenkor a kisebb nagyobb súrló­dások. Ezt az időszakot csak sok szeretettel és kölcsönös megértéssel lehet áthidalni. A házasságok könnyelmű felbontásának másik jelentős oka a hivatali, az üzemi munkatársakkal való állandó együttlét. A legtöbb családban dolgozik a férj és feleség is. A napi munka után csak este találkoz­nak. Ilyenkor a feleséget leköti a háztartás, a családi élet unalmassá válik. A sok szépet mondó és mindig üdén mosolygó munka­társak összehasonlítása a kedvetlen házas­társsal, gyakran okozhat elhidegülést. A férj­nek és a feleségnek egyaránt vigyázni kell arra, hogy ez ne vezessen a házasélet meg­romlásához és együttes erőfeszítésekkel kell biztosítaniuk az egyetértés megtalálását a közös szórakozásban, a közös munkában. S­enki ne higgye, hogy az új házasság he­gyen-völgyön lakodalom, fenékig tejfel. A látszat csalóka. Igyekezzünk a már régi családi keretet fenntartani, s ha az beteg, de még gyógyítható, nem szabad sajnálni az orvoslására szánt erőfeszítéseket. Különös kötelessége ez a gyermekes házastársaknak. A házasság felbontásához, mint végső esz­közhöz, csak akkor nyúljunk, ha már a családi élet teljesen összeomlott, ha már csak ez az egyetlen lehetséges megoldás. Dr. Simor Antal /I Fővárosi Tanács szakszervezeti életéből Jól érzik magukat a gyer­mekek a szépe­n berendezett óvodában, ahol Berát Antal­­né vezető óvónő, Rácz András­­né, Hanti Andrásné, Adorján Lajos­né, Bozsogi János­né óvó­nők igen nagy szeretettel fog­lalkoznak a kicsinyekkel. Bi­zony man könnyű az óvódában levő 75 gyermeknek olyan programot összeállítani, amely mindegyikük figyelmét lekö­ti, ugyanakkor értelmi és testi fejlődésükre is hasznos. Éne­ket, verset és kedves kis me­séket tanulnak a gyermekek, de van anyanyelvi nevelés, számolás is. 18 000 kötet könyv közül vá­logathatnak a tanács dolgozói. A könyvtáros Laknerfi László igen nagy hozzáértéssel végzi munkáját, elégíti ki az olva­sók igényeit. A könyvtárban található könyvek 60 százalé­ka szépirodalom, de bőven van szakmai irodalom is, azok pedig, akik a pártoktatásra készülnek, szintén megtalál­ják a szükséges irodalmat. A gyermekeknek 2500 ifjúsági könyv áll rendelkezésére. Ha­­vonta 3200 könyvet kölcsönöz ki a 750 beiratkozott olvasó. Igen hangulatosak a klub­­esték, amit az egyes osztályok dolgozói rendeznek, a tanács otthonosan berendezett klub­jában. Decemberben például az igazgatási, kereskedelmi, közlekedési, oktatási osztály és a házikezelőségi igazgató­ság dolgozói és családtagjaik jöttek össze egy kis baráti be­szélgetésre. Természetesen a programból a műsor és a tánc sem hiányzott. Meghonosodott az a szokás is, hogy a klub­estek keretében búcsúztatják a nyugdíjba menő munkatár­sakat is. A felvételeket Kölcsényi Zoltán készítette. Minden gyermek elkészíti leckéjét a napköziben. A 60 férőhelyes napközibe az idén új padokat vásároltak. A he­lységet szép függönyök teszik barátságosabbá. A két nevelő Págai Béláné, a népszerű Ági lén­ a II—IV. osztályosok­nak, dr. Parti Tiborrá, Éva néni pedig az elsősöknek se­gít a lecke elkészítésében. A napi 6—8 Ft térítés ellenében a gyermekek naponta kétszer étkezhetnek is. Kedvező idő esetén — és természetesen, ha a feladatukat elvégezték , még kirándulni is elviszik őket. A tanács minden dolgozója, de különösen a háziasszonyok körében nagy a népszerűsége az egy éve létesült büfének. Itt nemcsak a reggelit, tíz­órait vásárolhatják meg a dolgozók, nemcsak az ebéd utáni­­feketézésnek­ hódolhat­nak, hanem 15—20 féle fél­kész és készételt is beszerez­hetnek. Még a karácsonyi bejglihez való tésztát is so­kan itt vásárolták. A háziasz­­szonyok munkáját megkönnyí­tő félkész- és készételek a ta­nács konyhaszemélyzetének munkáját dicsérik. Jól gazdálkodik a községfejlesztéssel Abony község tanácsa Községünk a felszabadulás előtt híres volt nagy kiterje­désű földbirtokairól, a majo­rokban levő zsúfolt cselédhá­zairól. Az ország minden ré­szében megtalálhatók voltak a községből vándorlott mun­kanélküliek, a szinte éhbérért dolgozó munkások. Az utóbbi években közsé­günkben is nagy utat tettünk meg a község fejlesztése te­kintetében. Évről évre mind többet vállalt és valósít meg a község dolgozó lakossága, a községfejlesztés érdekében. Míg 1954-ben Abony község éves községfejlesztése 300 000 forint pénzbeli és 10 000 forint társadalmi munkát irányzott elő, addig évenkénti folya­matos emelkedéssel az 1960. évi terv előirányzata 4 060 000 forint pénzbeli és 270 000 fo­rint értékű társadalmi munka. A község dolgozóinak összefo­gásával a tanács szervező és irányító munkájával 1954-től napjainkig mintegy 12 millió forint pénzbeli és 700 000 fo­rint értékű társadalmi munka felhasználásával fejlesztettük a községet. A községfejlesztési tervek végrehajtását a lakosság nagymértékben támogatja. Például 1960-ban az Alkotás utcai lakók közül 22-en több mint 10 000 forintot gyűjtöt­tek össze saját elhatározásuk­ból, hogy azzal is elősegítsék utcájuk villamosítását. Az em­lített nagyösszegű társadalmi munka főleg a strandfürdő építésénél, a gimnázium fel­újításánál, az utak, kutak kar­bantartásánál, a sportpálya építésénél jelentkezett. Somodi István Abony Községi Tanács VB elnök

Next