Közalkalmazott, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Vita a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről Lapunk 1963. októberi számában közöltük a központi vezetőségi ülésen elhangzott beszámolót a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Novemberi számunkban ismertettük a központi vezetőségi ülésen elhangzott felszólalásokat, decemberben pedig Boros Ferenc a Drágszéli Községi Tanács VB elnökének levelét közöltük »Egy községi tanácselnök javaslatai« címmel. A felsorolt anyagok széleskörű visszhangot váltottak ki olvasóink között s többen voltak, akik papírra is vetették észrevételeiket s eljutatták azokat szerkesztőségünkhöz. Az alábbi összeállítást ezekből a levelekből készítettük. Ahhoz, hogy egy községek igazgatási és államhatalmi munkája megfeleljen a kívánalmaknak, a függetlenített vezetők mindegyikének tudása legjavát kell nyújtania — írja levelében Sipos Béla, a somogytarnócai községi tanács vb-elnöke. — Ha csak az egyik vezető is hiányzik, például szabadságra megy, már megérzi ezt a szervező, irányító munka. A problémát jól ismerem, mivel a vb-titkár 1963. augusztus 1. óta iskolán van s így annyi az ügyintézés — bár községünk lakossága csak 903 fő —, hogy a szervezésre szinte semmi idő sem jut. Január 9-én és ezt követően kéthetenként egy-egy napon én is szakmai továbbképzésre megyek a járási székhelyre. Ki fog akkor dolgozni a tanácsnál? Váljon az efajta képzés jövedelmez-e annyit tudásban, amennyivel a tanulással eltöltött idő az ügyintézést hátráltatja. Úgy vélem, hogy az oktatás jelenlegi formája nem viszi előbbre az ügyet, csak növeli az ügyintézésnél a restanciát. S még egy kérdés. Vájjon el tud-e mélyedni az a községi vezető a kéthetenkénti továbbbképzési napon a tanult anyagba, ha elintézetlen ügyek, SZTK-bejelentések, elkészítendő határidős jelentések zsonganak a fejében s csak azzal vigasztalhatja magát, hogymajd vacsora után elkészítem«. Ezért meg az asszony duzzog, mert az apa minden este távol van a családtól s bizony a kisebb lány már aligalig ismeri meg. Véleményem szerint helyes a bentlakásos továbbképzés, de ennek párosulnia kell azzal, hogy az otthon maradt munkatárs is kapjon annyi segítséget, hogy zavartalanul, zökkenőmentesen végezhesse munkáját. Úgy véljük, a közölt három hozzászólás új gondolatokkal bővíti a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről lapunkban folyó vitát. Szerkesztőségünk várja a további hozzászólásokat, mert szeretné újabb és újabb oldalairól bemutatni azt az áldozatos munkát, amelyet a községekben dolgozó tanácsi funkcionáriusok végeznek és szeretné mind alaposabban megismertetni olvasóinkkal az ott dolgozók kívánságait, észrevételeit is. Irj öt éve vagyok a Közalkal-l mazottak Szakszervezetének tagja — írja levelében Andrási Ferenc szabadszállási vb-elnök. — Ez idő alatt, de ez előtt sem tapasztaltam olyan mélyreható elemzést, mint amit központi vezetőségünk adott legutóbbi ülésén a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Tudom, hogy ehhez a vitához sok újat hozzáfűzni nem tudok, néhány problémára azonban szeretném még nyomatékosan felhívni a figyelmet. Én sem tartom célszerűnek a havonkénti tanácsüléseket a községekben. Megszervezzük ugyan a tanácsülést, határozatokat is hozunk, elkezdjük a végrehajtás megszervezését, de a végrehajtás még nincs biztosítva és máris hozzá kell fognunk a következő tanácsülés előkészítéséhez. Mit eredményez ez? Kapkodást, idegeskedést, sok jó határozat elsikkadását. Szerintem a tanácsülést két-három havonként kellene tartani s ezeket az eddigieknél sokkal gondosabban, aprólékosabban előkészíteni. Olyan kérdéseket kellene itt megtárgyalni, amelyek hoszszabb időre szabják meg a feladatokat. Ezek végrehajtását biztosítani is tudnák, aktívabban kapcsolódnának be a munkába a tanácstagok