Közlekedés, 1953 (45. évfolyam, 1-3. szám)

1953-01-06 / 1. szám

2 KÖZLEKEDÉS­I GÉPJÁRMŰVEZETŐK, AUTÓJAVÍTÓK ÉS REPÜLŐK LAPJA . Hogyan gazdálkodnak a „különféle költségekkel a közlekedésügyi minisztérium egyes vállalatai? Gerő elvtárs az MDP Köz­ponti Vezetősége 1952. november 29-i ülésén tartott beszédében mondotta: „ahhoz, hogy az 1952. év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen megvalósíthassuk felemelt ötéves tervünket, sikeresen fejleszthes­sük tovább egész népgazdasá­gunkat, minden téren a legszigo­rúbb takarékosságot kell meg­valósítani" ... „Szigorú intézke­déseket kell tennünk azokkal szemben, akik úgy nyúlnak az állam zsebébe, mintha a maguk zsebébe nyúltalnak. Megállapí­tást nyert pl., hogy a vállalatok úgynevezett „különféle költsé­gei” 1952-ben az előző évekhez képest lényegesen emelkedtek.” A közlekedési minisztérium fő­könyvelőségeinek dolgozói Beb­­rits miniszter elvtárs utasítására az 1952. évben a vállalatok rend­szeres instruálása, az operatív önköltségi és pénzügyi tervek teljesítésének vizsgálata során külön figyelemmel kísérték a „különféle költségek” felhaszná­lásának alakulását. Az elmúlt év utolsó negyedé­ben kollektív felajánlásuk telje­sítéseképpen 33 vállalatnál a helyszínen vizsgálták meg a „különféle költségek”-kel való gazdálkodást, hogy ezzel is se­gítsék a vállalatokat az N. T. ál­tal az év folyamán előírt meg­takarítás elérésében. A közlekedési vállalatok a meg­takarítási előirányzatot globáli­san 60 százalékra teljesítették, ami minden­esetre pozitív jelen­ség, de ha a vállalatok igazga­tói, műszaki és forgalmi vezetői, főkönyvelői kivétel nélkül öntu­datos, szocialista fegyelemmel vi­gyáztak volna arra, hogy min­den felesleges költekezést elke­rüljenek és a megtakarítások el­érésére a dolgozók széles körét mozgósították volna, akkor a „különféle költségek” megtakarí­tási terve nemcsak teljesíthető, de túlteljesíthető lett volna. Ezt a megállapítást igazolják a már említett vállalatlátogatá­sok tapasztalatai, amelyek közül egynéhányat felemlíteni már csak azért is helyénvaló, mert ezek­kel a tapasztalatokkal gazda­godva vezető funkcionáriusaink a folyó gazdasági évben, a Gero elvtárs által megkívánt szívós­sággal tudnak majd a maximá­lis takarékosságért harcolni. A helyközi személyszállítás lebonyolításában igen fontos sze­repet tölt be népgazdaságunk­ban a MAVAUT. A vállalat vezetősége a „kü­lönféle költségek” kereteit a mi­nisztérium előírásainak megfe­lelően a főnökségekre lebontotta. Ez az admnisztratív intézkedés egymagában nem hozhatta meg a várt eredményt. A MAVAUT nemcsak hogy nem teljesítette kb. 2 millió Ft-os megtakarítási előirányzatát, ha­nem keretét további 1 millió Ft­­tal túllépte. Mindebben döntő szerepet ját­szik a helytelen gazdálkodás. Az idegen tatarozás és javítás költségelőirányzatát a múlt­ év I. negyedévben 34.000 Ft-tal, a II. negyedévben 96.000 Ft-tal, a III. negyedben pedig 119.000 Ft-tal lépte túl a vállalat. Jelentős túllépés mutatkozik a szállítási költségeknél is, amely­nek döntő mértékben a központ és a főnökségek közötti nagy­arányú anyagforgalom az oko­zója, de amely az anyagbeszer­zés és elosztás jobb megszerve­zésével elhárítható lett volna. Túllépés mutatkozik a tervhez képest a postai és a telefonkölt­ségeknél is, amit főleg az anyag­igénylésekkel kapcsolatos rend­szeres interurbán beszélgetés okoz. Rendszeresen