Közérdekű Levelek, 1922 (1. évfolyam, 1-15. levél)

1922-05-15 / 2. levél

a valóság az, hogy az emberek nem tudnak munka nélkül élni, de dolgozni sohasem szerettek, ha a dolog alatt azt a munkát értjük, melyet el kell végeznünk, hogy igényeinket ki tudjuk elégíteni. Ki kell egyszer már nyíltan mondanunk, hogy a munka nem élvezet, de lehet egy és ugyanazon foglalkozás munka is és élvezet is, mint ahogy ezt az a komornyik igazi életbölcsességgel állapította meg, mikor ugyanazt a ténykedést élvezetnek nevezte a bankár leánya szolgálatában, amelyet nehéz mun­kának érzett az bankárné mellett. Nem tartják élvezetnek a munkát külünben maguk a munka dicsőítői, a szociális állam apostolai sem. Nem abból a tényből kiindulva mondom ezt, hogy magam hallottam a proletár­diktatúra idejében, annak egyik oszlopos tagjának, Helfgott Árminnak szájából, hogy „Be kell ismernünk, hogy a munkás a dolgozást nem tartja élvezetnek“. -- „Ha azt akarjuk, hogy dolgozzon, ugyanazzal a kapitalista korbáccsal kell a munkára hajtani, mint amellyel a kapitalisták hajtották.“ Marxnak és követőinek egész agitációs munkája arra van alapítva, hogy az emberek nem szeretnek dolgozni. Lehetne a 8 órai munka jelszavával harcosokat toborzani a munkaszeretet mellett? Hiszen ez esetben áldozatot hoznának a mun­kások ! Vagy ugyanolyan lelkesedéssel követnék a szakszervezeti határozatot, ha tőlük nem munkabeszüntetést, de például koplalást követelnének? Vagy azzal csalogatják a munkásokat a szocialista állam eldorádójában hívők gyülekezetébe, hogy ott majd éjjel nappal teljes erejük megfeszítésével dolgozhatnak? Tudomásom szerint Marx akkorra ígérte be nekik az ő államukat, ha majd már a gépek oly tökéletesek lesznek, hogy az emberek munkájára többé szükség nem is lesz. És maguk a munkások? Mikor maguknak kivívták, hogy legyen nekik is egy saját ünnepnapjuk, a május elsejét, talán kettős műszakkal ünnepük meg, mint ahogy több tál étellel a vasárnapokat? Bizony, bizony­ a szakmánybéreket sem az emberek munkaszeretete tette szükségessé. Hogy a munka elleni érzés velünk született természetes tulajdonság, azt leg­jobban bizonyítja a gyermek, aki kielégíthetetlen tudnivágyásában, mohón olvas minden nyomtatott papirost, de nem szereti az iskolát. Ha ennek az elvitazhatatlan igazságnak az okát keressük, azt az ember szabadságszeretete, a függetlenség iránti törekvésben találjuk meg? Az a tudat, hogy bizonyos munkát meghatározott idő­ben el kell végeznie, teszi azt előtte elleszenvessé. Ne hipokritáskodjunk tehát, hiszen ez az állapotokon úgy sem segít. A valóság az, hogy mindenki igyekszik mentől kevesebb munkával megélni, de miden becsületes ember igyekszik annyi munkát elvégezni, amennyi igényei kielégítésére elégséges. Az emberek különösen nem szeretnek másoknak dolgozni és Marxnak ott van a legnagyobb tévedése, vagy inkább szándékos ferdítése, amikor azt állítja, hogy a bérmunkás másnak dolgozik. Nem! Másnak csak ajándékképen lehet dolgozni, a

Next