és a társadalmi segítőtársak is. Ennek megfelelően nagyobb szerepet kellene biztosítani az állandó bizottságoknak, sőt bizonyos hatáskört is kellene kapniuk. Például szociális ügyekben, gyámügyekben, különböző kedvezmények és kérvények elbírálásában stb. Ilyen körülmények között az állandó bizottságok, illetve a tanácstagok szívesebben végeznék társadalmi funkciójukból adódó feladataikat. Természetesen a vb-ülések jelenlegi idejét meg kell hagyni s olyan napirendeket kell ott letárgyalni, amelyek gyors és hathatós intézkedéseket követelnek. Módosítani kellene a községi tanácsok hatáskörét is s itt elsősorban a tanács alá nem rendelt szervek helyzetét kellene tisztázni. Meg szeretném említeni végül a különböző szintű tanácsok tagjai közötti különbségeket. A felettes szervek határozatainak nagy részét a községekben kell megoldani. Ugyanakkor a községi tanácstag köszönetén kívül nem kap más elismerést munkájáért. Itt az utazási kedvezményekre és a napidíjakra gondolok olyan esetekben, amikor a tanácstagok tanácstagi minőségben járnak el. Például nálunk több tanácstag tizenhat kilométernyiről jár a tanácsülésre, útiköltségük 16 forint. Ezt saját maguk fedezik, ami már túlmegy a társadalmi kötelezettségeken.« „ már senki sem vitatja be azt — kezdi levelét Simon Kálmán vásárosbéci tíbelnök —, hogy a tanácsi munka eredményes, színvonalas végzéséhez megfelelő felkészültség kell. A tanulás azonban sok nehézséget okoz, különösképp a kis községekben dolgozóknak. Magam is kisebb községben dolgozom s a feneketlen sár ősztől tavaszig a községhez köt. Középiskolában pedig csak távolabb lehetne tanulni, de oda eljutni fizikai képtelenség. Mit lehetne tenni? Itthon kellene tanulni. Felsőbb szerveinknek ehhez olyan tematikát kellene kidolgozniuk, amelyek gyarapítják az általános műveltséget, biztosítják a színvonalas munkához szükséges szakmai ismereteket. A tanultakból vizsgára kellene kötelezni a vb-vezetőket. Igaz, van továbbképzés a vb-vezetők részére, de ez csupán szakmai ismereteket ad. Ez azonban ma már nem elegendő, mivel a községekben adódó sokrétű feladatok ellátásához megalapozott általános ismeretekre, műveltségre is szükség van. Sok szó esett már a hatáskör növeléséről, de jelentős eredményről eddig még nem beszélhetünk, mert mi községi tanácsi vezetők érezzük a legjobban, hogy milyen szűkek azok a keretek, amelyek között intézkedhetünk. Ennek vagy annak a feladatnak el nem végzését számon kérik tőlünk, de sok esetben például nem kérik ki véleményünket, ha valakit valamilyen funkcióba a községbe kineveznek. Csak egy példát: községünkben egy alsó és egy felső tagozatú általános iskola működik egy-egy nevelővel. Jó pedagógus kell e feladat ellátásához. Véleményt azonban eddig a nevelőkérdésben még nem kértek tőlünk, mert ezekről a járási tanács illetékes osztálya dönt. Egy másik példát. Véleményem szerint rendezetlen a termelőszövetkezetek állami irányítása. A községünkben működő tsz gyenge. A végrehajtó bizottság vagy a tanács javaslatokat tesz a tsz vezetőinek, amelyeket azok saját belátásuk szerint hajtanak végre, akkor is, ha a tagok, a közösség anyagi vagy szociális helyzetéről van szó. Ahhoz, hogy a tszben a munkafegyelem megszilárduljon, előtérbe kell helyezni a tagok anyagi érdekeltségét. Ezzel kapcsolatban az állami irányítás rendezését sürgetném, mégpedig részben községi hatáskörrel.