túllépte a válla­lat a kiküldetési költségek és napidíjak előirányzatát, ami an­nál inkább sem fogadható el, mert az emelkedés elsősorban a központi személyzet költségfel­használásánál jelentkezik. Igen helytelenül, a vállalat ok­tatói díjat — ami béralapot ter­helő költség — és a könyvelői tanfolyamra járó dolgozók tan­szerköltségét, amit a tanfolyami hallgatóknak maguknak kellene viselniök, a „különféle költségek” között számolt el. Hasonló káros jelenségek mu­tatkoznak egyes TEFU vállala­toknál is. A Kaposvári TEFU ugyancsak túllépte idegen tatarozási és ja­vítási költségelőirányzatát és a postaköltségek engedélyezett tervszámát. A Szolnoki TEFU mosatási dí­jat, szeméthordási díjat, munka­­bérjellegű költségeket számolt el a „különféle költségek” között, ami tiltott cselekmény. A Kecskeméti BELSPED vál­lalatának igazgatója lakásán lé­vő telefonjának igen magas számláit a „különféle költségek” terhére a vállalatéval téríttette meg, jóllehet a központ csak az a­lap­díjak megtérítését engedé­lyezte részére. Ez a vállalat a „különféle költségek” havi bon­tását nem ismeri és nem ellen­őrzi. Tervszerűt­len­ség mutatko­zik itt a nyomtatványok és iroda­szerek beszerzése vonalán és sok a magánszektortól történő vásárlás is irodaszerek, töltő­tollak, ismeretlen budapesti uta­zótól ). A BELSPED vállalatok „kü­lönféle költségekkel” való gaz­dálkodása is sok kívánni valót hagy hátra maga után. A Veszprémi BELSPED az idegen javítási és tatarozási költ­ség előirányzatot és a bérleti dí­jak tervezett összegét lépte túl. Az Egri BELSPED-nél túllé­pés mutatkozik az utazási költsé­geknél és a napidíjaknál. Ez a vállalat javítási tervszámát az elmúlt év augusztus és szeptem­­ber havában ötszörösen lépte túl. A Kaposvári BELSPED is ide­gen javítási és tatarozási terv­számának három-négyszeresét költötte el, de különösen laza volt a gazdálkodás az utazási költségeknél (nagyösszegű taxi­számlák), a nyomtatványok és irodaszervásárlások vonalán. A vállalat felújítás jellegű költséget számolt el javítási költ­ségek terhére, de attól sem riadt vissza, hogy adott esetben anyag- és fogyóeszköz vásárlást is a javítási költségek terhére szá­moljon el. Éppen ezért a folyó esztendő­ben a vállalatok igazgatóinak, műszaki és forgalmi vezetőinek, főkönyvelőinek le kell vonniuk a következtetéseket az elmúlt év­ben elkövetett hiányosságokból, a legkomolyabban meg kell szív­lelniük Gerő elvtárs útmutatá­sait, mert felelősséggel tartoz­nak egész dolgozó népünknek a ,,különféle költségek” vonalán is, mind annak megtervezésé­ben, mind az azzal való gazdál­kodásban, a maximális takaré­kosság érvényesítéséért. Bárdos György Megindult a forgalom a Dombiratos és Kunágota között épült új vasútvonalon Új vonalrésszel gyarapodott a­ gazdasági vasutak hálózata: megépült a Dombiratos és Kun­­ágott­a közti vonal, amelynek avatásán megjelent Pneszol Jó­zsef elvtárs, a közlekedési mi­niszter első helyettese. Kun­ágota község — mondotta Prie­­szot elvtárs — az új vasútvo­nallal bekapcsolódott az ország közlekedési vérkeringésébe. A 6500 lakosú község első ízben 1897-ben kérte a vasutat. A tő­kés és földbirtokos urak min­den képviselőválasztáson ígére­tet tettek erre, de mégsem va­lósították meg. Az 55 éves kí­vánságot a népi demokrácia váltotta valóra. Az új vonal Kunágotát Lőkösházával és Bat­­tonyával, valamint a járási szék­hellyel kö­ti össze. Sztrájk miatt