Közlekedés, 1950 (42. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

1950 Január­­. Mit mondanak a francia küldöttség tagjai a francia küldöttség tagjai" Buka­restbe érkezésük után nyilatkoztak az AGERPRES román sajtóirodának a francia munkásság helyzetéről, vala­mint a francia munkásságnak az impe­rialisták ellen, a békéért és a hala­dásért folytatott harcáról. A küldöttség tagjai kifejtették, hogy a francia frank vásárlóereje állandóan csökken, miközben a Franciaországban egymást követő reakciós kormányok az utóbbi két évben a bérrögzítés politi­káját alkalmazták... Ez a népszerűt­len és munkásellenes politika a külön­böző termelési ágakban dolgozó mun­kásságot egyre tökéletesebb egységbe kovácsolja, a jogos követelésekért foly­tatott sztrájkmozgalom pedig egyre nagyobb méreteket ölt. Ezekben a sztrájkokban eddig, átla­gosan több, mint hatmillió munkás vett részt, közülük 400.000 vasúti munkás. Ez azt jelenti, hogy Franciaország 450.000 vasutasa közül 400.000 részt vett a sztrájk­ban. Elmondották a francia küldöttség tag­jai, hogy a munkásosztály sínyli meg a Marshall-terv „áldását“, valamint azt, hogy Franciaországot kiszolgál­tatták az imperialista trösztöknek. A munkanélküliek száma napról-napra emelkedik. A francia munkásosztály azonban mindenkor harcol és ma is képes harcolni azok ellen, akik rab­ságba akarják dönteni. Az a hatmillió szavazat, amelyet Franciaország dol­gozói a békére adtak, azt bizonyítja, hogy készek eltökélten harcolni az an­gol-amerikai imperialista háborús uszítók ellen. Franciaországban október 2-a, a Nemzetközi Békenap nemzeti ünneppé vált, amely újabb alkalmat adott a francia munkásságnak, hogy kinyilvá­nítsa ellenállását azokkal szemben, akik háborúba akarják sodorni a Szov­jetunió és a népi demokráciák orszá­gai ellen. A francia rakodómunkások megta­gadták a Vietnámba címzett fegyver­­szállítmányok berakását és ezzel se­gítséget nyújtottak Vietnám szabad­ságharcos népének. A francia munkás­ság azonosította magát a görög nép­nek az athéni monarchofasiszta kor­mány ellen folytatott harcával. A fran­cia munkásosztály szava is hozzájá­rult ahhoz, hogy a múlt napokban 9 görög demokrata harcos halálos ítéle­tét megváltoztassák. Nemzetközi együttérzésünk szelleme — mondották a francia kiküldöttek , a hős spanyol köztársasági harcosok­nak nyújtott segítségben is megnyil­vánult. De mi nem elégszünk meg ez­zel. A dolgozók nemzetközi összetar­tását még szorosabbá kell tenni, hogy a leigázott népek kiszabadulhassanak a tőkés rendszer rabláncaiból. Jules Carpier, a francia vasúti mun­kások szövetségének titkára elmon­dotta, hogy a francia vasúti munká­sok harcát az akcióbizottságok segít­ségével szervezik meg. Ezek irányítják a rövidlejáratú sztrájkokat. Másfél év alatt Franciaország különböző részein több mint ezer ilyen sztrájkot rendez­tek. A piski vasutasok versennyel üdvözlik az értekezletet A CFR Szakszervezeti Szövetséghe­ a levelek és táviratok százai érkeztek be, amelyek szerint a szállítóipar dol­gozói, élükön a vasutasokkal, a ter­melésben elért újabb sikerekkel kö­szöntik a Bukarestben megnyíló kon­gresszust. A piski vasúti központ munkásai, akiknek elődei dicsőséges fejezetet ír­tak a magyar vasúti munkásmozga­lom történetébe , táviratban közöl­ték: „Nagy örömmel értesültünk a Számítóipari Munkások Nemzetköz Szövetségének közeli megalakulására Bukarestben. Ezt az alakuló értekezle­tét új munkavállalásokkal köszöntjük és mindent elkövetünk, hogy az állam terv teljesítése érdekében biztosítsuk « 1 ! ÍM I I 1­ C* rájárulva ezzel a szocializmus építésé­hez országunkban." Ünnepélyesen fogadják a magyar kü­ldettséget December 9-én érkeztek meg a fő­városba Gáspár, Tóth és Földvári elv­társak. A magyarországi vendégeket az Északi Pályaudvaron érkezéskor reggel 6 órakor fogadták az Országos Szakszervezeti Tanács, a CFR és a kikötői- és szállítómunkások szövetsé­gének képviselői. Georghe Stoica elvtárs, a CFR