Közalkalmazott, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-08 / 1. szám

­ Olyan időszakban köszöntjük az 1980-as új esztendőt, amikor or­szágunkban nagyarányú számve­tés folyik. Ezekben a hetekben, hónapokban értékeljük a XI. kongresszus határozatainak vég­rehajtását, s a soron következő XII. kongresszusra felkészülve, igyekszünk kijelölni a következő évek tennivalóinak fő irányait. Ezt a számvetést a törvényes­ség „állapotát” illetően is elvé­gezzük. Márcsak azért is, mivel pártunk politikájának — 1957 után — mindig is sarkalatos elve volt a törvényesség védelme és fejlesztése. Ha e számvetés ered­ményeként a XII. kongresszus alapvetően szilárdnak és fejlődő­nek fogja megítélni a törvényes­ség helyzetét, akkor azt hiszem, ezzel mindenki egyet fog érteni. Ez a szilárdság és a fejlődés pedig annak köszönhető, hogy az utóbbi években jelentősen fejlődött jog­rendszerünk, a jogalkalmazás színvonala és ha nem is eléggé kielégítően, az állampolgárok szo­cialista jogtudata is. Nem tagadhatjuk ugyanakkor, hogy sok nehézségünk is van e te­rületen. Nem egy esetben a hata­lom szilárdsága vagy gondjai, a nálunk már reális lehetőség, a jólét mielőbbi elérése vagy éppen a megoldatlan szociális problé­mák, a külső kapitalista környe­zet hatása, vagy a morális, tudati elmaradottság, a szakmai felké­születlenség és a primitív kultu­rális színvonal egyeseket ma még csábítanak a törvénysértésekre, a jogszabályok kijátszására, illetve egyeseknél kiválthatják ezt. Sőt, mintha az utóbbi években némi fellazulás is észlelhető lenne e tekintetben. És sajnos, a törvé­nyesség legsúlyosabb megsértői­vel, a bűnözőkkel szembeni küz­delemben sem sikerült még a mi lehetőségeinkhez mért, döntő for­dulatot elérni. Az önelégültségnek tehát e te­rületen sincs létjogosultsága. Na­gyon sokat kell dolgoznunk, hogy a szocialista törvényesség az élet minden területén következetesen érvényesülő és megvalósuló gya­korlattá váljék. Ebben pedig ki­emelkedő szerepe volt és lesz a jövőben is, a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak egyaránt. Ha szocialista jogrendszerünk fejlesztésének eddigi útjáról és elkövetkezendő feladatairól szól­ni akarunk, röviden a következő­ket mondhatjuk: Az utóbbi évtizedben jogrend­szerünk széles körű reformja zajlott le. Ennek főként társada­lompolitikai indokai voltak. Tár­sadalmunk ugyanis fejlődésének új szakaszába lépett. 1970-ben, pártunk X. kongresszusa ennek eredményeként állapíthatta meg, hogy leraktuk hazánkban a szo­cializmus alapjait, a XI. kong­resszus pedig ezért tűzhette ki célul a fejlett szocialista társada­lom építését. Teljesen nyilvánva­ló, hogy jogunk, ha szolgálati sze­repének eleget akart tenni, nem mehetett el szó nélkül e változá­sok mellett. Követnie kellett eze­ket, hogy változatlanul a társa­dalmi viszonyok fejlesztésének aktív közreműködője és mozgató­ja maradjon. A jogrendszeri reform kereté­ben szinte egész magas szintű joganyagunkat megújítottuk, így egyebek között teljes egészében korszerűsítettük azokat a jogsza­bályokat is, melyekkel a bűnül­döző és az igazságügyi szervek nap nap után dolgoznak. Úgy vé­lem, nem felelőtlenség részemről, ha kijelentem: pártunk XII. kongresszusának már jelenthet­jük ezen elhatározott reformmun­kálatok végleges teljesítését, s azt, hogy eme erőfeszítésekkel meg­alapoztuk a fejlett szocialista tár­sadalom építésének a jogát Mindez igen sok és