« Nehéz a választás Modern gyermekkönyvtárat nyitottak Székesfehérvárott. A néhány hete működő könyvtárnak több mint ezer olvasója van. A zömében 10 évnél fiatalabb olvasók több mint 5000 kötet között válogathatnak Javultak a munkakörülmények A Szeghalmi Járási Tanács szakszervezeti bizottsága a végrehajtó bizottsággal közösen elhatározta a járás területén levő tanácsházak és azok berendezésének korszerűsítését, az egészséges munkakörülmények folyamatos biztosítását. A járási tanács épületében 45 ezer forintos költséggel új vízvezetéket vezettek be, a dolgozók részére zuhanyozót létesítettek. Ezenkívül öt szekrényt, tíz asztalt újítottak fel csaknem 20 ezer forint összegben. Kőrösújfalu községben a régi berendezést teljesen kicserélték, az új berendezés 25 ezer forintba került, 1964-ben pedig 98 ezer forintot fordítanak a tanácsháza bővítésére. — Bucsán bővítették a tanácstermet és új berendezést vásároltak 80 ezer forintért. — Vésztő községben 28 ezer forint ráfordítással bevezették a vizet; Kőrösladány községben 30 ezer forint ráfordítással átépítették a folyosói részt, a hivatali szobákba asztalokat, szekrényeket vásároltak. Kertészsziget községben kicserélték a régi ablakokat, a hivatali helyiségeket átfestették s erre 35 ezer forintot fordítottak. A tanácsházak szépítését, korszerűsítését 1964-ben továbbfolytatjuk, hogy dolgozóink nyugodt körülmények között végezzék felelősségteljes munkájukat. Nátor János Szeghalom, Járási Tanács Nemcsak eligazítás A MUNKAÉRTEKEZLETEK megtartását az érvényben lévő ügyrendek írják elő. Ennek ellenére sokáig vitattuk, hogy az ügyrendben előírt osztályértekezlet munkaértekezletnek tekinthető-e. Ezt a kérdést taggyűlésen is megtárgyaltuk s kialakult az a vélemény, hogy az osztályértekezlet, ha annak kellő tartalma van, egyenlő a munkaértekezlettel. Hiszen az osztályértekezleten értékelik az eltelt időszakban végzett munkát, következtetést vonnak le, megszabják a jövő feladatait. Az a munkaértekezlet, amelyen csak eligazítást adnak, nem felelhet meg a célnak. Ennél sokkal többről van szó. A jó munkaértekezlet segíti a dolgozók szocialista tudatformálását. Ehhez szükséges, hogy a végzett munkát reálisan értékeljék, rámutassanak az eredményekre és a hibákra, az egyes munkafeladatok összefüggéseire, azok jó elvégzésének társadalmi-politikai kihatásaira. Például amikor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek segédüzemági tevékenységének forgalmi adóját vizsgálják, tisztában kell lenni a többi között a termelőszövetkezetek jelenlegi szerepével népgazdaságunkban, vizsgálni kell, hogy ezen segédüzemági tevékenységből származó jövedelem valóban a termelőszövetkezetek gazdálkodását segíti-e, s meg kell akadályozni, hogy az egyes személyek számára illetéktelen nyerészkedés forrása legyen. A mezőgazdasági osztály dolgozói, miután látták, hogy a gyenge termelőszövetkezetek megerősítése milyen fontos és nagy feladatot ró az egész tanácsapparátusra, de különösen a mezőgazdasági osztály dolgozóira, elhatározták, hogy a feladatok hiánytalan teljesítése érdekében «az osztály legjobb csoportja« cím elnyeréséért mozgalmat indítanak s ezt a munkaértekezleteken vitatták meg. A CSOPORT előtt álló feladatokat előadókra bontották, minden ügyintéző megkapta részletes félévi munkatervét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy itt nem munkaversenyről, hanem olyan munkamozgalomról van szó, ahol a dolgozók félévre előre ismerik a terv szerinti külső és belső feladatokat és így a munka tervszerű végzéséhez és a végrehajtás ellenőrzéséhez megvannak a szükséges feltételek. A mozgalom célja, hogy az ügyeket mind érdemi, mind tárgyi vonatkozásban kifogástalanul és határidőre intézzék el. