Közlekedés, 1950 (42. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
1950 Január. Mit mondanak a francia küldöttség tagjai a francia küldöttség tagjai" Bukarestbe érkezésük után nyilatkoztak az AGERPRES román sajtóirodának a francia munkásság helyzetéről, valamint a francia munkásságnak az imperialisták ellen, a békéért és a haladásért folytatott harcáról. A küldöttség tagjai kifejtették, hogy a francia frank vásárlóereje állandóan csökken, miközben a Franciaországban egymást követő reakciós kormányok az utóbbi két évben a bérrögzítés politikáját alkalmazták... Ez a népszerűtlen és munkásellenes politika a különböző termelési ágakban dolgozó munkásságot egyre tökéletesebb egységbe kovácsolja, a jogos követelésekért folytatott sztrájkmozgalom pedig egyre nagyobb méreteket ölt. Ezekben a sztrájkokban eddig, átlagosan több, mint hatmillió munkás vett részt, közülük 400.000 vasúti munkás. Ez azt jelenti, hogy Franciaország 450.000 vasutasa közül 400.000 részt vett a sztrájkban. Elmondották a francia küldöttség tagjai, hogy a munkásosztály sínyli meg a Marshall-terv „áldását“, valamint azt, hogy Franciaországot kiszolgáltatták az imperialista trösztöknek. A munkanélküliek száma napról-napra emelkedik. A francia munkásosztály azonban mindenkor harcol és ma is képes harcolni azok ellen, akik rabságba akarják dönteni. Az a hatmillió szavazat, amelyet Franciaország dolgozói a békére adtak, azt bizonyítja, hogy készek eltökélten harcolni az angol-amerikai imperialista háborús uszítók ellen. Franciaországban október 2-a, a Nemzetközi Békenap nemzeti ünneppé vált, amely újabb alkalmat adott a francia munkásságnak, hogy kinyilvánítsa ellenállását azokkal szemben, akik háborúba akarják sodorni a Szovjetunió és a népi demokráciák országai ellen. A francia rakodómunkások megtagadták a Vietnámba címzett fegyverszállítmányok berakását és ezzel segítséget nyújtottak Vietnám szabadságharcos népének. A francia munkásság azonosította magát a görög népnek az athéni monarchofasiszta kormány ellen folytatott harcával. A francia munkásosztály szava is hozzájárult ahhoz, hogy a múlt napokban 9 görög demokrata harcos halálos ítéletét megváltoztassák. Nemzetközi együttérzésünk szelleme — mondották a francia kiküldöttek , a hős spanyol köztársasági harcosoknak nyújtott segítségben is megnyilvánult. De mi nem elégszünk meg ezzel. A dolgozók nemzetközi összetartását még szorosabbá kell tenni, hogy a leigázott népek kiszabadulhassanak a tőkés rendszer rabláncaiból. Jules Carpier, a francia vasúti munkások szövetségének titkára elmondotta, hogy a francia vasúti munkások harcát az akcióbizottságok segítségével szervezik meg. Ezek irányítják a rövidlejáratú sztrájkokat. Másfél év alatt Franciaország különböző részein több mint ezer ilyen sztrájkot rendeztek. A piski vasutasok versennyel üdvözlik az értekezletet A CFR Szakszervezeti Szövetséghe a levelek és táviratok százai érkeztek be, amelyek szerint a szállítóipar dolgozói, élükön a vasutasokkal, a termelésben elért újabb sikerekkel köszöntik a Bukarestben megnyíló kongresszust. A piski vasúti központ munkásai, akiknek elődei dicsőséges fejezetet írtak a magyar vasúti munkásmozgalom történetébe , táviratban közölték: „Nagy örömmel értesültünk a Számítóipari Munkások Nemzetköz Szövetségének közeli megalakulására Bukarestben. Ezt az alakuló értekezletét új munkavállalásokkal köszöntjük és mindent elkövetünk, hogy az állam terv teljesítése érdekében biztosítsuk « 1 ! ÍM I I 1 C* rájárulva ezzel a szocializmus építéséhez országunkban." Ünnepélyesen fogadják a magyar küldettséget December 9-én érkeztek meg a fővárosba Gáspár, Tóth és Földvári elvtársak. A magyarországi vendégeket az Északi Pályaudvaron érkezéskor reggel 6 órakor fogadták az Országos Szakszervezeti Tanács, a CFR és a kikötői- és szállítómunkások szövetségének képviselői. Georghe Stoica elvtárs, a CFR