Közgazdaság, 1946. július-december (1. évfolyam, 1-24. szám)

1946-10-06 / 12. szám

16 oldal KÖZGAZDASÁG A GAZDASÁGI­ DEMOKRÁCIA HETILAPJA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: FARAGÓ LÁSZLÓ, FARKAS FERENC, MAJOR RÓBERT, MARKOS GYÖRGY I. évfolyam, 12. szám Ara 1­ 50 forint 1946 október 6 A PÉNZÜGYMINISZTER A HITELKÉRDÉSRŐL MIT FOGLALT LE EGY ÉV ALATT A G­­R. ? J. HAIRE AZ ANGLIAI EXPORTRÓL _____________________­_________________­_______________________________________________________________________________________ Egy lépés előre A politikai történelemben gyakran előfordult — Magyarországon is és másutt is —, hogy egy párt, amely évekig ellenzékben volt és egyszer célját elérve hatalomra került, nem volt képes megvalósítani azt, amit ígért. Nem tudott mást csinálni, mert a körülmények nem engedték, mert a tények erősebbek, mint a jelszavak, vagy az Uralkodáshoz szokott ellenfél a hatalomtól meg­fosztva erősebbnek bizonyult. Így volt ez Angliá­ban, a két első munkáspárti kormány uralomra­­jutása idején, Franciaországban, amikor a Cartel des Gauches kénytelen volt átadni helyét az Union Nationalenak. Tulajdonképpen ez volt a weimari Németország tragédiája. Ugyanez volt a helyzet Magyarországon, a Wekerle-féle koalí­ciós kormánnyal s ugyanúgy a kormányzati él­hetetlenség, tehetetlenség és a tények nyomása alatt kellett megbuknia az októberi forradalom­nak. Hosszú ellenzékiség után kormányra kerülni nehezen megoldható feladat. A Magyar Kommu­nista Párt pedig még csak nem is szabályos el­lenzéki párt volt, mert hisz fennállásának negyed­­százada alatt illegalitásban volt, onnan hallatta csak szavát a tömegek felé, de magának tömegei nem voltak és nem lehettek. Ezerkétszáz ember volt mindössze Magyarországon, aki kommunistá­nak merte magát vallani. Ma a párt taglétszáma 150.­100 ember ) miniszterei, vezető emberei az emigrációból, vagy a börtönből kerültek vezető pozíciókba. S ennek dacára a párt és tömegei figyelemreméltó guvernamentális képességekről, fegyelemről, józanságról tesznek tanúságot. Min­ket itt, a KÖZGAZDASÁG hasábjain elsősorban a párt gazdasági állásfoglalásai és célkitűzései érdekelnek. Meg kell állapítanunk azt, hogy a Kommunista Párt a felszabadulás előtt és után, a kezdet kezdetétől fogva kitartott gazdasági programja mellett, ehhez semmit hozzá nem tett és semmit el nem vett. Programja annyira időszerű és európai volt, hogy hosszabb-rövidebb eszmecserék után a párt gazdasági programjának lényeges pontjai a Függetlenségi Front gazda­sági célkitűzéseivé lettek. A földbirtokreform, a szénbányák és további bányaművek államosítása, a szövetkezetek újjáteremtése és a többi jelentős gazdasági rendszabály és reformintézkedés kor­mányprogramként került végrehajtásra. A kongresszuson aránylag kevés szó esett gazdasági problémákról, mégis le kell mérnünk az ott elhangzott beszédek és felszólalások jelen­tőségét és magának a kongresszusnak a jelentő­ségét, gazdasági szempontból is. Egy negatívummal kell kezdenünk: a kon­gresszuson nem kiáltották ki a proletárdiktatú­rát, mint ahogy ezt elmebajosak és rosszindula­túak a kongresszus előtt suttogva hirdették (ami veszedelmesebb volt, mint az ordítás lett volna). Nem követeltek többet, mint eddig, csupán azt, amit eddig is követelt az egész Független­ségi Front,­­ de azt, amit követeltek a kongresszuson, azt határozottsággal és nyomaték­­kal követelték. Feltétlenül megállapítható: egy élesebb szem­befordulás a gazdasági életben bizonyos körök részéről mutatkozó ellenállással, rohamra való felsorakozás a régi rend gazdasági kulcspozíciói ellen. A bankok állami ellenőrzésének, a nagy­üzemek állami kezelésbe vételének követelése, a kongresszuson elhangzott beszédek komolysága és a kongresszusi külsőségek impresszionáló hatása alatt súlyosabbá és jelentősebbé vált. Nem­ külön­leges kommunista követelés a munkanélküliség elleni küzdelem, csupán a mód és a hangsúly — ahogy a kongresszus ezt a kérdést kezelte és rög­tön tárgyalás alapjául szolgálható javaslatokkal állott elő — jelent új momentumot gazdaságunk­ban, politikánkban és gazdaságpolitikánkban. A mezőgazdasági problémák felvetése, a már koráb­ban nyilvánosságra hozott mezőgazdasági pro­gram értelmében szintén újat jelent, mert nem elégszik meg a földbirtokproblémája vagy a hitelkérdés exponálásával, hanem konkrét gazda­sági — technikai és közgazdasági — javaslatokat is hoz. Amint a KÖZGAZDASÁG más helyén is rámutatunk, a mezőgazdaság problémái a bá­nyák, a nehézipar, vagy a bankok működésére vonatkozó programok és tervek hatálytalanok maradnak egymástól izoláltan, az egyes gazda­sági ágazatok szükségleteit, hatásait és kölcsön­hatásait figyelmen kívül hagyva. A bányák álla­mosítása, vagy a földművelés korszerűsítése lehet program, de valósággá csak egy, az egész or­szág közgazdaságát átfogó, egyetemes TERV keretében, annak integráns részeként válhat A kongresszus határozati javaslata végre ki­mondja egy, az egész ország közgazdaságát át­fogó terv kidolgozásának szükségességét. Tudjuk nagyon jól, hogy­ az egész ország közgazdaságát felölelő terv kidolgozása nem lehet egyetlen párt feladata, mert az az egész országot, annak minden egyes lakóját érinti, ezért mindenkinek hozzá kell tennie a magáét. De a Kommunista Párt az első párt a felszabadulás óta, amely egy konkrét és határozott terv kidolgozásához lát, ami vitaalapul szolgálhat a végrehajtandó terv végleges formába öntésénél. Az egyetemes gazda­sági terv kérdésének felvetésével és megindítá­sával a Kommunista Párt bebizonyította egy­részt azt, hogy guvernamentális magaslatról, jó­zan realizmussal szemléli az ország helyzetét, másrészt azt, hogy a­z­ improvizációk ideje lejárt és most a rendszeres, tervszerű munka következik. A KÖZGAZDASÁG hasábjairól üdvözöljük ezt a munkát, amelynek megkezdéséért kezdettől fogva síkraszálltunk. M.GY. Gazdasági békeérveink VÉpítkezés a munkanélküliség ellen Javul a tejellátás Meddig fázik még Európa? J­elzőszámok S­zállítmány­ozás M Adónaptár Egy hét rendeletei

Next