Közalkalmazott, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-08 / 4. szám

XXIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM ♦ 1969 ÁPRILIS 8. ♦ ÁRA: 1 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA « Évente 14 millió ügy, 1,5 millió rmtárosat A hatósági ügyintézésről, a szakszervezet feladatairól n­yilatkozik Szabó Endre, a központi vezetőség titkára • A Közalkalmazottak Szakszervezetének munkájában a VI. kong­resszus útmutatása nyomán fontos kötelesség az állami munkát segítő­ tevékenység. A szakszervezet sajátos eszközeivel előmozdítja, hogy az államapparátus a szocialista törvényességnek megfelelően gyorsan, szakszerűen, emberségesen intézze a lakosság ügyeit, biztosítsa az álla­mi feladatok eredményes megoldását. Ezért szorgalmazza az elavult jogszabályok korszerűsítését, az ügyintézés egyszerűsítését, az éssze­rűbb munkaszervezést, a feladat- és hatáskörök teljesítésében reális személyi és dologi feltételeket; felemeli szavát az államapparátus foko­zottabb erkölcsi és anyagi megbecsüléséért. Ezúttal Szabó Endre elv­társtól, a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetőségének­ titkárától arról kértünk tájékoztatást, hogyan látják, miként értékelik a szakszervezeti szervek a tanácsok szakigazgatási szerveinek, azok dolgozóinak hatósági munkáját. — Milyen módon foglalkozott ez ideig a szakszervezet a lakosság ügyeit in­téző tanácsi szakigazgatási szervek, illetve azok dolgozóinak hatósági munkájával? — Az államigazgatási tevé­kenység fontos része a hatósági munka, amelynek során a taná­csok szakigazgatási szervei a köz­hatalom gyakorlói. A hatósági munka lényeges az állampolgá­rokkal való kapcsolat alakulása szempontjából is. Az állampolgárok zöme az ügyek intézése során kerül köz­vetlen kapcsolatba a tanácsi szervekkel és főként ennek alap­ján ítélik meg a tanácsi tevé­kenységet, amely közvetve visz­­szahat az államapparátus erköl­csi, anyagi megbecsülésére is. Ezen okok alapján fokozottan tö­rekszünk érdekvédelmi tevékeny­ségünk mellett az állami munkát segítő feladataink mind eredmé­nyesebb megoldására, e két funk­ciónk összekapcsolására. Kivettük részünket a hatósági ügyek intézésének egyszerűsíté­séért folyó munkából. A hatósági bizonyítványok csökkentésére vo­natkozóan magunk is több javas­latot tettünk, s előterjesztésünk­ben 1968 augusztusában a SZOT Elnöksége is napirendre tűzte ülésén a tanácsi szervek ügyinté­ző munkáját, a lakosság ügyeivel való foglalkozás tapasztalatait. Részt vettünk a jogszabályok, valamint az ügyintézés egyszerű­sítése és továbbfejlesztése tárgyá­ban készült 2004 1969. (II. 23.) kormányhatározat előkészítésé­ben. Helyi szerveink szorgalmaz­ták azoknak a javaslatoknak az összegyűjtését, melyek a hatósá­gi eljárások egyszerűsítésére vo­natkoznak. Megyei bizottságaink mindegyi­ke és tanácsi szakszervezeti bizott­ságaink döntő többsége tárgyalta az ügyintézés és az ügyfélfogadás helyzetét, szorgalmazták tájékoz­tatók készítését, eligazító táblák felszerelését. A sajtó útján is igyekeztünk a közvéleményt — a hatósági tevékenység megítélését illetően — tájékoztatni. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy szak­­szervezetünknek is szerepe van abban, hogy az állampolgárok ügyeivel való fokozott törődés, a hatósági munka színvonala a köz­­érdeklődés előterébe került — Hogyan értékelik a szakszervezeti szervek a tanácsapparátus hatósá­gi munkáját, melyek a további tenni­valók? — A tanácsi szervek évente mintegy 14 millió üggyel foglal­koznak, amelyből csaknem 1,5 millió ügyben hoznak jogot vagy kötelezettséget megállapító hatá­rozatot. Az ügyek zömének elinté­zése találkozik az érintett dolgo­zók egyetértésével, ezt mutatja a határozatok elleni 4,1 százalékos fellebbezés. Tény azonban, hogy I. fokú döntések egyharmadát változtatták meg, s ez abszolút számokban 17 364 állampolgári ügyet jelent, s panaszeljárás so­rán is körülbelül 26 százalék volt az, amelyben az illetékesek az ügyfél javára döntöttek. A hatósági munka továbbfej­lesztését célzó hatályos jogszabá­lyok gyakorlattá válása jó úton halad — fokozottan erősödik és kiteljesedik a testületi vezető szervek irányító és ellenőrző te­vékenysége a hatósági munká­ban. A tanácsi végrehajtó bizott­ságok üléseiken rendszeresen­ (Folytatás a második oldalon) LAPUNK TARTALMÁRÓL: A NYUGDÍJASOK HELYZETÉ­RŐL, ÉLETÉRŐL DIPLOMÁS NŐK A KÖZIGAZGATÁSBAN • BESZÉLGETÉS VITRAY TAMÁSSAL A KERÜLETEK VETÉLKEDŐJÉRŐL •­­ EGY KÖZSÉGI FELMÉRÉS VÁRHATÓ SEGÍTSÉGE KARAMBOL A ZÖLD POSZTON • SZAKSZERVEZETI TAGOK J­OGI KÉPVISELETE HATÓSÁGOK ÉS BÍRÓSÁGOK ELŐTT • HELTAI JENŐ: SZABADSÁG Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol a szavát megértve­ Meghalni tudnak s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz. S mindazt, miért más robotok­, Magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árad. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz. Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjas világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb. Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak gyáva rab vagy. Több mint egymillió forinttal gazdálkodnak Számadás a Fővárosi Tanácsnál a tagdíjak felhasználásáról­ ­ Számadást készített múlt esztendei gazdasági tevékenysé­géről a Fővárosi Tanács Szakszer­vezeti Bizottsága. A lepedőnyi la­pokon sorakozó számok hűsége­sen tükrözik a több mint kétezer taggal foglalkozó szb sokoldalú tevékenységét. A beszámoló rovatai­­ mögötti munkát Pallagi Károly — az szb gazdasági felelőse — magyarázza. Az ő útmutatásai alapján tudjuk meg, hogy 1968-ra 988 000 forint­nyi bevételt irányoztak elő. Az év végi zárás örömhírt jelentett: 1 120 000 forint volt a bevétel. A tervezettnél magasabb bevé­tel sok tényezőből adódott. A tagdíjakból a tervezett 263 000 fo­rint helyett 303 000 forint került a pénztárba, mert nemcsak a tag­díjmorált sikerült tovább javítani, hanem néhány más munkahely­ről érkezett dolgozó, tagdíjhátra­lékát is itt rendezte. A házi mozi népszerűsége — s ezzel együtt be­vétele is — növekedett. Fokozó­­­­dott a vasárnap délutáni táncos klub-délutánok látogatottsága, s így a bevétel az előirányzott 65 000 forint helyett 136 000 fo­rint volt. Híre ment a tanácsi klubhelyiség kulturált körülmé­nyeinek is, ezért alig tudjuk elhá­rítani a külső bérleti igényeket. A legszükségesebb igények kielégí­tésével, így is a tervezett 5000 fo­rint helyett 17 000 forinthoz jutot­tunk terembérleti díjakból. Végezetül — de nem utolsósor­ban — nagyot lendített bevételi számlánkon a Fővárosi Tanács 340 000 forintos hivatali támoga­tása. Most vessünk néhány pillantást a mérleg másik oldalára,­­ a kiadásokra. Beszerzésekre az előirányzott 112 000 forint helyett 115 000 fo­rintot költhettünk. Könyvekre 62 000 forintot, óvodára, bölcsődé­re, napközire 36 000 forintot, klub­felszerelésre 16 000 forintot, ki­sebb költségekre kereken ezer fo­rintot használtunk fel Némileg növekedett — az előirányzotthoz képest — a klubdélutánok költsé­ge, mert a most közreműködő VIT-díjas zenekarnak az elő­irányzottnál többet fizettünk. A színvonalemelkedésben, a látoga­tottság növekedésében azonban annak megvolt az eredménye. Szociális célokra — szülési, te­metkezési és úgynevezett rendkí­vüli segélyre — csaknem