Közlekedés, 1951 (43. évfolyam, 1-13. szám)

1951-01-02 / 1. szám

s KÖZLEKEDÉS ►si A káderek képzése és tanítása a Szovjetunió vasúti közlekedésében IRTA: P. PETROV A Szovjetunióban a népgazdaság minden ágában, így a vasúti közlekedésben is a szakmai-műszaki képzés tanfolyamainak és iskoláinak széles hálózatát szervezték meg. Az üzemekben a műszaki oktatás kérdéseivel a káderképző osztályok foglalkoznak. Ezeknek az osztályoknak külön funkcionáriusai — a műszaki oktatás felügyelői — intézik a tanulókörök, iskolák és az összes munkások tömeges szakoktatására szolgáló tanfolyamok megszervezését és növendékeinek összeválogatását. Az alábbiakban áttekinthetjük a tömeges szakmai és műszaki oktatás főbb alakjait a vasúti közlekedésben. Tanfolyamok a termelésből való kikapcsolással A műszaki oktatásnak ezzel az alakjával függ össze a vasúti közlekedés új kádereinek képzése a munkaerőtartalékok rendszerén keresztül. A Szovjetunióban a munkaerő bővített újratermelése tervszerűen történik a munkaerőtartalékok minisztériumának rendszerébe tartozó oktatási hálózaton keresztül. A kétéves vasúti iskolákban képezik ki a vasúti közlekedés új kádereit a főbb szakokra. Ezenkívül vasúti szakiskolákban, amelyek a vasúti igazgatóságok mellett vannak, folyik az új munkáskáderek képzése lerövidített tananyaggal hat hónaptól egy évig terjedő oktatási idő alatt. A termelésből való kikapcsolódással együttjáró tanfolyamokon főleg a mozdonybrigádok munkásait, a mozdonyvezetőket és fűtőket képezik ki. A vasúti közlekedésnek olyan munkásait veszik fel ezekre a tanfolyamokra, akiknek meghatározott szolgálati idejük van már a gyakorlati munkában és a hét osztályos általános iskolának megfelelő képzettséggel bírnak. Csoportos vagy egyéni tanulás Az egyéb vasutas szakmák, a fékezők, kocsikenő munkások, váltókezelők, karbantartási munkát végző lakatosok, esztergályosok, stb. képzésének alapmódszere az egyéni oktatatás. A fiatal munkást beosztják az egyik legjobb mester, vagy sztahanovista munkás mellé, akivel az igazgatóság szerződést köt az oktatás egész idejére. A mester vagy sztahanovista munkás, akire az új munkás oktatását bízták, napról napra, gyakorlati példák segítségével sajátíttatja el vele a fogásokat, a fő munkafolyamat leghatékonyabb teljesítésére, részletesen megismerteti őt a szakma elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Az oktatás befejeztével a fiatal munkás levizsgázik és ezután besorolják a tudásának megfelelő bérosztályba és önállóan kezd dolgozni. Az egyéni termelési oktatás szervezetében a legjellemzőbb az, hogy az oktatást végző munkás vagy mester rendszerint a tanítási idő befejezése után is figyeli tanítványának munkáját, segít neki minél előbb elsajátítani a szakma egész bonyolult technikáját és gyártási eljárásait. Ez a valóban szocialista viszony a munkához, amely az élenjáró sztahanovista munkásoknak a fiatal káderekkel szemben tanúsított bajtársi kölcsönös segítségén alapszik, jó eredményeket hoz a munka termelékenységének emelkedése terén. Sztahanovista iskolák A káderoktatás legszélesebb és legtömegjellegűbb alakja a sztahánovista-iskola. Ezek azt a célt tűzik maguk elé, hogy átadják a legjobb sztahánovista és újító munkás tapasztalatait a többi munkásoknak, akik még nem értek el olyan magas termelékenységi színvonalat. A sztahánovista iskolák vezetésére tapasztalt sztahanovista munkásokat vagy mestereket jelölnek ki, akik az oktatást közvetlenül a munkahelyeken vezetik a maguk eredményeinek szemléltető bemutatásával. Azután a technikusok és mérnökök közül való konzultánsok fejezik be az oktatást és összegezik az iskolai foglalkozások eredményeit. A moszkvai rendezőpályaudvar fűtőházában ez év márciusában sztahánovista-iskolát szerveztek