Közalkalmazott, 1989 (43. évfolyam, 2-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
JANUÁR 20—21.Tanácskozott szakszervezetünk országos értekezlete Két dokumentum Állásfoglalás és Javaslat • A küldötteknek, a meghívottaknak közreadott vitaanyag — az országos értekezlet két dokumentuma — hónapokig tartó tagsági vitában kialakult tagsági véleményt és szándékot foglalt írásba, amely bizonyos módosításokkal, a küldöttek eszmecseréje nyomán végleges formát nyert a tanácskozás végére. Rangsorolni aligha lehet e két dokumentumot, fontosságában mindegyik egyenrangú, feltételezik egymást, két pilléreként a megújulási folyamat teendőinek. Az Állásfoglalás a helyzetmegítélésben leszögezi: „a változások a szakszervezetekben is elkerülhetetlenek ... nem vitatható, hogy az érdekképviselet eredményességét döntően befolyásolta a gazdaság állapota, a politikai intézményrendszer működése, a szakszervezetek szűk politikai mozgástere ... E folyamatok eredményeképpen ma aligha akad olyan réteg, csoport, foglalkozási ág, amelynek tagjai körében ne lennének anyagi, szociális gondok, feszültségek, jóllehet ezek nem egyformák és az egyes rétegeken belül is eltérő súllyal jelentkeznek .. Megállapítja az állásfoglalás: az utóbbi években ugyan mind nagyobb hangsúlyt kapott az érdekképviselet és az érdekvédelem, de lényegében a korábbi gazdasági, politikai mechanizmus szülte állapotok konzerválódtak, ami a mozgalom szerepzavaraihoz vezetett. Vagyis igazi önállóság híján az élet- és munkakörülményeket érintő kérdésekben nem alakulhattak ki önálló szakszervezeti álláspontok. Mindennek következményeként erősödött a tagság elégedetlensége, fokozódott a mozgalom vezetésével szembeni bizalmatlanság, s ha nem is jelentősen, de csökkent a taglétszám is. Olvashatjuk azt is a következőkben — nem mentségként, de a helyzet objektív megítélése okán —, hogy szakszervezetünk vezetése felismerve a megoldásra váró gondokat, törekedett ugyan a feszültségek oldására, de a megtett lépések nem voltak elégségesek. Nos, mindezeket figyelembe véve az országos értekezlet abból indult ki, hogy a tagság a szakszervezeti mozgalom egészétől — a mi szakszervezetünktől is — új politikát, új szellemiséget, új gyakorlatot sürget és követel. Ugyanakkor a dokumentum komoly figyelmeztetést tartalmaz, amikor kimondja: az önszerveződés, az önállósodás messzemenő érvényesítése mellett gondosan ki kell jelölni a határokait, amelyeken túl már számolni kell az elszigetelődésből, az aprózódásból származó erővesztés veszélyével, illetőleg a gazdálkodási nehézségekkel. „Az Országos Értekezlet azt látja célravezetőnek, hogy a hatékony érdekképviselet megvalósításáért, a szakszervezetünkhöz tartozó társadalmi rétegek, az egyes szakmai és foglalkozási csoportok , a sokféleségre épülő egység keretei között fogjanak össze. Ez jelentheti szakszervezetünk új önkéntes és szolidaritásra épülő szövetségi szervezetének és működésének megalapozását. ” Leszögezi a másik dokumentum, amit a rövidség kedvéért „csak” javaslatnak nevezünk: „a Közalkalmazottak Szakszervezeti mozgalmának megújulása szükségessé teszi, hogy a szakszervezet szerveződési elvei, a mozgalmi szervek működési rendje a tagság akaratának megfelelően — a célokkal és a feladatokkal összhangban — gyökeresen megváltozzanak ... A szerveződésnek és a működésnek olyan elve és gyakorlata alakuljon ki, amely egyidejűleg érvényesíti a demokráciát és a hatékony működőképességet. A korszerűsítés eredményeként jelentős mértékben javuljon a szakszervezeti érdekfeltárás, az érdekérvényesítés és