Közalkalmazott, 1975 (29. évfolyam, 1-11. szám)

1975-02-08 / 2. szám

a szabadság és a függetlenség útján Évente tízmillió látogató Hatmillió műtárgy - kétszáz múzeumban Április 4-től a Munkás­moz­galmi Múzeum kiállítása a Budavári Palotában . A magyar múzeumügy az utóbbi 30 évben széleskörű háló­zatot hozott létre, jelentős ered­ményeket ért el, és nemzetközi viszonylatban is korszerűen fejlett múzeumi bázissal büszkélkedhet. Erről beszélgettünk a Kulturális Minisztérium múzeumi főosztá­lyán Verő Gábor főosztályvezető helyettessel, akitől a következő­ket tudtuk meg: Hazánkban harminc év alatt a a múzeumi hálózat alapvető át­alakuláson ment keresztül és ma­gas színvonalú, korszerű szerve­zetet mondhat megáénak. 1945- ben mindössze 53 múzeum volt Magyarországon, a jelenlegi 200- zal szemben. A látogatók száma pedig évente csak 500 ezer volt, most pedig csaknem 10 millió. A 200 múzeumban 6 millió egyedi­leg nyilvántartott műtárgy van, míg egyéb módon csaknem 20 millió, az állomány évente 250— 300 ezerrel gyarapszik. Az országos múzeumok mellett kiépült a megyei múzeumi háló­zat is. Az utóbbi két-három év­ben, a korábbi fejlődés folytatá­saként, több új, vagy felújított vidéki múzeum kezdte meg mű­ködését, így Zalaegerszegen, Ka­posváron, Pécsett, Miskolcon, Szombathelyen, Tatán, Szentend­rén stb. Az országos múzeumok mellett a minisztériumi szaktár­cák is létesítettek múzeumokat, így vendéglátóipari, közlekedési, mezőgazdasági, vegyipari, olaj­ipari gyűjteményt stb. A fejlesztési tervek között sok, fontos program szerepel: a har­minc éves jubileumra, április 4- re birtokba veszi a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum és az év folyamán a Magyar Nemzeti Ga­léria a Budavári Palotát. Itt nyílik meg április 4-én a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kiál­lítása, amelynek első része a ma­gyar munkásmozgalom történe­tét, a kezdeti időktől 1919-ig — a Tanácsköztársaságot is magába foglalva — mutatja be. A nagy érdeklődéssel várt állandó kiállí­tás további fejezetei pedig napja­inkig adnak képet munkásmoz­galmunk történetéről, fejlődésé­ről. A Magyar Nemzeti Galéria pedig még az év folyamán meg­nyitja új kiállítását, amely anya­gának gazdagságát tekintve olyan bemutató lesz, melyet eddig még nem láthatott a közönség hazánk­ban. A Budavári Palota, építészeti adottságait, a kiállításra kerülő anyagok gazdagságát tekintve, világszínvonalon álló múzeumi központja lesz Budapestnek, és az egész országnak. A tájékoztatás további részé­ből kitűnik, hogy a kormány döntése értelmében a Magyar Nemzeti Galéria régi épületét, a Kossuth Lajos téren, a Néprajzi Múzeum kapja meg, amely Kö­­zép-Európa egyik legjelentősebb ilyen, jellegű muzeális intézmé­nye. A távlati fejlesztési tervek kö­zött szerepel Budapest és az or­szág két legnagyobb múzeumá­nak, a Magyar Nemzeti Múzeum­nak és a Szépművészeti Múzeum­nak a teljes — belső és külső — rekonstrukciója. A Magyar Nem­zeti Múzeum 1977-ben lesz 125 éves, ezért erre a jelentős jubile­umra a munkálatok befejeződ­nek. A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója folyamatosan va­lósul meg. (K. L.) : A Nemzeti Galéria a Budai Várpalotában kapott új otthont. A szoborosztály munkatársai leltárba veszik az átszállított műalko­tásokat. Fai­ró­pában egyedülálló mú­zeum nyílik szep­temberben buda­­pesten. A kis földalatti egyik mellékalagútjá­­ban múzeumot rendeznek be, amelynek egyik tárgya lesz a ké­pünkön látható, 1896-ban készült motorkocsi rendszer bevezetésére. A kormány retorziója azok ellen, akik fel­emelték szavukat a jobb életén ugyancsak közismert. A bebörtönö­­zöttek és hozzátartozóik támogatásában éveken át hősies szerepet vál­lalt ekkor a Vörös Se­gély. A III. kötetben szerepel egy csendőrőr­­si jegyzőkönyv a rákos­csabai Vörös Segély szervezet tevékenységé­ről. Az ügy tárgyalása­kor a Budapesti Királyi Büntetőtörvény­szék vizsgálóbírája végzésé­ben megállapította ugyan, hogy „Személye­sen győződtem meg ar­ról, hogy a