meg­bénult a newyorki kikötő 17 rakpartjának forgalma Mint az „AFP” jelenti a new­­yorki kikötő mázsakezelői január 1-én sztrájkba léptek. A mázsa­kezelők sztrájkjukkal béremelési követeléseiket akarják kiharcol­­­­ni. A kikötő 17 rakpartján telje­sen megbénult a forgalom. Az „AFP” kommentárjában úgy vé­li, hogy a sztrájk tovább terjed, részint a mázsakezelők iránti szolidaritásból, részint tiltako­zásul a­ kikötőkben jelenleg folyó fasiszta bírói vizsgálat ellen. • Feladataink a szocialista munkaverseny kiszélesítése terén Pártunk Központi Vezetősé­gének november hó 29-i ülésén Gerő elvtárs egyik alapvető fel­adatként jelölte meg számunk­ra: „Biztosítanunk kell az ipari termelésben az átmenetet 1953- ra oly módon, hogy az ipari termelés a tervnek megfelelően 1953 januárjában és az ezt kö­vető hónapokban ez év IV. ne­gyedévéhez és decemberhez ké­pest is minden területen a szén­bányászatban és a kohászatban is, egyenletesen tovább emel­kedj­ék." A pont útmutatása vonatkozik a közlekedés területére is. Gerő elvtárs kitűzi elénk a feladatot és meghatározza az elkövetkező hónapok munkáját. A termelés fokozatos emelke­désének eléréséhez ki kell szé­lesíteni a szocialista munkaver­senyt, amely a szocializmus építésének alapvető módszere. Közlekedési vállalatainknál az 1952-es tervévben komoly eredmények születtek az élénk versenyszellem nyomán, amely előrelendítette tervünk teljesíté­sét. Megállapíthattuk azt, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol az igazgató és a műszaki dol­gozók a szakszervezettel együtt segítették a versenyt, az ered­mény nem maradt el. Ilyen pl. a II sz. Autójavító V., ahol a verseny kiértékelése nagy nyil­vánosság mellett rendszeresen megtörténik. Ennek eredmé­nye megmutatkozott a vállalat 1952. éves tervéne­k teljesítésé­nél abban, hogy a vállalat 13 nappal a­ határidő előtt minden részletében befejezte éves tervét. Nem mondhatjuk ugyanezt el a Pécsi Belsped-re­, ahol a vál­lalat igazgatója lebecsüli a munkaversenyt és nem karolja fel a dolgozók versenykezdemé­nyezéseit. A munka­verseny te­rén a vállalatnál mutatkozó le­maradást ma már egyetlen gazdasági vezetőnk sem indo­kolja azzal, hogy '„nem ért a munkaversenyhez'’, — ahogyan ezt Bánó elvtárs tette. Ezek után nem tarthatjuk véletlennek azt, hogy a Pécsi Belsped az éves terv teljesítéséért a vál­lalatok közt folyó versenyben az utolsók között kullogott. Ahhoz, hogy a szocialista ver­seny a dolgozók széles tömegeit átfogja, ismertetni kell a dol­gozókkal a verseny célkitűzéseit. Ez nem történik meg minden vállalatunknál, s ezt mutatja a Sztálinvárosi TEFU példája, ahol a vállalatvezetés nem is­mertette a dolgozókkal a 100.000 km-es mozgalom feltételeit és egy természetesen a vállalatnál a mozgalom csak papíron léte­zik. Gerő elvtárs beszéde megadja számunkra a következő legfon­tosabb verseny­ célkitűzéseit. Az 1953. évre való átmenetet nem akárhogyan kell biztosítani, ha­nem úgy, hogy munkánk elő­terébe hozzuk a takarékosság­nak minden területre való érvé­nyesítését. Gerő elvtárs ezzel kapcsolatban mondotta:­ „Ah­hoz, hogy az 1952-es év ked­vezőtlen mezőgazdasági ered­ménye ellenére sikeresen meg­valósíthassuk felemelt ■ ötéves tervünket, sikeresen fejleszt­hessük tovább egész népgazda­ságunkat, minden téren a leg­szigorúbb takarékosságot kel megvalósítani." Ennek az útmutatásnak alap­ján fel kell eleveníteni a