felelősség­­teljes munkát jelentett a jogsza­bály-előkészítésben és a jogalko­tásban érdekelt szerveknek. S hogy — ha hibáktól nem is men­tesen — mégis alapjaiban sikere­sen tudtuk teljesíteni e feladato­kat, az nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy ezekben az években határozott lépéseket tet­tünk törvényelőkészítési és tör­vényhozási munkánk tervszerűb­bé, módszertanilag tökéletesebbé, tartalmilag megalapozottabbá és demokratikusabbá tétele érdeké­ben. Ami ez utóbbit, tehát a demok­r idős korban az emberek többsége — a korlátozottabb moz­gási képesség, az egészségi álla­pottal, a magas életkorral járó problémák következtében — több-kevesebb segítségre szorul, s ezt a segítséget, a családjukkal együtt élők gyermekeiktől, uno­káiktól az esetek többségében va­lóban meg is kapják. A magányo­san élő idős emberek helyzete azonban lényegesen nehezebb. Az ő számukra a társadalomnak kell segítséget adni, mégpedig a szük­séges mértékben és formában. Milyen formái vannak a társadal­mi gondoskodásnak? — tesszük fel a kérdést beszélgető partne­rünknek, dr. Földi Máriának, a Fővárosi Tanács vb. szociálpoliti­kai osztálya vezetőjének. — A gondoskodás formája le­het anyagi segítségadás, rendsze­res vagy rendkívüli pénzbeli se­gély, étkezési segély, lehet továb­bá munkalehetőség biztosítása, mint szociális foglalkoztatás, hasznos időtöltést nyújt és meg­felelő ellátást biztosít az öregek napközi otthona, s végül a testi­lelki gondozás korszerű formája, a házi gondozás. — Szeretném mindjárt hozzá­tenni azt is, — folytatja dr. Földi Mária —, hogy a szociális gondos-» kodásban nincs alsó korhatár, a különböző kerületek házi gondo­zásban részesülő lakói között pél­dául vannak mozgásképtelen, vagy súlyos beteg negyven év kö­rüli, vagy ennél fiatalabb szemé­lyek is.­­Az osztályvezető elmondta, hogy a kerületi tanácsok 43 öre­gek napközi otthonát működtet­nek, együttvéve több mint 2100 férőhellyel. Ezeknek az intézmé­nyeknek a helyét is az igények figyelembevételével jelölték ki. Így például az ugyancsak elörege­dő korösszetételű Belvárosban né­hány hete adták át rendeltetésé­nek a Magyar utcai, 60 idős em­bernek színvonalas időtöltést és megfelelő ellátást nyújtó intéz­ményt, mely a kerület déli részén élő idős emberek igényeit hivatott kielégíteni. Dr. Földi Mária külön is figyel­münkbe ajánlotta a VII. kerület­ben végzett szociálpolitikai mun­kát. Ebben a kerületben különö­sen nagy az idősek aránya, s a ta­nácsi szociálpolitikai tevékenység a főállású és a tiszteletdíjas házi gondozók mellett a társadalmi munkások széles körét is bevonta az idősek gondozásába. — Hogyan állapítják meg, hogy kinek van szüksége házi gondo­zásra? — kérdezzük dr. Farkasné dr. Orbán Terézt, a VII. kerületi Tanács vb. szociálpolitikai cso­portjának vezetőjét.­­ A házi gondozásba vételt kezdeményezheti a körzeti orvos, aki a diagnózis és a beteg életkö­rülményei alapján teszi meg ja­vaslatát. Nem egy esetben a lakó­bizottságok egészségügyi-szociális feladatkörrel megbízott tagjai kezdeményezik egy-egy erre rá­szoruló lakótársunk házi gondozá­sát. A szociális otthoni vagy el­fekvő kórházi beutalást igénylő idős embereket is házi gondozás­ba vesszük arra az időre, amíg intézeti elhelyezésükre várnak. A gondozói hálózatot a legtöbb kerületben az öregek napközi ott­honaival kapcsolják egybe, ahol az oda bejáró idősek ugyancsak bizonyos gondozásban részesül­nek. Az