megvalósuljon a tagság eredményes érdekvédelme.” A vita folyamán a tagság döntő többsége hitet tett a mozgalom egységének megőrzése mellett. Ennek szilárd meggyőződéséből fogalmazódtak a szövetség létrehozásának és működésének alapelvei, amelynek elején leszögezi a dokumentum, hogy a szövetség az egységes magyar szakszervezeti mozgalom részeként a Szakszervezetek Országos Tanácsának, illetőleg a későbbiekben más néven megalakuló szövetségnek a tagja. Majd részletesen taglalja a szövetségi hatásköröket, feladatokat, közülük néhány, a szövetséghez tartozó tagság egészét vagy több csoportját érintő képviselet (felhatalmazás szerint) a kormányzati és az országos szakszervezeti szerveknél, azután a közös programok, akciók szervezése, koordinálása, továbbá pénzügyi, gazdasági ügyintézés, a közös vagyon, a közös alapok kezelése, közös szolgáltatások, jogsegélyszolgálat biztosítása, az egyes tagszervezeteket ért jogsérelem esetén segítségnyújtás az érdekvédelemhez, saját kezelésű üdülők hasznosításának és a SZOT-beutalók elosztásának koordinálása, illetőleg a szövetség képviselete a nemzetközi munkában, az egyes önálló szakszervezetek nemzetközi munkájának összehangolása, a szövetségi információs és tájékoztatási rendszer működtetése stb. Fontos kitétel: a szövetségi testületek döntéseiben érvényesüljön a szolidaritás elve, amely a közös érdekfellismerésnek és a hatékony érdekérvényesítésnek is záloga. E gondolat hatja át a szövetség vezető szerveinek felépítését: a kongresszusok között a szövetség vezető szerve — a szövetségi tanács. (Tagjait a tagszervezetek paritásos alapon, közvetlenül delegálják. Tagjainak egy részét a kongresszus választja.) Dönt mindazokban a kérdésekben, amelyek nem a tagszervezetek vagy a kongresszus közvetlen jogköre. A szövetség operatív vezető szerve: a szövetségi elnökség. Az országos értekezlet hangsúlyosan döntött arról is, hogy az egyes tagszervezetek ... a területi érdekek képviseletére és érvényesítésére, valamint az alapszervezetek munkájának segítésére területi középszervet hoznak létre! A szövetség lehetséges tagszervezetei közül elsőként említi a dokumentum a szakmai szakszervezetet, amely azonos érdekű, azonos szakmai tevékenységet végző, azonos minisztériumhoz, országos hatáskörű állami és társadalmi szervekhez tartozó munkahelyek alapszervezetei, a szakmai és munkavállalói érdekeik együttes képviselete és érvényesítése céljából szakmai típusú (szakmai túlsúlyú) szakszervezetet hoznak létre. Az önállóságból eredően „képviseli tagságát, az állami főhatóságoknál, ennek keretében a szakszervezet vezetői közvetlenül tárgyalnak, megállapodásokat kötnek ... önálló jogi személy, feladatai folytán vagyoni jogokkal rendelkezik és kötelezettségeket vállal”. Másik lehetséges formáció: a szakmai foglalkozási rétegek országos szakszervezeti tanácsa — teljes jogú, önálló jogosítványokkal rendelkező tagszervezet. Itt a tanács érdekképviseleti körébe tartozó ügyekben állásfoglalásokat, „döntéseket az szb-titkárok testületé hoz”. Ezt követően találjuk az országos szakszervezeti alapszervezet, illetőleg a közvetlen alapszervezet leírását, ez utóbbiak létét a kislétszámú tagság indokolja. Az előkészületek szempontjából meghatározó, hogy az országos értekezlet — foglalkozási szakmai csoportok és társadalmi rétegek delegáltjaiból létrehozza a szövetség szervezeti és működési szabályzatát előkészítő bizottságot. ÉV VÉGÉRE ELŐREHOZTÁK A XI. KONGRESSZUST Két napon át tanácskozott a Közalkalmazottak Országos Szakszervezeti Értekezlete január 20—21-én, a SZOT