Közalkalmazott, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-12 / 1. szám

Zalai horizont Közalkalmazottak a megye kultúrájáért Zala megyében a felszabadulás előtt száz ember közül csak nyolc­van ismerte a betűt. Ipara csak Nagykanizsának volt. Az elavult ter­melőeszközökkel művelt föld nehéz, fáradságos munkát igényelt. A néphatalom első napjaitól — a gazdasági elmaradottság­­elszá­molásával egyidejűleg — megindult a kulturális felemelkedésért folyó tervszerű munka. Beszédes számok vallanak az utóbbi évtized kultu­rális fejlődéséről. A felszabadulás huszadik esztendejében csaknem egymillió köny­vet kölcsönöztek az olvasók a Zala megyei könyvtárakból. Ez az 1953. évi kölcsönzési adatokhoz viszonyítva csaknem 400 százalékos gyara­podást jelent. Ugyanebben az időszakban kétszeresére nőtt a művelő­dési otthonokban a látogatók száma, a mozilátogatóké pedig az 1954. évihez viszonyítva a háromszorosára emelkedett. Az utóbbi öt évben mintegy hétmillió forintot fordítottak új kultúrotthonok, művelődési házak építésére és hárommilliós költséggel korszerűsítették a már meglevőket. A megye közalkalmazotti dolgozói közül igen sokan végeznek nép­művelési munkát és többen fejtenek ki olyan irodalmi-művészeti tevé­kenységet, amely figyelmet érdemel. Közülük mutatunk be néhányat. A zalaegerszegi művelődési ház A központi szakszervezeti Könyvtár könyvtárosa. Levelező tagozaton végzi a hároméves pedagógiai főiskola népművelés­­könyvtár szakát. Tizenhat éves kora óta ír verseket. A Helikon ünnepségek középiskolások részére kiírt pályázatán ezüstérmet nyert. Azóta is arra törekszik, hogy önálló költői egyéniségnek te­kintsék. Költeményeinek zöme közlésre érett, tartalmával és­­ formai kivitelezésével egyaránt. A költemények után nemrég­­ prózát is kezdett írni. Prózája érdekes, színekben gazdag. Írás­í­sait közölte az Életünk, a Zala megyei Hírlap és a Tiszatáj. Pécsi Gabriella:­­ KORATAVASZ ! Mint tejszagú, csöpp kisgyerek haji oly ritka, gyönge még a zöld vetés,­­ a nap meleg tenyérrel rásimul­­ és könnyű kézzel szél ringatja el. Kölyök-tavasz cibálja kedvemet míg csöndes kis mosollyal baktatok, türelme fogy, öklével hátbavág, egy nyárfatörzs mögül leselkedik, pitypang szikráit fújja szerteszét,­­ most minden fű, fa zölden föllobog és lüktetőn, zsibongva árad át a lángolás a kócos réteken ! • Alig múlt húszesztendős, de már komoly, önálló mondani­­i­valója van. Bizonyos, hogy még hallani fogunk róla. Lázár Tibor:­­ CSENDES BESZÉLGETÉS ¡ Jöttél csillaghullásos nyári éjszakán,­­ a szelek suttogták szerte sóhajod, ? ölelésed ringott a hullámok hátán,­­ érezted, hogy szívem üres, elhagyott.­­ Hiába vetett lángot minden indulat,­­ kárbavesztek a rossz s kétélű szavak, é­s azóta megyünk eggyé válva veled í a határtalanul kék s messzi ég alatt.­­ Jóságod, szerelmed semmit nem kopott, !­í az idő múlását ráncunk hossza méri, ( s gyerekeink testén a kinőtt kabát, ! 5 és oly jó erről néha csendesen beszélni­­ ) (Megjelent: Életünk, irodalmi és művészeti antológia,­­ ( 1963. II. kötet.)