Közalkalmazott, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Vita a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről Lapunk 1963. októberi számában közöltük a központi vezetőségi ülésen elhangzott beszámolót a községi tanácsi dolgozók élet- és mun­kakörülményeiről. Novemberi számunkban ismertettük a központi ve­zetőségi ülésen elhangzott felszólalásokat, decemberben pedig Boros Ferenc a Drágszéli Községi Tanács VB elnökének levelét közöltük »Egy községi tanácselnök javaslatai« címmel. A felsorolt anyagok széleskörű visszhangot váltottak ki olvasóink között s többen voltak, akik papírra is vetették észrevételeiket s eljutatták azokat szerkesz­tőségünkhöz. Az alábbi összeállítást ezekből a levelekből készítettük. A­hhoz, hogy egy község­e­k igazgatási és államhatal­mi munkája megfeleljen a kí­vánalmaknak, a függetlenített vezetők mindegyikének tudása legjavát kell nyújtania — írja levelében Sipos Béla, a so­­mogytarnócai községi tanács vb-elnöke. — Ha csak az egyik vezető is hiányzik, például sza­badságra megy, már megérzi ezt a szervező, irányító munka. A problémát jól ismerem, mivel a vb-titkár 1963. augusz­tus 1. óta iskolán van s így annyi az ügyintézés — bár köz­ségünk lakossága csak 903 fő —, hogy a szervezésre szinte semmi idő sem jut. Január 9-én és ezt követően kétheten­ként egy-egy napon én is szak­mai továbbképzésre megyek a járási székhelyre. Ki fog akkor dolgozni a tanácsnál? Váljon az efajta képzés jö­vedelmez-e annyit tudásban, amennyivel a tanulással eltöl­tött idő az ügyintézést hátrál­tatja. Úgy vélem, hogy az ok­tatás jelenlegi formája nem viszi előbbre az ügyet, csak nö­veli az ügyintézésnél a restan­ciát. S még egy kérdés. Vájjon el tud-e mélyedni az a községi vezető a kéthetenkénti továb­bb­­képzési napon a tanult anyag­ba, ha elintézetlen ügyek, SZTK-bejelentések, elkészíten­dő határidős jelentések zson­­ganak a fejében s csak azzal vigasztalhatja magát, hogy­­majd vacsora után elkészí­tem«. Ezért meg az asszony duzzog, mert az apa minden este távol van a családtól s bi­zony a kisebb lány már alig­­alig ismeri meg. Véleményem szerint helyes a bentlakásos továbbképzés, de ennek páro­sulnia kell azzal, hogy az ott­hon maradt munkatárs is kap­jon annyi segítséget, hogy za­vartalanul, zökkenőmentesen végezhesse munkáját.­ Úgy véljük, a közölt három hozzászólás új gondolatokkal bővíti a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről lapunkban folyó vitát. Szerkesztőségünk várja a további hozzászólásokat, mert szeretné újabb és újabb oldalairól bemutatni azt az áldozatos mun­kát, amelyet a községekben dolgozó tanácsi funkcionáriusok végeznek és szeretné mind alaposabban megismertetni olvasóinkkal az ott dol­gozók kívánságait, észrevételeit is. I­­rj öt éve vagyok a Közalkal-­l mazottak Szakszerveze­tének tagja — írja levelében Andrási Ferenc szabadszállási vb-elnök. — Ez idő alatt, de ez előtt sem tapasztaltam olyan mélyreható elemzést, mint amit központi vezetősé­günk adott legutóbbi ülésén a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Tu­dom, hogy ehhez a vitához sok újat hozzáfűzni nem tudok, né­hány problémára azonban sze­retném még nyomatékosan fel­hívni a figyelmet. Én sem tartom célszerűnek a havonkénti