központi iskoláján, a Tárogató úton. A részvevők — csaknem négyszázan — nagy többségüket az alapszervezetek küldöttként választották, valamint az egyes szakmai szekciók — meghallgatták és megvitatták dr. Szabó Endre főtitkár beszámolóját, illetőleg az értekezletre készült dokumentumokat. Ezek: Állásfoglalás a közalkalmazottak szakszervezeti mozgalmának helyzetéről, megújulásának fő feladatairól, valamint JAVASLAT a Közalkalmazottak Szakszervezete szövetséggé alakításának főbb teendőire, a szövetség szervezeti és működési alapelveire. Módosításokkal — amelyeket külön-külön szavaztak meg a küldöttek — az értekezlet elfogadta a dokumentumokat. Megjelent a tanácskozáson a kormány képviseletében Horváth István belügyminiszter, majd a második napon Gál Zoltán miniszterhelyettes, a tárcák, a főhatóságok képviseletében, Békesi László pénzügyminiszter-helyettes, H. Kovács Imre vezérőrnagy, megbízott honvédelmi személyügyi főcsoportfőnök, Knopp András művelődésügyi államtitkár, Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, László Jenő, igazságügyi miniszterhelyettes. A SZOT képviseletében Szalay Ferenc titkár vett részt az értekezleten. A két napirendi pont címe a dokumentumokéval azonos. Az első nap plenáris ülése után — amelyet Buda Gábor elnök, Hantos Jánosné alelnök, másnap Nyirő Rózsa alelnök és Buda Gábor vezettek — szekciókban folytatódott a megbeszélés, második nap pedig a szekcióvezetők számoltak be a munkáról. A szerkesztőbizottság vezetője Baloghné dr. Szőcs Klára, a bv titkára volt. A vitát Szabó Endre főtitkár foglalta össze. Dr. Szabó Endre Követelmények, feladatok a megújulás útján • Mélyreható és társadalmunk szinte minden elemét érintő változások korát éljük. E megújulásra törekvést a felhalmozódott gazdasági, szociális problémák, az életszínvonal romlása miatt erőteljes társadalmi feszültségek kísérik. Szaporodnak a gyakran indulatoktól fűtött viták, amelyekben az aggodalom, az éles kritika és az elkeseredettség, más oldalról pedig az apátia is megjelenik — mondta bevezetőjében a főtitkár. — A társadalom egészében tapasztalható elbizonytalanodást erősítik az értékrendszer súlyos zavarai, az elvek és az ellentmondásos valóság heves konfrontálódása. Ezzel egyidejűleg jellemző az útkeresés, a reális alternatíva kiválasztására irányuló szándék. Mindezek sürgetik, hogy nyíltan, önkritikusan, felelősen, célratörő következetességgel gondoljuk végig a múlt tanulságait, közösen formáljuk ki szocialista fejlődésünk új társadalompolitikai stratégiáját, a jelen és a jövő tennivalóit. A társadalmi kiegyezés, sőt, ha lehet, a közmegegyezés talaján teremtsük meg a nemzeti megújuláshoz olyannyira szükséges közös cselekvés feltételeit. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a mai súlyos helyzetünkből a kilábalás, a stabilizáció megteremtése nem lesz könynyű, nem megy kényszerű és fájdalmas gazdasági és szervezeti intézkedések és azok konfliktusai nélkül. Nincs azonban más lehetőség. NEHÉZ IDŐSZAKOT ÉL ÁT A MOZGALOM Ezt a következtetést vonta le az MSZMP múlt év májusi értekezlete, s ezt igazolja az azóta eltelt időszak tapasztalata is. A szakszervezeti mozgalom is igen nehéz időszakot él át, úgy is fogalmazhatok, nagy megrázkódtatásokon megy keresztül. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kialakuló új társadalmi-gazdasági viszonyok közepette a szakszervezetek nem tudják a korábbi szerepfelfogás és gyakorlat alapján betölteni hivatásukat és ellátni feladataikat. Ebben a felismerésben egységesek vagyunk. Tükrözte ezt az a széleskörű tagsági vita is, amelyet az utóbbi hónapokban folytattunk. A többség azt juttatta kifejezésre, hogy gyökeres, átfogó változások szükségesek, mert csak ez lehet az egyedüli megfelelő válasz a társadalmi-gazdasági viszonyok támasztotta kihívásokra, s a tagsági követelményekre. Mindez azonban nem jelentheti a magyar szakszervezeti mozgalom több mint százéves tradícióinak, valós értékeinek tagadását és feladását. Megőrzésükre, sőt, felelevenítésükre is szükség van. Meggyőződésem, hogy egyebek között olyan értékek nélkül, mint a szolidaritás, a tagságért érzett felelősség, az együtt figyelés a napi és távlati érdekekre, a közösségteremtés, a politikai és közéleti kultúra fejlesztése, a személyiségformálás — elképzelhetetlen a tagság érdekvédelme, a munkavállalói érdekképviselet, egyáltalán a hatásos szakszervezeti munka. Az említett felfogás jellemezte a szakszervezetek múlt év decemberi országos értekezletének állásfoglalását, s ez a késztetés hatja át a jelenlegi tanácskozásunkra előterjesztett dokumentumokat is! Ma folyamatos az eszmecsere arról, milyen okok vezettek a szakszervezeti mozgalmat érintő kritikára, elégedetlenségre, sőt, már-már bizalomvesztésre. Úgy gondoljuk, hogy két szélsőséges felfogástól kell elhatárolni magunkat. El kell utasítani azt, amelyik a bajok forrásának fókuszába a szakszervezeteket állítja, s azt is, amelyik fel kívánja menteni a szakszervezeteket a felelősség alól. A szakszervezetek iránti bizalmi válságot álláspontunk szerint a társadalompolitika, a gazdaságpolitika zavarai, a voluntarista ellentmondások, s ezek negatív következményei, valamint saját hibáink együttesen okozták. Felelősségünket főként abban látjuk, hogy tévesen fogtuk fel a hatalom támogatásának funkcióját. Azt gondoltuk, hogy ha tompítjuk a helyzet, a gondok súlyosságát, az érdekek érvényesítésének és ütköztetésének élét, ha észrevételeink, javaslataink képviseletében visszafogottak, ha munkánk nyilvánosságában, nyitottságában óvatosak, ha a józan önmérséklet helyett önkorlátozóak vagyunk, akkor erősítjük igazán a hatalmat. Ma már látjuk, hogy ez hibás felfogás és magatartás volt, mert ezáltal nemcsak a szakszervezeti mozgalom szenvedett presztízsveszteséget, hanem a hatalom is gyengült. ÚJ ELLENTMONDÁSOKKAL KELL SZÁMOLNI De az említettek nem csupán a múltra vonatkozóan érdemelnek figyelmet, hanem a jövő szempontjából is. Jól látható, hogy a következő időszakban is mind a társadalompolitika, a termelés, a gazdálkodás, mind az elosztás területén olyan új ellentmondásokkal kell számolni és szembenézni, amelyek az érdekképviselet, az érdekérvényesítés konfliktusait még élesebbé tehetik. Emiatt a szakszervezetekre nézve is tovább nőhet a kettős szorítás ereje, s ennek következtében fennáll mind a felelőtlen radikalizálódás, mind az indokolatlan önmérséklet veszélye. S ha az említettek és a dokumentumainkban megfogalmazottak alapján azt a kérdést tesszük fel, hogy milyen szakszervezeti politikát akarunk folytatni, azt felelhetjük: önálló, demokratikus, reális, felelősen cselekvő érdekképviseleti és érdekvédelmi politikát. Konstruktívan és aktívan támogatni kívánunk minden, a stabilizációt, a szocialista ki (Folytatás a 2. oldalon) Az elnökség és a részvevők egy csoportja Ölemiünkhez! : Javaslatokat várunk Olvasóinktól a lap címére, tartalmára vonatkozólag, tájékoztatást az olvasottságáról, a szerkesztéssel kapcsolatos kívánságokról, szeretnénk még szorosabban együttműködni tagságunkkal és munkánkhoz az erkölcsi támogatáson túl anyagi segítséget is kérünk. Kérdőíves felhívásunk a 1. oldalon.