a tüzelőanyag gazdaságos felhasználása tárgyában. Ennek a sztahánovista-iskolának a vezetőjévé Mekszinyájev segédmozdonyvezető sztahanovistát nevezték ki. Már több mint 15 éve dolgozik a fűtőházban. Mint rakodómunkás kezdett dolgozni,de később a szakmai oktatás tanfolyamain elsajátította a fűtő és a segédmozdonyvezető mesterségét. De nem állt meg az elért eredménynél és tovább tanul, hogy mozdonyvezető legyen. Tökéletesen megtanulta a mozdony munkájának hőtechnikai rendszerét, kitanulmányozta a pálya, a vonal profilját és egyéb olyan tényezőket, amelyek befolyással vannak a tüzelőanyag takarékos felhasználására. Több mint öt éven át az év minden szakaszában úgy dolgozott, hogy nemcsak, hogy nem használt fel az engedélyezett mennyiségnél több tüzelőanyagot, hanem még jelentős megtakarítást is elért. Mekszinyajev sztahanovista iskolájában kilencen tanulnak. Utazások közben gyakorlati példákon mutatta be, hogyan kell megrakni a kazánt, milyen fontos a tüzelőanyagot egyenletesen elhelyezni a kazánrostélyon, hogyan kell figyelemmel kísérni a műszereket és számításba venni a pálya profilját. Megmutatta a tanuló fűtőknek és segéd-mozdonyvezetőknek, hogyan kell ellenőrizni a tüzelőanyag égésének hatékonyságát a mozdony szemmeltartásával. Ha a mozdony kéményéből alig észrevehető kékes füst jön ki, ez annak a bizonyítéka, hogy a tüzelőanyag jól és tökéletesen ég, de ha a kéményből vastag füst és korom ömlik, ez azt bizonyítja, hogy a kazán nem egyenletesen van megrakva és a tüzelőanyag nem hatékonyan ég el. Az emelkedéseknél Mekszinyajev igyekszik több gőzt tartani, a lejtőkön kevesebbet. Ez olyan törvény, amelyhez szigorúan ragaszkodik a vonatbrigád minden egyes tagja. A sztahanovista iskola jó eredményeket hozott. Ezt láthatjuk a következő példákból is. Fedoszejev elvtárs segédmozdonyvezető a sztahanovista-iskola elvégzése után havi 6,8 tonna szenet takarított meg. Melisev segédmozdonyvezető, most havonként kilenc tonna tüzelőanyagot is megtakarít. Jó eredményeket értek el a többi segédmozdonyvezetők, Morajev, Septunov, Bogdanov és a többiek is, akik most jelentékeny megtakarítást érnek el tüzelőanyagban. A mozdonybrigádok továbbképzése A vasúti közlekedésben a műszaki oktatás fontos feladata a mozdonybrigádok dolgozóinak továbbképzése 1950-ben a továbbképző tanfolyamokon több mint 15.000 mozdonyvezető, segédmozdonyvezető és fűtő tanul a mozdony-brigádok tagjai közül. Ezeken a tanfolyamokon a tanulás ideje három hónap a termelésből való kikapcsolódás nélkül. A tanulócsoportokat szakmák szerint állítják össze. Egy-egy csoportba rendszerint nem osztanak be tíznél több embert. A mozdonybrigádok munkásainak továbbképző tanfolyamai azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy a munkások szakképzettségét bizonyos meghatározott színvonalig emeljék és megadják nekik a műszaki ismeretek szükséges minimumát. Mit tartalmaz például a mozdonyvezetők részére összeállított tanterv? A tanterv kilenc fő fejezetre oszlik és a következő fontosabb kérdések kerülnek ezekben megvilágításra: 1. A mozdony technikai szerelésének, gondozásának és karbantartásának szabályai. 2. A mozdonyjavítások főbb válfajai a fűtőházban. 3. Élenjáró módszerek a mozdony üzemben tartásánál: a) A munka megszervezése, a forduló grafikonja, körforduló: ii) Krinovosz, Lunin, Szelovjev és más gépészek munkamódszerei; c) A mozdonyfordulók meggyorsítása, ötszázasok, új jelenségek a forgalmisták és a mozdonyvezetők versenyében. 4. Az automatikus fékek és automatikus leállítók szerkezete és javítása. 5. Hőtechnikai intézkedések (a kazánon belüli munka és a katlan átfutásának optimális rendszere). 6. Az új mozdonyok szerkezete. 7. A sebességmérők szerkezete, javítása és üzemben tartása. 