Szakszervezeti Szövetség elnöke üdvözölte a magyar küldöttséget. Az elnök üdvözlő szavaira Földvári elvtárs válaszolt. A barátságos és meleg fogadtatás várakozáson felüli volt. Körülfog a magyar delegáció a kongresszuson. Balról-jobbra: Gáspár Sándor elvtárs, a Vasutasok és Hajósok Országos Szakszervezetének főtitkára, a delegáció vezetője, Tóth Béla elvtárs a Gépjárművezetők Szakszervezetének főtitkára és Jolavári Aladár elvtárs, a Közlekedési Alkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. KÖZLEKEDÉS mmamuB b=^i mmmm A békéért vívott harcot erősíti a Szállítóipari Munkások Nemzetközi Szakmai Szövetsége . Részletes beszámoló a kongresszusról *■ Amint megírtuk, december 8-án háromtagú delegáció utazott Bukarestbe, hogy a Szállítómunkások Nemzetközi Szövetségének alakuló kongresszusán a magyar vasutasokat, közlekedési alkalmazottakat, gépjárművezetőket és szállítómunkásokat képviselje. A magyar delegáció tagjai — Gáspár Sándor, Földvári Aladár és Tóth Béla elvtársak — december 17-én érkeztek haza Bukarestből. A küldöttek beszámolóiból a következőket tudtuk kiég. A Román Népköztársaság fővárosa méltó módon készült fogadni a világ minden részéből érkező küldötteket. A szövetség megalakulásán népes küldöttségek vettek részt. 8-án reggel Bukarestbe érkezett S. Rosztovszkij elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség titkára, aki a Világszövetség vezetőségét képviselte a kongresszuson. Ugyancsak 8-án érkezett a fővárosba a francia küldöttség egy része. A küldöttség tagjai: Drouard Alfonse Joseph, a vasúti munkások szövetségének titkára, Jules Crapier, Leon Treiase és Pierre Anguetil.ták a küldöttséget, s mindegyiküknek nagy virágcsokorral kedveskedtek. A fogadtatás után autóbusszal, a külföldi delegációk részére fenntartott szállodába mentek, ahol külön szobákba helyezték őket és tolmácsot osztottak be melléjük A Szaktanács vörösbe burkolt üléstermét hatalmas jelmondatok, zászlók díszítették. Orosz, román, francia és angol nyelven hirdetik ezek a jelmondatok a nemzetközi proletariátus egységét Négy nyelven, egyazon hittel. A szónoki és elnöki emelvény két oldalán az értekezleten résztvevő országok lobogói fonódtak egybe. Még néhány perc hiányzott csak az értekezlet megnyitásáig, a külföldi vendégek már elfoglalták helyiket a küldöttek asztalainál. A középső padsor első sorában foglaltak helyet a szovjet szállítómunkások képviselői. Hosszantartó taps fogadta őket, a szocializmus nagy országának fiait. Minden szem feléjük irányult, ők a kommunizmust építő szovjet ország munkásainak üdvözletét hozták a kongresszusra. Mögöttük foglalt helyet a lengyel és csehszlovák delegáció, s utánuk a demokratikus német köztársaság szállítómunkásainak küldöttei következtek. A középső padsort a Román Népköztársaság küldöttei zárták be. Jobbra felől következtek a magyar, majd az olasz és francia küldöttségek. A baloldali padsorok kínai, koreai, albán, bolgár delegációk megérkezésére vártak. A feldíszített terem mindkét emeletét zsúfolásig megtöltötték a meghívottak. Majdnem minden mellen Munkaérem, vagy Munkaérdemrend feszült. Akik fáradhatatlan munkájukkal hozzájárultak a szállítóipar nagyszerű eredményeihez, most eljöttek a tizedik nemzetközi szakmai szövetség megalakulásának ünnepségére. Megérkezett a kormány és az Országos Szakszervezeti Tanács kéviselője is. Megkezdődik a kongresszus- Megválasztják az elnökséget Az alakuló ülést Stelián Moraru elvtárs nyitotta meg, majd Alphonse Drouard francia kiküldött javaslatára a következő elnökséget választották meg: Georghe Apostolt, S. Rosztovszkijt, valamint Románia, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió, Olaszország, a Lengyel Köztársaság és a A következő felszólaló S. Rosztovszkij volt, aki a Szakszervezeti Világszövetség meleg baráti üdvözletét tolmácsolta. Megköszönte a Román Népköztársaság szakszervezeteinek az értekezlet