taka­rékosság fokozására eddig el­indult versenymozgalmakat, így új lendületet kell vennie a Gazda-mozgalomnak, a beruhá­zási megtakarítások mozgal­­mánál­, az egyéni megtakarítási számla mozgalmának és a ver­­senymozgalm­akon keresztül hadat kell üzenni minden pa­zarlásnak, felesleges idő- és anyagfelhasználásnak. Ennek a célkitűzésnek megfelelően pl. a Fővárosi TEFU Vállalat gép­kocsivezetői az időmegtakarítás és az­ üresjáratok kiküszöbölése érdekében vezették be a mun­kahelyen való váltást. Meg kell gyorsítani válla­latainknál a forgóeszközök for­gási sebességét és anyagban, fél­kész- és készáruban jelentős értékű készleteket kell felszaba­dítanunk népgazdaságunk szá­mára­. Ezt a feladatot csak a dolgozók széles rétegének bevo­násával tudjuk végrehajtani. Tömegmozgalommá kell válni vállalatainknál a forgóeszközök forgási sebességének meggyor­sítására elindult mozgalomnak. Az 1953-as tervévre való át­menet sikeres biztosítása érde­kében a januári termelési érte­kezleten részletesen ismertetni kell a vállalatok éves, azon belül az első negyedév tervcélkitűzé­­seit, mert a dolgozók csak akkor tudnak következetesen harcolni a terv teljesítéséért, ha isme­rik feladataikat. A termelési ér­tekezletek jó előkészítésétől, kon­krét útmutatásaitól függ az, hogy a vállalatok dolgozói mi­lyen versenyvállalásokat tesznek és hogyan indulnak harcba az 1953. évi megnövekedett felada­tok végrehajtásáért. Mezei­­Gábor A két szakmai tagozat egyesülési konferenciája A Szakszervezeti Világszövet­ség két közlekedési tagozata, a Bukarestben működő szállítási szervezet és a Bécsben működő vízi szállítási szervezet március­ban tartja alakuló ülését Cseh­szlovákiában. Az egyesülési konferencia a békeharc fontos állomása lesz, mert egyesíti a szárazföldi és víziszállítási dolgozókat az im­perialisták elleni hathatósabb küzdelemre. Szakszervezetünk funkcionáriusai ismertessék a két szakmai szervezet egyesülése jelentőségét és mozgósítsák dol­gozóinkat, hogy albumba kötött levelekkel üdvözöljék a konf­renciát, küldjenek leveleket a k­pitalista államok testvér-szó szervezeteinek, üzemeinek. A­­ vetekben számoljanak be dolgo­zóink régi helyzetükről és mo­tani megváltozott életükre mondják el, hogy a népi deto­krácia kormánya milyen megb­esülésben részesíti őket. Egy­es üzem gyűjtse össze a levelek díszesebb albumba, a levelek lássák el díszítésekkel, olyan ra­zokkal, amelyek kifejezik a pa­letár nemzetközi szolidaritást, békeharcot A nemzetközi társadalombiztosítási konferencia előkészületei A közlekedés legutóbbi szá­mában beszámolt arról, hogy március 2—6. között a Szakszer­vezeti Világszövetség nemzet­közi társadalombiztosítási kon­ferenciát tart Bécsben. A konfe­renciára vlágszerte nagy lendü­lettel folynak az előkészületek. A konferenciát azért tartják, hogy a kiküldöttek számot adja­nak a társadalombiztosítás ha­nyatlásáról a kapitalista álla­mokban. A kapitalista államok­ban a háborús költségvetés cél­jaira mind nagyobb összeget vonnak el a társadalombiztosítás terhére. Belgiumban az elmúlt évben 89.000 munkanélkülit töröltek a munkanélküli segélyben része­sülők listájáról. Legutóbb pedig 10—14 százalékkal csökkentet­ték a társadalombiztosítónak az orvosi költségekhez való hozzá­járulását és bizonyos esetekben felemelték a kórházi költségeket. A dolgozók, köztük a kikötőmun­­kások tiltakoztak a kormány in­tézkedései ellen és a többi