Szakszervezeti Szövetség elnöke üdvö­zölte a magyar küldöttséget. Az elnök üdvözlő szavaira Földvári elvtárs vála­szolt. A barátságos és meleg fogadta­tás várakozáson felüli volt. Körülfog­ a magyar delegáció a kongresszuson. Balról-jobbra: Gáspár Sándor elvtárs, a Vasutasok és Hajósok Országos Szakszervezetének főtitkára, a delegáció vezetője, Tóth Béla elvtárs a Gépjárművezetők Szakszervezetének főtitkára és Jolavári Aladár elvtárs, a Közlekedési Alkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. KÖZLEKEDÉS mmamuB b=^i mmmm A békéért vívott harcot erősíti a Szállítóipari Munkások Nemzetközi Szakmai Szövetsége . Részletes beszámoló a kongresszusról *■ Amint megírtuk, december 8-án há­­romtagú delegáció utazott Bukarestbe, hogy a Szállítómunkások Nemzetközi Szövetségének alakuló kongresszusán a magyar vasutasokat, közlekedési al­kalmazottakat, gépjárművezetőket és szállítómunkásokat képviselje. A magyar delegáció tagjai — Gás­pár Sándor, Földvári Aladár és Tóth Béla elvtársak — december 17-én ér­keztek haza Bukarestből. A küldöttek beszámolóiból a következőket tudtuk kiég. A Román Népköztársaság fővárosa méltó módon készült fogadni a világ minden részéből érkező küldötteket. A szövetség megalakulásán népes küldöttségek vettek részt. 8-án reggel Bukarestbe érkezett S. Rosztovszkij elvtárs, a Szakszervezeti Világszövet­ség titkára, aki a Világszövetség ve­zetőségét képviselte a kongresszuson. Ugyancsak 8-án érkezett a fővárosba a francia küldöttség egy része. A kül­döttség tagjai: Drouard Alfonse Jo­seph, a vasúti munkások szövetségé­nek titkára, Jules Crapier, Leon Tre­­iase és Pierre Anguetil.­ták a küldöttséget, s mindegyiküknek nagy virágcsokorral kedveskedtek. A fogadtatás után autóbusszal, a kül­földi delegációk részére fenntartott szállodába mentek, ahol külön szobák­ba helyezték őket és tolmácsot osztot­tak be melléjük A Szaktanács vörösbe burkolt ülés­termét hatalmas jelmondatok, zászlók díszítették. Orosz, román, francia és angol nyelven hirdetik ezek a jelmon­datok a nemzetközi proletariátus egy­ségét Négy nyelven, egyazon hittel. A szónoki és elnöki emelvény két ol­dalán az értekezleten résztvevő orszá­gok lobogói fonódtak egybe. Még néhány perc hiányzott csak az értekezlet megnyitásáig, a külföldi vendégek már elfoglalták helyiket a küldöttek asztalainál. A középső pad­sor első sorában foglaltak helyet a szovjet szállítómunkások képviselői. Hosszantartó taps fogadta őket, a szo­cializmus nagy országának fiait. Min­den szem feléjük irányult, ők a kom­munizmust építő szovjet ország mun­kásainak üdvözletét hozták a kon­gresszusra. Mögöttük foglalt helyet a lengyel és csehszlovák delegáció, s utánuk a de­mokratikus német köztársaság szállító­­munkásainak küldöttei következtek. A középső padsort a Román Népköz­­társaság küldöttei zárták be. Jobbra f­elől következtek a magyar, majd az olasz és francia küldöttségek. A baloldali padsorok kínai, koreai, al­bán, bolgár delegációk megérkezésére vártak. A feldíszített terem mindkét emele­tét zsúfolásig megtöltötték a meghí­vottak. Majdnem minden mellen Mun­kaérem, vagy Munkaérdemrend feszült. Akik fáradhatatlan munkájukkal hoz­zájárultak a szállítóipar nagyszerű eredményeihez, most eljöttek a tizedik nemzetközi szakmai szövetség meg­alakulásának ünnepségére. Megérkezett a kormány és az Or­szágos Szakszervezeti Tanács kévise­­lője is. Megkezdődik a kongresszus- Megválasztják az elnökséget Az alakuló ülést Stelián Moraru elvtárs nyitotta meg, majd Alphonse Drouard francia kiküldött javaslatára a következő elnökséget választották meg: Georghe Apostolt, S. Rosztov­­szkijt, valamint Románia, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió, Olasz­ország, a Lengyel Köztársaság és a A következő felszólaló S. Rosztov­szkij volt, aki a Szakszervezeti Világ­­szövetség meleg baráti üdvözletét tol­mácsolta. Megköszönte a Román Nép­­köztársaság szakszervezeteinek az ér­tekezlet előkészítése