Közérdek, 1893. július-december (5. évfolyam, 27-54. szám)
1893-12-31 / 54. szám
V. évfolyam. 54-ik szám Marosvásárhely, 1893. deczember hó 31. Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tartalmú hetilap Telephon 4 Megjelen minden vasárnap. Telephon 4. Előfizetési dijak: Egész évre ... 12 korona. Fél évre .... 6 korona. Negyed évre ... 3 korona. Egy hóra : . . . 1 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Pálffy Mihály ügyvéd. Adi Árpád kiadó. Hirdetések díja: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 30 fillér. Bélyegalj minden beigtatás után 60 fillér. Nyílt tér soronként 1 korona és 60 fillér. ■s Kéziratot sem küldünk vissza. Csak bérmentes leveleket fogadunk el Szerkesztőség: Bolyai utcza 15-ik szám, ahova a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és reklamácziók intézendők. Kiadóhivatal: Adi Árpád könyvnyomdájában. Hirdetéseiét elírad és közvetít Budapestét] Eckstein Bernát hírd. irodája Fördö-utcza 4. sz. Goldberger Á. V. hírd. irodája Váczi-utcza 9. sz. — „Meteor“ hirdetési iroda Nagymező-utcza 30. sz. Az uj év előtt . . . Az uj év előtt állunk, egy küzdelem teljes év végén. Jól esik ez a tudat, mint a vándornak az üdítő forrás víz, ha megpihen. Nem szükséges hogy mi most beszámoljunk az évben teljesített munkával, bemutattuk mi azt mindannyiszor, valahányszor lapunkat a t. olvasó kezébe vette. Egy hit, egy szent erős meggyőződés serkentett minket, az hogy olvasóinknak hasznos, üdvös olvasni valókat nyújtottunk, szerény viszonyainkhoz képest Egy vidéki lapszerkesztés küzdelmeit valóban csak az képes méltányolni, akinek alkalma volt részt venni egy olyan lap előállításában. A vidéki érdekek és azok képviselői mi közülünk valók, a legközvetlenebb közelről. Talán a mi érdekünk ellen küzd egy jó barátnak, a „közérdek“ ellen elfogultan és mi a szent sajtó szabadság teljes apparátussával hadat üzenünk neki és kész van egy örök időkre szóló bosszú, melyet átörökölnek az unokák, mérgesítenek a sógorok és komák, na meg az „ál“ jó barátok is. Készek alávaló fondorlattal, durva inzultusokkal s ha lehet terroizmussal nekünk zúdulni, hogy gerinczünknek az utolsó porczikáját is megsemmisítsék. Dehogy nincsenek ellentétes nézetek a vidéken, dehogy nincsenek fekélyek a társadalmon és egyeseken, melyeket kireparálni a sajtó van hivatva. Mikor e működéseink közepett ínyére dolgozunk egy pár embernek, tiz annyinak ellenséges érzületét élvezzük nyíltan, és százannyi alattomban hol itt, hol ott helyesen. Mi itt élünk közöttük és a dicső, szent sajtó szabadság jogára nem hagy elveszni közöttük, mert mi a jót a hasznossal párositni véljük, mi idehaza büszke honfiak, az idegen elölt magyarok akarunk maradni szívben lélekben. Nagy hatalom az a sajtó és nagy büszkeségünk nekünk, hogy szolgálhatjuk. Ha ellenségeink fogat vicsorítanak ránk, ismét csak a sajtóhoz folyamodunk és az megvigasztal bennünket, de ismételjük hogy hit, egy erős meggyőződés serkent minket az, hogy olvasóinknak hasznos, üdvös olvasni valókat nyújtunk szerény vszonyainkhoz képest. Tettük és tesszük a beálló új évben a „Közérdek“ Vl-ik évfolyamában és az új év küszöbén üdvözöljük tisztelt olvasóinkat munkatársainkat lapunk barátait. A programmunk változatlan, mi pedig edzettebbek vagyunk. Ajánljuk magunkat szives jó indulatokba. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. | Negyed évre 3 kor. Fél évre . 