8. A mozdonyvezetők megismertetése azokkal a tennivalókkal, amelyek fokozzák a mozdony gazdaságos munkáját. 9. A szerelvények biztonságos munkájának a biztosítása. A technikai oktatásnak ez az alakja a moszkvai rendezőpályaudvar fűtőházában több mint 600 emberre terjed ki. A mozdonyvezetők nagy része az oktatás befejeztével jelentős mértékben megjavítja a műszaki-üzemkihasználási eredményszámokat és túlteljesíti a teherszállítások terveit. Az a körülmény, hogy a szakmai oktatás kiterjed az összes munkásokra, rendkívül fontos előfeltétele annak, hogy a vasúti közlekedésben rendszeresen emelkedjék a munka termelékenysége. AVARKESZI JÁNOS LAKATOS: „Lelkesedéssel jelentkeztem a néphadseregbe, de még nagyobb örömmel és büszkeséggel vagyok a sorai között" „A Közlekedés Szerkesztőségének! A vasutas dolgozók lapján keresztül szeretnék beszámolni az Istvántelkifőműhelyben dolgozó társaimnak, valamint az ország vasutas dolgozóinak, katonaéletemről. A Landler Jenő Járműjavító OV üzemosztályán dolgoztam, mint géplakatos. Már ebben az időben nagy szeretettel és bizonyos vágyódással gondoltam arra, hogy miként tehetnék én a nép fiaiból álló hadsereg tagja. Különösen fokozódott bennem ez a vágy akkor, amikor a néphadsereg díszszemléjét láttam. Ez az érzés nem hagyott nyugodni. És még jobban, még dacosabban jelentkezett akkor, mikor az imperialisták aljas módon megtámadták Korea hős népét. Még jobban megacélozódott bennem az elhatározás, mikor olvastam Pártunk lapjában, a Szabad Népisén hogy az imperialista pórázon vezetett Tiobanda, egyik határsértést a másik után provokálja határainkon. Emlékszem rá, milyen volt a műhelyünk, jól emlékszem arra is, hogy a fasiszta vandálok mivé tették gyönyörű vasútunkat, Budapestünket. És ilyenkor torkomban éreztem dobogni a szívemet és ökölbe szorult a kezem. A szív türelmetlen volt, az ököl sújtani szeretett volna. Ezeket az érzéseket, amelyeket minden becsületes, hazáját szerető embernek egyformán éreznie kell, csak úgy vezethettem be, ha magam is azok sorába állok, akik szikiaszilárdan és keményen felkészülnek arra, hogy a dolgozó nép békéjét, biztonságát fegyverrel a kezükben is megvédjék. Úgy éreztem, hogy a néphadsereg tagjának lenni kemény kötelesség, büszkeség és dicsőség. Tudtam nagyon jól, mint ahogy ma is tudom: a dolgozó nép millióinak a a szocializmus építéséhez, a hatalmas szocialista alkotások megvalósításához, a szebb és boldogabb élet megteremtéséhez békére, függetlenségre van szükségük. Ennek záloga a néphadsereg Rövid ideig bekerültem a Vasutas Szakszervezetbe, de a gondolat nem hagyott nyugton. Elhatároztam magam, hogy én is a néphadsereg sorai közé állok. Jelentkeztem. A bajtársak, feletteseim nagy örömmel fogadtak. Láttam az első percben már, hogy elvtársak, bajtársak között vagyok. Láttam a különbséget a hallomásból ismert régi Horthy-hadsereg és a mi szemefényünk, a néphadsereg élete között. A néphadseregben ismeretlen Horthyék vakfegyelme, a kiképzésük az öntudatos vasfegyelmen alapszik. Nincs meg az osztálykülönbség a tiszt és honvéd között. Ha munkáját jól végzi, egyformán becsült tagja a néphadseregnek. Demcsak a kiképzés, a bánásmód, harvm minden egyéb vonatkozásban is leírhatatlan különbség van az ezerszer elátkozó Horthyhadsereg és fiatal néphadseregünk között. A bajtársak kulturális fellendülésére minden lehetőséget biztosítottak- Kulturális tanácsok működnek, akik a bajtársak kultúrszükségletét, nevelését kielégítik. Sokat köszönhetünk nagy Pártunk tanításának, amelyet maradéktalanul hasznosítunk éleünkben. Ugyanúgy, mint a polgári életben, nálunk is a Párt mutat irányt, támogat bennünket a feladatok megvalósításában. Boldogan mondhatom: nagy lelkesedéssel jelentkeztem a néphadseregbe, de még nagyobb