érdekében lefoly­tatott fáradozásait, a szívélyes fogad­tatást. Beszéde további részében rámutatott arra, hogy a kongresszusnak törté­nelmi jelentősége van, mert megte­remti fajta és nemzetiségre való tekin­tet nélkül az összes földrészek szállító­ipari munkásainak tényleges nemzet­közi egységét, a létérdekük megszer­zéséért és a munkásosztály történelmi céljainak eléréséért folytatott szerve­zett harcban. A most megalakuló nemzetközi szervnek — mondotta Rosztovszkij — döntő befolyása lesz a szállítóipari munkások harcának megvívásánál, ki­hatással lesz egész tevékenységére. A kongresszus jelentőségét emeli az is, hogy a szakadárok londoni értekez­letének befejezésekor ülésezik. Ezáltal a szállítóipari munkások bukaresti alakuló ülésének a munkásosztály ér­dekében folytatott alkotó tevékenysége, határozottan ellensúlyozza a sza­kadárok londoni konferenciájának romboló tevékenységét. 5. Rosztovszkij ezután részletesen be­szél a szakadár árulók erőfeszítésé­ről, hogy megbontsák a munkásosztály egységét. „Mikor azt állítjuk, hogy Deakin, Tewson, Oldenbroek, Green, Murray és Carey urak a kapitalizmus ügy­­nökei a munkásmozgalom kebelé­ben, ez nem sértés, csupán pontos megállapítása egy nyilvánvaló tény­nek — mondotta, majd így folytatta: A magyar delegáció még aznap délelőtt látogatást tett a bukaresti magyar követségen, ahol Széll elvárs­­sal beszélgettek. Utána megtekintet­ték a Sztálin elvtárs születésnapjára készített ajándékok gyönyörű kiállítá­sát, amelyet a kormánnyal egyidőben még a megnyitás előtt néztek végig. A román vendéglátók ebéd után a Béke Kiállítást mutatták meg magyar vendégeiknek. Ugyancsak 9-én érkezett meg Buka­restbe a Bulgáriai Szállítómunkások Szakszervezetének küldöttsége is, Stoian Stoicov Stoianov szövetségi­­el­nök vezetésével. Német Demokratikus Köztársaság kül­döttségének egy-egy tagját. Az elnökség megválasztása után Apostol elvtárs emelkedett szólásra, aki hangsúlyozta a szövetség megala­kulásának jelentőségét. Ez a szövet­ség — mondotta — amelyhez a szál­lítóipari munkások milliós tömegei tartoznak, hatalmas feladatot hivatott teljesíteni a dolgozók gazdasági és társadalmi követeléseinek kivívásáért, az új háború megakadályozásáért foly­tatott harcban, a demokratikus sza­badságjogok megszerzéséért vívott küzdelemben. Utána Alexa Augustin elvtárs, vasútügyi miniszterhelyettes beszélt, majd Vasile Musat, az Ifjúmunkás Szö­vetség, Magda Costea, a KDNSz, N. Voiculescu, a fővárosi ideiglenes bi­zottság, G. Vetcescu, az Ilfov megyei szaktanács, Scurtec Dumitru, a Grivita Rosie-üzem alkalmazottainak, Nicolae Vasile pedig a mezőgazdasági gép- és traktorállomások, valamin az állami birtokok dolgozóinak nevében üdvö­zölte az értekezletet. A következő felszólaló Stelian Mo­­raru volt, aki előterjesztette a Szál­lítóipari Munkások Nemzetközi Szak­mai Szövetségének szervezési jelenté­sét. A gyűlés résztvevői a jelentést egyhangúlag elfogadták. A jelentés elfogadása után négy bi­zottságot választottak a mandátumok igazolására, a konferencia szabályza­tának megalakítására, a szövetség belső szabályzatának megszerkeszté­sére, végül a világ összes szállítóipari munkásaihoz intézendő felhívás elő­készítésére.­­ A bizottságok feladatait illetően több javaslat hangzott el. Gáspár elv­társ, a magyar delegáció vezetője ja­­vasolta, hogy a bizottságokban minden nemzet egy delegálttal képviseltesse magát. Ezt a javaslatot a kongresszus elfogadta. Az egyes bizottságok megalakulásá­nál a szövetség első szabályzatának megszerkesztésére választott bizott­ságba Tóth Béla elvtársat, a világ szállítóipari munkásaihoz intézendő felhívás szerkesztőbizottságába pedig Földvári Aladár elvtársat választot­ták A kapitalizmus számára teljesí­tett szolgálatok sajátossága abban rejlik, hogy ezek az ur­ak a­ munká­sok között dolgoznak, akik helyze­­tüknél fogva a szocializmus hajtó­erői. Mély ellentmondás van itt, d­e éppen ezért kénytelenek az új