6 kor. Egy hóra , 1 kor, a „Közérdek“ szerk. Fogadja ezért cs. és kir. fenséged törvényhatóságunknak f. évi nov. hó 27-én tartott közgyűlésében keletkezett egyhangú határozata folytán honvédfőparancsnoki állásának 25 éves évfordulója alkalmából legforróbb üdvözletünk és őszinte hálánk kifejezését s azon biztosításunkat, hogy fenséged iránt érzett bizalmunk és szeretetünk gyöngülni nem fog sohasem, Mellyel vagyunk M.-Vásárhelytt 1893. évi deczember hó 8-ik napján. Fenséges urunknak legalázatosabb szolgái (Itt következnek az aláírások.) Marosvásárhely József főherczegnek. Városunk József főherczeghez, mít a magyar honvédség főparancsnokához 25 éves jubileuma alkalmából lelkes üdvözlő feliratot intézett, de egyszersmind arról is gondoskodott, hogy ez üdvözlő felirat méltó diszszel állítassák ki, miért is az üdvözlő irat művészi kiállításával Nemes Ödön tanait bízta meg, ki azt a legpompásabb módon készítette el. Az első lapot egy nagy művészi aquaresl képezi, mely allegóriában a hit, erő és hatalom, a tiszta valóság, tudomány, az igazságszolgáltatás van teltüntetve össze, en nyolez gyönyörű gyermekalakban, közbül a bíborral övezett főherczegi czimer, fellette a hercegi koronával. A czimert fent diszes virágkoszorú alant az áranygyapjas rend disziti. A belső lapokat dúsan aranyozott rokokó stylü változatos diszitmények köritik, melyek leső díszítményeibe az 1863—1893. évek vannak szőve Az irás inicziáléját József főherczeg művészi miniatűr arczképe képezi, míg az arczkép fölé nevében koszoruval nemző emelkedik. Bátran átírhatjuk, hogy a magas jubiláns ez üdvözlő iratát szépség és ízlés tekintetében egy sem fogja felülmúlni. A szöveg következőleg szól: Császári és kir. Főherczeg ur ! Fenséges urunk ! Midőn ezelőtt negyedszázaddal ama nevezetes esemény híre az országban elterjedt, hogy Ő csász. és ap. kir. Felsége a magyar honvédség főparancsnokává Fenségedet legkegyelmesebben kinevezni méltoztatott e legmagasabb kir. tényt a nemzet osztatlan örömmel és határtalan bizalommal fogadta s azon intézmény jövőjéhez melynek élére cs. és kir. Fenséged a nemzet tiszteletétől és szeretetétől környezett legnépszerűbb főherczeg állíttatott. A legszebb reményeket fűzte. És e remények sem voltak hiába valók, mert ma már nyiltan hirdethetjük, hogy a magyar honvédség a magyar nemzetnek egyik büszkesége a tton és haza erőss valamely nemcsak Ö cs. és ap. felsége elismerésében és kitüntetésében többször részesült, hanem a külföld előtt is tiszteletet vivott ki magának. E nagyszerű eredmény cs. és kir. Fenségednek köszönhető ki 25. évi áldásos működésével a honvédség fejlesztése és harczképessé tétele körül beivadhatlan érdemeket szerzett s a magyar nemzetet örök hálára kötelezte. Marosvásárhely lakossága előtt pár évtized óta jól ismert és kedves, szeretetreméltó modora miatt köztiszteletben álló alak volt egy kistermetű, egyszerűen öltözött, élénk tekintetű öreg úr, amint sétái közben megmegállva, sajátos humorával és megjegyzéseivel beszélgetett ismerőseivel. Az 1848 előtti évtizedek idealizmusa, a klassikus és modern tudományok ismeretével párosult ebben a kis emberben, ki azonban a vele való érintkezés után mind nagyobbra nőtt lelki szemeink előtt, egyszer csak azt vettük észre, hogy egy fényes elme és egy páratlan jó szív harmonikus egyesülését látjuk , megtestesülve magunk előtt, ki önkénytelenül is megnyerte tiszteletünket és szeretetünket. Ha pedig meglátogattuk a hajós-utczai egyetlen szobájában, az öreg urat válogatott könyvek nagy tömege között, mindig dolgozva, mindig jegyezgetve találtuk s akárhányszor már reggel 4 órakor hozzá fogott munkájához. Most e kedves, tisztelt öreg ur a Hagymás-Bodon egyik szőlőhegyének, diófa ágaival fedett tetején ásott sírban helyezett egyszerű fekete, keskeny fakoporsóban alussza örök almát. 