­­ A Szakszervezetek Zala­egerszegi Művelődési Háza a kialakulóban levő új város­kép színfoltja. Tervezői, meg­rendelői olyan szakemberek voltak, akik el tudták kép­zelni, milyen lesz majd eb­ben az épületben az élet Van színházterem, több, a szakkö­rök tevékenységét biztosító kisebb méretű helyiség, s a táncolni, sportolni vágyó fia­talok, kikapcsolódást kereső kártyajátékosok elhelyezése sem okoz gondot. Nem feled­keztek meg arról sem, hogy ebben az épületben kell a vá­ros kiállító termét is biztosí­tani. A kultúrkombinát dol­gozói számára szükséges iro­dák, a büfé és a szükséges egészségügyi berendezések is megfelelnek a korszerű köve­telményeknek. Az ideális kör­nyezet már önmaga is az épü­let rendeltetésének megfelelő civilizált magatartásra kész­tet. Ízelítőül az itt zajló válto­zatos, sokrétű kultúréletből vázlatosan ismertetünk egy havi programot a Művelődési Ház műsornaptárából: Asz­szonyok klubja, Világnézeti Szabadegyetem, Nyugdíjasok Klubja, Gyermek Filmklub, Sportbarátok Klubja, Filmbe­mutató, Meseóra, Ifjú Könyv­barátok Klubja, Jazzkedve­­lők Klubdélutánja, Ifjúsági Presszó, Vidám történetek, Operettest, Filmbemutató, Bál, Szocialista Brigádok Klubja, Színházi est, Földraj­zi Szabadegyetem. Művészeti csoportok: a Zalai táncegyüt­tes, az Irodalmi Színpad, a Vegyeskórus, a Gyermekszín­pad foglalkozásai. Kiállítások: A modern Lakás, Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrai, Szo­cialista Brigádok életéből. Szakkörök: Akvarista Szak­kör, Fotó Szakkör. Az ismert takarékossági in­tézkedések következtében a korábban sokkal nagyobb számban működött szakkörök közül költségvetési okból több jól működő szakkör tevékeny­ségét átmenetileg szünteltet­­ni kellett. Remélhetőleg rész­ben a takarékosság helyesebb értelmezése, részben pedig a szakköri munka további tár­sadalmasításával idén ezek a szakkörök újra mgkezdhetik működésüket. A zalaegerszegi kultúrkom­binát olyan városban műkö­dik, ahol nincsen állandó színház, de az épület több mint 600 férőhellyel rendelke­ző és korszerű technikai fel­szereléssel, modern öltözők­kel ellátott színháztermében bármelyik együttes­­szívesen fellép. A gazdag programban a közalklamazottak is találhat­nak olyan rendezvényt, foglal­kozást, amely a művelődési és szórakozási igényeiknek leg­inkább megfelel. Érdemes a Művelődési Ház műsornaptá­­rát megismerni, tanulmányoz­ni. A koreográfus hivatása A színésznek reménye lehet arra, hogy győztesként kerül ki a könyörtelenül múló idővel vívott párharcból, művészeté­nek új csúcsait jelentheti az elérkező öregség. A táncmű­vész már pályája kezdetén bi­zonyos lehet abban, hogy eb­­ben a drámai harcban csak vesztes lehet. Nem véletlen, hogy világhírű balerinák és ba­lettművészek pályájuk tető­pontján, még sikerük teljében visszavonulva az új balett-tán­cos nemzedék oktatásában ke­resték és találták meg az élet értelmét, a kárpótlást saját művészi tevékenységük he­lyett. A Szakszervezetek Művelő­dési Házának koreográfusa, Orsovszky István még fiatal ember. Egészségi okokból kel­lett egy felfelé ívelő művészi táncos pályát megszakítania. A pécsi postaigazgatóság egykori műszaki tisztviselője alig másfél évtizedes pályafu­tása alatt hosszú utat tett meg az első, műkedvelő jellegű tánccsoportban való fellépéstől