összekapcsolásnak több előnye is van. Az öregek napközi otthonából házhoz szállított me­leg étest kaphatnak azok a házi gondozásban részesülők, akiknek a rendszeres étkezés biztosítása is nagy gondot jelent, mert önma­guknak meleg ebédet készíteni, gyakran még bevásárolni sem ké­pesek. Budapesten jelenleg 240 főállá­sú gondozónő, 1500-nál több tisz­teletdíjas házi gondozó és mint­egy 700 társadalmi segítőtárs köz­reműködésével látják el a rászo­rultak gondozását. — Milyen társadalmi közremű­ködés segíti a Vll. kerületben végzett gondozási munkát? — tesszük fel a kérdést a kerületi szociálpolitikai csoport vezetőjé­nek. — A Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskola harmadéves hall­gatói, az iskola igazgatójával kö­tött megállapodásunk alapján részt vállalnak a házi gondozás­ban. Ugyancsak értékes segítsé­get ad a Vámos Ilona szakközépin­tézet — mondja dr. Farkasné dr. Orbán Teréz —, de nagyon hasz­nos támogatást kapunk két szak­munkásképző intézettől is, amely­nek tanulói javítási, karbantartá­si munkák elvégzését vállalják az idős emberek lakásán. A csoportvezető büszkén sorol­ja a példákat a kerületi vállalatok sokféle formában megnyilatkozó segítőkészségéről. A Szivárvány Áruház és több szálloda kiselejte­zett használati tárgyakat, ruhane­műket bocsát az erre rászorulók rendelkezésére, a BKV szocialista brigádjai buszkirándulásokra vi­szik az öregek napközi otthona gondozottjait. Íme: a társadalom segítőkészsége a tanácsi szervek céltudatos szervező és összehan­goló munkájával hasznosítható. Megnyugvással hallhattuk a szociálpolitikai tevékenység fővá­rosi irányítóitól azt is, hogy a rá­szorultakról való gondoskodás alapellátásnak minősül, ezért az e célra felhasznált anyagi eszkö­zök 198­­-ban nem csökkenthe­tők. A kerületi tanácsoknak most is — bár körültekintő módon kell felhasználniuk költségvetésük, fejlesztési alapjuk minden forint­ját — azt ajánlották a figyelmük­be: keressék a lehetőségeket arra, hogy a házi gondozói hálózat bő­vítésére, a segélykeretek növelé­sére más célra fel nem használ­ható összegek átcsoportosításával teremtsék meg a szükséges anyagi fedezetet. (hajdú) GONDOSKODÁS A RÁSZORULTAKRÓL • A főváros VI. kerületében, a Rózsa Ferenc utcai öregek napközi otthonában, bedolgozói munkát is végeznek az idősek A törvényesség fejlesztésének időszerű kérdései írta: dr. Marhája Imre igazságügyminiszter ratizmust illeti, e vonatkozásban külön is kiemelném, hogy már a X., majd a XI. kongresszus ha­tározatai is hangsúlyozták a jog­alkotás, a jogszabály-előkészítés demokratizmusa szélesítésének, erősítésének jelentőségét. Az eb­ben érdekelt társadalmi szervek­kel egyetértésben a Miniszterta­nács megfelelő határozatokat is hozott ezért. A magas szintű jogszabályok, elsősorban a törvények előkészí­tése során így vált általános kö­vetelménnyé az állampolgárok, a szakemberek észrevételeinek, ja­vaslatainak megismerése és hasz­nosítása. Ennek fórumai a társa­dalmi és a szakmai viták. Ezek a viták csak akkor lehetnek szín­vonalasak és tartalmasak, ha a tervezett szabályozás főbb elvi­társadalompolitikai indokai mel­lett a részvevők megismerhetik a jogszabály konkrét tervezetét, esetleg egy-egy megoldásra az alternatív javaslatokat is, és mindezt olyan időben, amikor az észrevételek, a javaslatok még hasznosíthatóak is. A Minisztertanács ötéves kodi­­fikációs terveinek befejező éve, az 1980-as