százezer forintot fizethettünk ki tagjaink­nak. A gyermeküdültetési alap­hoz százezer forinttal járultunk hozzá. Költségeink között szerepel a nyugdíjasok vendégül látása, a névadó ünnepségek megrendezése, a beteglátogatók ajándékvásárlá­sa, a különböző tömegszervezetek tevékenységét előmozdító segítség. Jelentős kiadásaink voltak a kulturális, oktató munkára is. Is­meretterjesztő előadások megren­dezésére kereken 6000 forintot, újságok, folyóiratok előfizetőire is több ezer forintot költöttünk, hogy csak e rovat legjelentősebb kiadásait említsük. Ezek után megkérdeztük dr. Tasnádi Józsefet, a szakszervezeti központ revizorát, aki a közel­múltban ellenőrizte a Fővárosi Tanács SZB gazdálkodását: mi­lyen tapasztalatokat gyűjtött? A bevételeket a tagság érdekei­nek megfelelően, nagy gondosság­gal és megfontoltsággal használ­ják fel. A pénzeszközökkel való gazdálkodást a számvizsgáló bi­zottság rendszeresen végzi, s a tagság széles köreinek is bőven nyílik lehetősége a felhasználás ellenőrzésére, különböző nyilvá­nos beszámolók útján. Az ellenőrző vizsgálat tanúsága szerint a Fővárosi Tanács Szak- * szervezeti Bizottsága példamuta- t-ha­tóan látja el gazdasági felada­tait. K. Z. Hárommillió forintos költséggel szolgáltatóház épült Hevesen. A korszerű épületben órás, fényképész, női és férfi fodrász, koz­metika, rádió és tv szerelő, valamint háztartási gépjavító rész­leg kapott helyet. Kilencszeres szocialista brigádvezető • Kevesen dicsekedhetnek ilyen büszke címmel: kilencsze­res szocialista brigád­vezető! Csar­­nay Imre, a Központi Fizikai Ku­tató Intézet elektronikus főosz­tálya mechanikai műhelyének dolgozója az. A KFKI szb-titkárának, Vaj­­dahunyadynénak a szobájában ültünk le beszélgetni Csarnay elvtárssal. Mosolygós, szimpati­kus, szerény fiatalember. Ez rög­tön az elején kiderült, amikor a brigád dolgairól szóló kis is­mertetését azzal kezdi: milyen sokat segített annak idején. 1958 —59-ben — mert azóta van együtt a brigád — Gránát Berci bácsi a régi szervezett munkás és mun­kásőr, és mennyit segít jelenleg is. A Gagarinról elnevezett­­ki­lenctagú brigád utoljára az ősz­­szel, november 7-én — ez alka­lommal kilencedik ízben — lett szocialista brigád, s a legjobb úton vannak ahhoz (bár Csarnay elvtárs kedvesen hozzátette: „el ne kiabáljuk”), hogy az idén ti­zedszer is megszerezzék a kitün­tető címet. Úgy hisszük, ritka bravúr az is, hogy kezdettől a most 32 éves Csarnay Imre ve­zeti, közmegelégedésre, a szocia­lista brigádot, amely az első volt a KFKI-nál. Sokat fejlődött az­óta a kis kollektíva. S most nem is a termelési eredményeket idéz­ném elsősorban, hanem azt, hogy a brigádban az évek során hár­man végezték el a technikumot, egy brigádtag pedig most jár oda. Persze, a többiek is kitűnő szak­munkások. Egyáltalán: ebben a brigádban magas képzettségű, sokoldalú emberek dolgoznak, akik — szükség esetén — vala­mennyien tudnak esztergálni, maratni és a legprecízebb műsze­részmunkát is kifogástalanul el­végzik. Csarnay Imrének a társadalmi munkából is bőven kijut: évek óta az intézet munkamozgalmi felelőse, a szakszervezeti bizott­ság tagja, s már 52 szocialista brigád (több mint 500 ember) te­vékenysége a gondja. Fontos tár­sadalmi munkát végez a kerületi tanács mellett is. Szóba kerül a család, a szabad idő. Felesége szintén itt dolgozik, s a fiatal apák büszkeségével mondja, hogy a hatéves kis Szil­via legszívesebben vele játszik ... Azért egyszer-egyszer tud időt szakítani egy-egy színházi elő­adás megtekintésére is. Nagyon szeret olvasni, feleségével együtt Jókai a kedvencük, közösen vet­ték meg a sorozatot is... C. I.

Next