80 évre és 360 napra terjedett élete. Szorgalmasan számban tartotta a napokat, minden egyest Isten ajándékának tartva és minden egyesen elkészülve a halálra, betegágyában, vagy amint nevezte „mindennapi koporsójában“. Ámde e koporsóban nem egy élő halott feküdt. Becsületes memóriája a politika, tudomány különböző ágai, szépirodalom, klassika literatura, a jog, a vallásirodalom érdeklődése ezen sokféle tárgyaiból folyton táplálkozott és látogatói, kik egymás kezébe adták az ajtó kilincsét, csak a test hanyatlását észlelhették az utolsó napig szelleme fogyása mellett. I Folyó év deczember 22-én reggel 3 órakor , csöndes sóhajtással száll el lelke az általa oly nagyon szeretelt „menyének“ nevezett I Brenczay Etelka, neveit fia Török Bertalan neje, karjai között. Fedi csak néhány nap választotta el 81-ik születésnapjától, melyet egész ünnepélyesen óhajtott megülni rokonai, jó ismerősei körében. Egy kis falu határán, H.Bodonban, hol egykor nagyszüleinek is egy kis jószága volt, egy szőlőhegyen, diófa ágai alatt választotta ki végső nyugalma helyét. A ki arra jár bizonyára kegyelettel és szeretettel fog megemlékezni róla, ki az önzetlen emberszeretetnek valódi példaképe volt teljes életében. Kaportonban, Alsófehér vármegyében született 1812. évi deczember 27-én, édesatyja Pogány János egy klassikusan mivelt férfi, a vármegye táblabirája s a nemesi intervenczió egyik főbb tisztje, édes anyja Brenczán Rozália, Breczán János huszár őrnagy és gr. Tholdalagi Sára leánya volt. Korán árvaságra jutott s korán megkezdte tanulásait önél éjén a hires n.enyedi Bethlen főiskolában. Meg van most is az a huszas, melyet másolásért először kapott. Bámulatos tehetsége ritka szorgalommal párosulva, őt az elsők legelsejévé tette, elhalmozva mindazon kitüntetéssel, mely egy ifjút tanárai, az ifjúság s a főiskola iránt melegen érdeklődő közönség részéről legfőbb fokban érhet. Elvégezte a theologiát, a jogot fényes eredménynyel tette le az ügyvédi vizsgát itt Marosvásárhelytt, s miután jogtanár nem lehetett, amint kívánta, Alsó- Fehérvármegye főjegyzőjévé választotta, iktári gr. Bethlen Kata, gr. Bethlen Miklósné pedig jogtanácsosává nevezte ki. Már kezében volt a kir. táblához való kineveztetése, midőn az 1849. év minden vagyonát, minden reményét megsemmisítette. Nagy család, édes anyja, nőtestvérei s elhalt nőtestvérének árván maradt, általa fiaként szeretett és nevelt gyermeke tőle várta a mindennapit. Mit volt tenni, elfogadott egy pénztárnoki állomást s tanult, olvasott és remett egy jobb jövőben. 1868-ban a Déva úrbéri törvényszék elnöke. 1871-ben a marosvásárhelyi királyi tábla birája lett. Nyugalmaztatása után pedig ismét kedves foglalkozásaiban szerezett és talált örömet: könyveiben és a humanismusban. Áldás emlékére! IRODALOM. „Jókai Mór. Ünnepi olvasmányok az ifjúság és magyar nép számára“ czimm gyönyörű füzetet szerkesztett és adott ki az „Eötvös-alap orsz. tanító-egyesületre“ A negyedféléves füzet a következő 25 olvasmányt foglalja magában: 1. Jókai Mór- (Költemény) Komócsi Józseftől. 2. Jókai szülőiről és gyermek éveiről. 3. A házról, melyben Jókai született Jókai Eszter után. 4. Jókai Mór első napja a komáromi iskolában. 5. A mi tied tedd el, másét ne vedd el. 6. Hogyan tanított engem jó anyám felebaráti szeretetre. 7. Jókai Mór Pápán. 8. Hogyan lett Jókai regényíróvá ?- A magyar iró sorsa ezelőtt hetven évvel. 10. Forradalom vér nélkül. Mind Jókai Mór után- 11. A szabadságharcz és önkényuralom, Sebestény Gyula után. 12. Jókain -