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ez a munkamozgalom nagyon eredményes és hasznos, amit az osztály által elért eredmények bizonyítanak. A dolgozók által kezdeményezett munkamozgalmat a vezetőség mind anyagilag, mind erkölcsileg támogatja, ugyancsak jelentős a pártszervezet és a szakszervezeti aktívák segítsége is. Megállapításunk, hogy ez a munkamozgalom nagymértékben elősegítette az osztály szervezettebb munkáját, mindenki becsületbeli kötelességének tartja a félévi munkaterv hiánytalan teljesítését E mozgalomnak tudható be például, hogy a mezőgazdasági osztály igazgatási csoportjához ez évben beérkezett több mint nyolcezer darab ügyiratot feldolgozták és jelenleg hátralék nincs. ÖSSZEGEZVE: a munkamozgalom úgy éri el célját, ha a munkaértekezleteken a feladatok megjelölése, értékelése mellett mindent elkövetünk a dolgozók tudatának formálásáért, hogy mindenki világosan lássa, mit miért kell tennie munkakörében, mert akkor annak végrehajtásáért tud lelkesedni. Dr Csedő Béla a Pest megyei Tanács SzB titkára Régi épület, új szellem a Ferencvárosban Az idősebb generáció jól ismeri a Bakáts téri tanácsházát, amely évtizedekig a IX. kerületi elöljáróság székhelye volt. Az épület régi, de a szobákban már modern íróasztalok mellett intézik a lakosság dolgait. Először Horváth Andrásné vb-titkárt kerestük fel. Tőle szereztünk tudomást arról, hogy kereskedelmi, szociálpolitikai és igazgatási vonalon észlelhető legszembetűnőbb módon az apparátus és a választott szervek tevékenységének nagyszerű összhangja. Cél: a lakosság jobb ellátása Ezt igazolják Novák István kereskedelmi osztályvezető-helyettes, szb-elnök, szavai is: — Csak a legjobbat mondhatom a kereskedelmi állandó bizottságról, elsősorban Káhn Pál elnökről, Novák Jánosról, az élelmiszer-albizottság vezetőjéről és Cink Józsefnéről, az albizottság tagjáról. Az állandó bizottság mindennapi problémákkal foglalkozik. Nem jár a fellegekben. Nem is ostromolja sem a végrehajtó bizottságot, sem bennünket megvalósíthatatlan kérésekkel. Káhn elvtárs a novemberi tanácsülésen mondta el, hogy minden esetben alaposan tájékozódnak a teendők felől. Ez pedig csak a kereskedelmi osztállyal karöltve lehetséges. A munka jobb elvégzése érdekében tervet készítettek. Fő céljuk a lakosság jobb áruellátása, legteljesebb mérvű érdekvédelme, a kereskedelem kulturáltságának fokozása, a tömegkapcsolatok kiszélesítése. Figyelemmel kísérik az áruterítést, az áruk minőségét, mennyiségét, az udvarias kiszolgálást. Az állandó bizottság megválasztása óta több mint kilencszáz esetben végzett ellenőrzést főleg az élelmiszerboltokban, vendéglátóipari egységekben, iparcikküzletekben és TÜKER-fiókokban. Kevesebb a szabálytalanság Közös munkánk eredménye, hogy a szabálytalanságok száma a múlt évben mintegy ötven százalékkal csökkent. Ez a szakértelem, az eredményes felvilágosító munka eredménye, amelyben nagy része van a több mint száz főnyi társadalmi ellenőri gárdának is. Az élelmiszerellátáson túl szívügyünk a vendéglátóipari munka színvonalasabbá tétele, a jogos panaszok orvoslása. A tanácsülésen elhangzottak alapján jövő terveinkhez tartozik a közétkeztetéshez szükséges helyiségek biztosítása, a gyermekélelmezés további javítása. Az állandó bizottság helyesen ismerte fel a közös munka előnyeit, ezért tart fenn szoros kapcsolatot a körzeti pártszervezetekkel, a Hazafias Népfronttal, a Szakmaközi Bizottsággal és a Vöröskereszttel — foglalta össze mondanivalóját Novák elvtárs. Az igazgatási állandó bizottság társadalmi aktívák segítségével dönt szabálysértési ügyekben. Az eltartási szerződéseknél mutatkozó vitáknál a békéltetést helyezi előtérbe. Réti Sándor, az igazgatási osztály vezetője, különösen Mautner László, Szabó István tanácstagok munkáját dicséri. Az ember természetes igénye ismereteinek bővítése Két tanácsi nődolgozó — a tanulásról Diploma nélkül orvosi tevékenységet folytatni: büntetendő cselekmény. De még a cipőnk javítását sem bízzuk olyanra, aki nem tette le a szakvizsgát. A közigazgatási munka sem kivétel ez alól. Jogos igény, hogy a tanácsi dolgozó, aki az államhatalom közvetlen összekötője az emberek tömegeivel, megfelelő általános műveltséggel és szakmai felkészültséggel rendelkezzék. Természetes követelmény tehát, hogy a tanácsi dolgozóknak érettségizetteknek kell lenniük s a megfelelő közigazgatási