Közjegyzők Közlönye, 2007 (11/54. évfolyam)

2007 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Weiss Emília: A családjogi kodifikáció elvi kérdései

i. 1. A Középeurópai Közjegyzői Kollokvium 2006-ban a folyamatban levő családjogi kodifikáció néhány fő kérdését tűzte napirendjére. A családjogi kodifikáció valamennyi kérdésével a Kollokvium természetesen nem foglalkozhatott. Önálló előadások a külföldi elő­adóknak a külföldi családjogokba betekintést adó előadásai mellett különösen a közjegyzőket, a köz­jegyzői gyakorlatot közvetlenebbül érintő házassági vagyonjogi kérdéseknek és az élettársi viszonyoknak legalábbis a családjog területén viszonylag újként je­lentkező kérdéseinek jutottak. Az alábbiak - a teljes­ség igénye nélkül - valamivel több kérdésbe kíván­nak betekintést adni, a külön előadásokban is tárgyalt kérdéseknek viszont kevesebb figyelmet szentelnek. A családi viszonyok az elmúlt évtizedekben Euró­­pa-szerte, így Magyarországon is, számos vonatko­zásban jelentős változáson estek át. Ezeket a változá­sokat, ahol ezek jogi értékelést is kívántak, a jogalko­tás - így a magyar jogalkotás is - igyekezett követni. Néhány kérdésben, így különösen a házassági bontó­jog egyes kérdéseiben és a házasságon kívül született gyermek jogállásának rendezésében már a Családjo­gi törvény átfogó kodifikációja előtt jelentős lépése­ket tett, és a családjog 1952-ben bekövetkezett átfogó kodifikációja sem tehetett pontot a változások köve­tésére. Ugyanakkor, anélkül, hogy ezzel éppen egy a csa­ládjogi kodifikáció elvi kérdéseivel foglalkozó kon­ferencián a családjogi jogalkotás, és általában a csa­ládjog szerepét alá kívánnám becsülni, két dolgot nem lehet említés nélkül hagyni. Az egyik: nem lehet hallgatni arról, hogy csak jo­gi eszközök, ideértve a jogalkotás mellett a jogalkal­mazás eszközeit is, a családi konfliktusok megoldásá­ra, legalábbis azok többségének megoldására önma­gukban nem elegendőek. Ez a körülmény természete­sen nem mentesíti sem a jogalkotót a feltevése szerint leginkább optimális szabályok megalkotása alól, sem a jogalkalmazót az alól, hogy a felek között vitássá vált családjogi ügyek optimális megoldására töreked­jék. A családi konfliktusok feloldásának hiányát még­sem lehet egyszerűen a családjog hibájául felróni. A másik pedig: mintegy a másik oldalról, azt is tu­domásul kell venni, hogy a családi életviszonyok meglehetősen széles köre a család tagjainak intim­szférájához tartozik, hogy a jól működő családi vi­szonyokba, legyenek azok a házastársak, az élettár­sak vagy a szülő-gyermek kapcsolat viszonyai, nem kell, nem is igen szabad, vagy legalábbis nem volna szabad jogi eszközökkel belenyúlni. Az ezek feletti állami gyámkodás előírása nem lehet jogalkotói fel­adat. És erre nemcsak az Európai Emberi Jogi Egyez­mény 8. §-a kötelez bennünket, de azóta, hogy ehhez az Egyezményhez csatlakoztunk, az is. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a családjogi jogalkotásnak csak a családi konfliktusok megoldása volna a felada­ta. Nem konfliktusoldó szabályként nyilvánvalóan szükség van például a házasságkötés, a névviselés, az apaság elismerése, a gyermek törvényes képviselete, az örökbefogadás joghatásai vagy a gyámrendelés kérdéseinek rendezésére, és a sor természetesen még folytatható volna. 2. A családjog első átfogó kodifikációjára Magyar­­országon 1952-ben, az 1952. évi IV. törvénnyel került sor. Ezt a törvényt azóta 1974-ben és 1986-ban két át­fogó reform, majd az 1990-es évek óta számos, bár kevesebb kérdést érintő, de korántsem jelentéktelen reform követte. A családjog alakításában, továbbfej­lesztésében emellett a bírói gyakorlat is jelentős sze­repet játszott. A családjog újabb átfogó reformja már korábban felmerült, ennek a munkának újabb lökést az adott, hogy a készülő Polgári Törvénykönyv koncepciójá­nak előkészítése során 2000. júniusában a Kodifiká­­ciós Főbizottság olyan döntést hozott, hogy a család­jog szabályai - szemben az 1952 óta fennálló hely­zettel - az új Polgári Törvénykönyvben, annak egyik könyveként kerüljenek rendezésre. Hadd tegyük hoz­zá, a külön könyvben való rendezés azok számára, akik ismerik a készülő Polgári Törvénykönyv struk­túráját, nem jelent sokat, a Polgári Törvénykönyv ugyanis, holland mintára, valamennyi eddig önálló részként szabályozott területet, ha - szemben a hol­land Ptk.-val - folyamatos­­ számozással is, de ön­álló könyvben kívánja szabályozni. Ezen önálló A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL A családjogi kodifikáció elvi kérdései* * A 18. Középeurópai Közjegyzői Kollokviumon tartott előadás szerkesztett változata. A Közjegyzők Közlönye

Next