előkészítése érdekében lefolytatott fáradozásait, a szívélyes fogadtatást. Beszéde további részében rámutatott arra, hogy a kongresszusnak történelmi jelentősége van, mert megteremti fajta és nemzetiségre való tekintet nélkül az összes földrészek szállítóipari munkásainak tényleges nemzetközi egységét, a létérdekük megszerzéséért és a munkásosztály történelmi céljainak eléréséért folytatott szervezett harcban. A most megalakuló nemzetközi szervnek — mondotta Rosztovszkij — döntő befolyása lesz a szállítóipari munkások harcának megvívásánál, kihatással lesz egész tevékenységére. A kongresszus jelentőségét emeli az is, hogy a szakadárok londoni értekezletének befejezésekor ülésezik. Ezáltal a szállítóipari munkások bukaresti alakuló ülésének a munkásosztály érdekében folytatott alkotó tevékenysége, határozottan ellensúlyozza a szakadárok londoni konferenciájának romboló tevékenységét. 5. Rosztovszkij ezután részletesen beszél a szakadár árulók erőfeszítéséről, hogy megbontsák a munkásosztály egységét. „Mikor azt állítjuk, hogy Deakin, Tewson, Oldenbroek, Green, Murray és Carey urak a kapitalizmus ügynökei a munkásmozgalom kebelében, ez nem sértés, csupán pontos megállapítása egy nyilvánvaló ténynek — mondotta, majd így folytatta: A magyar delegáció még aznap délelőtt látogatást tett a bukaresti magyar követségen, ahol Széll elvárssal beszélgettek. Utána megtekintették a Sztálin elvtárs születésnapjára készített ajándékok gyönyörű kiállítását, amelyet a kormánnyal egyidőben még a megnyitás előtt néztek végig. A román vendéglátók ebéd után a Béke Kiállítást mutatták meg magyar vendégeiknek. Ugyancsak 9-én érkezett meg Bukarestbe a Bulgáriai Szállítómunkások Szakszervezetének küldöttsége is, Stoian Stoicov Stoianov szövetségielnök vezetésével. Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének egy-egy tagját. Az elnökség megválasztása után Apostol elvtárs emelkedett szólásra, aki hangsúlyozta a szövetség megalakulásának jelentőségét. Ez a szövetség — mondotta — amelyhez a szállítóipari munkások milliós tömegei tartoznak, hatalmas feladatot hivatott teljesíteni a dolgozók gazdasági és társadalmi követeléseinek kivívásáért, az új háború megakadályozásáért folytatott harcban, a demokratikus szabadságjogok megszerzéséért vívott küzdelemben. Utána Alexa Augustin elvtárs, vasútügyi miniszterhelyettes beszélt, majd Vasile Musat, az Ifjúmunkás Szövetség, Magda Costea, a KDNSz, N. Voiculescu, a fővárosi ideiglenes bizottság, G. Vetcescu, az Ilfov megyei szaktanács, Scurtec Dumitru, a Grivita Rosie-üzem alkalmazottainak, Nicolae Vasile pedig a mezőgazdasági gép- és traktorállomások, valamin az állami birtokok dolgozóinak nevében üdvözölte az értekezletet. A következő felszólaló Stelian Moraru volt, aki előterjesztette a Szállítóipari Munkások Nemzetközi Szakmai Szövetségének szervezési jelentését. A gyűlés résztvevői a jelentést egyhangúlag elfogadták. A jelentés elfogadása után négy bizottságot választottak a mandátumok igazolására, a konferencia szabályzatának megalakítására, a szövetség belső szabályzatának megszerkesztésére, végül a világ összes szállítóipari munkásaihoz intézendő felhívás előkészítésére. A bizottságok feladatait illetően több javaslat hangzott el. Gáspár elvtárs, a magyar delegáció vezetője javasolta, hogy a bizottságokban minden nemzet egy delegálttal képviseltesse magát. Ezt a javaslatot a kongresszus elfogadta. Az egyes bizottságok megalakulásánál a szövetség első szabályzatának megszerkesztésére választott bizottságba Tóth Béla elvtársat, a világ szállítóipari munkásaihoz intézendő felhívás szerkesztőbizottságába pedig Földvári Aladár elvtársat választották A kapitalizmus számára teljesített szolgálatok sajátossága abban rejlik, hogy ezek az urak a munkások között dolgoznak, akik helyzetüknél fogva a szocializmus hajtóerői. Mély ellentmondás van itt, de éppen ezért kénytelenek