az Állami Budapesti Népi Együttes hivatásos táncművé­szeként elért sikeres szereplé­séig. Elvégezte a Népművelési Intézet felsőfokú táncoktató és koreográfus tanfolyamát, majd a Zalai Együttes koreográfusa és tánctanítója lett. Vezetésével az együttes mi­­nisztériumi dicsérő oklevelet kapott, s az országos bemuta­­tón az év legsikeresebb kore­ográfiája címet nyerte el. Dob­ra komponált szerelmi duettje, s Requiem 1965., sajátos, érde­kes hatású alkotás. A koreográfus azt vallja, hogy a tánctanítás nagyszerű alkalom a komoly­zene megis­merésére, megértésére és meg­szerettetésére. Büszke arra, hogy a tánccsoportban részt ve­vő munkás- és diákfiatalok az 5 útmutatása mellett jutottak el Bartók és Kodály műveinek megértéséig, megszeretéséig. Együttesével fáradhatatlanul járja a megyét. Fellépnek a legeldugottabb kis települése­ken, ahová más művészi elő­adócsoport el sem jut. Műsort adnak a megyei alkalmi ren­dezvényeken. S eközben mun­katársaival azon fáradozik, hogy az együttes tagjaiból ki­nevelje a jövendő tánctanár­utánpótlást és koreográfusait. Különös érdeme, hogy nem csi­nál sztárkultuszt, nem ébreszt kétes reményeket egy esetleges művészi pályáról, még a leg­tehetségesebb tanítványaiban sem. — A népművelő koreog­ráfusnak és tánctanárnak nem is ez a feladata — hangsúlyoz­za. A Zalai együttes nagy siker­rel szerepelt azon a táncfesz­tiválon, amelyet Kremsben tartottak meg 16 ország 41 amatőr táncegyüttesének talál­kozóján. Fáradhatatlan népművelő. A Művelődési Ház irodalmi szín­padának munkáját is figyelem­mel kíséri, segíti. És nem be­csüli le, nem feledkezik meg a társastánc oktatásról sem. A társastánc is nagyszerű alka­lom arra, hogy az embereket a kultúrált szórakozásra nevel­jük. Orsovszky István a főváros­ból önként költözött ide fele­ségével együtt, aki szintén a Budapesti Népi Együttes tagja volt. Ő is tánctanár. Életük, tevékenységük beszé­des példája annak, hogy a lel­kesedéssel és magas szakkép­zettséggel dolgozó művész vagy értelmiségi képes maga körül olyan színvonalú kulturális életet kialakítani, amely szá­mára a fővárosi élettel egyen­lő alkotási lehetőségeket bizto­sít. S ugyanakkor egy egész megye kulturális életére kiha­tó gazdag népművelői tevé­kenységet fejthet ki. Folytatják a hagyományokat­­s újat is alkotnak Németh József, a Megyei Tanács népművelési csoport­­vezetője, pedagógus. Ebben a megyében régi hagyomány a haladó gondolkodású pedagó­gusok népművelő tevékenysé­ge. Ma is tovább ápolják eze­ket a hagyományokat s a pe­dagógusok a mai népművelés legönzetlenebb, leg­tevéke­nyebb társadalmi munkásai. A legnagyobb nehézséget a múltból fennmaradt települé­si viszonyok okozzák. Mint­egy 260 település közül 29-ben még ma sincs megfelelő kul­turális intézmény. A múlt rendszer nagyon kevés, műve­lődési háznak alkalmas épü­letet hagyott hátra, s az ap­rófalvas település megdrágítja az építkezést. Ennek ellenére is sok kis létszámú házat épí­tettek. Erre azonban feltétle­nül szükség van, hiszen a népművelés jelenlegi felada­tait másképpen nem lehetne ellátni s ezeknek a kis tele­püléseknek a lakossága külö­nösen igényli a művelődési, szórakozási