gyanúsítot­tak, különösen a nők embertelen módon van­nak összeverve." (Mon­danunk sem kell, hogy a hatóságok részéről semmiféle megtorlás nem következett be.) 1930. május 29-én je­lent meg az új fővárosi törvény, amely gyöke­resen átalakította a fő­városi törvényhatósági bizottságot. Az eddigi 250 választott tag he­lyett 150-et hagytak meg. Bevezették az örö­kös tagság intézményét, amely lehetővé tette, hogy 32 — főleg kor­mánypárti — városatya életfogytiglan szerepet kapjon Budapest életé­nek irányításában a közgyűléseken. A fő­városi törvény szabá­lyozta a kormány és a közgyűlés viszonyát, lé­nyegesen bővítve az autonómia döntései el­leni beavatkozás lehe­tőségét.­­ A negyedik kötet már olyan tényeket tartal­maz, amit közvetlenül vagy közvetve beha­tóan ismerünk. Néhány emlékeztető: a Magyar Kommunista Párt 1945. januárjában felhívással fordult Budapest népé­hez: „Minden hálánk és köszönetünk a Vörös Hadseregé, mely felsza­badított bennünket.... Ilyen tragikus helyzet­ben, mint a mienk, nem volt még ország. De él­ni akarunk és élni fo­gunk! Budapest ismét főváros lesz. A szabad, demokratikus, független Magyarország főváro­sa." Szomorú adatokat kö­zölt a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal az első félév befejezte előtt. Budapesten a 295 320 lakásból részben használható 47 322, használhatatlan, de helyreállítható 18 775 megsemmisült 13 588. Tehát az épen maradt lakások száma 215 635 volt. A fővárosi lakások 481 280 szobája közül 25 795 teljesen megsem­misült, 88 495 használ­hatatlanná vált. 1945. szeptemberében polgármesteri rendelet intézkedett a dolgozók esti iskolájának meg­szervezéséről. Kimond­ta: „Az általános mű­veltség és a szakismere­tek fontosságának tuda­tában alkalmat kívánok nyújtani a továbbtanu­lásra mindazon mun­kásrétegből származók­nak, akiknek annak ide­jén nem volt módjuk rendszeres iskolázásban részesülni.” 1949. január 15-én az MKP Nagy-Budapesti Pártbizottsága közigaz­gatási osztálya előter­jesztést tett Nagy- Bu­dapest létrehozására. Ennek megvalósítására a következő esztendő­ben került sor, amikor a fővároshoz 24 kör­nyékbeli települést csa­toltak. 1949. február 26-án a Fővárosi Naplóban cikk jelent meg, amely fog­lalkozott a munkásból lett tisztviselők térfog­lalásával a közigazga­tásban. Nagyobb teret és lehetőséget kaptak a munkásból lett tisztvi­selők arra, hogy a köz­­igazgatásban fontos po­zíciókat foglalhassanak el. 1948 utolsó hónapjá­ban és 1949. január-feb­ruárjában 129 munkás­tisztviselőt alkalmaztak a Városházán és az elöl­járóságokon. Sorsfordulót jelentett a helyi tanácsokról szó­ló 1950. évi I. törvény. A tanácsrendszer élet­­rehívásában a főváros­ban 1950. január 24-én tartották meg utolsó al­kalommal a törvényha­tósági bizottság közgyű­lését. Befejezésül a Főváro­si Levéltár igazgatója hangsúlyozta, hallatlan mértékben megnőtt a dokumentáció iránti ér­deklődés az országhatá­rokon túl is. A levéltár kiadványai orosz, fran­cia, német nyelven lát­nak napvilágot. Tarta­lomjegyzékek, vagy a magyarul kiadott köte­tek rövidített anyagát ismertetik. Budapest története németül és an­golul, a Fővárosi Levél­tár története pedig oro­szul és németül jelent meg. BARABÁS ANNA A könyvtárak jelene és holnapja Beszélgetés a könyvtárak fejlődéséről a Kulturális Minisztériumban­ ­ 1945 után óriási erővel kez­dődött meg a korábban elhanya­golt falusi, üzemi könyvtárháló­zat fejlesztése. 1949 áprilisában nyitották meg az első falusi könyvtárat és 1952 végére már minden településnek, valamint üzemnek volt könyvtára. Az eredményekről, valamint a fej­lesztési tervekről kérdeztük a Kulturális Minisztérium könyv­tárügyi osztályán Kondor István­ná osztályvezetőt. 