év lesz. Erre az évre már nem maradt túl sok feladat. A Polgári Perrendtartás módosí­tása — a bírósági hatáskörök bi­zonyos fokú átrendezésével, a munkaügyi bíráskodás kiterjedt hatáskörével kapcsolatos eljárási szabályok megállapításával és to­vábbi eljárási egyszerűsítésekkel — január 1-én már hatályba is lépett. A Parlament valószínű, hogy két törvényjavaslattal fog­lalkozik majd 1980-ban: az ál­lamigazgatási eljárási törvény újjáalkotásával és az atomener­giáról szóló törvényjavaslattal. A jogászokat érdeklő és érintő olyan jogszabályok módosítására is va­lószínű, hogy sor kerül, mint az ügyvédi tvr és a vállalati jogta­nácsosi rendelet A távlatokat pedig a XII. kong­resszus határozatai alapján ter­vezzük majd meg. E távlati el­képzelések között minden bi­zonnyal — különösen a gazda­sági életet és az államigazgatást illetően — lesznek további magas szintű jogalkotások is. Mennyisé­gében ez azonban jóval kevesebb lesz, mint az utóbbi öt évben volt. A megmaradó erőket ezért el­sősorban az alacsonyabb szintű joganyag rendbevétele és a jog­szabály-nyilvántartás számítógé­pes rendszerének bevezetésére kell fordítani. Az alacsonyabb szintű joganyag korszerűsítése, jobb összhangba hozatala a ma­gasabb szintű jogszabályokkal, egyszerűsítése és áttekinthetővé tétele jogrendszerünk fejlettségi színvonala emelésének, a haté­konyabb jogalkalmazásnak és jogkövetésnek alapvető feltétele. Mindemellett — mivel a túlszabá­lyozottság főként e területen je­lentkezik — a rendezés során en­nek megszüntetése vagy csökken­tése szerves része lehet a ma még nagyarányú, az állami és a gaz­dasági életben egyaránt jelentke­ző bürokrácia felszámolásának, s ezzel a szocialista demokrácia ki­­terebélyesedésének. A jogszabály­­nyilvántartás számítógépes rend­szerének bevezetése pedig — ta­lán ezt mondani sem kell — igen jelentősen könnyítheti elsősorban a jogalkalmazók munkáját. A Minisztertanács 1980-ban mindkét kérdéssel behatóan fog­lalkozni fog, s a kormány útmu­tatásai és határozatai beépülnek majd új ötéves kodifikációs ter­vünkbe is. A jogalkalmazást, közelebbről az igazságszolgáltatást illetően hadd utalhassak arra az értéke­lésre, melyet a múlt évben az or­szágos igazságügyi vezetői érte­kezleten és az igazságügyi szak­értői konferencián elmondottunk. Ez az értékelés alapvetően pozi­tív. És ez nem lebecsülhető meg­állapítás akkor, amikor tudjuk, hogy mindenekelőtt a gyakori jogszabályváltozásoktól, a nagy munkamegterhelésből és a gene­rációváltásból adódó problémák néha milyen nehézségeket okoz­tak a feladatok megfelelő telje­sítésében. Tudjuk azt is, hogy az igazság­szolgáltatás színvonalát leginkább garantáló olyan területeken, mint az időszerűség és a törvényesség biztosításában, valamint a jogpo­litikai elvek következetes érvé­nyesítésében, jócskán akadnak még teendőink. Az időszerűséget illetően például a polgári ítélke­zés állapota nem kielégítő. Az ítélkezés törvényességi színvonala viszonylag jó mutatókkal rendel­kezik, mégis kisebb anyagi és el­járásjogi törvénysértések nem egyszer előfordulnak. S amennyi­ben a törvényességi követelmé­nyeknek tágabb értelmezést adunk, s idetartozónak tekintjük a tárgyalások kulturáltságát, az ítéletek és a határozatok indok­lásának szín­vonalasságát, a bíró­sági ítéletek, periratok külcsinjét és más olyan fontos kérdéseket is, melyek szintén részesei lehet­nek a bíróság tekintélye megóvá­sának, akkor