az új szervezet vezetői alkalmazkodni és a munkásosztállyal szemben mélységesen ellenséges tevékenységüket demagóg és csalogató ígéretekkel leplezni. Ezt nagy művészettel és ügyességgel teszik és minél inkább tökéletesítette magát e vezetők egyike vagy másika a munkásosztály elámításában, annál jobban megbecsülik őt a kapitalista körökben. A tőkés országok igazi urai tökéletesen megértik, hogy a munkások közö ilyen ügynökök segítsége nélkül lehetetlen őket irányítani és az alárendeltség állapotában tartani. A TUC, a CIO, az AEL, és ma országok szakszervezeti vezetői * kapitalista társadalomban elfoglalt helyzetüknél fogva valóságos üzlet, emberek. Semmiben sem maradnak el a vállalatok főnökei mögött, sem életmódjukban,sém kapcsolataikban sem ideológiájukban. Green, az AFIL elnöke pl.: évi 20000 dollárt kap. Murray, a CIO elnöke 25.000-t, ment számítva a különféle pótjövedelmeket, melyeket állásaik révén élveznek. Az AFL egyik alelnöke, Mathew Wall egyben az úgynevezett Munkásbiztosító Társaság elnöke 13 és mindenki tudja Amerikában, hogy M. Wall személyes vagyona már régen meghaladta az 5 millió dollárt; ezek — ha ugyan lehet őket annak nevezni — a „munkásvezérek“, akik az amerikai szakszervezetekben működnek. Az amerikai munkásszövetség vezetői még csak meg sem kísérlik titkolni, hogy egész szívükkel a kapitalizmushoz húznak s ez nagyon is érthető. Nyíltan prédikálják a szocializmus elleni gyűlöletüket és olyan társadalmit védnek, melyen az „egyéninek“ mondott kezdeményezés érvényesül, halálosan gyűlölik a Szakszervezeti Világszövetséget, mert magában foglalja a Szovjetunió szakszervezeteit, valamint más haladó szakszervezeteket is. Senki sem ringatta magát ábrándó aban, mikor 1945-ben létrejött az egyesülés a TUC-vel és a dO.val. Mindenki tudta, hogy ezeknek a szakszervezeteknek a vezetői a kapitalizmussal tartanak. Senki sem szándékozott meggyőzni őket. Velük szemben fel kell adni minden reményt. A feladat, melyet el kell végezniük nagy és nehéz. Beható és komoly munkát és harcot kell folytataniok, a győzelem nem hull az ölükbe, azt ki kell küzdeni. De legyenek teljesen meggyőződve róla, hogy önök fognak győzni az imperialisták és munkásmozgalombeli ügynökeik összes üzelmiei ellenére. Mit tudnak nyújtani a szakadár vezetők az elnyomott dolgozóknak?, Milyen szakadár eszmék ösztönözhetik az embereket, serkenthetik őket harcra ? Nincsenek ilyen eszmék. Semmit sem tudnak nyújtani a dolgozóknak, ha csak nem szolgai engedelmességet az imperialista politika iránt, mely háborút, válságot, munkanélküliséget idéz elő az éhség és nyomor fenyegetése alatt tengődő tömegek életfeltételeinek színtelen súlyosbodását-Az igazság és méltányosság a mi oldalunkon van. Mi képviseljük és mi valósítjuk meg a haladást. Miénk a jövő! Mi mutatjuk meg az emberiségnek a felszabadulást az ember ember által történő barbár kizsákmányolásának feltételei alól. Megvédjük a dolgozók mindennapi szükségleteit, alapvető érdekeiket és jogaikat. Az összes országok kizsákmányoló -gyűlölnek minket, ami azt jelenti, hogy helyes úton járunk. Körülötünk felzárkóznak az összes haladó erők sorai. S miénk lenn a győzelem!" S. Rosztovszkij nagy tapsokkal fogadott beszéde után N. Chapplenek, az ausztráliai vasúti munkások szakszervezete főtitkárának üdvözlő táviratát olvasták fel. A kongresszus ezután december 12-ra elnapolta ülését. (Az alakuló ülés részletes beszámolóját január 15-i számunkban folytatjuk.) Megkezdődik az kongresszus Kosztovszkij. A kongresszusnak történelmi jelentősége van Kép a Közlekedési és Szállítóipari Munkások”Nemzetközi Szövetsége bukaresti alakuló konferenciájáról. Balról-jobbra: Georghe Apostol, a Román Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kosztovszki elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség titkára. Sztálin utján,Rákosi Mátyás vezetésével, előre az ötéves lew sikeréént