lehetőséget. Az olyan kis lélekszámú te­lepülések számára, ahol még nincsen kultúrotthon vagy nem lehetséges külön előadást szervezni, bérletet szerveztek a járási székhelyen megtartan­dó színházi elődásokra és al­kalmilag külön autóbuszjára­tokat indítottak. A Megyei Tanács népműve­lő tevékenysége kiterjed a me­gye történelmi emlékeinek felkutatására, megőrzésére is. A mezőgazdaság szocialista átalakításával párhuzamosan rohamosan változik a megye gazdaság-földrajzi képe. Ezért bizonyos hagyományokat most kell maradandó formában rögzíteni az utókor számára. Ennek a gondolatnak jegyé­ben készült el több száz ön­kéntes gyűjtő és több ezer önkéntes adatszolgáltató köz­reműködésével a tudományos munkának tekinthető »Zala megye földrajzi nevei« című monográfia. A harmadik ötéves terv­ Zala megyei előirányzatai mind gazdasági, mind kultu­rális területen további fejlő­dést ígérnek. És az eddigiek­nél is színvonalasabb népmű­velési munkát igényelnek majd a tanácsaparátus, s az egész népművelési hálózat dolgozóitól. Az új ötéves terv időszakában ugyancsak már egy nagyobb általános mű­veltséggel rendelkező lakos­ság művelődési igényeit kell majd korszerű formában kie­légíteni. Ezért a Zala megyei Tanács népművelési csoport­ja feladatának­­ tekinti a nép­művelési hálózat tervszerű és a megye adottságainak meg­felelő fejlesztése mellett, a népműveléssel foglalkozók ál­landó szakmai továbbképzést is. A Hajdú Bihar megye legkorszerűbb műve la,?. decemberben Balmazújvároson. Az új ku-­ házát a 600 személyes színházterme, kbbjie­ vi,,”,tur.*!i's centra előadóterme, és kiállítási helyiség várja könyvtára újvárosiakat. Képünk a művelőési ház k” érdek,­idő k­ ’nyvtárában ! NAPIRENDEN A művészet és a közönség kapcsolata A magyar szakszerveze­ti mozgalom története folyamán nyomon kö­vethetjük a szervezett dolgozók és a művészek kap­csolatait, együttműködését. Elég utalni azokra a kapcsola­tokra, amelyeket az elődök: a költő József Attila, a festő Der­­kovits Gyula, a nemrégiben el­hunyt szavalóművész, Ascher Oszkár, vagy a ma is erőtelje­sen alkotó Major Tamás, Gob­bi Hilda, Hont Ferenc a felsza­badulás előtt kialakítottak. A felszabadulás után a szakszer­vezeti mozgalom — a megvál­tozott körülményeknek megfe­lelően — állandóan ápolta és fejlesztette ezt a hagyományt, s különösen jelentős gazdago­dása 1957 óta. Az új viszonyok­nak megfelelő újabb formák, módszerek alkalmazása, terv­szerűbb munka jellemzi az utóbbi néhány évet. A filmmű­vészek a miskolci rövidfilm fesztiválon, valamint a pécsi játékfilm szemlén kerültek kapcsolatba két jelentős ipari megye dolgozóival. A színmű­vészek nemcsak kollektív talál­kozókat tartottak a fővárosban és vidéken az üzemek, a mező­gazdasági termelőközösségek dolgozóival, hanem többen, élü­kön Básti Lajos kiváló mű­vésszel, nagyüzemi szocialista brigádoknak is tagjai. Az ifjú zeneművészek évek óta rend­szeresen zeneismertető tevé­kenységet folytatnak ifjúmun­kások, ipari tanulók között, sze­retettel fogadott vendégei a munkásszállásoknak. Sok kép­zőművész évek óta rendszere­sen eljár alkotni és eszmecse­rét folytatni ipari üzemekbe, állami gazdaságokba és terme­lőszövetkezetekbe és e baráti kapcsolatok ihletéséből meg­született alkotásokat kétéven­ként bemutatták az országos figyelmet keltett­­Dolgozó em­berek között« című kiállításon. A Magyar Rádió és Televízió alkotó kollektívái is rendsze­res és szívesen látott vendéget a különböző ipari és mezőgaz­dasági üzemek dolgozóinak. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában, amint erre az MSZMP VIII. Kong­resszusa, valamint a magyar szakszervezetek XX. kongresz­szusa rávilágított, döntő fon­tosságúvá vált a dolgozók gon­dolkozásának szocialistává for­málása. Ismeretes, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1965 március 11-i ülésén meg­határozta az időszerű ideoló­giai feladatok irányelveit, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa pedig június 4-i ülésén hozott határozatot a szakszer­vezetek tennivalóiról a dolgo­zók szocialista nevelésében. Senki előtt sem kétséges, hogy ebben a munkában jelentős a szerepe az esztétikai befolyá­solásnak, az ízlésnevelésnek. Az eddigi, szép eredményt fel­mutató kezdeményezéseket sokrétűbbé, rendszeresebbé, hatásosabbá kell tennünk. Az esztétikai nevelés nem csupán a szakszervezetek fel­adata, hanem a szocializmus építésének jelenlegi szakaszá­ban az egész társadalom ügye. A szakszervezetek előtt álló tennivalók kétoldalúak: a Mű­vészeti Szakszervezetek Szö­vetsége szervezi a művészek között azokat a népművelési munkára jelentkező alkotómű­vészeit, akik mozgalmi fel­adatként vállalkoznak erre az ismeretközrő, ugyanakkor ön­maguk számára is tanulságos népművelő feladatra, ugyan­csak meggyőzi és rábírja a mű­vészeti intézmények és vállala­tok vezetőségeit, hogy az ízlés­nevelő tevékenységet ne külön és rendeltetésszerű munkáju­kon túl feladatnak tekintsék, hanem m­indennapos munkájuk részénél Az alkotóművészeknek, az állami művészeti intézmények­nek és kínálatoknak, a művé­szeti dobozok szakszervezeté­nek ez­s tevékenysége azonban csak ak­or lehet eredményes, ha vak­mennyi szakszervezet igényli, lesegül, szervezi és rends­z­­en biztosítja a mű­vészek a közönség állandó, mind a »félnek« csak haszná­ra rá találkozásait. És ha ezek­­ alkotások nem jelen­tenek en műsorszerzési al­kalm nem formálisak és »köt» » lesznek, de,— az egyi­k őszintén érdeklő­dő­­ és művészek bará­ti italéiként válnak mi?­tá­­ban aimáasolja a alóját. Gábor ■ művészien iral kelti ország ki­él tó part-­­ és szív­­iss Éva, bossúte­­­szony- Nincs fel­m­ét. SZÍNHÁZ d­. Szerb Antal Ex é . Madách Színház­­a A néző szívből fakadó, ön­feledt mosollyal az arcán lép ki a nézőtérről, és közben (utólagosan) megpróbálja egy kicsit »átpolitizálni« magában, mindazt, amin órákig szórako­zott és derült. Legkönnyeb­ben a nem egészen fiatalok­nak sikerül a dolog. Igen­, ez a Sancho király emléke tet egy kicsit a hajdani v­­esi hercegre, a későbbi A­ward királyra. Az al­u »forradalmárok« őfelsége­lenzékét juttatják az er eszébe, a pozíciójukból hasznot húzó miniszter­ nem is egy tőkés bű vezető garnitúráját,­­ sokkal különb a­n lóban összeverbur­mos álkotmány­­­író könnyed s­ór­ja át rajtuk ." rét Röntgen-si­ratva a díszt mögött a hí és kapzsisé A prop forrad?" a ke net

Next