szer­vezet vezetői alkalmazkodni és a munkásosztállyal szemben mélysé­gesen ellenséges tevékenységüket de­­m­agóg és csalogató ígéretekkel leplezni. Ezt nagy művészettel és ügyességgel teszik és minél inkább tökéletesítette magát e vezetők egyi­­ke vagy másika a munkásosztály el­­ámításában, annál jobban megbe­­csülik őt a kapitalista körökben. A tőkés országok igazi urai tökélete­sen megértik, hogy a munkások kö­­zö­­ ilyen ügynökök segítsége nélkül lehetetlen őket irányítani és az alá­rendeltség állapotában tartani. A TUC, a CIO, az AEL, és m­a országok­­ szakszervezeti vezetői * kapitalista társadalomban elfoglalt­ helyzetüknél fogva valóságos üzlet, emberek. Semmiben sem maradnak el a vállalatok főnökei mögött, sem életmódjukban,­­sém kapcsol­a­taik­­ban sem ideológiáju­kban. Green, az AFIL elnöke pl.: évi 20000 dollárt kap. Murray, a CIO elnöke 25.000-t, ment számítva a különféle pótjöve­­delmeket, melyeket állásaik révén élveznek. Az AFL egyik alelnöke, Mathew Wall egyben az úgynevezett Munkásbiztosít­ó Társaság elnöke 13 és mindenki tudja Amerikában, hogy M. Wall személyes vagyona már ré­gen meghaladta az 5 millió dollárt;­ ezek — ha ugyan lehet őket annak nevezni — a „munkás­vezérek“, akik az amerikai szakszervezetekben mű­ködnek. Az amerikai munkásszövetség ve­­zetői még csak meg sem kísérlik titkolni, hogy egész szívükkel a ka­pitalizmushoz húznak s ez nagyon is érthető. Nyíltan prédikálják a­ szocializmus elleni gyűlöletüket és olyan társadalmit védnek, melyen az „egyéninek“ mondott kezdeménye­zés érvényesül, halálosan gyű­lölik a Szakszervezeti Világszövetséget, mert magában foglalja a Szovjetunió szakszervezeteit, valamint más ha­ladó szakszervezeteket is. Senki sem ringatta magát ábrán­­dó aban, mikor 1945-ben létrejött az egyesülés a TUC-vel és a dO.val. Mindenki tudta, hogy ezeknek a szakszervezeteknek a vezetői a kapit­­alizmussal tartanak. Senki sem szándékozott meggyőzni őket. Velük szemben fel kell adni minden re­­ményt. A feladat, melyet el kell végez­niük nagy és nehéz. Beható és ko­moly munkát és harcot kell folytata­niok, a győzelem nem hull az ölük­be, azt ki kell küzdeni. De legyenek teljesen meggyőződve róla, hogy önök fognak győzni az imperialis­ták és munkásmozgalombeli ügy­nökeik összes üzelmiei ellené­re. Mit tudnak nyújtani a szakadár vezetők az elnyomott dolgozóknak?, Milyen szakadár eszmék ösztönöz­hetik az embereket, serkenthe­tik őket harcra ? Nincsenek ilyen esz­mék. Semmit sem tudnak nyújtani a dolgozóknak, ha csak nem szol­gai engedelmességet az imperialista politika iránt, mely háborút, válsá­got, munka­nélküliséget idéz elő az éhség és nyomor fenyegetése alatt tengődő tömegek életfeltételeinek színtelen súlyosbodását-Az igazság és méltányosság a­ mi oldalunkon van. Mi képviseljük és mi valósítjuk meg a haladást. Miénk a jövő! Mi mutatjuk meg az embe­riségnek a felszabadulást az ember ember által történő barbár kizsák­mányolásának feltételei alól. Megvédjük a dolgozók mindennapi szükségleteit, alapvető érdekeiket és jogaikat. Az összes országok ki­zsákmányoló­ -gyűlölnek minket, ami azt jelenti, hogy helyes úton járunk. Körülö­tünk felzárkóznak az összes haladó erők sorai. S miénk­ lenn a győzelem!" S. Rosztovszkij nagy tapsokkal fo­gadott beszéde után N. Chapplenek, az ausztráliai vasúti munkások szak­­szervezete főtitkárának üdvözlő távira­tát olvasták fel. A kongresszus ezután december 12-ra elnapolta ülését. (Az alakuló ülés részletes beszámo­lóját január 15-i számunkban foly­tatjuk.) Megkezdődik az kongresszus Kosztovszkij. A kongresszusnak történelmi jelentősége van Kép a Közlekedési és Szállítóipari Munkások”Nemzetközi Szövetsége bukaresti alakuló konferenciájáról. Balról-jobbra: Georghe Apostol, a Román Szakszer­vezeti Szövetség elnöke, Kosztovszki elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség titkára. Sztálin utján,­­Rákosi Mátyás vezetésével, előre az ötéves lew sikeréént

Next