örömmel és büszkeséggel vagyok a sorai között. Amióta benn vagyok, sokat tapasztalom, sokat tanultam és keményebbé váltam- Nem akartam szégyent hozni rátok, kedves vasús társaim. Azt akartam, hogy ha meglátogatlak benneteket az üzemben, szakszervezetben, büszkék lehessetek rám. Igyekeztem is dolgozó társaim várakozásának, a dolgozó nép megbecsülésének megfelelni. ígérem nektek, hogy méltó leszek a dolgozó nép bizalmára, ígérem, hogy hű teszek Pártunkhoz és azon -törekszem, hogy munkámat maradéktalanul teljesítve, hazámat, a dolgozó népet szolgáljam. Bajtársi üdvözlettél: Avarkeszi János főhadnagy.” A magyar vasutasok szolidaritásukról biztosítják leveleikben a sztrájkoló chicagói vasúti munkásokat Amint azt a „Tartós békéért, népi demokráciáért“ december 24-i száma közli, az Egyesült Államok egyik legnagyobb vasúti gócpontjában, Chicagóban körülbelül 25.000 vasutas beszüntette a munkát, s ezzel lehetetlenné tette a hadirakományok szállítását. Ezen a gócponton 5000 vasúti teherkocsi torlódott össze, melynek 75 százaléka a ,,Csendes-óceán katonai megerősítését*" szolgáló hadianyagokkal van megrakva. A sztrájkot az robbantotta ki, hogy a kormány, a múlt év augusztusa óta, amikor a kezébe vette a vasutak igazgatását, mind a mai napig nem teljesítette a vasutasok követeléseit. Nem törődve azzal a kormányrendelettel, amely megtiltja a sztrájkokat és a hadügyminisztérium azon figyelmeztetése ellenére, hogy a ,, hadsereg megteszi az összes intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy helyreállítsa a normális vasúti közlekedést,’ sőt annak ellenére is, hogy a vasutasok szakszervezetének vezetősége mindent elkövetett a sztrájk letörésére, ez a sztrájk tovább, bővül és már átterjedt a washingtoni, saintlouisi, alexandriai (Virginia állam) és részben baltimorei és birminghamiAlabama állami vasútvonalakra is A vasutasok sztrájkja számos iparGelencsér István, a Dunakeszi Járműjavító OV sztahanovista lakatosa elmondta levelében, hogy az üzem dolgozói, s közöttük a sztahanovisták, ágnál már megmutatkozott hatásaiban, így pl. Chicago déli részében a Carnegie-Illinois Steel Co. gyára nyersanyag hiányában tíz nagyolvasztója közül négyet kénytelen volt üzemen kívül helyezni. Az Unitd States Steel társaság szintén kénytelen volt kioltani néhány nagyolvaszót, lecsökkentették a termelést az International Harvester társaság gyáraiban és számos más üzemben is. A chicagói pasis beszüntette a csomagok szétküldését. Jelentékenyen csökkent ugyancsak a személyforgalom is. A vasutasok sztrájkja az USA-ban olyan időben kedődött, amikor az országban mindjobban kibontakozik a békemozgalom, valamint az atombomba alakalmazása ellen indíott mozgalom. A kormány, kihasználva a „kivételes állapotot” az országban, igyekszik letörni a sztrájkot és megiztást gyakorolni a sztrájkoló vasutasokkal szemben. „Veletek vagyunk harcotokban" A vasutas dolgozók számos levélben fejezték ki szolidaritásukat az amerikai vasutasok bérharcával kapcsolatban és biztosították őket arról, hogy minden lehető segítséget megadnak a chicagói vasutasok harcához. A Vasutas Szakszervezet Központi Vezetősége a következő táviratban fejezte ki együttérzését: a termelékenység állandó fokozásával harcolnak a szocializmus építéséért, a béketábor győzelméért. A Szombathelyi Járműjavító OV dolgozói is meleg együttérzésükről biztosították az amerikai vasutasokat. Arra hívják fel a vasúti munkásokat, hogy harcoljanak bátran elnyomóik ellen, védjék a béke nagy ügyét és gördítsenek akadályokat azok elé, akik ismét lángba akarják borítani az egész világot. Debrecen állomás dolgozói azt üzenik a chicagói vasúti munkásoknak, hogy harcuk, amelyet a kizsákmányolók ellen folytatnak, nem lesz eredmény, téten, mert az egész