Közgazdaság, 1946. július-december (1. évfolyam, 1-24. szám)
1946-10-06 / 12. szám
16 oldal KÖZGAZDASÁG A GAZDASÁGI DEMOKRÁCIA HETILAPJA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: FARAGÓ LÁSZLÓ, FARKAS FERENC, MAJOR RÓBERT, MARKOS GYÖRGY I. évfolyam, 12. szám Ara 1 50 forint 1946 október 6 A PÉNZÜGYMINISZTER A HITELKÉRDÉSRŐL MIT FOGLALT LE EGY ÉV ALATT A GR. ? J. HAIRE AZ ANGLIAI EXPORTRÓL _____________________________________________________________________________________________________________________________ Egy lépés előre A politikai történelemben gyakran előfordult — Magyarországon is és másutt is —, hogy egy párt, amely évekig ellenzékben volt és egyszer célját elérve hatalomra került, nem volt képes megvalósítani azt, amit ígért. Nem tudott mást csinálni, mert a körülmények nem engedték, mert a tények erősebbek, mint a jelszavak, vagy az Uralkodáshoz szokott ellenfél a hatalomtól megfosztva erősebbnek bizonyult. Így volt ez Angliában, a két első munkáspárti kormány uralomrajutása idején, Franciaországban, amikor a Cartel des Gauches kénytelen volt átadni helyét az Union Nationalenak. Tulajdonképpen ez volt a weimari Németország tragédiája. Ugyanez volt a helyzet Magyarországon, a Wekerle-féle koalíciós kormánnyal s ugyanúgy a kormányzati élhetetlenség, tehetetlenség és a tények nyomása alatt kellett megbuknia az októberi forradalomnak. Hosszú ellenzékiség után kormányra kerülni nehezen megoldható feladat. A Magyar Kommunista Párt pedig még csak nem is szabályos ellenzéki párt volt, mert hisz fennállásának negyedszázada alatt illegalitásban volt, onnan hallatta csak szavát a tömegek felé, de magának tömegei nem voltak és nem lehettek. Ezerkétszáz ember volt mindössze Magyarországon, aki kommunistának merte magát vallani. Ma a párt taglétszáma 150.100 ember ) miniszterei, vezető emberei az emigrációból, vagy a börtönből kerültek vezető pozíciókba. S ennek dacára a párt és tömegei figyelemreméltó guvernamentális képességekről, fegyelemről, józanságról tesznek tanúságot. Minket itt, a KÖZGAZDASÁG hasábjain elsősorban a párt gazdasági állásfoglalásai és célkitűzései érdekelnek. Meg kell állapítanunk azt, hogy a Kommunista Párt a felszabadulás előtt és után, a kezdet kezdetétől fogva kitartott gazdasági programja mellett, ehhez semmit hozzá nem tett és semmit el nem vett. Programja annyira időszerű és európai volt, hogy hosszabb-rövidebb eszmecserék után a párt gazdasági programjának lényeges pontjai a Függetlenségi Front gazdasági célkitűzéseivé lettek. A földbirtokreform, a szénbányák és további bányaművek államosítása, a szövetkezetek újjáteremtése és a többi jelentős gazdasági rendszabály és reformintézkedés kormányprogramként került végrehajtásra. A kongresszuson aránylag kevés szó esett gazdasági problémákról, mégis le kell mérnünk az ott elhangzott beszédek és felszólalások jelentőségét és magának a kongresszusnak a jelentőségét, gazdasági szempontból is. Egy negatívummal kell kezdenünk: a kongresszuson nem kiáltották ki a proletárdiktatúrát, mint ahogy ezt elmebajosak és rosszindulatúak a kongresszus előtt suttogva hirdették (ami veszedelmesebb volt, mint az ordítás lett volna). Nem követeltek többet, mint eddig, csupán azt, amit eddig is követelt az egész Függetlenségi Front, de azt, amit követeltek a kongresszuson, azt határozottsággal és nyomatékkal követelték. Feltétlenül megállapítható: egy élesebb szembefordulás a gazdasági életben bizonyos körök részéről mutatkozó ellenállással, rohamra való felsorakozás a régi rend gazdasági kulcspozíciói ellen. A bankok állami ellenőrzésének, a nagyüzemek állami kezelésbe vételének követelése, a kongresszuson elhangzott beszédek komolysága és a kongresszusi külsőségek impresszionáló hatása alatt súlyosabbá és jelentősebbé vált. Nem különleges kommunista követelés a munkanélküliség elleni küzdelem, csupán a mód és a hangsúly — ahogy a kongresszus ezt a kérdést kezelte és rögtön tárgyalás alapjául szolgálható javaslatokkal állott elő — jelent új momentumot gazdaságunkban, politikánkban és gazdaságpolitikánkban. A mezőgazdasági problémák felvetése, a már korábban nyilvánosságra hozott mezőgazdasági program értelmében szintén újat jelent, mert nem elégszik meg a földbirtokproblémája vagy a hitelkérdés exponálásával, hanem konkrét gazdasági — technikai és közgazdasági — javaslatokat is hoz. Amint a KÖZGAZDASÁG más helyén is rámutatunk, a mezőgazdaság problémái a bányák, a nehézipar, vagy a bankok működésére vonatkozó programok és tervek hatálytalanok maradnak egymástól izoláltan, az egyes gazdasági ágazatok szükségleteit, hatásait és kölcsönhatásait figyelmen kívül hagyva. A bányák államosítása, vagy a földművelés korszerűsítése lehet program, de valósággá csak egy, az egész ország közgazdaságát átfogó, egyetemes TERV keretében, annak integráns részeként válhat A kongresszus határozati javaslata végre kimondja egy, az egész ország közgazdaságát átfogó terv kidolgozásának szükségességét. Tudjuk nagyon jól, hogy az egész ország közgazdaságát felölelő terv kidolgozása nem lehet egyetlen párt feladata, mert az az egész országot, annak minden egyes lakóját érinti, ezért mindenkinek hozzá kell tennie a magáét. De a Kommunista Párt az első párt a felszabadulás óta, amely egy konkrét és határozott terv kidolgozásához lát, ami vitaalapul szolgálhat a végrehajtandó terv végleges formába öntésénél. Az egyetemes gazdasági terv kérdésének felvetésével és megindításával a Kommunista Párt bebizonyította egyrészt azt, hogy guvernamentális magaslatról, józan realizmussal szemléli az ország helyzetét, másrészt azt, hogy az improvizációk ideje lejárt és most a rendszeres, tervszerű munka következik. A KÖZGAZDASÁG hasábjairól üdvözöljük ezt a munkát, amelynek megkezdéséért kezdettől fogva síkraszálltunk. M.GY. Gazdasági békeérveink VÉpítkezés a munkanélküliség ellen Javul a tejellátás Meddig fázik még Európa? Jelzőszámok Szállítmányozás M Adónaptár Egy hét rendeletei