kö­zött követelték az öregségi jára­dék felemelését, a nyugdíjjogo­sultság korhatárának leszállítá­sát. 1953 JANUÁR 6. Harci feladat Január 1-vel életbe lépett a min­sztertanács és a SZOT együttesem kiadott rendelete a túlóra és a szabadnapokon vég­zett munka szabályozásáról. Ennek a rendeletnek a végre­hajtása komoly feladatot ró a műszaki vezetőkre és a szak­­szervezeti szervekre. A műszaki vezetők feladata elsősorban az, hogy feltárják azokat a lazasá­gokat, amelyek a­ túlórázás oko­zói voltak vagy lehetnek. Eze­ket a munka jobb megszervezé­sével, a folytonosság biztosító-,­tóval, a hóvégi hajrázások kikü­szöbölésével kell megszüntetni. A bizalmiaktól kezdve az üze­mi bizottságig hatalmas segít­séget tud nyújtani ehhez a mun­kához a szakszervezet akkor, ha a dolgozókra támaszkodik és a hibákat és annak felszámolását velük megbeszéli, a javaslato­kat a felső vezetésnek továb­bítja. Szakmánk területén különös gondot kell fordítani a bizal­miak és műhelybizottságok ilyen irányú tevékenységére. A szakszervezeti központ és az üzemi bizottságok segítsék a bi­z­a­l­m­i­aka­t, műhel­ybi­zot­tsá­go­kat, irányítsák figyelmüket a megoldandó feladatokra. Milyen hibákat találunk a vállalatok műhely- és forgalmi részlegeinél? Például az autó­­bu­szga­r­ázsokn­á­l ta­pas­z­t­al­­hat­­ju­k, hogy amikor a munkaidő befejeződik és az autóbusz be­áll a garázsba­, előbb üzem­anyagot vesz fel a következő­napi üzemeltetéshez. Mivel elég sok kocsi fut be egyszerre, néha 20—25 is, ez jelentősen kitolja a gépkocsivezető végzési idejét. Előfordul az is, hogy a követ­kező napi beosztásra kell vára­koznia a gépkocsivezetőnek. Mindkét eset a túlórához vezet. Javítóüzemeinkben a szer­számellátás terén vannak hibák. A dolgozók kénytelenek vára­­­kozni a munkadarab elkészítésé­vel, amíg a szükséges szerszám felszabadul. Ez állási időt idéz elő, a dolgozó munkája nem fo­lyamatos, a napközben való le­állást este kell pótolni túlórá­ban. Az Autóalkatrészgyárban az anyag­i­látást nem biztosította az üzem. A dolgozóknak renge­teg az állási idejük. Úgyszól­ván kapun belüli munkanélküli­ség van. Még kirívóbbak a szállítmá­nyozás vonalán az olyan ese­tek, amikor a szállíttatók ha­nyag munkájából ered a túlóra. Várakoztatják a megbízó felek a TEFU, a SZEFU és a BEL­SPED vállalatok fuvareszközét Ezáltal tetemes összeget és munkaidőt vonnak el népgazda­ságunktól, tervün­k tel­jesítését hátráltatják. Adódnak ezek ab­ból, hogy a kívánt szállításra a kocsit megrendelik a vállalatok még mielőtt szállításra kész ál­lapotba helyeznék az áruikat, másrészt az árukiadás és az áru­átvétel n­incs jól megszer­vezve az üzemekben, ami egy­ben az ezen a téren uralkodó bürokratizmust is mutatja­. Megkárosítják magát a dolgo­zót, megakadályozzák abban, hogy zökkenőmentesen bonyo­lítsa a munkáját, ezáltal le­rontják teljesítményét. Megaka­dályozzák, hogy más váll­ala­toknak a szállítását elintézhes­sék még időben, túlórakifizetés nél­kül. Ha a hibákat kiküszöböljük, nagymértékben hozzájárulunk a­hhoz, hogy a fuvareszközökért csak olyan esetben fizessünk, amikor az teljesítményt is vé­gez, illetve nem fizetünk ki olyan pénzt, amely mögött tel­jesítmény nincs. Ol­csóbbá tesz­­szük ezáltal a szállítást, előse­gítjük a fuvareszközök jobb ki­használását, emeljük a termelé­kenységet, így nagyobb kere­sethez juttatjuk a dolgozót, népgazdaságunkat sok értékes munkaórához