tanácsüléseket a községekben. Megszervezzük ugyan a tanácsülést, határoza­tokat is hozunk, elkezdjük a végrehajtás megszervezését, de a végrehajtás még nincs biz­tosítva és máris hozzá kell fognunk a következő tanács­ülés előkészítéséhez. Mit ered­ményez ez? Kapkodást, ideges­kedést, sok jó határozat elsik­­kadását. Szerintem a tanács­ülést két-három havonként kellene tartani s ezeket az ed­digieknél sokkal gondosabban, aprólékosabban előkészíteni. Olyan kérdéseket kellene itt megtárgyalni, amelyek hosz­­szabb időre szabják meg a fel­adatokat. Ezek végrehajtását biztosítani is tudnák, aktívab­ban kapcsolódnának be a mun­kába a tanácstagok és a társa­dalmi segítőtársak is. Ennek megfelelően nagyobb szerepet kellene biztosítani az állandó bizottságoknak, sőt bi­zonyos hatáskört is kellene kapniuk. Például szociális ügyekben, gyámügyekben, kü­lönböző kedvezmények és kér­vények elbírálásában stb. Ilyen körülmények között az állandó bizottságok, illetve a tanácsta­gok szívesebben végeznék tár­sadalmi funkciójukból adódó feladataikat. Természetesen a vb-ülések jelenlegi idejét meg kell hagyni s olyan napirende­ket kell ott letárgyalni, ame­lyek gyors és hathatós intéz­kedéseket követelnek. Módosítani kellene a községi tanácsok hatáskörét is s itt elsősorban a tanács alá nem rendelt szervek helyzetét kel­lene tisztázni. Meg szeretném említeni vé­gül a különböző szintű taná­csok tagjai közötti különbsége­ket. A felettes szervek határo­zatainak nagy részét a közsé­gekben kell megoldani. Ugyan­akkor a községi tanácstag kö­szönetén kívül nem kap más elismerést munkájáért. Itt az utazási kedvezményekre és a napidíjakra gondolok olyan esetekben, amikor a tanácsta­gok tanácstagi minőségben jár­nak el. Például nálunk több tanácstag tizenhat kilométer­nyiről jár a tanácsülésre, úti­költségük 16 forint. Ezt saját maguk fedezik, ami már túl­megy a társadalmi kötelezett­ségeken.« „ már senki sem vitatja b­e azt — kezdi levelét Si­mon Kálmán vásárosbéci tíb­­elnök —, hogy a tanácsi mun­ka eredményes, színvonalas végzéséhez megfelelő felké­szültség kell. A tanulás azon­ban sok nehézséget okoz, külö­nösképp a kis községekben dolgozóknak. Magam is kisebb községben dolgozom s a fene­ketlen sár ősztől tavaszig a községhez köt. Középiskolában pedig csak távolabb lehetne ta­nulni, de oda eljutni fizikai képtelenség. Mit lehetne tenni? Itthon kellene tanulni. Felsőbb szerveinknek ehhez olyan te­matikát kellene kidolgozniuk, amelyek gyarapítják az általá­nos műveltséget, biztosítják a színvonalas munkához szüksé­ges szakmai ismereteket. A ta­nultakból vizsgára kellene kö­telezni a vb-vezetőket. Igaz, van továbbképzés a vb-veze­­tők részére, de ez csupán szakmai ismereteket ad. Ez azonban ma már nem elegen­dő, mivel a községekben adódó sokrétű feladatok ellátásához megalapozott általános ismere­tekre, műveltségre is szükség van. Sok szó esett már a hatáskör növeléséről, de jelentős ered­ményről eddig még nem be­szélhetünk, mert mi községi ta­nácsi vezetők érezzük a legjob­ban, hogy milyen szűkek azok a keretek, amelyek között in­tézkedhetünk. Ennek vagy an­nak a feladatnak el nem vég­zését számon kérik tőlünk, de sok esetben például nem kérik ki véleményünket, ha valakit