még több teendőt látunk magunk előtt. Az ítélke­zés jogpolitikai színvonalában is határozott a fejlődés, de itt is jelentkezhetnek további felada­tok, így az új büntető jogszabá­lyok alapján a büntető bírósá­goknál olyan differenciáltabb, a kellő szigort és a humánumot jobban egybeötvöző büntetéski­szabási gyakorlatot kell kialakí­tani, mely az eddiginél na­­gyobb hatékonysággal szolgálja a bűnözés elleni küzdelmet. A pol­gári bíróságoknál a korszerűsített polgári jog alapján olyan ítélke­zést kell biztosítani, mel­y telje­sen mentes a formális jogszem­lélettől, a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek összhangját messzemenően biztosítja, hatá­rozottan védi az össztársadalmi érdekeket, a társadalom érdeké­ben fellép a negatív jelenségek — például a jogtalan vagyonszer­zési, a harácsolási és a spekulá­ciós törekvések — ellen, ugyan­akkor következetesen védi az ál­lampolgári érdekeket és jogokat. És végül, olyan gazdasági és munkaügyi intézkedést kell meg­valósítani a megváltozott gazda­sági és munkajogi szabályok alapján, mely jobban hozzájárul a népgazdaságban a rend és a fe­gyelem szigorú megteremtéséhez, a munkafegyelem megszilárdítá­sához, de ugyanakkor messzeme­nően védi a gazdasági élet de­mokratikus intézményeit, s a dol­gozók jogait is. Nem elég a színvonalasabb igazságszolgáltatást megkövetel­ni, hanem arra is szükség van, hogy az igazságügyi kormányzat a színvonalas munka több felté­telét is mind igényesebb módon biztosítsa, így azt is, hogy az igazságügyi dolgozók munka- és életkörülményei állandóan javul­janak. E vonatkozásban több te­rületen értünk el jelentős ered­ményeket, de az előttünk álló feladatok száma sem csekély. Büszkék vagyunk például a szép és új, vagy felújított bírósági épületekre, gyermekintézménye­inkre, üdülőinkre, arra, hogy va­lamennyi dolgozónknak minden évben legalább egy üdülési lehe­tőséget tudunk biztosítani. Ugyanakkor gondot jelent még sok korszerűtlen bírósági épület, s ezek nem megfelelő felszerelése és berendezése. A lakásprobléma különösen a Budapesten élő és dolgozó munkatársainkat sújtja. Kiemelt kötelességünk ezen foko­zatosan segíteni, többek között a dolgozók ezzel kapcsolatos na­gyobb anyagi támogatásával is. Megítélésünk szerint az igaz­ságügyi dolgozók általában elége­dettek bérezésükkel, jutalmazási lehetőségeikkel, a kitüntetésben részesítés lehetőségeivel, s őszin­te elismerést aratott, hogy a mi­­nisztériumon kívül a bíróságokon is lehetőség nyílt az erkölcsi és anyagi elismeréssel járó címek adományozásá­ra. Persze jól tudjuk, az elkövet­kezendő évek nehezebbé teszik a mi munkatársaink helyzetét is. Ezért fokozottan oda kell figyel­ni — a hivatalvezetésnek és szak­­szervezetnek egyaránt — dolgo­zóink életszínvonalának és mun­kakörülményeinek jövőbeni ala­kulás­ára. A mi területünkön a szakszer­­vezet és a hivatalvezetés munka­­kapcsolata­ komoly hagyományok­ra tekinthet vissza. Az állami vezetés igényli és elvárja a szak­­szervezeti szervek segítségét, hisz e szervek a dolgozók széles réte­geinek igényeit bírálatát és ja­vaslatait közvetítik, s változatos módszerekkel támogatják is az állami feladatok végrehajtását E jó munkakapcsolat továbbjaví­­tása és fokozása, úgy vélem, va­lamennyiünk, az egész közösség javát szolgálja, s nékülözhetet­­len a szocialista építés előttünk álló nehéz és bonyolult feladatá­nak megvalósításához. közalkalmazott 3

Next