és munkaerőhöz, azaz, sokkal nagyobb tömegű áru elszállításához segítjük ugyanannyi munkaidő és fuvar­eszköz mellett. Üzemi bizottságainknak és a szakszervezeti aktíváknak az a feladatuk, hogy a műszakiakkal karöltve a rel­torolt hibákról, hátrányokról minden dolgozót meggyőzzenek és megszünteté­sükhöz a segítségüket kérjék. Magyarázzák meg a dolgozók­nak a rendelet jelentőségét, tá­masszák alá előnyeit a dolgo­zókra nézve. A rendelet betar­tása hozzásegíti a dolgozókat ahhoz, hogy több időt fordíthas­son­­, tanulásra, pihenésre, szórakozásra. Ezenkívül ki kell hangsúlyozni, hogy a több ke­resetet ezentúl nem a túlórákkal kell elérni, hanem a munka jobb megszervezésével, a túl­órát előidéző okok kiküszöbölé­sével, a m­un­ka mó­d­szer á­t­a­d­ás­sa­l és a Sztahanov-mozgalom kiszélesítésével kell biztosítani. El kell érni, hogy minden dol­gozó a rendes munkaidőben ter­melhessen és kereshessen anne­nyit, amennyit eddig csak a túl­órákkal megtoldott munkanapo­kon tudott. A rendelet végrehajtásáért mindannyin felelősek vagyunk. Ennek tudatában készüljünk az 1953. évi terv­eik­a valósí­t­ására, minden lehető módon kerüljük a túlórázást, s a jobban szerve­zett munkával, az élenjáró munkamódszerek elterjesztésé­vel küzdjünk a megvalósításért. Harcoljunk a rendelet végrehaj­tásáért. Közlekedési alkalmazottak sztrájkja New-Yorkban Január 1-én New-Yorkban megkezdődött a CIO-hoz tartozó közlekedési munkások egyesült szakszervezete által kihirdetett sztrájk. A sztrájkban 8000 autó­­buszvezető és javítóműhelyi munkás vesz részt. A sztrájkom­lók mostani bérük megtartásával a munkahét csökkentését követe­lik. A közlekedési munkások egye­sült szakszervezetének elnöke bejelentette, hogy kihirdeti 45.000 metro-alkalmazott általános sztrájkját, ha a newyorki ható­ságok követelik, hogy a város tulajdonában lévő metró­von­ala­kon az autóbuszalkalmazottak sztrájkjának idejére fokozott munkát végezzenek. Az elnök megtiltotta, hogy a metró­alkal­­mazottak túlórában dolgozhas­sanak. A Fővárosi Autóbuszüzem dol­gozói táviratban biztosították együttérzésü­kről a sztrájkoló 8000 nevyoríti autóbuszvezetőt és sikert kívántak harcaikhoz. Szo­lidaritási táviratot küldött a Fő­városi Villamosvasút Zugló pá­lyaudvara és a Fővárosi Autó­busz Főműhely is. Rendőri vizsgálat alá vetik az Egyesült Államokba befutó külföldi hajók személyzetét December 24-én életbe lépett az amerikai kormány intézkedése a haladó elemek elleni eszeve­szett hajszában: az Egyesült Államokba érkező külföldi hajók személyzete ettől a naptól kezd­ve csak úgy léphet amerikai földre, ha előzőleg átesik a hír­hedt szövetségi nyomozóiroda ügynökeinek vizsgálatán. A hajó megérkezése előtt az amerikai nyomozóhatóságok megszállják a hajók fedélzetét, útközben „megrostálják" a tengerészeket és a „megbízhatatlan” elemek­nek megtiltják a partraszállást. Világszerte nagy felháboro­dást keltett az USA kormányá­nak legújabb intézkedése és a tiltakozások egymásután hang­zottak el. Legutóbb a „Liberté" (Szabadság) nevű francia sze­mélyszállító hajó fedélzetén ga­rázdálkodtak a nyomozóiroda ügynökei. A legénység közül 269 megtagadta a választ arra a kérdésre, „milyen szakszerve­zet tagja, tagjai-e a kommu­nista pártnak, magukévá teszik-e a kommunista párt elveit’­. Az USA kormányának fa­siszta önkényeskedése ellen til­takozást jelentettek be a ma­gyar közlekedési dolgozók is.

Next