valamilyen funkcióba a köz­ségbe kineveznek. Csak egy példát: községünkben egy alsó és egy felső tagozatú általános iskola működik egy-egy neve­lővel. Jó pedagógus kell e fel­adat ellátásához. Véleményt azonban eddig a nevelőkérdés­ben még nem kértek tőlünk, mert ezekről a járási tanács il­letékes osztálya dönt. Egy másik példát. Vélemé­nyem szerint rendezetlen a ter­melőszövetkezetek állami irá­nyítása. A községünkben mű­ködő tsz gyenge. A végreh­ajtó bizottság vagy a tanács javas­latokat tesz a tsz vezetőinek, amelyeket azok saját belátásuk szerint hajtanak végre, akkor is, ha a tagok, a közösség anyagi vagy szociális helyzeté­ről van szó. Ahhoz, hogy a tsz­­ben a munkafegyelem megszi­lárduljon, előtérbe kell helyez­ni a tagok anyagi érdekeltsé­gét. Ezzel kapcsolatban az ál­lami irányítás rendezését sür­getném, még­pedig részben községi hatáskörrel.« Nehéz a választás Modern gyermekkönyvtárat nyitottak Székesfehérvárott. A né­hány hete működő könyvtárnak több mint ezer olvasója van. A zömében 10 évnél fiatalabb olvasók több mint 5000 kötet kö­zött válogathatnak Javultak a munkakörülmények A Szeghalmi Járási Tanács szakszervezeti bizottsága a végrehajtó bizottsággal közösen elhatározta a járás területén levő tanácsházak és azok berendezésének korszerűsítését, az egészséges munkakörülmények folyamatos biztosítását. A já­rási tanács épületében 45 ezer forintos költséggel új vízveze­téket vezettek be, a dolgozók részére zuhanyozót létesítettek. Ezenkívül öt szekrényt, tíz asztalt újítottak fel csaknem 20 ezer forint összegben. Kőrösújfalu községben a régi berende­zést teljesen kicserélték, az új berendezés 25 ezer forintba ke­rült, 1964-ben pedig 98 ezer forintot fordítanak a tanácsháza bővítésére. — Bucsán bővítették a tanácstermet és új beren­dezést vásároltak 80 ezer forintért. — Vésztő községben 28 ezer forint ráfordítással bevezették a vizet; Kőrösladány köz­ségben 30 ezer forint ráfordítással átépítették a folyosói részt, a hivatali szobákba asztalokat, szekrényeket vásárol­tak. Kertészsziget községben kicserélték a régi ablakokat, a hivatali helyiségeket átfestették s erre 35 ezer forintot for­dítottak. A tanácsházak szépítését, korszerűsítését 1964-ben to­vábbfolytatjuk, hogy dolgozóink nyugodt körülmények kö­zött végezzék felelősségteljes munkájukat. Nátor János Szeghalom, Járási Tanács Nemcsak eligazítás A MUNKAÉRTEKEZLE­TEK megtartását az érvény­ben lévő ügyrendek írják elő. Ennek ellenére sokáig vitattuk, hogy az ügyrendben előírt osz­tályértekezlet munkaértekez­letnek tekinthető-e. Ezt a kér­dést taggyűlésen is megtár­gyaltuk s kialakult az a véle­mény, hogy az osztályértekez­let, ha annak kellő tartalma van, egyenlő a munkaértekez­lettel. Hiszen az osztályérte­kezleten értékelik az eltelt idő­szakban végzett munkát, kö­vetkeztetést vonnak le, meg­szabják a jövő feladatait. Az a munkaértekezlet, ame­lyen csak eligazítást adnak, nem felelhet meg a célnak. Ennél sokkal többről van szó. A jó munkaértekezlet segíti a dolgozók szocialista tudatfor­málását. Ehhez szükséges, hogy a végzett munkát reálisan ér­tékeljék, rámutassanak az eredményekre és a hibákra, az egyes munkafeladatok össze­függéseire, azok jó elvégzésé­nek társadalmi-politikai