haladó világ egy akarattal és keményen harcol az imperializmus ellen. Azok ellen, akik egy újabb világháborút, a dolgozó nép millióinak legyilkolását akarják az emberiségre zúdítani. „A béketábor ereje legyőzhetetlen — írják többek között — és ezen az úton, a hatalmas Szovjetunió vezetésével, egyesülni kell az egész világ proletariátusának. Ezen az úton, amely a békéhez, a népek boldogulásához, szebb jövő felé vezet.” Molnár Sándor élmunkás, sztahánovista tolatásvezető így ír Debrecenből: „A mi, sztahánovista dolgozók szolidaritást vállalunk sztrájkotokkal. Átérezzük ennek jelentőségét, éppen ezért eddigi jó munkánkat tovább fokozzuk és termelékenységünk emelésével is segítjük harcotokat, valamint az elnyomatásban élő gyarmati népek harcát az imperialisták ellen, a béke erőinek növekedésére." A Vasúti Főosztály dolgozói nevében Kővári László elvtárs fejezte ki szolidaritását és arra kérte a testvér amerikai vasutasokat, hogy harcukat egy pillanatra sem szüneteltessék, harcoljanak még keményebben a végső győzelemért. Ebben a harcban az egész világ békeszerető népei segítik az amerikai vasúti munkások bérharcát. Ugyanígy írnak leveleikben Budapest Józsefvárosi Osztálymérnökség és a MÁV Hídépítőő OV dolgozói is. A legjobb vasutas hidász levele Vámos Sándor sok száz vasutas hidász nevében írt levelet a sztrájkoló vasutasoknak. Ezeket írta: „Mi, magyar vasutas hidász dolgozók, harcos üdvözletünket küldjük Nektek és mély együttérzésünket ahhoz a harchoz, amelyet a kizsákmányoló tőkésekkel vívtok, hogy megvédjetek magatokat, családotokat, gyermekeiteket az embertelen kizsákmányolástól, a nyomortól. Mi, magyar dolgozók, a Szovjetunió segítségével leráztuk nyakunkról a kapitalista jármot. Mi szabadok vagyunk és nem fenyeget bennünket többé a munkanélküliség réme. Tudjuk, azt, hogy az amerikai kapitalisták a munkások ezreit teszik ki az utcára egyik napról a másikra, ha érdekük úgy kívánja. Nálunk ilyesmi nem létezik. Mi, egy szebb országot,egy jobb jövőt építünk a hatalmas Szovjetunió támogatásával és a legigazságosabb, a legdemokratikusabb, a legragyogóbb jövőt építjük fel: a szocializmust. Veletek vagyunk harcotokban, de veletek vannak a világ összes népei is, akik a békéért harcolnak. Legyen előttetek méltó példa a Szovjetunió, ahol már leszámoltak elnyomóikkal a népek, szabad hazában, szabadon, boldogan és jólétben haladnak a kommunizmus felé. Sokszáz vasutas hidász nevében szólok hozzátok, mint a vasutas hidászok legjobb dolgozója. Harcoljatok minden erőtökkel a kapitalisták ellen, a véreskezű Truman ellen, akik a világ békeszerető népeinek szabadságára törnek és egy újabb, még az eddigieknél is borzalmasabb háború kirobbantásán dolgoznak. Veletek vagyunk szívvelélekkel, harcoljatok a teljes győzelemigl“ A vasutas dolgozók ezenkívül számos tevésben és táviratban tiltakoztak a Szakszervezeti Világszövetségnél Truman parancsa ellen és kifejezésre juttatták meleg együttérzésüket a katonai ellenőrzés alá került chicagói vasúti munkásokkal. „A Magyar Vasutasok és Hajósok Országos Szakszervezetébe tömörült vasutas dolgozók nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük a béremelési harcotokhoz, sok sikert kívánunk nektek és kérjük a Végrehajtó Bizottságot, hogy táviratunk tartalmának közlése mellett biztosítsa a testvér amerikai vasutasokat a magyar vasutasság teljes szolidaritásáról. Meg lehettek győződve arról, hogy segítjük harcaitokat és erre minden alkalmat felhasználunk. Bízunk abban, hogy a jobb megélhetésért és a szebb jövőért folytatott harcotokat sikerre viszitek, amely harc elválaszthatatlanul egybe van forrva azzal a küzdelemmel, amelyeket a népek a szabadabb holnapért, a függetlenségért és a békéért vívnak rendületlenül.’1 1 5! tanult !