1945 előtt a dolgozók alig né­hány százaléka olvashatott, ma pedig a lakosság 60 százaléka ol­vas rendszeresen könyveket, 90 százaléka pedig újságot, folyóira­tokat. Könyvtárügyünk fejlődésé­re a legjellemzőbb, hogy míg a felszabadulás előtt hazánkban ■néhány nagy fővárosi és vidéki városi könyvtártól eltekintve könyvtár alig működik, addig ma több mint 8 és félezer közműve­lődési könyvtár és csaknem két­ezer tudományos és szakkönyv­tár működik. A közművelődési könyvtárakban a legutóbbi tíz évben az olvasók száma több mint 60 százalékkal növekedett. Ma a lakosságból több mint 2 millió 200 ezer a közművelődési könyvtári olvasó, és az évente ki­kölcsönzött kötetek száma meg­haladja az 55 milliót. Az 1950-es évek elején került sor a kurrens nemzeti bibliográ­fia és a könyvtárosképzés megin­dítására, a könyvtáros szaksajtó megszervezésére, új országos szakkönyvtárak és egyetemi könyvtárak létesítésére, a tudo­mányos könyvtári hálózatok alapjainak lerakására, a doku­mentációs tevékenység megszer­vezésére. 1952-ben minisztertanácsi ha­tározat mondta ki az állami könyvtárak egységes rendszeré­nek és állami irányításnak meg­teremtését. E határozat hozta lét­re a ma már a tanácsok intézmé­nyeként működő megyei és járá­si könyvtárakat, valamint intéz­kedett a tudományos könyvtárak nyilvánossá tételéről. 1956-ban látott napvilágot az a törvény­­erejű rendelet, amely meghatá­rozta a magyar könyvtárügy fej­lesztésének módozatait, és ebben a keretben tovább haladva érte el fejlettségének mai, nemzetközi viszonylatban is jónak mondható szintjét. Könyvtári rendszerünk, a há­lózati elven nyugszik. Ennek élén, nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchenyi Könyvtár áll, amely állományát, dolgozóinak létszámát, felkészültségét, és egyéb mennyiségi mutatóit te­kintve kiemelkedik a 16 országos jelentőségű könyvtár közül. (16 könyvtárból 12 Budapesten, négy az ország más nagyvárosában ta­lálható.) A nemzeti könyvtár ugyanis az általános gyűjtőkörű, országos jellegű tudományos és közművelődési könyvtári felada­tokon kívül ellátja a rábízott hatósági feladatokat, valamint könyvtártudományi, módszertani, valamint bibliográfiai segítséget nyújt valamennyi könyvtárnak. Mint országos múzeum gondos­kodik a muzeális értékű könyvek, zeneművek, térképek és egyéb nyomtatványok, valamint kéz­iratok számbavételéről, védetté nyilvánításáról és felügyeletéről. 1970-ben mintegy 4000 szakszer­vezeti könyvtár működött ha­zánkban, hétmillió egységből álló állománnyal. Jelenleg a legtöbb könyvtárat magába foglaló, és a legtöbb ol­vasót ellátó könyvtári terület a közművelődési könyvtáraké, amelyek az ország közigazgatási szervezetét követve tagolódnak hálózatba. (19 megyei könyvtári hálózatról és a Budapesten lévő hálózatról beszélhetünk.) A Fő­városi Szabó Ervin könyvtár közművelődési könytár és egyút­tal országos tudományos szak­­könyvtár. Állománya csaknem 700 000 kötet. A budapesti háló­zathoz tartozó 114 kisebb-na­­gyobb könyvtár együttes állomá­nya további 1,7 millió könyv. Sajnos ez a kiterjedt hálózat nem tudja ellátni megfelelően a 2 milliós világváros lakosságát, ezért a főváros közművelődési könyvtárai ellátottságának muta­tói elmaradnak a vidék hasonló adatai mögött. A tanácsi könyvtárak fejlesz­tési irányelveiben és a szakszer­vezeti könyvtárak terveiben a két hálózat együttműködésére, valamint feladat-átvállalására meghatározott felületek meglehe­tősen tágak, tehát bővíteni kell rajtuk, csupán a lehetőséggel kell a jövőben élni. A továbbiakban is mindkét hálózat könyvtárai­nak az egyeztetett előrelépésre és a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés kialakítására, il­letve megvalósítására szükséges törekednie. A 18 éven aluli ifjúság könyv­tári ellátásáról szóló irányelvek a könyvtár és az iskola együttmű­ködésének lehetőségeiről tesz­nek említést.­­ Figyelemre méltó, hogy a Kul­turális Minisztérium könyvtár­­ügyi osztálya, más érdekelt or­szágos szervekkel közösen, dina­mikusan fejleszti az olvasási él­mény befogadásával kapcsolatos kutatásokat, és megteremtik e kutatási eredmények minél szé­lesebb körű elterjesztésének lehe­tőségeit. Karczag László # A pesterzsébeti Vasas Művelő­dési Ház szabadpolcos rendszerű könyvtára # Az olvasás örömei a soroksári új könyvtárban közalkalmazott. .

Next