kiha­tásaira. Például amikor a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek segédüzemági tevékeny­ségének forgalmi adóját vizs­gálják, tisztában kell lenni a többi között a termelőszövet­kezetek jelenlegi szerepével népgazdaságunkban, vizsgálni kell, hogy ezen segédüzemági tevékenységből származó jö­vedelem valóban a termelő­­szövetkezetek gazdálkodását segíti-e, s meg kell akadályoz­ni, hogy az egyes személyek számára illetéktelen nyerész­kedés forrása legyen. A mezőgazdasági osztály dolgozói, miután látták, hogy a gyenge termelőszövetkeze­tek megerősítése milyen fon­tos és nagy feladatot ró az egész tanácsapparátusra, de különösen a mezőgazdasági osztály dolgozóira, elhatároz­ták, hogy a feladatok hiányta­lan teljesítése érdekében «az osztály legjobb csoportja« cím elnyeréséért mozgalmat indí­tanak s ezt a munkaértekez­leteken vitatták meg. A CSOPORT előtt álló fela­datokat előadókra bontották, minden ügyintéző megkapta részletes félévi munkatervét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy itt nem munkaversenyről, ha­nem olyan munkamozgalom­ról van szó, ahol a dolgozók félévre előre ismerik a terv szerinti külső és belső felada­tokat és így a munka terv­szerű végzéséhez és a végre­hajtás ellenőrzéséhez megvan­nak a szükséges feltételek. A mozgalom célja, hogy az ügye­ket mind érdemi, mind tárgyi vonatkozásban kifogástalanul és határidőre intézzék el. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ez a munka­mozgalom nagyon eredményes és hasznos, amit az osztály által elért eredmények bizo­nyítanak. A dolgozók által kezdemé­nyezett munkamozgalmat a ve­zetőség mind anyagilag, mind erkölcsileg támogatja, ugyan­csak jelentős a pártszervezet és a szakszervezeti aktívák se­gítsége is. Megállapításunk, hogy ez a munkamozgalom nagymértékben elősegítette az osztály szervezettebb munká­ját, mindenki becsületbeli kö­telességének tartja a félévi munkaterv hiánytalan teljesí­tését E mozgalomnak tudható be például, hogy a mezőgaz­dasági osztály igazgatási cso­portjához ez évben beérkezett több mint nyolcezer darab ügyiratot feldolgozták és je­lenleg hátralék nincs. ÖSSZEGEZVE: a munka­mozgalom úgy éri el célját, ha a munkaértekezleteken a fel­adatok megjelölése, értékelése mellett mindent elkövetünk a dolgozók tudatának formálá­sáért, hogy mindenki világo­san lássa, mit miért kell ten­nie munkakörében, mert ak­kor annak végrehajtásáért tud lelkesedni. Dr Csedő Béla a Pest megyei Tanács SzB titkára Régi épület, új szellem a Ferencvárosban Az idősebb generáció jól is­meri a Bakáts téri tanácsházát, amely évtizedekig a IX. kerü­leti elöljáróság székhelye volt. Az épület régi, de a szobák­ban már modern íróasztalok mellett intézik a lakosság dol­gait. Először Horváth Andrásné vb-titkárt kerestük fel. Tőle szereztünk tudomást arról, hogy kereskedelmi, szociálpo­litikai és igazgatási vonalon észlelhető legszembetűnőbb módon az apparátus és a vá­lasztott szervek tevékenységé­nek nagyszerű összhangja. Cél: a lakosság jobb ellátása Ezt igazolják Novák István kereskedelmi osztályvezető-he­lyettes, szb-elnök, szavai is: — Csak a legjobbat mond­hatom a kereskedelmi állandó bizottságról, elsősorban Káhn Pál elnökről, Novák Jánosról, az élelmiszer-albizottság