és munkakörükkel kapcsolatos más szakmai ismereteket elsajátítsák. Ki tagadná — e követelmények teljesítése nem egyszerű, hiszen sok esetben azzal jár, hogy a napi munka után a jól megérdemelt pihenés, szórakozás helyett tankönyvet kell elővenni. Különösen nehéz feladatot ró ez az asszonyokra, akiknek még a háziasszonyi kötelezettségeket is el kell látniuk. Dicséretükre legyen mondva, többségük a sok feladat megoldásában egyaránt megállja a helyét. Hogyan, miként? A sok száz asszony közül találomra választottunk kettőt. E két asszony a VII. kerületi Tanács dolgozója, Sisa Józsefnének hívják az egyiket, dr. Temesi Imrénének a másikat. Sisáné az ipari osztályon dolgozik, most jár a közgazdasági technikum harmadik osztályába. Kilencesztendős kislánya az általános iskola negyedik osztályát végzi. Férje a marxista esti egyetem második éves hallgatója. Tehát az egész család tanul. Kétszobás lakásuk van, ahol rajtuk kívül a férj édesanyja és egyik sógornő is lakik. Sisáné naponta reggel hatkor-negyedhétkor kel. Önmagát rendbe teszi, majd elkészíti férjének és gyermekének a tízóraiját. Miután útjukra bocsátja őket, nagyjából rendet csinál. A nagymama délután dolgozik, így ő segít a rendcsinálásban. Délután hat óra körül tér haza. Hozzálát a vacsora készítéséhez. A tanulásra este kilenc óra után kerül sor, amikor elcsendesül a lakás. Tizenegy óra körül oltja le a villanyt. Természetesen vannak rendhagyó napok is. Hiszen Sisáné a szakszervezeti bizottságnak is tagja, az agitációs és propaganda ügyeket látja el. Két-három hetenként moziba is eljutnak. Tavaly közepesrendűen végzett, az idén szeretne javítani az általános osztályzatain. Dr. Temesi Imréné két kislány anyukája. Az egyik gyerek hétéves, a másik három. Múlt évben szerezte meg az érettségi bizonyítványt a Vörösmarty Gimnáziumban s két héttel ezelőtt vizsgázott jó eredménnyel az államigazgatási tanfolyamon. Amíg az érettségire és az államigazgatási vizsgára készült, a férje nem vett részt semmiféle szervezett tanulásban, hiszen az iskolanapokon őrá hárult a két kisgyerek őrzése, gondozása. — Természetes, hogy tanulunk ... mondja, hiszen a sokoldalú ismeretek nélkül nemcsak a munkámat nem láthatom el, de még az életben sem lehet megállni. Az emberek mind többet tudnak a világ dolgairól. Sisáné és dr. Temesiné — mint elöljáróban mondtuk — csak két példa a hasonló sok száz közül. Tanulnak, de nemcsak azért, mert a rendelkezések előírják, hanem azért is, mert szomjaznak a tudásra. Minél szélesebb körű ismeretekre tesznek szert, annál inkább növekszik igényük, hogy még többet tudjanak. Az ember természetes igényessége ez önmagával, a társadalommal szemben — összegezi Sisáné a véleményt. Igaza van. Ám mindezek mellett is valamennyien megérdemlik elismerésünket, megbecsülésünket. K. Z. Öt millió forinttal gazdálkodnak A tanácstagok között megtaláljuk a bírákat, az ügyészeket és a jogászokat is. Dr. Pöstyéni Mártont hat évvel ezelőtt választották meg tanácstagnak és a terv állandó bizottság elnökének. — Igaz, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke vagyok — közölte Pöstyéni elvtárs —, de igen közel állok még ma is a közalkalmazottakhoz, hiszen munkáséveim legnagyobb részét a Debreceni Bíróságon, majd a Legfelsőbb Bíróságon mint tanácsvezető bíró töltöttem el. Az idén ötmillió forinttal gazdálkodunk. A jelentős öszszeg tekintélyes részét a községfejlesztési alap képezi. Az utóbbi három esztendőjó gazdálkodásának eredményéül 1963-ban adtuk át rendeltetésének gyönyörű úttörőházunkat, amelyet fényképről, cikkekből, a televízió képernyőjéről országunk apraja-nagyja ismer. Elismerés illeti a kerület lakosságát, az üzemi dolgozókat, akik több mint félmillió forintnyi társadalmi munkával járultak hozzá az építkezéshez. A régi épületben új szellem valósult meg. Barabás Anna