veze­tőjéről és Cink Józsefnéről, az albizottság tagjáról. Az állan­dó bizottság mindennapi prob­lémákkal foglalkozik. Nem jár a fellegekben. Nem is ostro­molja sem a végrehajtó bizott­ságot, sem bennünket megvaló­síthatatlan kérésekkel. Káhn elvtárs a novemberi tanácsülésen mondta el, hogy minden esetben alaposan tá­jékozódnak a teendők felől. Ez pedig csak a kereskedelmi osz­tállyal karöltve lehetséges. A munka jobb elvégzése érdeké­ben tervet készítettek. Fő cél­juk a lakosság jobb áruellátá­sa, legteljesebb mérvű érdek­­védelme, a kereskedelem kul­turáltságának fokozása, a tö­megkapcsolatok kiszélesítése. Figyelemmel kísérik az árute­rítést, az áruk minőségét, mennyiségét, az udvarias ki­szolgálást. Az állandó bizott­ság megválasztása óta több mint kilencszáz esetben vég­zett ellenőrzést főleg az élel­miszerboltokban, vendéglátó­ipari egységekben, iparcikk­üzletekben és TÜKER-fiókok­­ban. Kevesebb a szabálytalanság Közös munkánk eredménye, hogy a szabálytalanságok szá­ma a múlt évben mintegy öt­ven százalékkal csökkent. Ez a szakértelem, az eredményes felvilágosító munka eredmé­nye, amelyben nagy része van a több mint száz főnyi társa­dalmi ellenőri gárdának is. Az élelmiszerellátáson túl szív­ügyünk a vendéglátóipari munka színvonalasabbá tétele, a jogos panaszok orvoslása. A tanácsülésen elhangzottak alapján jövő terveinkhez tar­tozik a közétkeztetéshez szük­séges helyiségek biztosítása, a gyermekélelmezés további ja­vítása. Az állandó bizottság helye­sen ismerte fel a közös munka előnyeit, ezért tart fenn szoros kapcsolatot a körzeti pártszer­vezetekkel, a Hazafias Nép­fronttal, a Szakmaközi Bizott­sággal és a Vöröskereszttel — foglalta össze mondanivalóját Novák elvtárs. Az igazgatási állandó bizott­ság társadalmi aktívák segít­ségével dönt szabálysértési ügyekben. Az eltartási szerző­déseknél mutatkozó vitáknál a békéltetést helyezi előtérbe. Réti Sándor, az igazgatási osztály vezetője, különösen Mautner László, Szabó István tanácstagok munkáját dicséri. Az ember természetes igénye ismereteinek bővítése Két tanácsi nődolgozó — a tanulásról D­iploma nélkül orvosi tevékenységet foly­tatni: büntetendő cselekmény. De még a cipőnk javítását sem bízzuk olyanra, aki nem tette le a szakvizsgát. A közigazgatási munka sem kivétel ez alól. Jogos igény, hogy a tanácsi dolgozó, aki az államhatalom köz­vetlen összekötője az­ emberek tömegeivel, megfelelő általános műveltséggel és szakmai felkészültséggel rendelkezzék. Természetes követelmény tehát, hogy a tanácsi dolgozók­nak érettségizetteknek kell lenniük s a meg­felelő közigazgatási és munkakörükkel kap­csolatos más szakmai ismereteket elsajátítsák. Ki tagadná — e követelmények teljesítése nem egyszerű, hiszen sok esetben azzal jár, hogy a napi munka után a jól megérdemelt pihenés, szórakozás helyett tankönyvet kell elővenni. Különösen nehéz feladatot ró ez az asszonyokra, akiknek még a háziasszonyi kö­telezettségeket is el kell látniuk. Dicséretükre legyen mondva, többségük a sok feladat meg­­oldásában egyaránt megállja a helyét. Hogyan, miként? A sok száz asszony közül találomra válasz­tottunk kettőt. E két asszony a VII. kerületi Tanács dolgozója, Sisa Józsefnének hívják az egyiket, dr. Temesi Imrénének a másikat. Sisáné az ipari osztályon dolgozik, most jár a közgazdasági technikum harmadik osztá­lyába. Kilencesztendős kislánya az általános iskola negyedik osztályát végzi. Férje a marxista esti egyetem második éves hallga­tója. Tehát az egész család tanul. Kétszobás lakásuk van, ahol rajtuk kívül a férj édes­anyja és egyik sógornő is lakik. Sisáné naponta reggel hatkor-negyedhétkor kel. Önmagát rendbe teszi, majd elkészíti fér­jének és gyermekének a tízóraiját. Miután útjukra bocsátja őket, nagyjából rendet csi­nál. A nagymama délután dolgozik, így ő se­gít a rendcsinálásban. Délután hat óra körül tér haza.­ Hozzálát a vacsora készítéséhez. A tanulásra este kilenc óra után kerül sor,­­ amikor elcsendesül a lakás. Tizenegy óra kö­rül oltja le a villanyt. Természetesen vannak rendhagyó napok is. Hiszen Sisáné a szakszer­vezeti bizottságnak is tagja, az agitációs és propaganda ügyeket látja el. Két-három he­tenként moziba is eljutnak. Tavaly közepes­­rendűen végzett, az idén szeretne javítani az általános osztályzatain. Dr. Temesi Imréné két kislány anyukája. Az egyik gyerek hétéves, a másik három. Múlt évben szerezte meg az érettségi bizo­nyítványt a Vörösmarty Gimnáziumban s két héttel ezelőtt vizsgázott jó eredménnyel az államigazgatási tanfolyamon. Amíg az érett­ségire és az államigazgatási vizsgára készült, a férje nem vett részt semmiféle szervezett tanulásban, hiszen az iskola­napokon őrá há­rult a két kisgyerek őrzése, gondozása. — Természetes, hogy tanulunk ... mondja, hiszen a sokoldalú ismeretek nélkül nemcsak a munkámat nem láthatom el, de még az élet­ben sem lehet megállni. Az emberek mind többet tudnak a világ dolgairól. Sisáné és dr. Temesiné — mint elöljáróban mondtuk — csak két példa a hasonló sok száz közül. Tanulnak, de nemcsak azért, mert a rendelkezések előírják, hanem azért is, mert szomjaznak a tudásra. Minél szélesebb körű ismeretekre tesznek szert, annál inkább nö­vekszik igényük, hogy még többet tudjanak. Az ember természetes igényessége ez ön­magával, a társadalommal szemben — össze­gezi Sisáné a véleményt. Igaza van. Ám mindezek mellett is valamennyien megér­demlik elismerésünket, megbecsülésünket. K. Z. Öt millió forinttal gazdálkodnak A tanácstagok között megta­láljuk a bírákat, az ügyészeket és a jogászokat is. Dr. Pöstyéni Mártont hat év­vel ezelőtt választották meg tanácstagnak és a terv állandó bizottság elnökének. — Igaz, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke va­gyok — közölte Pöstyéni elv­társ —, de igen közel állok még ma is a közalkalmazottakhoz, hiszen munkáséveim legna­gyobb részét a Debreceni Bí­róságon, majd a Legfelsőbb Bí­róságon mint tanácsvezető bíró töltöttem el. Az idén ötmillió forinttal gazdálkodunk. A jelentős ösz­­szeg tekintélyes részét a köz­ségfejlesztési alap képezi. Az utóbbi három esztendő­jó gaz­dálkodásának eredményéül 1963-ban adtuk át rendelteté­sének gyönyörű úttörőházun­kat, amelyet fényképről, cik­kekből, a televízió képernyő­jéről országunk apraja-nagyja ismer. Elismerés illeti a kerü­let lakosságát, az üzemi dolgo­zókat, akik több mint félmillió forintnyi társadalmi munkával járultak hozzá az építkezéshez. A régi épületben új szellem valósult meg. Barabás Anna

Next